Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-14 / 2. szám
1993. Július 14. 2. SZ. ______________SZABAD ÚJSÁG______________________________11 Mi van a szerb katonák hátizsákjában? — avagy: TICHY KÁLMÁNNAK NEM LETT IGAZA Sokan szentül meg vannak győződve arról, hogy a történelem nem ismétli önmagát. Tehát szerintük teljesen elképzelhetetlen egy újabb pánszlávista egység kialakulása vagy egy ugyancsak magyarellenes „kisantant összekacsintás”. Mondván: „Most más időket élünk”, és >yA második évezred alkonyán ilyesmi kizárt dolog”, meghogy „A Nyugat az ilyesmit nem tűmé szótlanul”. Akinek a napi eseményeket látván (a televízióban), és hallgatván (a rádióban) még nem nyílott meg a lelki szeme és nem vált bibliai értelemben hallóvá, azt aligha lehetne meggyőzni bármiről is. Aki viszont hajlandó a szemellenzőit lecsatolni, és fülébe nem forró ólmot öntetett, az megért valamit a kozmikus világrend örök kör„Mikor az Úristen teremtő keze Európa testét mintázta, tőlünk délre, a Száva alatt megalkotott egy szép darab földet, sok-sok emelt homlokú büszke hegycsúccsal, zugó erdőkkel, csevegő patakokkal, tarka virágos mezőkkel... Az álmodó csendes völgyekben, nagy hegyek tövén, szőke vizű patakok partján tarka kis faluk, kedves kicsi házak, furcsa kőhidak, barátságos templomtornyok messze fénylő tetővel, zengő szavú harangokkal: egy békés, boldog kis országnak látszanék kívülről. De átkozott, dühös méreggel van megmérgezve a faj, melynek az isteni gondviselés ezt a szép földet adta s a méreg átitatta, megmételyezett, halálosan rombolóvá tett mindent, amihez hozzáért: orgyilkosok lakják a csinos házakat, bombavető gazok lopakodnak át a kőhidakon, kutmérgező pópa rángatja a szépszavu harang kötelét. S ez a faj megmételyezte a földet is, amelyen lakik. Szerbiát már el sem lehet képzelni úgy, mint egy darab áldott földet, amely ropogós búzát terem, illatos szénát ad, édes gyümölcsöt érlel, — Szerbia a veszett ordasok, hiénák, sakálok, viperák fészke, melyet sűrűn körül kell keríteni, elzárni, — egy madár sem repülhessen ki belőle..." A fenti szöveget akár napjaink újságírója is megfogalmazhatta volna. Minden szava időszerű, és kiviláglik belőle az emberi faj állatias ösztönélete. A kultúra máza lepereg, a megannyi vallásos és tudományos művelés évtizedek, évszázadok múltán is hiábavalónak bizonyulhat) a fajisten bűvöletében. „Szerencsétlen nép, melynek a két Balkán-háborútól még vérbe borult szeme nem vette észre, hogy ott hamis babérokat aratott s most egy keményebb ököl készül rásujtani, mely alatt csontig fog zúzódni minden!... Az aknaásó, méregkeverő, bombavető nép magának ásta az aknát, magát mérgezte meg a mérgével, magát marcangolta szét a bombával. Mert egy évezredes, sok vihart nemesen kiállott erős birodalom hatalmas épületét nem lehet aknával, bombával elpusztítani, de minden Sodorna és Gomora megérik a maga kénköves tűzhalálára: Szerbia is megérett már! Saját „nagyjai” érlelték meg rá!" forgásának törvényszerűségeiből. Az emberiség történelme megannyi ismétlődő, okokozati folyamat, melyeket rögeszmékkel tesznek átláthatatlanná... Az elmondottakat igazolandó, hadd rukkoljak elő egy „őskori” sajtótörténeti lelettel, amelyből kiderül, hogy Szodoma és Gomorra igenis újra meg újra „megismételtetik”. Egy levéltárban kutatva akadtam rá a Rozsnyói Híradó egyik 1914 decemberében kiadott számára. Döbbenettel mélyedtem el Tichy Kálmán (a szlovenszkói képzőművészetnek kiváló grafikusa, akvareliistája, hírlapírója) „Sodorna pusztulása” című írásában. Olvassunk bele együtt az egy híján nyolcvan esztendeje megjelent írásba: Pszichológiai tény, hogy minden népnek vannak jellemvonásai. E jellemvonások azután hasonló véleményeket eredményeznek. Ha egy nemzet meg van győződve saját felsőbbrendűségéről, kész maximumra fokozni erőfeszítéseit, hogy felsőbbrendűségét megtarthassa. Jellemük és nem intelligenciájuk az, ami megkülönbözteti a népeket, és teremt közöttük megfoghatatlan szimpátiákat és antipátiákat. Az is köztudott dolog, hogy amint a társadalmi környezet hirtelen módosulást szenved (például háború idején), ugyanannak a személynek egyénisége teljesen átalakulhat (pogányok, törökök). Egy-egy társadalmi csoport egyénei (pl. katonák) egy malomban őrlődnek, s bárki legyen is az, aki csoportjából kiválni akar, az egész csoport, nemzet ellensége lesz. Az emberek többségének csak kollektív véleménye van, úgy hogy egészében magáévá teszi ama hatalom, felekezet, párt stb. véleményét, amelyhez tartozik. A tömeg lélektanának leglényegesebb pontja az ész tehetetlensége a „szugerálókkal” szemben. Mert: azok az ideák, amelyek befolyásolni tudják a tömegeket, nem értelmiek, hanem gondolatok formájában burkolt érzelmek. A tömeg ingatagsága, dühöngései, lelkesedései, erőszakoskodásai, gyűlöletei mögött, makacs konzervatív ösztönök lakoznak. A kollektív lelket azonban csak az kormányozhatja, aki belé tud hatolni. S most folytassuk Tichy Kálmán „helyzetjelentésének” az ismertetését: „Elfogott szerb katonák hátizsákjában gyakran találtak a mieink egy különös könyvecskét, amolyan kis kátét arról, hogy mit kell tudnia minden szerb katonának. Ebből a könyvecskéből lágranyiil szemmel olvashatta a feliengző szerb kamasz hogy Ó-Szerbia, Macedónia és Montenegro meztelen kövein kívül övé a fekete földü Bánát, az aranyszin bort termő Szerénség, neki búgnak Horvát-Szlavonország mérhetetlen rengetegeiben vadgerlék, őt váija szabadító messiásként Bosznia és Hercegovina, feléje tartja kék öbleit a szépséges Dalmácia. S a szeme még nagyobbra nyílt, az öntudata még jobban megmámorosodott, ha tovább lapozott a kis kátéban, s olvasta, hogy nemcsak Belgrád, Nis, Üszküb, Cettinje szemetes utcáit vallhatja magáénak, de igazság szerint ő parancsol Temesvár, Zimony, Eszék és Zágráb felett, hogy a magyar korona drágagyöngyét, Fiúmét is Petár koronájából loptuk, onnan loptuk a rózsaszín keleti álmok városait: Szarajevót és Mosztárt, onnan a Bocche kincsét, Cattarót, Zárát, Kálmán király bástyáival, Spalatót, márványcsipkés tornyaival, Gravosát pompás kikötőjével s Dalmácia királynőjét: Ragusát! A szerb sátán, aki ezt a könyvet írta, igy vitte magával fanatikus, félrevezetett népét a nagy csúcsra, ahonnan megmutatta neki a hamis Ígéret földjét s mikor a tündöklő látványba belevakultak a bámuló szemek, belekábultak a tétova öntudatok, akkor, — az igy előkészített lelkekbe oltotta bele a biztosan ható mérget: lássátok ez a sok gyönyörű föld, ez a sok szép város ősi, igaz jogon mind a miénk, de el vette tőlünk s rajta tartja az öklét egy irigy, igazságtalan elnyomó: Ausztria-Magyarország!... Ilyen alattomos számítással szúrt a nagy-szerb sátán oltó tűje. Ezen a kis seben szivárgott a szerb vérbe a méreg, elöntötte az ereket s a méreggel hizlalt fanatizmus ökölbe szorított száz és ezer kezet, bombát gyártott, Browingot töltött, tőröket élesített, aztán lesbeállt minden utcasarkon, lámpaoszlop mögött, híd alatt, rejtett padlásablakok mellett... És ránk szakadt a komor, nehéz gyász, elborult az egész láthatár, a süket éjszaka feketeségében akkor láttuk, hogy körös-körül jóelőre elkészített fegyverek villognak, szuronyok csengenek, ágyuk mercdeznek felénk, hogy Szerbia kardját Oroszország köszörülte — francia pénzen, — s az egész gyilkos banda fölött ott terpeszkedik, mint egy telhetetlen, vérre szomjas pók: Anglia!..." Ez — ismétlem — 1914-ben történt! És minek lehetünk tanúi napjainkban? Szemlesütve hallgat a világ, szabad utat engedve a szégyenletes gyalázatnak, a történelmi ismétlődésnek. S mert hallgat: bűnrészes. Hiszen a volt Jugoszlávia területén kezdettől fogva nem „klasszikus” háború dúl, hanem népirtó GYILKOSSÁG van „folyamatban”. S hiába kiáltanak segítségért, hiába folyamodnak „MEGÁLLJ”-t parancsoló hatalmak közbenjárásáért — a süketté züllött emberiség, az igazságérzetére oly büszke Nyugat történelmi bűnbeeséssel „szaval”, és nyugtatgatja a lelkiismeretét. S hiába hitte a század elején Tichy Kálmán, hogy ha majd... „...elpihennek a véres fegyverek, helyettük kasza kapa pendül és a magasból riadó örömmel zeng majd az égi szózat: Békesség a földön! Sodorna nincs többé!” Mert a század befejeztével újra kikelt s tarol, az átkozott sárkányfogvetemény. Ezért időszerű ma is Ady csillagokig halló kiáltása: Őrzők, vigyázzatok a strázsán, /Az Élet él és élni akar,...! KL Nemzetközi gálaműsor és nyereménysorsolás Határtalanul 1993. augusztus 6-7-én a budapesti Parkszínpadon Határtalanul címmel nemzetközi gálaműsort rendeznek határon túli — szlovákiai, kárpátaljai, romániai, kis-jugoszláviai, szlovéniai, ausztriai és egyesült államokbeli — együttesek és szólisták közreműködésével. Az előadás keretében a határon túli magyarok részére sorsolást rendeznek, amelynek főd(ja egy személygépkocsi. Összesen ezer tárgy kerül kisorsolásra, többek között televízió, képmagnó, rádió, parabolaantenna, könyvek, hangkazetták, videokazetták stb. A sorsoláson csak határon túl megjelenő lapból kivágott szelvénnyel lehet részt vermi Beküldési határidő: 1993. július 31. Beküldési cím: „DUNASAT Alapítvány”, 1300 Budapest, Pf. 14. Az augusztus 7-i rendezvényt a Magyar Televízió felvételről közvetíti. Reméljük, Ön is nyerni fog! SORSOLÁSI SZELVÉNY Budapesten a „HATÁRTALANUL” c. műsorhoz, mely 1993. aug. 7-én, (szombaton) este fél 9 órakor, a budai Parkszínpadon kerül megrendezésre, a „Jákó Vera Alapítvány” és a „DUNASAT Alapítvány” főtámogatásával, a Szabad Újság c. lap közreműködésével. A sorsoláson ezzel a szelvénnyel részt kívánok venni: Név:...... Lakcím: Telefon: Szexuális rabszolgák AZ OROSZ MAFFIA KARMAI KÖZÖTT Az orosz maffia bérgyilkosokat, kábítószercsempészeket pénzel, s tevékenysége egyre szélesedik. A bűnözés egyik legjövedelmezőbb ágazata a prostitúció. A lányokat általában az „újdemokratikus” országokból agitálják, s a lépre csalt, leggyakrabban tinédzserkorú hölgyikék még észbe sem kapnak, máris a mély vízbe dobják őket — prostitúcióra kényszerülnek. Közülük csak kevésnek sikerül szabadulnia e végzetes csapdából. A kevés „megszabadult” lány egyike a 27 éves olmüci születésű Karin^ aki közreadta pokoljárásának történetét. Karina angol fordítóként, illetve tolmácsként kereste kenyéréi Több hetet töltött érzéketlen embercsempészek fogságában, akik megrendelőjük óhaja szerint 70 márkáért árulták a fogoly lány testét Február utolsó csütörtöki napján megszólalt lakásomban a telefon. Egy férfihang jelentkezett.. Idegen, oroszos hangsúllyal beszélt Munkát kínált 300 márkáért Semmi gyanúsat nem észleltem, hiszen csupán egy munkavacsorán kellett tolmácsolnom másnap az egyik szállodában Természetesen beleegyeztem, s másnap a megbeszélt időben a megbeszélt szállodában voltam Egy fiatalember jött elém, aki az egyik szobába kísért Amint becsukódott mögöttünk a szoba ajtaja, durván rámtámadt, s pofon vágott Aztán ököllel vert, egészen addig amíg el nem veszítettem az eszméletemet Amikor Karina magához téri öszszekötőzve feküdt egy autó csomagtartójában. Rettenetesen félt. Nem emlékszik rá, meddig is tartották valójában ott. Mindenesetre, annyit megtudott, hogy elrablóinak sikerült őt kicsempészniük az országból. Berlinbe értek. Karinát egy szaunaklub hátsó helyiségébe zárták, ahol további megpróbáltatások vártak rá. Kínzói és őrei egytől egyig oroszok voltak. Minden órában elverték. Általában a hasát, gyomrát ütötték — ököllel. Szappant csavartak törülközőbe, s azzal püfölték, hogy az ütések ne hagyjanak nyomot a testén. Az ütlegelés után mindannyiszor megerőszakolta valamelyikük, így dolgozták meg Karinát, hogy még az ellenállás szikráját is kiöljék belőle. Felkészítették az ügyfelek fogadtatására. A rabszolgájuknak tekintették. Karina eleinte azt sem tudta, melyik országban van. Még akkor sem tudta hol van, amikor új tulajdonosához került. Túlságosan összeverték, túlságosan fásult, összetört volt ahhoz, hogy józanul átgondolja a helyzetét. Később, amikor tudatosult benne, hogy körülötte németül beszélnek, rájött: Németországba hurcolták — egy civilizált, fejlett államba, amelyben a rendőrök védelmét kérheti. Hogy megszabadulhasson, úgy lelt, mintha kezdene megtetszeni neki a prostituáltak életmódja. És elrablói bekapták a horgot. Nem zárták kulcsra az ajtaját, s később már kisebb bevásárlásokra is kiengedték. Az egyik alkalommal szexis fehérnemű vásárlása ürügyén kéredzkedett el — s a rendőrségre vette az irányt. Azonban mire a rendőrök kiszálllak a helyszínre, a maffiózók megléptek. A német bordélyházakban korábban ázsiai és latin-amerikai lányokat „dolgoztattak”. Most ez az üzletág az orosz maffia kezébe került, amely elsősorban lengyel, cseh, orosz és bolgár lányokra specializálódik. A rendőrség feltételezi, hogy jelenleg kb. 10 ezer kelet-európai prosti él az országban. Hogy ebből mennyi az olyan lány, akiket az orosz maffia tart a karmaiban, nem lehet tudni. A Neue Revue riportere öt leány adatait jegyezte fel a rendőrségi jegyzőkönyvek nyomán — a jegyzőkönyv azonban arról is árulkodott, hogy a lányok ugyan jelentkeztek, de a bűnözők mindannyiszor kicsúsztak a rendőrök markából. Az öt nevet mi is közreadjuk: □ Zlatka P., cseh, 14 éves — a kiéli Eros-centrumba hurcolták, megerőszakolták, prostitúcióra kényszerítették. □ Lara Z., orosz, 17 éves — otthonából rabolták el, egy berlini bordélyháznak adták el. □ G. Irén,magyar, 16 éves — pisztollyal és veréssel kényszerítették prostitúcióra. □ Ura V., bolgár, 18 éves — Kölnbe csalták, ahol megfenyegették, s prostitúcióra kényszerítették. □ Olga R., lengyel, 17 éves — elrabolták, s kábítószer segítségével prostituálták. (külf. lapok, nyomán-r)
