Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-25 / 8. szám
8 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus 25• sz. Kis vállalkozói életút avagy Miért nem voltam milliomos? Csiga Nagykapos egyik vendéglője volt. Hivatalosan persze nem Csigának hívták. Ezt a nevet a lustaság jelképét a helybéli törzsvenedégek ragasztották rá. A szomjúságtól tikkadt vendég ugyanis, miután áthaladt az „Idegeneknek bemegünnepelni. Volt ebben némi dicsekvési szándék is, nem tagadom: lám, azért van már ilyen hely is itt, az isten háta mögött. Helyet is foglaltunk hát és vártuk a pincér jelentkezését. Jött is hamarosan, de úgy viharzott el mellettünk, hogy meglib-Kilencvenben a Gömöri Vásáron egy komáromi magáncég is árult elektrotermékeket: Tóbiás István szervezte meg a rimaszombati teendőket. Azután a komáromi megáncég és a rimaszombati Tóbiás István között tovább mélyült a kapcsolat, végül még az év decemberében Tóbia néven Rimaszombatban is nyílt egy magán elektro szaküzlet. De a Szolgáltatások Házában drága a bérleti díj, Tóbiás István hát úgy gondolkodott, ha hosszú távon is versenyben akar maradni, saját lakásba kell költöztetni az üzletet. — Különös helyzetbe kerültem — mondta a kereskedő az egyik találkozásunkkor —, mert kilencvenegy júniusában a restitúció keretén belül elkezdtem a Bartók Béla utca Főtérbe torkolló sarokházának a visszaadását intézni. Na, nem az enyém volt a ház, egy Pozsonyban élő idős hölgyé, de szerettem volna tőle megvásárolni. Kilencvenegyben elkezdődött a kisprivatizációs folyamat is, de én nem gondolkodtam azon, hogy vásárolok magamnak üzletet, mivel az említett ház egykori tulajdonosával már megegyeztünk. Egy évet vesztettem, mert csak kilencvenkettő júniusában lettem a sarokház tulajdonosa. Hogy miért késtem el? Hát közben, amíg én a házat intéztem és tizenhatezreket fizettem havonta a helyiségért, a szomszédos elektroüzletek tulajdonosai leköröztek. Tóbiás István nem tartja katasztrófának a történteket, csak fölöttébb bosszantónak. De mivel a sarokházban a volt tulajdonos Tepper úr a két háború között hús- és hentesüzletet, valamint sörözőt üzemeltetetett, az új tulajdonosnak is hasonló tervei vannak. — Abból indultam ki, hogy ez történelmi épület, amelynek van egyfajta varázsa, hangulata. A rádiók, televíziók, videók pedig inkább modem környezetben tetszetősek. Nos, gondoltam, visszaadom a ház hangulatát, eltávolítottam az álmennyezetet és a sarokrészekben sörözőt nyitok. Az épület legnagyobb helyiségében pedig éttermet, de éppen ez okozza most a legnagyobb fejtörést számomra. Mert mielőtt megvettem is, étterem volt a házban, csakhát a Zdroj nem épített konyhát, melegpulttól árulta az ételeket. Jelenleg a konyha építése folyik, valamint a konyhához szükséges raktárhelyiségeké és a mellékhelyiségeké, mivel az sem volt az étterem mellett. A boltíves oszlopokkal alátámasztott pincében borozót szándékozom nyitni, de azért az elektro termékeknek sem fordítottam teljesen hátat. Az épület oldalsó helyiségében nyitottam meg a szaküzletet és a videókölcsönzőt. A vá-A patináns épület (A szerző felvétele) Csak „Csiga” az „Oázis”? rosban éjyelőre egyedül nekem vannak magyar szinkronnal készül filmjeim. -—.... _ Más azonban a terv, ts más a valóság. Az elképzelések negvalósításhoz pénz kell, sok pl1)?- Es sajnos, ez az, ami nincs. A IfJik nem ad kölcsönt, bár Tóbiás István ellenértéket tudna felmutatni. O pedig nem abból a vállalkozói rétegből való, amely milliós összeggel látott hozzá az üzletnyitáshoz. Korábban szerény fizetésért dolgozott, amiből havonta sokat nem tehetett félre. Lassan készül a Carpathia, mert így hívja majd az épületet, legkorábban a sörözőt nyit(hat)ja meg. És ahogy a pénztárcája engedi, fokozatosan fejeződnek be a munkálatok és nyílik meg a többi szolgáltatás. Ezek irányításához azonban egyedül nem érez elég erőt. Most társakat keres, akikkel közösen működtethetnék a Carpathiát. FARKAS OTTÓ lépni szigorúan tilos” feliratú tábla alatt, negyed óráig álhatott a sorban egy korsó sör után vágyakozva. Hivatalosan ugyan volt kiszolgálás, de az, gyakorisága folytán még jelképesMÖí. sem nevezhető. Rossz nyelvek szeiPt minderre a forgalom fokozása ériekében volt szükség. A vendég ugycPÍs a csapos lassított filmre emlékeztető mozdulatai láttán előbb-utóbb úgy feíJjihödött, hogy mire a pulthoz ért, már oíyetlen kénytelen volt meginni egy felcí *s, jgy csillapítva háborgó idegeit. A-Csigát nemrégiben új tulajdonos vette át, Oa" zisnak keresztelve a vendéglőt. Neífr csak a név változott. A kellemes környezet, a gyors és udvarias kiszolgálás és nem utolsósorban a jó konyha sok vendéget vonzott az Oázisba. Nemrégiben egy volt osztálytársammal hozott össze a sors. Jó tíz éve nem láttuk már egymást, ezért a nagy találkozást az Oázisban szerettük volna bent utána az asztal sarka. Visszafelé ugyanígy közlekedett, azzal a különbséggel, hogy mereven átnézett a fejünk felett. Kezdtem magam kínosan érezni. Alaposan átvizsgáltam az asztalt, a székeket, majd mindkettőnk öltözékét is, hogy vajon mi az, ami ilyen taszító hatássalvan a mi derék pincérünkre. De semmit sem találtam, sőt öltözékünk alapján nem látszottuk sem veszélyes egyéneknek, sem leprásoknak. A mi pincérünk meg csapolt szorgalmasan. De csak másoknak. Huszonöt perc várakozás után úgy ítéltük meg, hogy a további időtöltésnek semmi értelme. Még felállítottunk néhány ^rnéletet pincérünk viselkedésének lehetscfcé'í. okait illetően, majd távoztunk. A régi CsigáóVte^é'Kttúnk- ahol néha csak negyed óráig kellett yárakozm. Nem úgy, mint ma. Tűnődésünk eredményét egyetlen kérdésben lehetne összefoglalni: mégis csak „Csiga” az „Oázis”? TÓTH FERENC Szükségből erény Tardoskedden, az Érsekújvári járás egyik legnagyobb községében a főút mentén az ember szemébe ötlik egy imponzáns épület, melyet ízléses RESTAURANT KELLY felirat díszít. Ember legyen a talpán, aki ellent tud állni a kísértésnek, hogy belülről is megtekintse. A családi vállalkozás történetével Halász Gabriella ismertetett meg az egyik emeleti szeparéból kialakított irodában. — A tavalyi év nem valami jól kezdődött számunkra. Először én maradtam munka nélkül, habár pedagógiát végeztem és óvónő voltam, majd a férjem következett, aki kitanult asztalos, az öcsém, aki kőműves, valamint a felesége Mária, aki addig varrónőként kereste kenyerét. Mivel volt ez a családi házunk — ahol jelenleg a vendéglátó áll — a családi tanács úgy határozott, hogy átalakítjuk olyan hellyé, ahol az emberek kellemesen eltölthetik idejüket. Az elhatározást tett követte. A szükséges hivatalos formalitások és az állami támogatás készhezvétele után tavaly tavasszal megkezdték az átalakítási munkálatokat. Idegen segítségre nem volt szükség, hiszen a családban minden fotosabb szakma ismerője megtalálható. Úgy időzítették az átalakítási munkálatok befejezését, hogy tavaly augusztus húszadikán, a tardoskedai búcsú napján megnyithatták a vendéglőt. — A munkálatok alatt jómagam könyvelővé, asztalos férjem, a kőműves öcsém, és a varrónő sógórnőm pedig pincérré képezte át magát, míg anyukám a csaposi teendőket végzi. A kínálatot nézegetve meglepődve tapasztalom, hogy mintegy húszféle készételt, kétfajta tízórai levest és számtalan italféleséget kínálnak hozzáférhető áron. — Olyan kereskedőknél szerezzük be a nyersanyagok, ahol jó minőségű hentesárut kínálnak kedvező áron, tehát kevesebbet kell eldobnunk és emellett a legkisebb árréssel dolgozunk. Sokszor előfordul, hogy a hétvégeken egész családok látogatnak meg bennünket egyegy ebédre vagy vacsorára. Nekik ez kellemes kikapcsolódás. mi meg munkanélküliekből kereső polgárokká váltunk, akik nincsenek rászorulva az állam támogatására. NAGY ANDRAS r Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Aruközpont története — 8. rész A szövetkezet szociális politikája E munka folyamán többször állítottuk, hogy a „Hanza” Szövetkezeti A- ruközpont egy kitűnően irányított, kicsi haszonkulccsal, de nagy haszonnal prosperáló szövetkezet volt, úgy gondoljuk, a bérezés anyagi és erkölcsi hátterét itt kell keresni, azaz: itt is. A másik dolog, hogy az igazgatóság olyan személyi állomány kiépítésére törekedett, amely teljes egészében a „Hanza” szolgálatába állította fizikai és szellemi erőforrásait. A tények sokaságából arra következtethetünk, hogy a „Hanza”- igazgatóság az alkalmazottak számára igyekezett megteremteni az anyagi és szociális biztonságukat. Ezt a célt szolgálta az ún. három nyolcas elmélete, amelyet a század elején a szociáldemokrata pártok szorgalmaztak. A „Hanza”-alkalmazottak hétvégi bevásárlásaikat — élelmiszereket általában — a számukra szervezett üzletben bonyolíthatták le. Az alkalmazottak nemcsak a mindennapi árukhoz juthattak hozzá kedvezményes áron, hanem a nagyobb ráfordítást igénylő árukhoz is (ruházati cikkek, lábbelik stb.). Cél: a kiegyensúlyozott egyéniség a kiegyensúlyozott, békés családi környezet megteremtése volt. Ez olyan hátteret biztosított a szövetkezeti munkához, amely eredményeit általában anyagiakban nem lehetett lemérni. A „Hanza” szociális vívmányai közé tartozott a galántai strandfürdő megépítése is. Az igaz, hogy nemcsak az alkalmazottak számára épült, hanem az egész város és közvetlen környéke szórakoztatására, regenerálódására. A fürdő építése — mivel a gazdasági válság éveire esett — egyrészt a szövetkezeti mozgalom szilárdságát, másrészt önzetlenségét bizonyította. A korabeli vélemények szerint az építkezés egyik pozitívuma az volt, hogy hónapokon keresztül 60-70 munkanélkülinek adott vele munkát a „Hanza”; másrészt, hogy közérdekű tevékenységet folytatott, hiszen Galánta közvetlen közelében sem folyó, sem tó nincs. A „Hanza”-kutatók részben a „Hanza” Szövetkezeti Újság (pl. a X. évf. 13. szám) lapjairól értesülhetnek arról, hogy az alkalmazottak számára 3 duplaház épült hat lakással. Az új lakótelep a telek értékével és betonkerítésével bekerítve összesen 679 319,22-Ké-ba került. A lakóházak építése a „Hanza” Szövetkezeti Aruközpont szociális politikájának szerves része volt. A Hanza-telep területén 23 ikerházat építettek fel, 46 család részére. A fele két szoba-konyhás, összkomfortos, a másik fele három szoba-konyhás, összkomfortos volt. vízvezetékkel, központi fűtéssel. A ház alatt pince, raktár, mosókonyha és szénraktár. A házak általában 4.5 áros telken épültek. Ez az elképzelés azonos volt a szövetkezeti elvekkel, hiszen a fárasztó munka után az alkalmazottak kis kertecskéjükben pihenhettek, kikapcsolódhattak, szórakozhattak. A „Hanza” klasszikus értelemben vett — ma pejoratív kicsengésűképpen ezért a „Hanza” Szövetkezti Áruközpontra nem vonatkoztatható — káderpolitikája, azaz személyi állományának a szakmai hozzáértésen és hozzáálláson történő kiválasztása volt a szakmai, így a gazdasági sikerek egyik forrása, alapfeltétele, biztosítéka. De nem volt kevésbé fontos az elvégzett munka utáni juttatások igazságos elosztása sem. Xz. hogy külön betegsegélyzőbe is fizettek biztosítási díjat az alkalmazottak után, az, hogy aggkori járulékot is fizetett a „Hanza”, olyan értékképzés volt, amelyet csak egy kitűnően működő szövetkezet engedhetett meg magának. A „Hanza” vezetői hittek benne, hogy a „szövetkezés megvalósítja a szociális igazságot azzal, hogy gazdaságot hoz létre, amely a szövetkezeti közös munka alapján mindenkinek egyenlő mértékkel mér”. A „Hanza” Szövetkezeti Áruközpont Alkalmazottjainak Szolgálati és Fegyelmi Szabályzatának első változata 1936-ban készült el, az általános szövetkezeti elvek szellemében íródott: az alá- és mellérendelési viszonyt, a beosztásból származó feladatokat át- és áthatja a szövetkezeti demokrácia, a humánum szelleme. A szolgálati és fegyelmi szabályok az igazgatóság és a felügyelöbizottság. tehát a választott szervek kezébe teszik a végső és megfellebbezhetetlen döntés jogát. A dokumentum a „Hanza” alkalmazottjainak két kategóriáját: a munkások (havi- és napidíjasok) és rendes tisztviselők kategóriáját különbözteti meg. E státusnak fő jellemzője, hogy míg a munkások napidíjat kaptak, amelyet az igazgatóság állapított meg, addig a rendes tisztviselők a három hónap próbaidőt kivéve (ez alatt ők is napidíjat kaptak) rendes havi illetményben részesültek. Az alkalmazottakat az ügyvezető igazgató javaslatára az igazgatóság vette fel. A szabályzat a szövetkezet minden szintű vezetőjének feladatául adta az „alárendeltek oktatását”, s azt. hogy „ki-ki arra a helyre állítassák, amelyre a legjobban alkalmas s egyáltalán intézkedni, hogy a munka gyorsan, de amelett pontosan és megbízhatóan végeztessék". A vezető „jogait és kötelességeit erélyesen, de mindig tapintatosan gyakorolja, az alkalmazottak a munkában egymást felszólítás nélkül is támogatni kötelesek, mindenben az intézet érdekei legyenek a mérvadók”. „Az ellenőröknek, tisztségviselőknek kiküldetésükben tapintatosan kell eljámiok és a szövetkezetek vezetőit jóakarattal kötelességük kioktatniok”. A felmondásokkal kapcsolatban a szabályzat rögzíti: „Oly tisztviselőknek, akik a ’’Hanzánál" már 6 év óta vannak véglegesen alkalmazva, akik az alapítástól az intézetnél vannak, valamint, akik az alapításban részt vettek, az igazgatóság csak fegyelmi úton mondhat fel. A fegyelmi eljárások elsősorban a „Hanza” Szövetkezeti Áruközpont érdekeit védik, de az alkalmazottak érdekeit sem másodrangú tényezőként kezelik. Az igazságosság és a pártatlanság érdekében öttagú bizottság (két igazgatósági, két felügyelőbizottsági tag és az igazgatóság elnöke) dönt a fegyelmi vagy büntető eljárásokban. Felmondáskor vagy elbocsátáskor csakis 2/3-os szótöbbség esetén léphet érvénybe a határozat. Tehát mindent összevetve elmondhatjuk: a szabályzat teljes tükörképe a „Hanza” Szövetkezeti Áruközpont sikeres tevékenységének. A Nyugdíjpénztár fenntartója a „Hanza” Központi Szövetkezet, majd ennek tagjai: a „Hanza” Mezőgazdasági Szövetkezet és a „Hanza" Hitelszövetkezet bejegyzett cégek voltak. Az alapszabályzat a Nyugdíjpénztár feladatául tűzte ki: tagjainak a nyugdíj folyósítását, az elhúnyt tagok özvegyeinek, valamint a tagok árván maradt gyermekei nevelési járandóságának biztosítását. A Nyugdíjpénztár tagja lehet a fenntartó vállalatok minden olyan állandó havi vagy évi javadalmazásában részesülő — 18. életévét betöltött. de a 40-et nem meghaladó — alkalmazottja, aki a munkaadó vállalat igazgatósága a neki kézbesített és a tagság kezdő időpontját is feltüntető írásbeli határozattal a Nyugdíjpénztár tagjává nyilvánított és aki a határozat alapján magát jelen szabályzatnak aláveti és ennek igazolásául azt aláírja — mondta ki egyöntetűen az Alapszabály. Á Nyugdíjpénztár bevételei közé tartoztak a tagok által befizetett járulékok és díjak, a vállalat járulékjai és díjai, az átutalási járulék-tartalékok; a vállalatok szállítóinak számláiból a Nyugdíjpénztár javára levont összegek, a vállalatok esetleges adományai, mások adományai és egyéb juttatások. Az Alapszabályzat 12. paragrafusa szerint a ragok rendes járuléka a megállapított évi járulékalap 1/2 részének 6.5 százaléka, amelyet a tag tíz évi várakozási idő után kaphat meg. Nyugdíjat igényelhetett a Nyugdíjpénztár tagja, aki igazoltan munkaképtelenné vált, ha alkalmaztatása önhibáján kívül felmondás által megszűnt, ha a tag 65. életévét betöltötte, vagy ha a tag 40 letöltött tagsági évvel rendelkezett. A nyugdíj összege a beszámított tagsági idő, valamint a járulékalap alapján állapítandó meg olyaképpen, hogy a nyugdíj a megszerzett 10 évi tagsági idő után a járulékalap 40 százaléka, azontúl tagsági évenként 2 százalékkal emelkedik mindaddig, míg a 100 százalékot el nem éri — mondja ki az Alapszabályzat. Az Alapszabályzat kimondja, hogy a nyugdíj tekintet nélkül a tagsági idő hosszára és a járulékalap nagyságára, évi 12 ezer pengőnél több nem lehet. Az özvegyi nyugdíj a nyugdíj 50 százaléka lehet, árvaság esetén 10 százalék, teljes árvaság esetén 20 százalék. A fejezetben felsoroltakhoz tartozott még, hogy a Hanza Szövetkezeti Áruközpont igazgatósága már 1933- ban különböző gyógyfürdőkkel és üdülőkkel szerződéses viszonyba lépett a szövetkezeti alkalmazottak üdülését illetően, mint például a trencsénteplicei üdülőve.
