Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-25 / 8. szám

A PÉNZTELENSÉG MEGBÉNÍTJA A GAZDASÁGOT 6_______________________________________SZABAD ÚJSÁG (Folytatás az 1. oldalról) lyósított. Mindez komoly követ­kezményekhez vezet: 1. A nagyobb rentabilitásra való törekvés még hosszú ideig nem enge­di meg a vállalatoknak, hogy számot­tevően csökkentsék hitelterheltségü­ket. A bankok viszont a hitelezés visszafogására kényszerülnek. 2. Ebben a helyzetben nagyobb mennyiségű pénz (40-50 milliárd ko­rona) kibocsátása nélkül nem lehet beindítani a vállalatok hitelekkel való megsegítésének újabb fordulóját, mert a régi hitelek túlnyomó része gyakorlatilag „befagyott”, és vissza­térülésükre rövid időn belül minimá­lis az esély. 3. A csődeljárások beindítása né­hány elsődleges fizetésképtelenséget okozó szervezet felszámolásán túl nem old meg semmik mert a csődbe jutott vállalatok törzsvagyonának eladásából a bankok a folyósított hiteleknek (több mint 10 milliárd korona) legfeljebb 30- 40 százalékát szereznék vissza. Mivel a hitelező főként a VÚB, nagy nehézsé­gei támadnának, esetleg tönkre is men­ne (s ez a dominóhatás következtében más bankokat és vállalatokat is érinte­ne). A problémát a zálogjog érvényesí­tése sem oldja meg. 4. A hitelek egy része nyilvánva­lóan hosszú távon sem behajtható, s ez a bankok jelenlegi helyzetében to­vábbi hiteligénylésekhez vezet. 5. Annak a pénznek a nagy részét — több mint 70 százalékát —, ame­lyet a bankok májusban és júniusban kaptak, a hitelezés helyett az állami költségvetés hiányának a fedezésére használták fel, így az a hitelnyújtási lehetőségek növelésében alig játszott szerepet. 6. Az infláció alakulása (1993-ban a feltételezések szerint 16-20 száza­lékos lesz) szükségszerűen a kamat­lábak növekedéséhez vezet. A válla­latok és vállalkozók nagy része szá­mára — a csak minimális banki ha­szonrés ellenére is — gyakorlatilag megfizethetetlenek lesznek. 7. A bankokban teljes szerkezeti átalakítást kell végrehajtani (regioná­lis fiókok, technológiai-információs háttér), s ez jelentős eszközöket igé­nyel. Új felszereltségéhez csak a VÚB-nak több mint egymilliárdra lenne szüksége, s ha ezt igénybe ven­né. hitelforrásai tovább csökkenné­nek. Szlovákia Nemzeti Bankjának teljes kiépítési költségei az 1.2 milli­árd koronát is meghaladhatják. 8. A bankok együttműködése a banktanács megléte ellenére sem kie­légítő. Ez sok gondot okoz (a vállala­tok több bankban is vezettetnek számlát, nehéz forgóhitelt szerezni). Az adott műszaki ellátottság nem te­szi lehetővé a banki műveletek meg­gyorsítását, ezért egyre nagyobb pénzmennyiségre van szükség. 9. A bankok túlnyomó része (az említett problémák ellenére) még mindig valamiféle hitelezési eufóriá­ban van, ezért kis hatékonyágú tervek­re és olyanokra is adnak hitelt, ame­lyeknél a megtérülés nagyon lassú, így a hitelezésből származó vesztesé­gük egészében véve növekszik. 10. Bizonyos esetekben (például a vállalatok adósságmentesítésekor) a bankok nem tettek szert tényleges hi­telforrásokra. Az állami kölcsönköt­­vények megvétele távlatilag érdekes lehet ugyan a bankok részére, de nem javítja tőkeállományukat, és nem nö­veli hitelezési lehetőségeiket. Az állami költségvetés és a rossz hatékonyságú kiadások Az állami költségvetés bevételi olda­la hiánytól szenved, ugyanakkor egy­re nagyobb a nyomás kiadásainak nö­velésére. A bonyolult helyzet megér­téséhez ismerni kell néhány tényt: — Továbbra is nyitott az állami költségvetés 1991-ből és 1992-ből származó, összesen több mint 16 mil­liárd korona hiányának a kérdése. Rendezni kell egyfelől állami kölcsönkötvények kibocsátásával, másfelől új alapok létesítésével és az egyes költségvetési fejezetek közti újraelosztással. — Lényeges terhelő tételnek szá­mítanak a bizonyos tervekhez adott kormánygaranciák, amelyeknek érté­ke megközelíti a 60 milliárd koronát, ebből 17 milliárd devizában. — A vállalatok adósságmentesíté­sére (több mint 10 milliárd korona értékben) és néhány építkezés finan­szírozására (több mint 5 milliárd ko­rona összegben) 1991-1992-ben ki­bocsátott állami kölcsönkötvények, valamint az állam egyéb kötelezettsé­gei hosszú időre jelentenek költség­­vetési megterhelést. — Az állam pénzt adott a szakosí­tott bankoknak (a konszolidációs banknak 1 milliárd, a beruházási és fejlesztési banknak 200 millió koro­nát), de például a konszolidációs bank hiteleinek visszatérülése proble­matikus, tekintet nélkül a visszafize­tés határidejére. — Az infrastruktúra fejlesztési ter­vei, amelyek a bevételgyarapodás fon­tos tényezői lehetnének (és a külfdöldi tőkét is becsalogathatnák), anyagiak­ban meglehetősen igényesek. — A költségvetés már nem tud el­viselni még egy olyan hatékonytalan akciót, amilyen a vállalatok adósság­mentesítése volt (a pánztartalékok korlátozottak). — Az oktatásügyre, művelődésre és egészségügyre fordított költségve­tési kiadások korlátozását nem lehet végérvényes megtakarításként értel­mezni. Bizonyos elodázott tevékeny­séget a jövőben kell majd elvégezni, és az új pénzelési filozófia ellenére eszkö­zöket igényelnek a következő években. Az igény azonban akkor már új árszín­vonalon fog jelentkezni, tehát az anya­gi eszközök szükségletének növekedé­se az áremelkedés következtében is gy­orsabb lesz, mint a költségvetési pénz­források növekedése. — A költségvetési kiadások bizo­nyos területeit fokozatosan az eddigi­től eltérő módon pénzeljük majd (a szociális-foglalkoztatási terület négy új alapja, az alap- és középiskolák kiadásainak részben a helyi önkor­mányzatok részéről történő fedezése stb.). Már ma majdnem bizonyosra vehető azonban, hogy az átállásra 1993 egyik fele nem lesz elegendő (idén és jövőre még a költségvetésből is támogatni kell a szükséges forrá­sok kialakítását). — Új alapok létesülnek (fejleszté­si alap). Néhány csak átmenetileg nyereséges alapnak (például a pi­acszabályozási alapnak) hosszabb ideig kell majd működnie, így meg­hosszabbodik az az idő is, amelyben a költségvetésből támogatást kell kapnia (becslések szerint 10—12 milliárd koronát). — Adott helyzetük arra készteti a vállalatokat és a bankokat, hogy az adófizetés helyett a hiteltörlesztést részesítsék előnyben (az első negye­dévben a költségvetési bevételeknek csak 16 százaléka folyt be). Kiadáskurtítások csak a szociális szférában Az adóelőlegek befizetése tehát ké­sik, az adózás a második félévre, esetleg az év végére halasztódik. El­képzelhető azonban, hogy az adók az év végén annyira megterhelik a válla­lati forrásokat, hogy a feltételezett szerény nyereségesség esetén hátralé­kaikat nem lesznek képesek törleszte­ni. A büntetések nem oldják meg a problémát. Az „eredmény” az lesz, hogy a költségvetés bevételei nem folynak be. A kiadások nagyobb ará­nyú csökkentésére a szociális szférán kívül nincs lehetőség, de a szociális kiadások korlátozása a hazai kereslet további mérséklődéséhez vezet. A ta­karékossági betétállomány 4 milliárd koronával csökkent, viszont az áru­forgalom 6 százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy a lakosság egyre inkább hozzányúl megtakarított pénzéhez, mégpedig mindenekelőtt azért, hogy élelmiszert vásároljon. A kialakult helyzetet ellentmondásos irányzatok jellemzik: 1. A feltételezettnél kisebb költ­ségvetési bevételek szükségessé te­szik a kiadások csökkentését, leg­alább 10 százalékkal, s ez nemcsak az élénkítési törekvéseket, hanem a lakossági jövedelmeket is hátrányo­san befolyásolja majd. 2. A költségvetési kiadások gya­korlatilag csak a szociális szférában csökkenthetők (a következményekről már volt szó, a keresletet több mint 15 százalékkal is mérsékelhetik). 3. Amikor Szlovákia gazdasága termékeinek csak 28 százalékát ex­portálja, a hazai piacon csökkenő ke­reslet a termelők jelentős részét, kü­lönösen a kis- és középvállalatokat igen hátrányosan fogja érinteni (így mi a logika abban, hogy egyfelől egymilliárd koronát fordítunk a kis- és középparasztok támogatására, másfelől korlátozzuk a keresletet?). 4. Az adózás ellenőrzésének meg­szigorítása paradox módon a vállala­tok és vállalkozók pénzügyi helyze­tének további romlásához vezethet (végső következményében pedig a hitelfolyósítás megszüntetéséhez és a vállalatok tönkremenéséhez). 5. Problematikussá válik, hogy a vállalatok egyik részét adókkal terhe­lik meg, másik részüknek pedig adó­­kedvezményeket adnak, sőt bizonyos időre fel is mentik őket az adófizetés kötelezettsége alól. Az eredmény a költségvetési bevételek csökkenése. 6. Bizonytalanságot kelt a régiók helyzetének alakulása. Eredetileg a fizikai személyek jövedelemadójának 70 százalékát kellett volna megkapni­uk, de az első félévben csak 30 szá­zalékot kaptak. Éves viszonylatban 12-14 milliárd koronáról van szó. Ha a régiók és a helyi önkormányzatok számoltak ezzel a forrással, most ér­zik a hiányt, és 1993 végéig 20-30 százalékkal kevesebb pénzük lesz. Csakhogy a községek és városok éle­téhez szükség lenne a teljes összegre, ezért valószínűleg kevesebb lesz a helyi adó- és illetékkedvezmény, ami viszont a kis- és középvállalatok he­lyzetét nehezíti meg. 7. A lakossági jövedelmek alaku­lását hátrányosan befolyásolja majd a szociális és más költségvetési kiadá­sok csökkentése (közlekedés, ener­gia, ahol az állam meg akarja szün­tetni a dotációt). Igen feszült helyzet fog kialakulni akkor, ha a családi költségvetést ezek a közvetett csök­kentések évi 7-10 ezer koronával, a közvetlenek pedig további 5-7 ezer koronával terhelik meg. Ha az iskolá­val kapcsolatos díjak és illetékek elé­rik az évi 3-4 ezer koronát, a családi költségvetések bevásárlásokra fordí­tandó összege 10-15 ezer koronával is csökkenhet. Mindez nagyon sú­lyosan érinti majd a kis- és közép­­vállalatokat (elvégre az emberek a családi költségvetés kiadásainak 70 százalékát már most is élelmi­szerekre fordítják). Tovább csökken tehát a kereslet a tartós fogyasz­tási cikkek és más, nem élelmiszer­­ipari termékek iránt. Ráadásul a családoknak számolniuk kell egyéb kiadásokkal, díjakkal és illetékekkel is. A szociális kiadások jelentős, 15- 20 milliárdos csökkentése költségve­tési hiányt is előidézhet. A követ­kezmény a kis- és középvállalatok, valamint az iparosok többségének csődje lehet. 8. A kereslet ellentmondásos fejlő­dési irányzatai. Becslések szerint Szlovákia kivitele elérheti az évi 100-120 milliárd koronát, s az ex­portált termékeknek több mint 50 százaléka nyugati piacra kerülhet. Sebezhetők az áruválaszték tekinte­tében vagyunk. Hasonló termékeket akar exportálni a többi közép- és kelet-európai ország is. Ezért a kon­kurencia veszteségeket okozhat. Hogy termékeink eladhatók legye­nek, valószínűleg engedni kell az árukból. A szlovák gazdaság fő előnye a rendkívül alacsony bérköltség (2-6- szor alacsonyabb, mint Lengyelor­szágban vagy Magyarországon). A kérdés csak az, meddig lehet ebből az előnyből hasznot húzni. (sz) Az SZK Külügyminisztériumának, Gazdasági és Pénzügyminisztériumának Közleménye Jelentkezzenek a Jugoszlávia elleni embargó károsultjai! 1993. augusztus 25. O. sz. A szlovák kormány június 15-i ülé­sének 409. számú határozata értel­mében felmérés készült a Jugszláv Szövetségi Köztársaság (Szerbia és Montenegro) ellen elrendelt ENSZ- embargó gazdasági kárairól. Ennek alapján szükséges, hogy a Szlovák Köztársaságban bejegyzett jogi és természetes személyek, azaz az állami vállalatok, költségvetési és részleges támogatásban részesülő szervezetek jelezzék alapító minisz­tériumuknak, a részvénytársaságok és a többi magánvállalkozó pedig a tárgy­ban illetékes minisztériumnak 1993. augusztus 27-éig azon adataikat, a­­melyek az érintett kérdésben mérva­dóak. A gazdasági veszteségekről szó­ló tájékoztatást EMBARGO meg­jelöléssel kell ellátni a boríték bal alsó sarkában. A veszteségek meghatározásának módja A veszteségkimutatásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia: 1/ Faktográfia: az embargó előtti helyzet jellemzése, vagyis rövid áttekintés a Szerbiával és Montenegróval bonyolított üzleti kapcsolatokról; az embargó hatásai erre az üzleti kapcsolatra, a gazda­sági kihatás kvantitatív (számszerű) összegzése. (Az egész ne legyen több két gépelt oldalnál.) 2/ Jogi érvek Fejtsék ki, miért lettek megsértve az üzleti szerződések vagy azok fel­tételei. Hitelesen bizonyítsák, hogy a vállalat (vállalkozás) veszteségei közvetlenül az embargóval függe­nek össze. Ha az embargónak közvetett következményei is van­nak, ezeket külön fejezetben kell dokumentálni. Mellékelje a rendel­kezésére álló bizonyító anyag (do­kumentumok) listáját és tartsa kés­zenlétben azokat, hogy szükség ese­tén fel tudja mutatni őket az ENSZ kárfelméréssel megbízott biztosá­nak. (A terjedelem ne legyen több 1 oldalnál.) 3/ A Szerbia és Montenegro el­leni embargóból eredő károk részle­tes leírásának az alábbiakat kell tar­talmaznia: a/ a megkötött üzletek és szerző­dések meghiúsulásából eredő költségek (pl. a tranzakció meghiú­sulásának veszteségei, vagy a pót­megoldás költségei az eredeti kötele­ző érvényű üzleti szerződéssel szem­ben). Pl. az eredeti szerződésben fog­laltak szerint 1 ezer USA-dollár ér­tékben kellett volna terméket vásárol­ni, vagy' barterszerzödés értelmében I ezer ÜSA-dollár értékű csereárut ki­vinni Szerbiába vagy Montenegróba, de az embargó miatt ugyanezt a ter­méket máshonnan kellett beszerezni, s ott az 3 ezer USA-dollárba került. Az ilyen esetben keletkezett közvetlen kár 2 ezer USA-dollár. Ennek megtérítése igényelhető. b/ Restrukturalizációs költségek — olyan közvetlen költségek, me­lyek az új piacok és pótmegoldások keresésével függnek össze, illetve amelyeken belül elszámolhatók az eredeti szerződés és a pótlására megkötött új szerződés közti különbségekben kimutatható többletkiadások. Feltüntethetők e tételben az embargó a foglalkozta­tást. a termeléscsökkenést, vagy egyéb gazdasági intézkedéseket érintő kihatásai, ha azok számsze­rűsíthetők (pl. a foglalkoztatottak létszámának kényszerű csökkenté­se. a termeléskiesés, a termelési rogram megváltoztatásának ölfségei stb.) c/ Sorolja fel azokat a vesztesé­geket, amelyek úgy keletkeztek, hogy pótlásukra vagy mérséklé­sükre semmilyen alternatíva nem volt. Hitelesen dokumentálja, hogy az eredeti szerződést nem állt mód­jában más üzleti partnerrel megkötött új szerződéssel helyette­síteni. Ha barterszerződésről volt szó és az érintett terméket nem le­het Szerbiába. Montenegróba vagy más országba exportálni, bizonyítsa vállalata ebből eredő gazdasági ves­zteségét. (Ha A terméket importált és B terméket exportált árucsere-e­gyezmény keretében, akkor is kár­térítési igénye keletkezik a Szerbiá­ba és Montenegróba kivitelre szánt B termék után, ha az A termék behoza­talát más országból realizálta.) E pont értelmében kétféle veszteség jöhet szóba, mely mint közvetlen termelési veszteség mutatható ki attól függően, milyen megvalósulási szinten hiúsult meg az említett jugoszláviai orszá­gosai megkötött üzlet. 1/ Ha a termék, amelyet kivitelre szántak, már legyártották, de az embargó miatt nem került kivitelre, sem más országba eladásra és most raktározni kell, a keletkezett veszte­ség közvetlen kárként mutatható ki. II/ Ha a termék, amelyet kivitel­re szántak, mindeddig nem került legyártásra, de az üzleti szerződést már az embargó elrendelése előtt aláírták, közvetlen veszteségként csak az üzleti tranzakcióból szár­mazó nyereségkiesést lehet kimu­tatni, a gyártási költségeket nem. A fenti veszteségeket a „Kérdőív az embargó közvetlen veszteségeinek összegezésére” (Dotazník na zúéto­­vanie strát priamo súvisiacich s em­bargóm) c. űrlapon kell összegezni. Veszteségek ezer USA-dollárban feltüntetve az alábbi időszakokért: 1992. 5. 31. — 1992. 12. 31. és 1993. 1. 1. — 1993. 6. 30. A veszteségek eredete: 1. Üzleti szerződések felmondá­sa 2. Legyártott, de ki nem vitt áru 3. A termék elhelyezése más pia­con, de rosszabb feltételek mellett 4. A behozatal felmondása 5. A pótlólagos behozatalból ere­dő veszteségek 6. A pótlás nélküli behozatal­kiesés veszteségei 7. A barter-ügyletek elmaradásá­nak veszteségei 8. A kivitt, de meg nem fizetett termékekből eredő veszteségek (1992. 5. 30-ig megadott fizetési határidővel.) 9. A közlekedési akadályokból és késésekből eredő veszteségek 10. A Szerbiába és Montenegró­ba exportálandó árucikkek legyártá­sára felvett bankhitelek kamataiból eredő veszteségek 11. A konvertibilis valutában fel­vett hitelek kamatterheiből eredő veszteségek, ha azokat szerbiai és montenegrói importra vették fel az embargó elrendelése előtt, ám azt más piacokról eszközölt behozatal­lal kellett helyettesíteni. 12. A kivitel megvalósíthatatlan­­ságából eredő tőkebefagyasztási veszteségek 13. A nyereségkiesés, amely az ENSZ-embargó következtében le nem gyártott árucikkek rovására ír­ható 14. Egyéb veszteségek (pontosan meghatározva) Kérdőív az embargó közvetlen veszteségeinek kimutatására 1. A vállalat adatai.......................... A vállalat neve:................................ Cím:.................................................. Ügyintéző:....................................... Telefon:............................................ Fax:.................................................. Telex:............................................... Vállalkozási terület:....................... 2. Az export-import politika okozta veszteségek (ezer USD) A. Eredeti összköltségek:.............. B. Eredeti költségtérítés:............... C. Összveszteség (A mínusz B): ... 3. Restrukturalizációs költségek (lásd a 3. b pontot!) A. A pótszerződésekkel kapcsolatos kiadások:............................................ B. Az áthidalási időszak költségei: C. Pénzügyi kiadások:..................... D. Karbantartási kiadások:............. E. Alkalmazotti bérveszteségek (dokumentálni):............................... F. Egyéb költségek (pontosan meg­határozva): ....................................... G. Restrukturalizációs összkiadások (az A-F. pontokban foglaltak össze­ge): .................................................... 4. Egyéb alternatívák (a 3. pont szerint):............................................ 5. Összveszteség (a kérdőív 2., 3„ 4. pontjának összege):.....................

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom