Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)

1993-09-08 / 10. szám

ökre SNA KNIÍNICA ú*ek peried ik sjská Streda KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI HETILAP PLUSZ 1993. szeptember 8. I. évfolyam Ára 5 korona JUJ TELE MAGAZIN Szlovákia egyensúlyoz a mezsgyén (3) Miért nem rehabilitálják Esterházy Jánost? (4) A bizonyíték a májban „fekszik” (5) Munkássors ’93 (6) A pénz gyermekéleteket menthet (7) Gombára fel! (8) Rossz vágányon a vas­. r út (9) „En egy ilyen cipszer voltam...” (12) A türelem csodákra képes (13) Lentini lekerült a csúcsról... (15) Négy párti levél az Európa Tanácsnak Tiltakozásul a szlovák kormány kisebbségi politikája ellen A múlt hét keddjén a négy szlovákiai magyar politikai erő — az MKDM, az Együttélés, az MPP és az MNP — közös levélben fordult az Európa Tanácshoz, hogy figyelmeztesse annak tagjait a Szlovákiában tapasztalható kisebbségellenes lépésekre. Az alábbiakban a nagy belpo­litikai visszhangot kiváltó levelet teljes terjedelmében közöljük. „Tiszelt Hölgyem/Uram! Tájékoztatjuk Önt arról, hogy Szlovákiának az Európa Tanácsba való felvétele óta olyan lépésekre került sor az országban, amelyek ellentétesek azokkal az ígéretekkel, illetve kötelezettségvállalásokkal, melyeket a Szlo­vák Köztársaság vezetői és parlamentje tettek. Ezek elsősorban a kétnyelvű helységnévtáblák használatával (a történelmi helységnevek írásának tiltá­sával), a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásával és a névhasználattal kapcsolatosak. Emlékezetnünk kell arra. hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa (parlamentje) 1993. június 23-i határozatában (225. sz. határozat) — tehát Szlovákiának még az Európa Tanácsba való felvétele előtt — ígéretet tett arra, hogy a kisebbségi jogok védelmét biztosító rendelkezésekben betartja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201. Ajánlását. Ezzel ösz­­szefűggésben a parlament felkérte a kormányt, hogy szeptember 1-ig tájé­koztassa a fent említett ígéret betartásáról. I. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Szlovák Köztársaság Közle­kedési és Távközlési Minisztériuma 1993. július 14-én kiadott utasítására a dél-szlovákiai járásokban erőszakkal eltávolították a magyar nyelvű hely­ségnévtáblákat, amelyek a községek tulajdonát képezték. A járási útkar­bantartó vállalatok igazgatói ezt a rendelkezést azzal egészítették ki: „a­­mennyiben a táblák eltávolítása ellenállásba ütközne, a karhatalom segít­ségét fogják kérni”. Mivel az ország más területén nem történt hasonló bea­vatkozás, megállapíthatjuk, hogy az akció célja egyértelműen a magyar nyelvű helységnévtáblák eltávolítása volt. II. Szlovákiában 1993. szeptemberétől nincs biztosítva anyanyelven a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolák szaktantárgyakat oktató peda­gógusainak képzése, ami a magyar pedagógusképzés újabb korlátozását je­lenti. Ez a magyar iskolák további sorvadását eredményezheti. Erre a ve­szélyre utal az is, hogy az oktatásügyi minisztérium olyan belső rendeletet bocsátott ki, amely lehetőséget teremt a magyar nyelvű oktatás leépítésére. Hangsúlyozzuk, hogy Szlovákiában minden magyar tanítási nyelvű iskolá­ban az első osztálytól tanítják a szlovák nyelvet, míg a vegyesen lakott te­rületek szlovák tanítási nyelvű iskoláiban nem tanítják a magyar nyelvet. Leszögezzük, hogy számunkra a2 iskolák erőszakolt kétnyelvűvé tétele visszalépést jelent, amely veszélyezteti iskoláink jövőjét. III. A Szlovák Köztársaság parlamentje 1993. júliusában egy számunkra is elfogadható törvényt szavazott meg a vezeték és keresztnevek használatáról. Ezt a törvényt a köztársasági elnök a kormány javaslatára újratárgyalásra visz­­szaadta a parlamentnek. A lépés indoklása miatt (amely a nyelvtani szabályo­kat az alapvető emberi és szabadságjogok fölé rendeli") tartunk attól, hogy az újratárgyalás során jogkorlátozások kerülnek a törvénybe. IV. Tisztelettel informáljuk Önt, hogy a Szlovák Köztársaság Alkot­mányának hivatalos angol nyelvű fordítása néhány helyen pontatlan. A szlovák nyelvű szöveg az Alkotmány preambulumában szlovák nemzetet em­lít (Slovak nation), míg az angol fordításban szlovák nép (Slovak people) szere­pel. Ugyanígy a 6. cikkelyben az eredeti szöveg a szlovák nyelvet állam­nyelvként deklarálja (state language), míg a fordításban hivatalos nyelvként (official language). Tartunk tőle. ezek a fordítási tévesztések tudatosan kerül­tek az alkotmány angol nyelvű változatába, hogy elfedjék azon kisebbség­ellenes lépések lehetőségeit, melyekre az alkotmány kapcsán mi is többször rámutattunk. Tájékoztatjuk Önt, hogy parlamenti képviselőink által alkot­­mánytörvény-javaslatot nyújtottunk be a Szlovák Köztársaság Nemzeti Ta­nácsának a nemzeti közösségek és kisebbségek jogállásának rendezésére. Ebben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201. Ajánlásából in­dultunk ki. Javaslatunk elfogadása lehetőséget teremtene e levelünkben fel­vetett hiányosságok kiküszöbölésére is. Felhívjuk szíves figyelmüket, amennyiben a szlovák kormány az Európa Tanács ajánlásait nem fogja be­tartani ez a magyarok körében beláthatatlan következményekkel járhat. Tisztelt Hölgyem/Uram! Minden eddigi igyekezetünkkel azon voltunk, hogy a fent említett kérdé­seket tárgyalások útján oldjuk meg az ország alkotmányos szerveivel. Azt követően, hogy ez irányú törekvéseink nem vezettek sikerre —javaslatain­kat sorra elutasították, az Európa Tanács ajánlásait megsértik —, fordulunk Önhöz levelünkkel. BUGÁR BÉLA, az MKDM elnöke, DURAY MIKLÓS, az EPM elnöke, A. NAGY LÁSZLÓ, az MPP elnöke, POPÉLY GYULA, az MNP elnöke" M. Nagy László felvétele „Agykontroll? ” Hittan, etika Az idei tanév legfrissebb meglepeté­se, hogy az általános iskolákban köz­ponti rendelettel kötelezővé tették a hittant, illetve az ún. etikát. Hogy az utóbbi alatt mit kell érteni, a közeljö­vőben megpróbáljuk kinyomozni, né­hány dolgot azonban addig is fel kell vetni. Azt például, hogy a környező or­szágok mindegyikében — már ahol van alaptanterv és olyan-amilyen jogtudat —parlament elé vitték a kö­telező hitoktatás kérdését. És sem Magyarországon, sem Csehország­ban nem adtak ki minisztériumi ren­deletet ennek kötelezővé tételére. A posztszocialista országok alkot­mányai — köztük a szlovák is — ki­mondják az állam és az egyház ketté­választását, az állami iskolák ideoló­giamentességét. Ennek egyik alapkö­ve, hogy az állami iskolában nem le­het kötelező tantárggyá tenni a hit­tant. A hit, a vallási meggyőződés ki­­nek-kinek magánügye, melyért sem­miféle diszkrimináció nem érheti. Egy jogállam, ha e magánügybe be kíván avatkozni, legalább vitát tart róla; megkérdezi, elfogadják-e ezt az állampolgárok. Mondom: egy jogál­lam kormánya így cselekszik. A mi kormányunk azonban — úgy látszik — túltesz minden jogállamén. Mert nézzük csak, mivel is indokolta a hittan (Folytatás a 2. oldalon) Elindultunk-e már a válságból kivezető úton? Harna Istvánnal gazdaságunk mai nyomorúságáról A kormány múlt keddi ülésén el­hangzott tájékoztató szerint a má­sodik negyedévben mérséklődtek a negatív irányzatok Szlovákia gazdaságában. Az első negyed­évhez viszonyítva 9,8%-kal nőtt a bruttó hazai termék. A félév ered­ménye viszont 6,2%-kal volt rosz­­szabb, mint 1992 első feléé. Vajon mit jelent ez a félig vigasztaló, félig elszomorító hír — kérdeztük HAR­NA ISTVÁN parlamenti képviselő­től, a Közgazdasági Egyetem docen­sétől, az Együttélés szakértőjétől. — Összegszerűen a növekedés 4,3 milliárd korona, de ez nem meghatá­rozó, hiszen a gazdaság működése mindig szezonális jellegű. Az első negyedév általában gyengébb, mint a második. Viszont a félévi mutató egyértelműen a gazdasági visszaesés folytatódását jelzi, és attól tartok, a folyamat nem áll meg az év végéig, sőt még jövőre sem. Azért mondom ezt. mert a gazdaságban valójában nem történt semmi, főként nem való­sult meg a szerkezetváltás, amely ma már legnagyobbrészt a privatizáció függvénye. A gazdaságból kivonulni szándékozó államnak nincs rá pénze. A vállalkozás jellegének kialakítása különben is tulajdonosi funkció, s ezt nem tölthetik be a privatizálás előtt álló vállalatok vezetői. Sok mai vál­­lalatvezetöség nem igazi manage­ment. hanem hivatalnoki gárda, a­­mely a felelősségtől való félelmében nem mer vagy nem is akar kockáztat­ni, átalakulást kezdeményezni. Az eb­ből származó hátrány nagyságát a ma­gánszektor arányán mérhetjük le, a­­mely az ipari termelésben még csak 18,6%. Jobb az építőiparban (49,6%), és lényegesen nagyobb a kereskede­lemben (84,7%). Az ágazatok telje­sítménye közelebbről is érzékelteti a második negyedév és napjaink gond­jait. 1992 azonos időszakához viszo­nyítva az ipari termelés 16,8%-kal, az ipari termékek értékesítése pedig 15,9%-kal csökkent. Még ennél is na­gyobb arányú az építőipar (22,4%) és a teherszállítás visszaesése (30,4%). A beruházási piac alakulása sem mutat szívderítő képet itt a hanyatlás 13,4%­­os volt. Mindez a munkanélküliek szá­mában is tükröződik: 1992 és 1993 második negyedéve között 282 ezer­ről 318 ezerre növekedett. E viszonylag nagyarányú csök­kenések valahogy nincsenek összhangban a bruttó hazai termék fent említett, mindössze 6,2%-os visszaesésével. Talán a statisztika csúsztatott? — Nem egészen. Inkább a számí­tás módszerében rejlik a magyarázat. A bruttó hazai terméket csak most kezdtük feltüntetni, s ennek kiszámí­tása nem azon a marxista gazdaság­politikai felfogáson alapul, hogy csu­pán az anyagi termelési szféra az ér­tékteremtő, a többi fogyaszt. A bruttó hazai termék (gyakran használják an­gol nevének — Gross Domestic Pro­duct — rövidítését, a GDP-t) tulajdon­képpen magában foglal minden hoz­záadott értékek azaz minden jövede­lemteremtést. Ami pénzt hoz, az érté­ket termel, például az orvosi vagy ügy­védi tevékenység is. így alakulhat ki a 6,2%-os arány annak ellenére, hogy az anyagi termelés ágazataiban sokkal nagyobb mértékű volt a visszaesés. Ha a feltételezettnél kisebb a jö­vedelemtermelés, szükségszerűen kisebb a költségvetés adókból szár­mazó bevétele is. A legutóbbi jelen­tések szerint a költségvetési hiány most megközelítőleg 15 milliárd korona. A 158,1 milliárdos évi költségvetésben ez a deficit már igen jelentősnek mondható. — A kiegyensúlyozottan összeál­lított idei költségvetésről már jóváha­gyása idején mind a kormány, mind a parlament tudta, hogy nem reális. A kormány elismerte, az állam­­háztartás finanszírozásában nem tart­ható az 1992-es színvonal, mert ah­hoz az előterjesztett költségvetési ja­vaslatból 30—50 milliárd korona hiányzik. Ekkora hiányt okozott egy­felől a szövetségi elosztásból származó (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom