Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-01 / 9. szám
13 A REMÉNY 800 esztendeje! 1993. szeptember 1. 9* sz. ____________________SZABAD UJSAG (Folytatás az 1. oldalról) más celebrálta. A novíciusok fogadalomtételét követően előadásokra került sor. Fényi Ottó. gödöllői perjel, és Pálmai Rudolf tanár, volt premontrei diák a szerzetesrend nyolc évszázados működésének eddig kevésbé ismert eseményeiről lebbentették fel a fátylat. A főpapi zárószentmiséken a nagyszombati székesegyház templomi énekkara is közreműködött. * * * De vajon ki volt Szent Norbert, és kik az általa alapított premontrei rend követői, azok az úttörő szerzetesek, akik a mai monostor helyén kezdték lecsapolni az ingoványos talajt, majd Kálmán herceg jóvoltából hozzáláttak az építkezéshez? És a századokon át tartó megpróbáltatások után most éppen milyen küldetésszerü feladat valóra váltásán serénykednek az apátság szerzetesei? Kérdéseinket Bartlan Károly Tamás, az apát válaszolja meg, történelmi hűséggel. — Szent Norbert a gennepi grófok családjából származott, s egyben V. Károly császárnak és I. Géza magyar királynak volt az unokaöccse. A családfát illetően érdemes megemlíteni, hogy Norbert unokanövére Rixa lengyel királyi hercegnő, I. Béla felesége, azaz szent László édesanyja volt. Talán azért is jöttek premontreiek hazánkba már a XII. században. A rendi hagyományok szerint II. István király uralkodása alatt érkeztek még Szent Norbert életében. Nagyváradhegy fok volt az első alapítás 1130- ban. Sajnos a tatárjárás idején a jászóvári monostort tönkretették, az alapítólevél is a tűz martaléka lett. Mikor IV. Béla a tatárok kivonulása után bejárta az országot, a jászói monostor prépostja. Albert. Torna várában vette át a királytól a második alapítólevelet (1255). A tatárok pusztítása után következett a husziták hadjárata. Ők a monostort kétszer is birtokolták. Magyar Balázs, a felső részek egyik kapitánya, szinte romhalmaz állapotában foglalta vissza a várat, és hozta rendbe. Bíró Lukács, az akkori prépost nem tudta visszavásárolni a várat, de Mátyás király ragaszkodott hozzá, hogy a monostor visszakerüljön ősi tulajdonosához. Segítségül elrendelte, hogy Nógrád megye egész évi királyt illető adóját utalják át a prépostnak. Hosszas bolyongás után így térhettek ismét vissza a premontreiek ősi fészkükbe. A mohácsi vész után a szerzetesek száma egyre apadt. Jászóvár utolsó prépostja a XVI. században Ollyas György. 1552-től 1699-ig az uralkodók „commendátorokat”, kormányzókat neveztek ki a prépostság élére. Közülük hadd említsem meg Kisdy Benedek egri püspököt aki megalapította a Kassai Akadémiát. Fenessy Györgyre is tisztelettel emlékezünk, aki újra helyreállította a monostort, melyet korábban Thököly hajdúi felégettek. Tehát 1699-től a monostor ismét visszakerül a premontreiek tulajdonába. Rá egy évre a Znojmo melletti loukai apátság veszi át a jászóvári prépostságot. A hajdani függetlenség újrakivívása, az önálló noviciátus helyreállítása, a hiteleshelyi és levéltárügyi rendezés, a jezsuita rend feloszlatása után a rozsnyói gimnázium átvétele, továbbá a régi Jászóvár lebontása és a helyébe felépített székesegyház és monostor Sauberer András (1745-1779) prépost nevéhez fűződik. A prépostság történetében új korszak nyílt. Ám újra jöttek a viharfellegek. II. József 1787-ben eltörölte rendűket, az itt lévőknek el kellett hagyniuk a monostort. Néhány év múlva (1792) a templomban tűzvész pusztított. Ezután I. Ferenc került uralomra, aki a rend működését ismét engedélyezte, de a visszatérő szerzetesek csak füstös, esőtől ázott falakat találtak. A visszaállító oklevél a rend egyik feladatának a középiskolai oktatást jelölte meg. A jászóvári prépostságnak hat év alatt meg kellett kezdenie a tanítást a lőcsei, ungvári, nagyváradi és rozsnyói gimnáziumokban. Az ungvári helyett inkább a kassait vállalták. Azóta nálunk a premontreiek a lelkipásztori munka mellett tanításai is foglalkoznak. A rendet 1950-ben ismét betiltották (az egész kolostort koncentrációs táborrá alakították át), ingó és ingatlan vagyonától erőszakkal megfosztották. A hatalom emberei Jászót leírták, mondván, hogy aki premontrei akar lenni, az menjen a cseh apátságba. Minket el akartak tiporni a föld színéről, mert tévesen magyar rendnek tartottak. Pedig Jászó sohasem volt színtiszta magyar település, hiszen németek, lengyelek és elvétve szlovákok is lakták. Isten akaratából és az előző kormány jóvoltából a templom és a monostor ismét a rend tulajdonában van. Viszont az épület nagy részét egyelőre az elmegyógyintézet használja. A monostor nagy értékű könyvtára is zárva tart még; a repedező mennyezet miatt fel van állványozva. A Kracker-freskókkal díszített falak megmentésére igyekszünk pénzt szerezni, hogy az eddig a Matica tulajdonában lévő, régi kódexeket, okleveleket, kéziratokat őrző „könyves helyet” is megnyithassuk kutatóink és a nagyközönség előtt... A monostort gyönyörű zöld övezet, francia és angol park veszi körül. Rendezésük és felújításuk a jövő feladata lesz. No meg az itt őrzött, a szemétből és a törmelékekből kimentett sok-sok sérült műalkotást is restaurálni kellene, hogy ezek is kiállíthatók legyenek. Az apátság azonban egymagában (anyagi háttere nem lévén) képtelen megbirkózni a lehetőségeit meghaladó feladattal. Emberi szempontból nézve' — úgy is mondhatnám — a törekvéseinket fel kellene adni, de mi, mint már annyira, most is bízunk Isten végtelen kegyelmében és szeretetében. Mi, premontreiek, nyolcszáz éve a reményből, a reménnyel élünk. A hálaadó ünnepséggel is az volt a szándékunk, hogy köszönetét mondjunk a Teremtőnek, amiért az elmúlt évszázadokban megtartott bennünket. A megpróbáltatások, sorscsapások, a meg nem értés és az üldöztetések ellenére is létezik, él ez a kanónia. A novíciusok nevelőintézetét is újraindíthattuk. A szerzetesnövendékek itt készülnek fel arra, hogy a fogadalomtétel után folytathassák tanulmányaikat a hazai és külföldi (például római) hittudományi intézetekben, hogy a feldobott ő módján visszatérve megfelelő felkészültséggel és képességekkel léphessenek a hívek elé. A rend tagjai lelkipásztori szolgálatot végeznek a rozsnyói, kassai, szepesi egyházmegyék, valamint a nagyszombati főegyházmegye területén. Tovább folytatják az elődök munkáját. Lelkipásztorokként működünk, de ha szükség lesz rá(nk), viszszatérünk az iskolákba is. A rend hűségesen akarja teljesíteni az alapító Szent Norbert utasításait: „Legyetek készen minden jó feladat elvégzésére!” * * * A harangzúgásos délutánon felkapaszkodtam arra a hegytetőre, amelyre Károly Róbert várat emeltetett egykoron, melyet Thököly, majd Rákóczi birtokolt. A kuruc háborúk idején lerombolt várfalak tövében ülve elnézem ezt a regényes-tájat. Tudom, hogy a hajdanában mocsaras völgyet a szerzetesek irányításával csapolták le, a földeket termővé tették, s ezzel megkezdődhetett a vidék benépesítése. Az idők során a premontreiek halastavak a század elején pedig áramfejlesztővel felszerelt villanytelepet és ivóvízvezetéket is építettek. Sok ezernyi hektár erdő és szántó, továbbá egy fűrésztelep, valamint egy kályha- és téglagyár fölött is rendelkeztek... A múlt elvonult, az ember pedig belebámul a történelembe, mint valami kristálygömbbe — és szembe találja magát a puszta valóság letisztult esszenciájával. De a romba dőlt századokból új idők sarjadtak, hogy a nemes emberi törekvések a Gnózis (a legszentebb ismeretek) irányítása alatt a Szellem irányában találjanak utat maguknak, majd ismét történelemként, egyéni és közösségi, rendi sorsokként teljesedjenek ki az Időben. KORCSMA ROS LÁSZLÓ Bodnár Gábor felvételei A nélkülözhetetlen száz könyv Cselényi László rovata _ Az Edda-dalok és a Nibelung-ének Említettük már, Hiizinga remek könyvére (A középkor alkonya) hivatkozva, hogy voltaképpen mindaz, amit ma reneszánszként ismerünk, a középkor méhében érlelődött; így semmiképpen sem becsülhetjük le azt az összevissza ezer esztendőt, amelyet középkornak hívunk, mégha a katedrálisokat, a román korszakot, a gótikát nem is említjük. Hivatkozunk Aquinói Tamásra is, a középkori filozófia, a skolasztika nagy összefoglalójára, s Dantéra, aki egyrészt ugyancsak megtestesítője a középkori civilizációnak, másrészt viszont elindítója a reneszánsznak, az olasz (tehát nemzeti) nyelvű költészetnek, az újkori Európának. Az „érlelő középkor” különösen erősen észlelhető az ébredő-keletkező európai népek-nemzetek hősi epikájában. Voltaképpen máig eldöntetlen, hogy ezt az epikát külön középkori környezetben tárgyaljuk-e, avagy már a nemzeti (francia, angol, német stb.) irodalom részeként. Ez vonatkozik az ún. ógermán epikára is. A germánok aránylag későn szerveződtek „népekké”, ezért középkori irodalmukat nem is tudjuk egy nép alkotásaként tárgyalni. Óskandináv, angolszász, ófelnémet stb. nyelven íródtak ezek a művek, ám némelyikük (az Edda-dalok, a Nibelungének, Trisztán és Izolda regéje) olyan hírnévre tettek szert — főleg a romantika korában, s mindenekelőtt Wagner operaátiratainak a hatására —, hogy ugyanolyan szerves részét alkotják művelődéstörténetünknek, mint Homérosz, Dante, Shakespeare vagy Goethe. Mi ezúttal csak éppen e „wagneriánus” eposzokra szorítkozunk. „ Rege-időn rég / sasrikoltásún, / égi sziklákról / szent habok hulltán, / a vitéz Helgi / ott jött világra. / Brálundban a bátor, / Borghild szülötte. // Ej szállt a tanyára, / érkeztek a normák, / nemes vezéri sors / serény választói: / hadd lenne a vezér / maga a leghíresebb, / maga a legkiválóbb, / lebírhatatlan Budlung. ” E nem is közép-, inkább őskorian veretes, ódon sorok, az ún. Edda-dalok nemrég magyarul is megjelent, Tandori Dezső fordításában. Az Edda, ahogy a fordítás „reklámozza”, az európai kultúrtörténet páratlanul érdekes és értékes alkotása. A IX. és a XII. század között, javarészt Izlandon keletkezett és izlandi nyelven írt epikus versfüzér a népvándorlás kori germánok, az északi vikingek és skandinávok egy évezredes történetét öleli át. Nagy változások kora ez; a korai középkori társadalmak forrongásának irodalmi, történeti, vallástörténeti dokumentuma az Edda. Ahogy utószavában N. Balogh Anikó írja: „Az óskandináv költészet kezdeteiről csak feltevéseink lennének ha az izlandiak a XII. század végén nem jegyezték volna pergamenre verses epikájuk gyűjteményét — az Edda-énekeket. Az Eddának köszönhetjük hogy mindazokat az archaikus elképzeléseket, amelyeket Skandinávia germán lakói a kereszténység felvétele előtti időkben a világról és benne önmagukról alkottak ma nem borítja homály, sőt betekinthetünk az emberi társadalmak legkorábbi fejezeteibe Különös, zordon, érdekes világ tárul az Edda olvasói elé, kietlen sziklák között élő óriások harca ez a jóindulatú, meleget, napfényt és bő termést adó istenek, az ászok ellen. Megjelenik előttünk a hatalmas Odin (a későbbi Nibelung-ének és a Wagner-operák Wotanja), a germán Olimposz, a Walhalla föistene, a herkulesi erejű mennydörgő Thor és Baldur, Odin legkedvesebb fia. Ám az istenek világa csak egyik részét képezi az Eddának. A másik a hősök világa. Mindenekelőtt a nagyerejű kardot s a Völsung-mondát megörökítő Sigurd-Siegfried-történet. E hősi énekek a népvándorlás korának történeti eseményeit örökíti meg. Az angol Beowulf-eposzból, a germán Nibelung-énekből, a finn Kalevalából ismerősek egyes szereplők és történetek, ám az Edda még korábbi idők szellemét szólaltatja meg. Ahogy e pár sorból is kiderül: „ Viszály hírét vettem, / vészhozó, baljós / beszéd fakad fel V a konok bánatból bujtogat a kemény szív, / gyilkos tettre a gyarló, / szilaj szóval szít bosszút / fenséges fiaiban Gudrún Az Edda, mondottuk, ősi énekek ciklusa. A XIII. században Sturlusson, az első ismer nevű izlandi író prózai történetekkel toldotta meg a ciklust, ez az ún. Prózai Edda. Am az igazi kiteljesedését az ógermán mitológiának az 1200 körül keletkezett „Nibelung-ének" valósítja meg, az egyetemes világirodalom egyik legszebb eposza. Naív eposznak nevezzük, szerzőjét nem ismerjük, de bizonyos, hogy egy szerző gondosan megszerkesztett alkotásáról van szó, ahogy a homéroszi eposzok esetében is. A Nibelungok Niflung királynak, a „homály fiá”-nak utódai, mesés törpe nemzetség, a Nibelungenhort nevű, roppant kincs birtokosai. Mikor Siegfried ezt elragadja tőlük, reá és kísérőire száll a Nibelung név, majd halála után a burgundokra. A Nibelung-ének ún. Nibelung-strófákban íródott, s 39 „kaland”-ból áll. Jelentékeny hatása volt irodalmunkban Arany Jánosra, különösen a „Buda halálára", hisz voltaképpen az Arany-költemény ugyanazt a kort dolgozza fel: a hunok s Attila korát. Minket, magyarokat már csak ezért is különösen érdekel ez az eposz, mert őstörténetünk egy homályos korába vet némi fényt. Magyarul, sajnos, csak Szász Károly több, mint száz éve készült fordítása olvasható, ám részleteit többen is magyarították. Például Gulyás Pál is: „Az ősregékből hozzánk sok csoda beszél, dicső leventék hozzák nagy harc történetét, örömök és ivások, sírások és panaszok, kemény hősök, vívások — most íme ily csodákat halljatok". A Nibelung-ének világnézetében két elem vegyül: a régi hősmondák pogány szelleme s az ismeretlen, valószínűleg osztrák költő keresztény fölfogása. A kettőt költői harmóniába kapcsolja a hős szenvedélye: a kérlelhetetlen bosszúvágy, melyet a legnemesebb hűség sugall. A középkor előtt, amely legnagyobb erénynek a hűséget tartotta, az tette költőivé Krimhildának (Ildikó e névnek a „magyarítása”) iszonyú vadságú bosszúját, hogy ura emlékéhez való hűsége ösztönözte. S ha már a germán-német epikáról beszélünk, a teljesség kedvéért említsük még meg a Nibelung-ének „folytatóit”. Hartmann von Aue a „Szegény Henrik", Wolfram von Eschenbach az ugyancsak Wagnerből ismerős Parzival történetét dolgozta föl, Gottfried von Strassburg pedig a Trisztán és Izolda német változatát örökítette meg.
