Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-25 / 8. szám

1993. augusztus 25.8• sz. SZABAD ÚJSÁG 3 A terroristák felfedezték a turistákat Véres nyár az idegenforgalomban >'J!íc- k „Napfogyatkozás” turisták számára Törökország­ban (A Frankfurter Allgemeine Zeitung rajza) Az idei nemzetközi idegenforgalmi idényre rányomta bélyegét a terroriz­mus. A turizmus nagyipari ágazattá, idegenforgalmi látványosságokkal rendelkező országokban gyakran a legtöbb pénzt hozó forrássá vált. Ez a békés nyaralást olyan gazdasági té­nyezővé tette, amely igen sebezhető pontja lett a más bevételi forrásokkal kevésbé rendelkező országok gazda­ságának. A nemzetközi terrorizmus nem öncélú, politikai célokat követ. Az idegenforgalmi terrorizmus bizo­nyos politikai célok érdekében e je­lentős gazdasági ágazat megbénításá­val akar zsarolni. A terrorizmus is átalakul. Emlé­kezzünk csak vissza a RAF ( Rote Armee Fraktion — Vörös Hadsereg Frakció ) „fénykorára’" a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején, amikor jelentős személyiségek meg­gyilkolásával, vagy túszul ejtésével foglyok szabadon bocsátását akarta elérni. Csapásaik a német jobboldali sajtó és az amerikai hadsereg képvi­selői ellen irányultak. Később ipar­mágnásokat. fegyveripari vezetőket, igazságügyi hivatalnokokat raboltak el, illetve öltek meg. Legújabban az európai integráció lett a célpontjuk, és ennek akadályozására, fékezésére pénzügyi vezetők, illetve privatizálá­si megbízottak ellen fordultak. A RAF tehát az egyéni terrort vá­lasztotta munkamódszeréül, hasonló módon, mint a maffia, amely bírák, rendörtisztviselők ellen fordult. Az egyéni terror azonban vajmi kevés sikerrel kecsegtet. Egyrészt mindenkit végül is pótolni lehet, mégha ez cinikusan hangzik is, más­részt a tett elkövetése tettesekhez kö­tődik. tehát kinyomozható, megtorol­ható. Ezért a terrorizmus következő fázisában a robbantásos merényletek kerültek előtérbe. A robbantások tá­virányítással. vagy óraszerkezet se­gítségével teljesen, úgymond, „sze­mélytelenül” hajthatók végre. Míg kezdetben, pl. a palesztin terroristák esetében, a személyszállító repülőgé­pek eltérítése és tömeges túszszedés volt a módszer, később a repülőgépek felrobbantására került sor. Így volt ez a nevezetes lockerbiei merénylet so­rán. amely Líbiának sokba került, A Szomáliái helyzet alakulása és az angolai fejlemények közt több párhu­zam fedezhető fel. Mindkét éhínség­gel sújtott afrikai országban a törzsi vezérek köré olyan fegyveres csopor­tok tömörültek, amelyek szembesze­gülnek a nemzetközi közösség akara­tával, bár az alapvetően humanitári­us, emberbaráti célokat követ. Szo­máliában Mohammed Farrah Aidid — akinek elfogásáért 25 ezer dollá­ros díjat tűztek ki — körül csoporto­sulnak azok a fegyveres erők, ame­lyek a segélyszállítmányok védelmé­re ide rendelt ENSZ-csapatokat, s fő­leg az USA-t gyarmatosító törekvé­sekkel vádolják, és hovatovább parti­zánháborút bontakoztatnak ki a nem­zetközi csapatok ellen. Angolában a szabad választások eredményével elégedetlen Jonas Savimbi, az UNITA vezére felújította a polgárháborút és nagy' területi sikereket ért el. Már most nyilvánvaló, hogy rövidesen az egy év­vel ezelőtti Szomáliái helyzet ismétlőd­het meg ebben az országban is. Jelen­leg az angolaiak egyötöde, azaz két millió ember került az éhínség küszö­bére és a harcok folytatásával pusztul a termés, járhatatlanná válnak az utak és így a vidékről nem jut el az élelem a városokba, s nem jutnak el rendel­tetési helyükre az ENSZ segélyszál­lítmányai sem. Az angolai polgárháború idején a Nyugat egyértelműen az UNITA-t támogatta, de amióta Savimbi újra mert nem akarja mind­máig kiadni a merény­lettel gyanúsított szemé­lyeket, és ezért már évek óta légiforgalmi embargó van érvényben ellene. A szervezett légi merényletek most alábbhagytak és a turis­ta-ellenes merényletek váltották fel őket. Az idegenforgalmi merénylet muzulmán „találmány”, de az euró­pai terrorizmus igen ta­nulékony és igen gyor­san átvette a módszert ( lásd: az Uffizi képtár közelében Firenzében végrehajtott merénylet, vagy a barcelonai rob­bantások). Nem vélet­len, hogy a turisták ellen először Egyiptomban használtak fegyvert. Az egyiptomi gazdaság igen sebezhe­tő pontja az idegenforgalom, és már 1970-ben, Nasszer elnök meggyilko­lása után kitűnt, hogy az ilyen cse­lekmények óriási hatással vannak az idegenforgalomra. A luxori Karnak templomnál tavaly elkövetett robban­tásokkal jelentkeztek az egyiptomi fundamentalisták, akiknek Muzul­mán Testvériség nevű szervezete kezdte meg a terrorcselekmények so­rozatát. Azóta megöltek brit, német, orosz, svéd és török turistákat is. Lőt­tek már partról kirándulóhajóra, rob­bantottak kairói kávéházban, tüzeltek turistabuszokra. A turistaforgalom Egyiptomban a húsz év előtti szintre esett vissza a merényletek miatt. Nem csekélység, s nem csoda, hogy felette keményen üt vissza a hatalom. Nemrég sorozatos kivégzésekről ér­keztek hírek Egyiptomból. Véres a nyár Törökországban is, ahol a Kurd Dolgozók Pártja nevű szervezet Antalyában „próbálta ki” az idegenforgalmi terrorizmust. Ez nagy port vert fel ugyan, de a turistá­kat alig izgatta különösen: a 16 ezer német turista közül akkor csupán ti­zenegyen szakították félbe üdülésü­ket a merénylet hatására. A turisták elleni merényletek most jócskán elharapóztak. A kurd szepa­felszította a háborúskodást, a nemzet­közi közösség ellene fordult. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ultimátu­mot intézett Savimbihez: vagy szep­tember 15-éig véget vet a háborúsko­dásnak, vagy bevezetik ellene a fegy­verembargót. Savimbi nem nagyon törődik az ultimátummal és tovább harcol. Mindkét ország problémája azért veszélyes, mert a nemzetközi beavat­kozás fegyveres elutasítását jelenti. A törzsi érdekek által vezérelt cselek­vésnek most már sem a szovjet, sem az amerikai érdekek nem vetnek gá­tat. A hidegháború idején a szemben­álló feleket támogató nagyhatalmak úgy-ahogy kordában tudták tartani azokat, akiket támogattak. Most kizá­rólag helyi érdekekről van szó, ezek pedig egyre inkább uralhatatlanná, ellenőrizhetetlenné válnak. A Szomáliái fejleményeken okulva az ENSZ Angolában még megment­hetné a helyzetet Savimbi megrend­­szabályozásával. Ez azonban olyan határozottságot követelne meg, ami­lyet jelenleg az ENSZ a világ egyet­len válsággócában sem produkál. An­gola és Szomália figyelmeztető jelzé­seket küld a világ felé: valóssá vált a veszély, hogy kijátsszák, esetleg meg is hiúsítják az ENSZ döntéseinek megvalósítását. Ha ez precedensé válna, a világszervezet alapjait ren­gethetné meg. BÁTSY GÉZA ratisták a robbantásokat túszszedéssel kombinálják. A franciaországi Tou­­louseban és Marseilleben, a spanyo­lországi Madridban is voltak turista­ellenes merényletek. Korzikán a sze­­paratisták Ghisonacciában 28 turista lakosztályt repítettek a levegőbe... Érdekes, hogy a polgárháború sújtotta Sri Lankán (Ceylon), ahol 1983 óta folyik a polgárháború, és ebben 25 ezren vesztették életüket, a Tamil Tigrisek egyetlen turistát sem öltek meg, és a szigetország déli ré­szén zavartalan a turistaforgalom. Jelenleg a legveszélyesebb turista térség Törökország és Egyiptom. Mindkét országban igen kemény lé­péseket tesz a hatalom az idegenfor­galmi terrorizmus ellen. Ha ezt sike­rül is megfékezni, milyen további vé­res eszközöket talál a jövőben a po­litikailag érvényesülni nem tudó, fa­natizmusból táplálkozó terrorizmus? ÁDÁM PÉTER Képzelt interjú a szűk családi körről Horthy Miklós földi maradvá­nyainak hazahozatala és újrate­remtése nagy port vert fel nem­csak a magyarországi sajtóban, de a környező országokban is. A szeptember elejére tervezett újra­temetésről kérdeztük, termé­szetesen ismét képzeletben, Ju­hász Judit magyar kormányszó­vivőt. A kormány engedélye a haza­hozatalra úgy szól, hogy a teme­tésnek családi és egyházi jellege legyen. Gondolja, hogy így lesz? — Ha nem így lesz, akkor azért, mert a kormány ellenzéke az egészet, eléggé el nem ítélhető módon, felfújta. Tehát családi körben történik a temetés? — Szigorúan családi ügy. De az első sorban állítólag az egykori testőrök ütnek majd a­­labárddal... — 0, egy testőr, az majdnem családtag. És a második sorban? — Természetesen a család. Mondom, szigorúan családi ese­mény. Kenderes polgármestere 50- 60 ezer embert vár az esemény­re. Csak nem ekkora a család?- — De ők nem a második sor­ban ülnek. Egyházi szertartásra akárki elmehet, elvégre vallás­­szabadság van. A kormány is képviselteti ma­gát? — Nem, nem. Csak akit a csa­lád meghív. Miit szól ehhez a külföld, a szomszéd országok? — O, ez olyan visszhang, amely „ nagyot koppan akkor, azután el­hallgat". Arany János, Családi kör. Ismeri? V.G. Veszélyben az ENSZ tekintélye Szomáliái és angolai párhuzamok Szent István időszerű Intelmei Az idei Szent István-napi ünnepségek Magyarországon az államalapító király Imre herceghez írt Intelmei jegyében zajlottak. Nem szólalt fel politikus, aki ne hivatkozott volna az Intelmekre. Az ünnepségek Szent István politikájának és a mának rengeteg párhuzamára mutattak rá, elsősorban a civilizált Nyugat felé való orientáltságra, a hatalmi szférák törésvonalain létrejött ország kiegy­ensúlyozott politikájának követelményére, az erőskezü határozott belső rend szükségességére. Ez főleg Antall József miniszterelnök ünnepi beszédéből csengett ki, de erre utalt Göncz Árpád államfő pécsváradi beszéde is. „Keletre visszaút nincs, de a Keletről megfeledkezni nem szabad” -— mondta az állam­fő, utalva Szent István egyensúlyban tartott politikájára a nagy birodalmak kö­zött fekvő országban, amelyet rendszerét, felépítését és orientációját tekintve egyértelműen a fejlett Nyugat elveire alapozott, de békében akart élni Bi­zánccal is. Ezek a gondolatok csengtek ki Für Lajos honvédelmi miniszter tisztavató beszédéből éppúgy, mint Boross Péter belügyminiszter ópusztaszeri beszédéből. Számunkra különösen figyelemre méltó Szabad György parla­menti elnök békéscsabai ünnepi szónoklata. E térség idén emlékezik meg a szlovákok idetelepülésének 275. évfordulójáról és a többnemzetiségű vidéken igen időszerűen hangzottak azok a szavak Szent István Intelmeiből, amelyek értéknek tekintik a sokszínűséget, „mert csak a soknyelvű ország lehet erős”. A nemzetek békéjének gondolata nemcsak az állami, de az egyházi ünnepsé­geket is áthatotta, hiszen a Szent Jobb körmenet előtti misén a nagyszombati érsek Ján Sokol is jelen volt. Szent István napjának idei méltó megünneplése mentes volt e század szá­mos torzításától, s ezért térségünkben az oly szükséges stabilitást szolgálta. Végre nyugalom Szarajevóban A múlt héten 17 hónapos ostrom után Szarajevó fellélegezhetett. A szerb ostromlók elhagyták a Bjelasnica magaslatot is. Ugyanakkor Genfben a tár­gyaló felek megállapodtak abban, hogy Szarajevó az átmeneti időszakban az ENSZ igazgatása alá kerül és demilitarizálják. A megállapodás a város tíz ke­rülete közül kilencre vonatkozik, a tizedikben. Pale külvárosban ( 15 km a fő­várostól) van a szerbek főhadiszállása. 380 ezer szarajevói az ötszáz napos ostrom után végre fellélegezhet. Elhá­rult az a veszély, hogy a bosnyák fővárost etnikai elvek alapján felosztják. Jel­legzetesen vegyes lakosságú város ez, egyetlen utcájáról sem mondható el, hogy csak egynemzetiségűek lakják. A viszony a különböző nemzetiségű la­kosság között azonban kétségtelenül megromlott az ostrom idején, annak elle­nére is, hogy a védelemben egyaránt résztvettek az ottani szerbek, horvátok és muzulmánok. A sérelmek keltette gyűlölet, az átélt szenvedések mély nyomot hagytak mindenkiben. Nincs remény rá, hogy Szarajevó sebei rövidesen behe­gednek. Az ENSZ békeközvetítői jelentős sikert könyvelhetnek el. Szarajevó is bi­zonyítja, hogy a tárgyalások menetét a legerőteljesebben a közvetlen ENSZ- beavatkozás fenyegetése befolyásolta. Az Adrián az anyahajókon és az olasz­­országi támaszpontokon bevetésre kész NATO légierő megtette a magáét anélkül, hogy akár csak egy bombát is ledobott volna. A határozott fellépés hozta meg az előrelépést. Bénító sztrájkhullám Romániában Korábban a Zsil-völgyi bányászok eredményes sztrájkja, most pedig a vasuta­sok munkabeszüntetése okoz nehezen megoldható problémát a romániai veze­tésnek. A gondokat fokozza, hogy az útépítők és útkarbantartók is kilátásba helyeztek munkabeszüntetést és útblokádot. A közlekedés a gazdaság legse­bezhetőbb pontja, ennek megbénítása súlyos zavarokat és hatalmas károkat okozhat mindenütt, hát még egy gazdaságilag kevésbé fejlett országban! A sztrájk első hete a román gazdaságnak a hivatalos becslések szerint 150 milli­árd lei és 130 millió dollár kárt okozott. A vasutassztrájk veszélyeit látva lé­pett Románia államfője, Ion Iliescu is, és drámai hangú televíziós beszédben szólította fel a vasutasokat a munka felvételére. A közlekedésben teljes volt a káosz, mert egyes vonatok közlekedtek, mások nem. Egyes vasúti központok indítottak vonatokat, átengedték a gyermekeket, katonákat, segélyszállítmá­nyokat, de az összefüggő vasúti rendszerben ez még kiszámíthatatlanabbá tet­te a közlekedést. Hírek szerint egyes mozdonyvezetők éhségsztrájkot kezdtek. A vasutasszakszervezetek központja Brassóban van, de a központ összekötte­tése a helyi szervezetekkel akadozik, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a sztrájk ellenőrizhetetlenné válik és spontán jelleget ölt. Az államfő jogtalan­nak minősítette a sztrájkot, amely béremelésekért folyik, mert , úgymond, a vasutasok fizetése már ma is meghaladja az egyetemi tanárokét, sebészekét és pilótákét, s háromszorosa az átlagbéreknek. Ezt akár általános sztrájkra szóló felhívásként is lehet értelmezni, bár kétségtelenül nem így gondolták. A sztrájkot letörték. A vonatok ismét járnak, de valószínű, hogy a kormány megy. A bocsánatkérések ideje Az utóbbi években a bocsánatkérések sorozatának lehettünk tanúi. Először né­met-francia viszonylatban történt meg a bocsánatkérés és a kiengesztelődés, s ma már a német kancellár és a francia elnök rendszeres találkozásai és kölcsö­nös konzultációi hagyományosakká váltak. Emlékezetes Václav Havel, akkor még csehszlovák elnök, bocsánatkérése a német lakosság kitelepítésekor tör­tént attrocitásokért. Legutóbb az új japán kormányfő, Hoszakava kért bocsá­natot és nyilvánította részvétét mindazoknak, akiknek a japán militarizmus a második világháború idején veszteségeket okozott. Először történt meg, hogy japán kormányfő nyilvánosan kér bocsánatot Ázsia és az egész világ sértettjei­től. Il.János Pál pápa is bocsánatkéréssel kezdte meg nemrég lezajlott észak­amerikai körútját. Áz amerikai őslakosság, az indiánok többezer képviselője előtt bocsánatot kért mindazokért a szenvedésekért, amelyeket a középkorban, Amerika gyarmatosítása idején a katolikus egyház nevében okoztak az ősla­kosságnak. Van adósság e téren bőven a világban. Nálunk is. A repülőipar utat mutat Oroszország legfejlettebb ipari ágazata kétségtelenül a repülőgépipar. Az orosz repülőgép-típusok számos sikert aratnak továbbra is a nemzetközi légi­bemutatókon, vadászgépeik a legjobbak közé tartoznak a világban ma is. Az ország nagyhatalmi helyzetének talán ez a legéletképesebb öröksége. Ki is használják. Legutóbb az a hír érkezett, hogy a moszkvai Aviatika cég közös vállalatot létesít Brázíliában és ott repülőgépgyárat épít. Az üzem kétsze­mélyes sport- és mezőgazdasági gépeket gyárt majd, a tervek szerint 700- at évente. Hasonló megállapodások születtek bulgáriai és kínai repülőipari vállalatokkal is. E jelenség is páldázza, hogy a legfejlettebb iparágnak van csak túlélési lehetősége, s ezt a lehetőséget ki lehet a mai válságos időkben is használni. Iván Tibor hírszemléje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom