Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-11 / 6. szám
SZABAD ÚJSÁG TELE MAGAZIN Hol szorít az olasz csizma? (3) Rimaszécsi aggodalmak (4) Nők — egymásért (5) Meddig lesznek béketűrők a far lubeliek? (5) Epítke(z)zünk? (6) A privatizáció után sem lesz fagylaltüzem (7) A Rominortól a lézernyomdáig (8) Színészből — vállalkozó (9) Nagymegyer nyaral (12) A szécsénykovácsi Krúdy-sír (13) Ligarajt előtti gondolatok (14) Pácin — Nagykövesd: ÉHSÉGSZTRÁJK UTÁN... KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI HETILAP 1993. augusztus 11. I. évfolyam Ára 5 korona 6 A magyarországi Pácin és a szlovákiai Nagykövesd polgármestere. Baráti Attila és Jakus Péter, felfüggesztette éhségsztrájkját. Hogy miért kellett e két embernek, majd a hozzájuk csatlakozóknak önszántukból megtagadniuk maguktól az ételt...? A két község egymástól két kilométernyire fekszik. Mégis, ha a lakosok meg akarják látogatni egymást, 53 km-t kell utazniuk, mivel csak Sátoraljaújhelynél kelhetnek át a határon. Pedig az átkelőhely megnyitása gazdasági szempontból is előnyös lenne. Pácinban pl. egy olasz—magyar vállalat 20- 30 munkahelyet tudna biztosítani a nagykövesdi asszonyoknak. A régió a határ megnyitása után a falusi turizmus számára is vonzó lehetne. Az egyik oldalon a 900 éves karcsai református templom és a pácini kastély, valamint a halakban bővelkedő Karcsa-patak, a másik oldalon a nagykövesdi vár romjai, vagy a leleszi prépostság és egyáltalán, a Bodrogköz természeti szépségei és értékei jelenthetnének komoly vonzerőt és gazdasági fellendülést. Pácinban jó minőségű sört főznek, és a környéken termelt zamatos borok is minden igényt kielégíthetnének. Pácin és Nagykövesd között még az első Csehszlovák Köztársaság idején működött egy határátkelőhely. Azt 1950-ben számolták föl végleg, ami összefüggésben állt azzal a példátlan egyezséggel, amelyet a két népidemokratikussá vedlett ország kötött — ebben kölcsönösen lemondtak saját állampolgáraik kárára a másik országban fekvő földvagyonról. Az sem kellett a két sztálinista vezetésnek, hogy a baráti, rokoni kapcsolatokat a két ország lakossága ápolja, mert esetleg „káros" nézetekkel fertőzhették volna meg egymást, és a kölcsönös bizalmatlanság is oldódott volna. Ez a „kőkorszaki” állapot a 89-es változások után is fennmaradt. A két település polgármestere minden követ megmozgatott és minden törvény-adta lehetőséggel élt, hogy a Karcsa-patak hídján megindulhasson az élet. Mindhiába. Míg a magyar fél elhárított minden akadályt a határ megnyitása elől, Csehszlovákia, majd Szlovákia nem lépett. A polgármestereket a napokban Habsburg Ottó is támogatásáról biztosította, és levélben fordult Ján Carnogurskyhoz, volt szlovák kormányfőhöz, hogy segítsen leküzdeni a szlovák oldalon tornyosuló akadályokat. A két polgármester kimerítve minden lehetőséget, az éhségsztrájk fegyveréhez nyúlt. A környék lakossága támogatásáról biztosította a polgármestereket, és közben többen is csatlakoztak hozzájuk mindkét oldalon. Július 22-én Köteles László parlamenti képviselő érkezett a helyszínre. A híd hözepén találkozott a két polgármesterrel, a helyi önkormányzatok képviselőivel és további érdeklődőkkel. A kölcsönös bemutatkozás után. a pozsonyi képviselő ismertette eddigi erőfeszítéseinek eredményét. Vladimír Meéiar egyetértett ezzel a törekvéssel, de csak abban az esetben lesz hajlandó megnyitni a határt, ha Magyarország ezt megelőzően aláírja a szlovák-magyar államközi szerződést, melyben lemond a határok megváltoztatásáról — mondta a képviselő. „Személyesen kerestem fel külügyminiszterünket — folytatta Köteles László —, ő nem szabta feltételként ezt a szerződést, viszont tárgyalásunk csupán magánjellegű volt. A felelősséget a pénzügyminisztériumra hárította Kifejtettem előtte az államközi szerződéssel kapcsolatban, hogy annak idején, amikor a Magyar Királyság minden vasútállomásán a történelmi Magyar-ország térképe függött és a korabeli hivatalos magyar politika egyértelműen követelte a határrevíziót akkor a határátkelőhelyek nyitva voltak, és mindenki természetesnek vette, hogy a régióknak az előnyére válik, ha az itt élő emberek érintkezni tudnak egymással, és nincsenek egymástól hermetikusan elzárva Moravöík külügyminiszter elismerte érveimet. A pénzügyminisztérium viszont nem tud önállóan dönteni, mivelhogy a kérdés politikai jellegű. Több képviselőtársammal a kormányhoz fordultam, és azt az ígéretet kaptuk, hogy hajlandók velünk érdemben tárgyalni a kérdésről, ha az éhségsztrájk véget ér. Kötelező érvényű ígéretet kértem, arra vonatkozólag, hogy a kérdésre megoldást találnak.Egyértelmű választ nem kaptam, csak homályos ígéreteket. (Folytatás a 4. oldalon) Nem adnak, inkább elvesznek? A Nemzetközi Valutaalap takarékossági intelmei Mindannyian szeretnénk megtartani legalább a tavalyi életszínvonalukat, ám ehhez havi 500 koronával többre lenne szükségünk. 1989 óta 22-25 százalékkal csökkent az életszínvonalunk. Ol’ga KeltoSová munkaügyi miniszternek július végéig a Nemzetközi Valutaalap javaslatára hét szociális takarékossági javaslatot kellett előterjesztenie. A„nincsen, ezért nem adhatunk” elmélettel semmiképpen nem lehet befoltozni a szociális védőhálót, amelyen könnyen keresztüles(het)ünk, amennyiben a javaslatokat az SZK Nemzeti Tanácsának ülésén elfogadják. Az Ol’ga KeltoSová által beterjesztett hét szociális újítási javaslat közül a kormány ötöt jóváhagyott. r Uj szociális reform készül A kormány jóváhagyta az öregségi nyugdíjról szóló javaslatot, amely szerint, amennyiben a dolgozó nyugdíjas bére meghaladja a 2200 koronát (tehát a minimálbért), már nem jogosult az öregségi nyugdíjra. A családi pótlékról is új határozatokk születtek. Egy kéttagú család (pl. egyedül álló dolgozó nő a gyermekével) csupán abban az esetben kaphatja meg ezután, ha a család havi bevétele nem haladja meg a 9150 koronát, három személy esetében a 13 200 koronát, 4 személynél és ezen felül pedig a 16 800 koronát. Az önálló keresettel nem rendelkezők esetében az eddigi 26 év korhatárt 25-re csökkentették. A harmadik, a szakszervezeti dolgozók által leginkább kifogásolt módosító javaslat a táppénzfolyósítást érinti. A kormány által elfogadott újítási javaslat szerint ezentúl a beteg a munkaképtelenség első három napján a bérének eddigi 70 százaléka helyett csupán annak 50 százalékára jogosult Üzemi baleset esetén az első három napon bruttó bérének 90 százalékát kapja a beteg. Ugyancsak változás állt be a szülési pótlékban, amelyet 140 koronával „emeltek” ugyan, de az állami kompenzációs juttatást végképp beszüntették. Vojtech Tkáénak. a munkaügyi minisztérium államtitkárának elmondása szerint a szociálpolitika terén beállt jelenlegi változásokat már egy permanens szociálreform kezdetének kell tekinteni. E változások egyenes következménye a szociális terület transzformálása. A családi pótlékkal, amelyet 1985. január 1 -je óta mind a mai napig nem emeltek, egyesek visszaéltek. Éppen ezért ezentúl konkrét személyeknek utalják majd ki, és tekintetbe veszik a jogosultak egyéb körülményeit is. A szociálreformon belül a jövőben megkülönböztetjük: a társadalobiztosítást, a társadalmi támogatást, illetve a társadalmijuttatásokat. Dolgozó nyugdíjasok A kormányhivatal sajtóosztályán a készülő reform azon takarékossági intézkedéseiről érdeklődtünk, amelyek a legidősebb korosztály érintik. Öregségi nyugdíjra a dolgozó nyugdíjas akkor jogosult, ha a munkaszerződése csupán egyéves időtartamra szól, és a havi bére nem haladja meg a minimálbér összegét. (Folytatás a 2. oldalon) M. Nagy László felvétele A politikai bizonytalanság elriasztja a külföldi beruházót Vezető nyugati menedzserek Közép- és Kelet-Európa kilátásairól z ellenzéki realisztikusabb és a kormánypárti derűlátóbb, tehát a felemás, néha nyomasztóan ellentmondásos hazai helyzetértékelések mellett szükségét érezzük, hogy az egyértelműbb (noha távolról sem tévedhetetlen, de feltehetőleg elfogulatlan) külföldi vélemények tükrében is megnézzük magunkat. Két híres-neves nyugati gazdasági lap, a Wall Street Journal Europe és a Handelsblatt az európai piacon érdekelt legjelentősebb világcégek vezető menedzsereinek részvételével nemrég nemzetközi értekezletet rendezett Berlinben. A megjelent 155 „európai elnöknek" kérdőívet adtak át azt tudakolva, hogyan vélekednek a közép- és kelet-európai országokról, főként az ott kínálkozó beruházási lehetőségekről. A megkérdezettek közül hatvanötén válaszoltak a kérdésekre. Jóllehet a nyilatkozók nem képviselték a térségünkben beruházni szándékozó üzletemberek valamennyi kategóriáját, és véleményük sem fogható fel fenntartások nélkül a régió objektív értékelésének, a felmérés eredménye számunkra mégis értékes, tanulságos és érdekes is. Leginkább azért, mert rámutat, melyek nálunk a nyugati beruházók részére különösen aggasztó körülmények. És érdekes már egy szándékbeli módosulás is: azok a társaságok, amelyeknek képviselőit megkérdezték, eddig a volt Kelet-Németországban. Magyarországon és Lengyelországban költöttek legtöbbet beruházásokra, de a következő 12—-18 hónapra vonatkozó elképzeléseikben a második helyre már Csehországba került. Arra a kérdésre, hogy az elkövetkező húsz évben melyik közép-, illetve keleteurópai ország gazdasága lesz a legsikeresebb, harmincketten Csehország, huszonketten Kelet-Németország, tizennégyen Magyarország, kilencen Lengyelország, heten pedig Oroszország mellett szavaztak. Beruházási feltételeik között a politikai stabilitás került az első helyre, megelőzve az elérhető piac nagyságát, a pénzügyi viszonyok rendezettségét, a munkaerő színvonalát és az esedékes nyereség mértékét is. Csehország viszonylatában a legtöbbre a politikai és pénzügyi stabilitást, a képzett, vállalkozó szellemű és a piaci viszonylatokkal is megbirkózni képes munkaerőt, valamint a fejlett ipari hagyományokat tartották. Mindezt Kelet-Németország esetében is elismerték, viszont Csehország és Magyarország bizonyos hátrányát egyszerűen így fogalmazták meg: a cseheknek és magyaroknak nincs nagy testvérük. A posztkommunista országokban tapasztalható legnagyobb beruházási akadályok között legtöbben a jogi és tulajdonviszonyok rendezetlenségét, a pénzügyi és makroökonómiai bizonytalanságot, a helyi menedzserek tapasztalatlanságát, a kormányokkal létesítendő kapcsolat bonyodalmasságát, valamint a szociális és politikai környezetet emlegették. Különösen nehezményezik a politikai és pénzügyi bizonytalanságot, azt a körülményt, hogy rengeteg hivatallal kénytelenek tárgyalni, és nehezen ismerik ki magukat a jogi normák, a törvények és különféle rendeletek szövevényében. Ennek ellenére a viszonylag kedvezően véleményezett országok biztonsággal számíthatnak a külföldi tőke nagyobb arányú beáramlására, s ez végül is számottevő gazdasági fellendülést eredményezhet. A legérdekesebb kérdésekre adott válaszok megoszlásának pontosabb ismertetése árnyaltabban fejezi ki a megkérdezettek vélekedését. (Folytatás a 2. oldalon)
