Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-15 / 11. szám
6 SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 15.11* sz. Tejben az igazság Inni vagy nem inni...? Egy kísérletre szántam el magam Nagykürtösön a minap. Vettem egy liter dobozos tejet az egyik sarki „tejharapóban”, és pár méterrel odébb, a „borharapóban” megpróbáltam sörre, borra, féldecire vagy legalább egy nagyfröccsre elcserélni. Az első „áldozat”, egy borostás képű, jó harmincas cámavitézs szóra se méltatott, csak nemes egyszerűséggel kiröhögött. A második, egy ősz jampec, megkergetett. A harmadik nő volt. Volt. Régen, valamikor. Most már csak romjai léteznek. Az arcán annyi volt a ránc, hogy pénztárcának is árulhatta volna magát. Végigmért, megnyalta a szája szélét, vérfagyasztóan elmosolyodott, és a képembe lihegte: — Ki akarsz kezdeni velem? — Amikor elindult felém, elszaladtam. A fő profilunk — mondta Miroslav Zahoransky — továbbra is a tej maradt Persze, azért nem értem be ennyivel. Néhány sarokkal arrébb új fent próbára tettem az idegeimet. Sajnos, ott sem jártam szerencsével. — Nem vagy eszednél, haver — verte cigarettájáról egy ötvenes éveit taposó toprongyos úriember a hamut üdítős poharamba —, tejet kínálsz, amikor nekünk már lassan egy vacak sörre se telik?! Mit gondolsz, miért iszom én? Nem tudod, mi? Hát elárulom. Mert munkanélküli vagyok, mert nem találok állást, a feleségem meg állandóan rágja a májam, hogy nem tud mit enni adni a gyerekeknek... Belekortyolt egy jóízűt a kocsma áporodott levegőjébe, aztán folytatta: — Tejjel nem laktathatom jól a porontyokat. Ráadásul drága is. S melléje még kenyeret, vajat meg legalább pár szelet felvágottat is kellene venni. Ezt már mellette ácsorgó prófétaszakállú cimborája sem állhatta meg szó nélkül. Végigsimította nikotinsárga ujjaival deres-mákos-kócos ékességét, s ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: — A tej az csak tej! — Aztán még hozzátette, hogy: — Fúj! A „birodalom” visszavág Az elmúlt hat hónapban rendkívül lecsökkent a járási székhelyen, de a többi környékbeli településen is a tejfogyasztás. — Tény és való, nincs keletje a fehér folyadéknak — szögezte le a nagykürtösi tejüzem igazgatója, Miroslav Zahoransky is—, 1990- ben például még 24-25 ezer liternyit adtunk el a járásban naponta, most már örülhetünk, ha 5-6 ezer liter elfogy. A tejgyár jó néhány „palócos” sajátossággal büszkélkedhet. A legelső: a nagykürtösi üzem három kilométernyire a város szívétől, Kiskürtös faluhatárában található. A többi már kicsit prózaibb, de azért leírom: a feldolgozó kombinátnak eredetileg 127 millió korona költségvetéssel 1981-ben kellett volna elkészülnie. De túl sokáig, túl komótosan épült. Csak kereken tíz év múlva, 1993 áprilisában kezdett működni. Addigra persze a költségvetés már 187 millió koronára emelkedett. Építés közben, mint Zahoransky mérnöktől megtudtam, „koncepciót váltott” az üzem. Eredetileg a tejfeldolgozás mellett tömbsajtgyártással, később, fokozatosan túrókészítmények előállításával is kellett volna foglalkoznia. Méregdrága csúcsminőségű svéd gép csomagolta volna az árut. De a szép tervek, elképzelések dugába dőltek. Hol van már a tavalyi hó? Kezdetben kizárólag zacskós tejet forgalmazott az üzem, mintegy fél év múltán azonban már üvegekbe is töltötték a tápanyagforrást. Egy idő után azonban fel kellett hagyni a kísérletezéssel: jelentősen megcsappant iránta a kereslet. Az üvegtöltő gépsor azóta áll. Pedig hétmillió koronába került! A vezetők a kezdeti puhatolózások után a tartós tej készítésére tették át a hangsúlyt. Egy ideig úgy látszott, rendben lesz minden. Havonta 1 millió is elfogyott a literes fajtából. Aztán beütött a krach: egyre több lett a munkanélküli, s egyre kevesebb tejet vásároltak az emberek. Az üzem vezetői kénytelenek voltak valamiféle „pótmegoldás" után nézni. Ekkor, tavaly márciusban láttak hozzá a gyümölcsitalok, elsősorban is a narancsnektár gyártásához. A sűrítményért az üzem áruval fizet. Tavaly 600 ezer liter dobozos üdítőt adtak el, az idei első félévben már több mint 1 millión sikerült túladniuk. Piros lett a paradicsom Kilencvenkettő májusában paradicsomital gyártásába is belefogott a tejcsamok. Az év végéig 300 ezer liter került az ízletes folyadékból a boltokba. A sűrítmény egy magáncégtől szerzik be. Az idén áprilisban beindult egy másik csomagoló gépsor is, amely negyedliteres dobozokba tölt tartósított ízesített tejet, narancsnektárt, limonádékat is diabetikus üdítőt. Az igazgató bizakodik, hogy minél előbb beindulhat a koffeinmentes gyermekkóla, valamint a kininmentes gyermektonik gyártása, sőt, hamarosan hozzá szeretnének látni a csipkebogyó ízű jegestea csomagolásához is. Az év derekán, nagy terméknépszerűsitő reklámkampányt indított az üzem. Három nap leforgása alatt több mint 5 ezer gyermeknek osztottak szét negyedliteres, (szlovák) mesefigurákkal díszített dobozokba töltött ingyentejet. Szlovákiában egyedül a nagykürtösi tejkombinátban csomagolnak „iskolatejet”, adta hírül a sajtóiroda is. de a próbálkozásnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Dicsérték a gyerekek agyba-főbe a valóban finom és ízletes italt, de a szüleiktől nemigen kaptak pénzt a megvásárlására. Legnagyobb keletje a „Bar Mi” néven, negyedliteres csomagolásban forgalmazott termékcsaládnak van. Az üzemnek az ország több városában (Zsolnán, Besztercebányán, Zólyomban, Kassán, Eperjesen, Nyitrán és Pozsonyban) van megbízott ügyintézője, piackutatója. Az igazgató szeretné elérni, hogy az ország minél több iskolájában vásárolják „mesekabátos” iskolatejüket. A tejgyár a feldolgozáshoz szükséges tejet a járás mezőgazdasági üzemeitől biztosítja. Jelenleg naponta 60 ezer litert vásárolnak fel. Leggyakrabban 6 korona 10 fillért fizetnek literéért, a feldolgozás után pedig, mondjuk a fölözött 2 százalékos tej literét 6,90-ért adják a boltosoknak, kereskedőknek. Másfél deci naponta A gépek, gyártósorok (ezt már Rudolf Palka mérnöktől, a termelésirányítótól tudtam meg) 60 százalékra vannak csak hasznosítva. Tudnának többet is gyártani, de minek. S kinek? — Annak is örülünk — jelentette ki Palka mérnök —, hogy egyáltalán létezünk, dolgozunk még. A tejgyár, talán mondanom sem kell, csak egy műszakban üzemel, 80 személynek ad munkát, s nagyon is jó (hogy az igazgatót idézzem: négy és fél ezer korona havi) fizetést. A tartós tej 15 százalékát Csehországba exportálják. Hogy miképp sikerül állniuk más cégekkel a versenyt? — Magasra tettük a mércét — állította a direktor —, s az elért szintet azóta is igyekszünk tartani. Ennyi? „Mindössze” ennyi hát a titok nyitja? Nosza kérem, tessék utánuk csinálni. Nagykürtösön, Miroslav Zahoransky adatai alapján, egy személy másfél deci tejet fogyaszt naponta. Kíváncsi lennék, mennyi az egy főre eső alkoholfogyasztás? Hogy nem másfél deci, az biztos. Az üzem egyelőre, legalábbis szeptemberben még nem szándékozik emelni az árait. Aztán, hogy mi lesz később, októbertől, majd elválik. A gyár Szlovákia egyik legnagyobb tejüzeme, naponta 250 ezer liter alapanyag feldolgozására lenne képes. Ha lenne érdeklődés... Z. BALOGH LÁSZLÓ Az üzem slágerterméke a „kisdobozos ” Bar Mi (A szerző felvételei) Agrárhírek Ki kékül-zöldül majd a zöldtől? A tervek szerint szeptember végéig a szlovák parlament megkapja s meg is vitatja a földművelésügyi minisztérium összegező beszámolóját a mezőgazdaság helyzetéről és az 1994-es célkitűzések elérésének pénzügyi feltételeiről. A köztudatba zöld jelentés néven bekerült minisztériumi anyag a szlovák kormányon többszöri nekifutásra sem jutott túl, de ez csak bizonyos időbeni csúszást eredményezhet. A szlovák parlament a külföldi gyakorlathoz hasonlóan foglalkozni kíván a mezőgazdaság helyzetével, hogy kellő időelőnnyel specifikálhassa az ágazat igényét az állami költségvetéssel szemben. Ha így lesz, akkor már ez is bizonyos eredmény. Olyan értelemben, hogy legalább beszélnek a mezőgazdaságról, s a vita keretében a legfájóbb pont, a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége is napirendre kerül. Az a tény, hogy amíg az agrárágazat 1989-ben 5,6, egy évvel később pedig 4,1 milliárd korona nyereséget ért el, addig 1991-et már 10,7, a tavalyi évet pedig 14,6 milliárd korona veszteséggel zárta, mindennél többet mond. A negatív előjelű számla tételei nagyobbrészt a mezőgazdasági alaptevékenységet folytató üzemeket érintették. A 899 mezőgazdasági szövetkezetből a tavalyi évet 861 zárta veszteséggel, a 103 állami gazdaság közül pedig csak négy üzem éves mérlege volt pozitív előjelű. A nagyarányú zuhanás okait elemezve a zöld jelentés aligha hagyhatja figyelmen kívül, hogy a gazdasági reform forgatókönyve nem az eredeti elképzelésekkel összhangban érvényesült a mezőgazdaság gyakorlatában. Az adott időszak alatt a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára nem 52,3, hanem 11,6 százalékkal emelkedett. A termelési költségek a megálmodott 37,1 százalék helyett 87,1 százalékkal növekedtek, az élelmiszer-ipari termékek fogyasztói ára pedig 15,7 százalék helyett 74,9 százalékkal lett magasabb. A mezőgazdasági üzemek veszteséges termelése mögött elsődlegesen (de nem egyedül!) e számokat kell látni. Az eltolódott arányok összhangba hozása nem kis feladat, s ahhoz sem kell nagy közgazdasági tudás, hogy megértsük, a százalékok helyrebiMentése pénzbe kerül. A kérdés csupán az, hogy honnan lesz ez a pénz, s végeredményben milyen mértékben érinti majd a fogyasztó pénztárcáját. A pénztárca-filozófia egyszerű tételen alapul. A földműves bevétele akkor lesz nagyobb, ha csökkennek a termelési ráfordításai, vagy több pénzt kap a termékekért. Azt feltételezni, hogy a gépek, műtrágya, vegyszer olcsóbb lesz, naiv dolog. Maradnak tehát,az árak. Például a hízósertések kilójáért nem 28, hanem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kamara által már régebben javasolt 31-32 koronát kapja meg. A termelési költségeket véve alapul a 31-32 korona sem sok, kérdés azonban, hogy a felárat ki s miből fizeti meg. Az állam (mindannyiunk adójából) vagy a húsevő polgár közvetlenül a pénztárcájából. A zöld jelentés megvitatása után ilyen tekintetben is okosabbak leszünk. Édes gondok télire? Szlovákiában az előrejelzések szerint az idén a szükségesnél 40 ezer tonna cukorral terem kevesebb. Pontosabban mondva, a várható termésből, az 1,1 millió tonna cukorrépából 125-130 ezer tonna cukor főzhető, a minimális éves szükséglet viszont 175-185 tonna. Persze még ez sem végleges szám, mivel az éves cukorfogyasztás megközelíti a 200 ezer tonnát. A hiány a vetésterületben rejlik. A termesztők a gyárakkal 36 537 hektár cukorrépát gyűjthettek volna be. Az előző évhez viszonyítva már ez is 19,5 százalékos csökkenést jelent, ráadásul a kedvezőtlen időjárás miatt 2245 hektáron ki kellett szántani a répát. A hiányzó mennyiség csak feltételezett, mivel a kereskedelmi szervezetek lerakataiban van cukor, csak nem tudni, hogy mennyi. így cukorellátási problémák sem az idén, sem jövőre nem lesznek — mondják az illetékesek. Bush tehénkéi Azok számára, akik marhahús termelésére akarnak szakosodni, nem érdektelen a hír, hogy a Skalicai Mezőgazdasági Szövetkezetben meglátták a napvilágot az első borjak, amelyek az USA-ban elterjedt Charolais fajtához tartoznak, s a hír szerint a legízletesebb húsuk van a világon. A borjak embrió formájában repülték át az óceánt, majd a skalicai „közönséges” tehenekbe ültették be. A beruházást és fejlesztést a Bush-alapítvány közel háromnegyed millió dollár kölcsöne tette lehetővé. Egy tenyészborjú megközelítően két és fél ezer dollárba kerül, az állományt pedig ötszáz darabosra tervezik. A tenyészprogram felelős kivitelezője az AgManagement Skalica közös vállalkozás, amely nemcsak a szlovákiai, hanem az európai piacon is érvényesülni szeretne. Az aszály számlája Az agrárszektor stabilizációs folyamatát egyebek között már második éve a rendkívüli szárazság is nehezíti. A kevés esőnek is köszönhetően Szlovákiában mindössze 2,6 millió tonna lesz a gabona össztermése. A hiányt némileg pótolja a szemes kukorica, amely a szakemberek szerint jó kilátásokkal kecsegtet, viszont számolni kell azzal, hogy bizonyos hányadát leszilázsolják. Az illetékes minisztérium előzetes számításai szerint 1988-hoz. az eddigi legjobb évhez viszonyítva — amikor a kukoricával együtt a szemesek össztermése elérte a 4,3 millió tonnát — az idei termés megközelítően egymillió tonnával lesz kevesebb. Ez a közvetlen bevételekben minimum négymilliárd korona kiesést jelent. Tavalyhoz viszonyítva a termés megközelítően 400 ezer tonnával lesz kevesebb, ami a bevételekben 1,5 milliárd korona mínuszt jelent. A szlovák kormány a szárazság következményeinek ellensúlyozására egyrészt anyagi segítséget nyújt a földműveseknek, a hiányt pedig behozatallal pótolja. Úgy tervezik, hogy a segítségnyújtás részleteit már a közeli napokban közzéteszik. Olaj — házilag Akinek bírta a lába és az Agrokomplex mezőgazdasági kiállítás történelmi részébe is eljutott, az a házi olajkészítés egykori módját ismeri. Végignézhette a munka menetét, de a hatalmas, masszív faszerkezet láttán aligha jutott eszébe, hogy odahaza hasonlóval próbálkozzon. Neki nem, de másoknak igen, így a házi olajütés máris reneszánszát éli — értesültünk róla a Magyar Mezőgazdaság 34. számából. A magánháztartások mai olajprései, amelyek vállalkozásszerű olajütők létesítésére is alkalmasak, természetesen mások, mint egykori elődeik. Kis méretűek, hidegsajtolással nyerik ki az olajat, olyan önköltséggel, hogy a vállalkozó nyereségét biztosító felárral együtt az olaj versenyképes a piacon. Ha igaz a számítás, akkor a házi olajütöben egy tonna napraforgóból lejön 30 százalék héj (tüzelésre alkalmas), a fennmaradó rész 40 százaléka olajpogácsa (kiváló takarmány), 30 százaléka pedig maga az olajtartalom. -ef-
