Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-14 / 2. szám
SZABAD ÚJSÁG 7 1993. Július 14.2.sz. Törvény az állami és önkormányzati lakások eladásáról Szeptemberben érvénybe lép A Szlovák Köztársaság kormánya ugyan még nem tette közzé lakáspolitikai koncepcióját, így nem tudni, hosszú távon milyen elképzelésekkel számolhatunk, de a parlament múlt héten már jóváhagyta a lakásokról és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonjogáról rendelkező kormányjavaslatot. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a piacgazdaságban általában az egyén saját maga felelős önmaga életfeltételeiért, ezért lakáshoz is saját erőből kell jutnia. Az állam legfeljebb annyi szociális bérlakást, illetve szükséglakást köteles fenntartani, amennyivel biztosítani tudja a rászorullak — tehát a létminimumból élők, illetve a nyomorszintre süllyedtek lakáshelyzetét. Az ország gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, hogy az állami költségvetést továbbra is megterheljék az állami és önkormányzati bérlakások fenntartási költségei, ezért a kormány olyan lakáseladási javaslatot teijesztett elő, amely lehetővé teszi, hogy hozzáférhető áron megvásárolhassák bérlakásukat a jelenlegi bérlők. A törvény természetesen kitér minden közös tulajdonban (vagy közösségi tulajdonban) lévő lakás és ház magántulajdonba adásának feltél teleire, lapunkban azonban ezúttal az állami, az önkormányzati vagy az állami többségű részvénytársaságok tulajdonában lévő bérlakásokkal kapcsolatos részleteket ismertetjük. Ennek is mindenkit érintő leglényegesebb részét: a vételárat. Az állami lakások magántulajdonba adása során magántulajdonba kerülnek egyrészt maguk a lakások, másrészt a hozzájuk tartozó közös helyiségek (lépcsőház, mosókonyha, fűtőház, vezetékek...) a lakások alapterülete arányában. Osztatlan közös tulajdonba kerül a telek is, amelyen az épület áll, ugyanilyen arányban. A törvény szerint a vételárat az épület eredeti beszerzési árából számítják ki, egy négyzetméterre átszámítva. Ebből a kiindulási összegből azután amortizáció címén a lakás korának megfelelően minden évre levonnak 2 százalékot, de legfeljebb a beszerzési ár 80 százalékát. (Ez azt jelenti, hogy az ötvenéves vagy öregebb lakásért is kell fizetni legalább 20 százalékot az eredeti árból.) Az amortizációra levont összeg után fennmaradó összegből kivonják annak az állami hozzájárulásnak az összegét, amelyet az állam az építés elkezdésének évében a szövetkezeti lakásoknak juttatott. Ha a lakás állami tulajdonból megy át magántulajdonba, az adásvételi szerződés megkötésekor a tulajdonos köteles a vevőnek a fentiek figyelembevételével kiszámított négyzetméterenkénti egységárból 30 százalékos engedményt adni. A vevő a szerződés aláírását követően köteles készpénzben kifizetni legalább a vételár 15 százalékát. A vételár többi részét tíz évig terjedő időre elosztva részletekben törlesztheti a vevő. Ez a részletfizetés kamatmentes. Az a vevő, aki az adásvételi szerződés megkötését követően a vételár 70 százalékát készpénzben azonnal kifizeti, tíz százalék további árengedményt kaphat. Ha a vevő tíz éven belül másra ruházza át a tulajdonjogot, köteles a hátralévő törlesztési összeget egy összegben kiegyenlíteni. A részletfizetési feltételek fennmaradnak, ha a vevő lakását házastársára, gyermekére vagy unokájára ruházza át. A törvény értelmében az épület fenntartásáért, állagmegóvásáért, a szükséges javítások elvégzéséért a tulajdonosok közösen felelnek. Az anyagi terheket is közösen viselik. Ennek érdekében társaságot hoznak létre, és közös megegyezéssel (többségi döntéssel) szabályzatot határoznak meg. A társaságnak tagja minden tulajdonos (lakásonként 1-1 személy 1-1 szavazattal). Amennyiben a lakásoknak csak egy része kerül magántulajdonba, a többi bérlőjét a ház eredeti tulajdonosa képviseli a társaságban, a részarányának megfelelő szavazati aránnyal. Ez a társaság dönt az üzemeltetési, karbantartási és javítási alap létrehozásáról, illetve annak kezelőjéről, és a vele való gazdálkodás feltételeiről. Ebbe az alapba minden tulajdonos köteles havonta befizetni a szerződésben meghatározott összeget mint előleget. Az eredeti ingatlankezelő jogköre e társaság regisztrációjával egyídőben megszűnik. A társtulajdonosok a törvény értelmében nem kérhetik a közös tulajdon természetbeni megosztását a bíróságtól. Nem osztható fel tehát a tulajdonosok közt az a terület, amelyen az épület áll, sem a közös épületrészek. A törvényjavaslat szerint az épület tulajdonosa a lakás tulajdonjogát csak a bérlőre ruházhatja át, ha az természetes személy. A lakás tulajdonjoga csak akkor ruházható át harmadik személyre, ha a benne lakó bérlő több mint hat hónapon át nem fizette meg a lakbért, s ezt az összeget három hónapon belül nem téríti meg. A bennlakó bérlőnek, illetve a nem lakáscélú helyiség bérlőjének vásárlási előjoga keletkezik. Harmadik személy tulajdonába a lakás vagy egyéb helyiség csak a társaság beleegyezésével kerülhet. Ugyancsak szükséges a tulajdonosok beleegyezése ilyen esetben a lakásszövetkezetek tulajdonában lévő lakásokra is. Ha lakásszövetkezeti tulajdonban lévő lakás tulajdonjoga száll át a szövetkezet tagjára, amennyiben az bérlő és tag is egyben, a lakás áraként a még le nem törlesztett arányos hitelrészt köteles kiegyenlíteni. A magántulajdonba vétel pillanatával a szövetkezeti tagnak megszűnik a tagsági betét visszafizetésére való joga. A hátralévő törlesztési összeget a szövetkezeti lakás magántulajdonba vétele esetén egy éven belül kell kifizetni. E kitétel miatt sokan diszkriminatív jellegűnek tartják a kormány törvényjavaslatát, amely egyébként azt is tartalmazza, hogy amennyiben e törvény értelmében kerül magántulajdonba a szövetkezeti lakás (a benne lakó szövetkezeti tag tulajdonába természetesen), akkor a szövetkezetnek nem kell visszafizetnie a kapott állami hozzájárulást. A törvényjavaslat értelmében senki nem kötelezhető bérlakása megvásárlására, és az utcára sem tehető ki lakásából, ha annak bérleti díját rendesen fizeti. A települési önkormányzatok kötelesek a tulajdonukban lévő lakások 10 százalékát megtartani, hogy a szociálisan ráutaltaknak lakhatási lehetőséget biztosíthassanak. (u) Komárom: elhanyagolt lakásokkal Amikor az alábbi beszélgetés készült, a parlament asztalán két törvényjavaslat feküdt még: a kormányé és egy képviselői. A leglényegesebb különbség a kettő közt abban volt, hogy míg a kormány központilag határozta meg a vételárak kiszámításának módját — Így a vételárat is —, a képviselői előterjesztés az eladó és vevő megegyezésére bízta volna azt. A javaslatok ismeretében a vélemények Komáromban sem voltak egyértelműek. A lakásszövetkezet igazgatója mindenképpen meg akarta várni a végleges törvényt, s csak utána kívánt nyilatkozni. Mindössze azt jegyezte meg, igazságtalannak tartja, hogy a szövetkezeti lakások vételárát egy éven belül kell kifizetni, mivel ez az összeg néha magasabb, mint az állami bérlakások ára. Szerinte a szövetkezeti lakások körül egyéb bonyodalmak is várhatók, hiszen a 60-as években épített lakások egy része már átment a lakók tulajdonába — a havi lakbérként befizetett részletekben már törlesztették az árát —, így ezek lényegében már nem tartoznak a szövetkezet tulajdonába. A Komáromi Lakásgazdálkodási Vállalat igazgatója, Stefan Kinczer elsősorban a bérlakások elhanyagoltságára, rossz állagára figyelmeztetett, bár ^zt sem titkolta, meglehetősen alacsonynak tartja a törvényben megszabott árakat. Neki persze nem a lakó zsebe, hanem az új lakások építési költségei jártak közben a fejében. — Mennyi lakás tartozik a lakásgazdálkodási vállalathoz a város területén, és milyen ezeknek az állapota? — Jelenleg 6300 lakást kezelünk Komárom területén. Városi vállalattá az 1991-es delimitációs törvény alapján váltunk. A lakások általános állapota, sanos, nem a legjobb, mert évek óta nem kapunk állami támogatást a karbantartásukra. Gondot okoz a fűtés és a melegvíz-szolgáltatás is. Elsősorban a kazánházakat kellene rendbe tennünk és előkészítenünk a regulációs és fogyasztásmérő műszerek felszerelésére. A lakásokra fordítható pénzeszközeink így eléggé korlátozottak. Természetesen a legsürgetőbb problémákat mindenképpen megpróbáljuk orvosolni. Aki megalapozott kéréssel fordul hozzánk, kér lakásjavítást vagy kád-, tűzhely-, konyhaberendezés-cserét, annak a kívánságát teljesítjük. Igaz, a járási hivatal által megszavazott árlista alapján bizonyos összeget maga a bérlő térít, de a fennmaradó részt a lakásgazdálkodási vállalat fizeti. Sajnos, Komáromban a lakások elhanyagolt állapotban vannak, felújításukra, állagmegóvó javításaikra nem jut egyetlen fillér sem. — Pedig az ún. „cigány blokkok” igencsak rontják a városképet. Még az általánosan elhanyagolt környezetből is kirínak... Ezekkel vajon mi lesz? Gondolja, hogy akad rájuk vevő? — Igen, sok a panasz a lakókra a környékbeli családoktól, akik szeretnének rendes, normális életet élni. Az ott lakó cigány családokat azonban csak bírósági úton lehetne kiköltöztetni, akkor is csak úgy, ha átmeneti lakhelyet tudunk biztosítani számukra. Mivel nincsenek olyan épületeink, amelyek e célnak megfelelnének — építenünk kellene. Erre a beruházásra viszont az állam nem ad pénzt, a bankok sem hiteleznek könynyen. Amennyiben lenne rá pénzünk, 20-25 lakást kellene felépítenünk, s így legalább egy-kél városrészben megoldhatnánk ezt a problémát. Csak találnunk kellene a város szélén, valahol a periférián megfelelő lokalilást. A meglévőt nem lenne szerencsés megbolygatni, és szétköltöztetni a családokat a városban, mert az nem oldana meg semmit, csak gyarapodnának a gondok. — Építenek-e új lakásokat, vannak-e félig kész épületek a lakásgazdálkodási vállalat kezelésében? — Nem, jelenleg nem építünk. Van ugyan egy 64 lakásból álló háztömb a város tulajdonában, félig kész állapotban a Klapka György utcán. Tudomásom szerint a városháza intézi a jövendő lakosokkal, hogy a befejezéshez szükséges pénzt (vagy legalább annak egy részét) előlegként fizessék be, hogy folytatni tudják a munkát. Ez az összeg természetesen levonódik a lakásuk árából, amikor azt megveszik. Ha elkészül a ház, feltehetőleg a lakásgazdálkodási vállalat gondjaira bízzák majd. — Mennyi új lakásra lenne szükség Komáromban? — Ezerhétszáz lakáskérvényt tartunk nyilván. Komoly gondot okoz számunkra a lakások felszabadítása. Amennyiben olyan információt kapunk, hogy jogtalanul költöztek be valamelyik lakásba, az ügyet kivizsgáljuk. Ha bebizonyosodik, hogy az állami lakást az eredeti bérlő anyagi spekulációra használta fel, és a jelenlegi lakók jogtalanul költöztek be, akkor bíróságra adjuk az ügyet. Márciustól júniusig bírósági úton kb. 10 lakást kaptunk vissza. Sona nem tudatosítják, hogy ha valaki „lelépés” fejében felszabadítja számukra a lakást, esetleg „eladja” nekik azt, igen kicsi az esélye, hogy a lakásért kifizetett pénzt valaha is visszakapják. Amennyiben kiderült, hogy ilyen módon, tehát jogtalanul jutottak a lakáshoz, onnan ki kell költözniük. Ez sajnos igen gyakori jelenség, de hát a törvényt be kell tartanunk, nem is beszélve a kritikus lakáshelyzetről! A hosszú ideje várakozók különben sehogy sem juthatnának lakáshoz. — Meg tudná mondani, hogy alakultak Komáromban az állami lakások feketepiaci árai? — Hallottam már 10 ezer, sőt 120- 140 ezer koronás tételekről is mint „lelépési”díjakról... — Milyennek találja a lakástörvényt a lakásgazdálkodási vállalat szempontjából? — Áttanulmányoztam a tervezetet, és úgy gondolom, hogy az megfelelő. Globálisan átszámoltam az egyes városrészek jövőbeli lakásárait, és arra jutottam, hogy a lakások igen olcsók lesznek. Ez jó ugyan a vevőnek, de a gazdálkodó vállalat számára nem igazán előnyös, mert kevés pénzből nem lehet új házakat építeni. — A lakások eladása után kizárólag a karbantartó szerepét tölthetné be a lakásgazdálkodási vállalat? — Múlt év szeptemberében úgy határozott a városi képviselőtestület, hogy részvénytársaságot alapítunk, ami december 15-én elméletileg meg is történt, de a mai napig nem vagyunk bejelentve. A változás nem azt jelenti, hogy kettévált volna a lakásgazdálkodási vállalt, mert ugyanazt csináljuk, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy nem dolgozunk akkora apparátussal mint ezelőtt. Megpróbáltuk átszervezni a karbantartó munkákat, ez sikerült is. Fő feladatunk az ingatlanokkal egészében törődni, tehát az épületeken a külső javításokat is elvégezni, nemcsak a lakásokba. De hogy az új törvény milyen változásokat hoz, az még a jövő zenéje. SIPOSS ILDIKÓ Svájci kézben A repülőgép-lízingeléssel foglalkozó svájci Alphalines cég a Tatra Air csoporttól megvásárolta a szlovák Tatra Air R. t, légitársaság részvényeinek 100 százalékos tulajdonhányadát. A Tatra Air, amely májusban függesztette fel tevékenységét, a tervek szerint július 16-tól indítja újra járatait. Az üzlet további részleteiről csak annyit tudni, hogy az Alphalines átveszi a légitársaság 3 millió dollárra becsült adósságát is. Az üzlet a szlovák és a svájci vállalat viharos kapcsolata végére tesz pontot. Az Alphalines szeptemberben két Saab 340-es utasszállítót adott lízingbe a Tatra Air-nek, amely azonban nem fizette pontosan a lízingdíjat. A svájci cég erre felfüggesztette a gépek lízingjét és felajánlotta, hogy átveszi a légitársaság adósságainak egy részét, ha cserébe érdekeltséget kap a Tatra Air-ben. A légitársaság akkor elutasította ezt az ajánlatot, s inkább leállította járatait. Az Alphalines a most megszerzett részvények egy részét külföldi befektetőknek és szlovákiai érdeklődőknek kívánja eladni. A Tatra Air azonban csak akkor kaphatja meg a nemzeti légiforgalmi társaság státusát, ha a részvényeknek legalább 51 százaléka szlovák kézben van. (A Tátra Air részvénytársaság 1992 novemberében alakult az állami tulajdonban lévő Slovairból, amelyet 1992. augusztus 1-jén privatizáltak.) Angol-francia cukorgyár Az Eastern Sugar, az angol Taté and Lyle és a francia Générale Sucriére vegyes vállalat vette meg a dunaszerdahelyi Juhocukor részvényeinek 51 százalékát. A Financial Times angol gazdasági napilap azt írja ezzel kapcsolatosan, hogy az Eastern Sugar négy év alatt 441 millió szlovák koronát kíván invesztálni a gyárba. Ennek egy részét készpénzben, egy részét technológiai berendezések formájában, melyek tovább növelik az Eastern Sugar részesedését egészen 66 százalékra. A többi részvény tulajdonosai a vagyonjegyes privatizáció során alakult befektetési alapok, illetve a vagyonjegyes privatizációban részvényeket szerzett egyének. A Juhocukor évente 30 000 tonna cukrot gyárt. Szlovákia éves cukorfogyasztása 200 000 tonna, míg össztermelése 150 000 tonna. A különbséget eddig csehországi behozatallal fedezték. Amerikai részvétel A rimaszombati Gemercukor elavult és környezetkárosító hőerőművének korszerűsítése iránt érdeklődik az amerikai Dynalytics Corporation társaság is. Pozsonyi képviselete útján vette fel a kapcsolatot a Gemercukorral, és szakértői már dolgoznak azon a tervezeten, amely biztosítaná a hőerőmű gazdaságosságát és műszaki kivitelezhetőségét. A kb. 30 millió dolláros beruházásban az amerikai partner 60 százalékkal akar részt venni. Cseh akadály Tavaly a Cseh Állat-egészségügyi Szolgálat az élőállat-, hús- és lejimport 30 százalékát nem engedte bevinni az országba, különböző okokra hivatkozva. Ezek közé tartozott, hogy az exportáló országokban még alkalmaznak olyan védőoltásokat az állatállományon, amelyeket Csehországban már betiltottak. A növényi importáruk 12 százalékában találtak a minőség- és egészségvizsgáló szervek kifogást. Visszautasították többek közt a hibás burgonya átvételét is. Ilyen importkorlátozás idén is van Csehországban néhány élelmiszer esetében. A vámunió tanácsa megszüntette a korai burgonya bevitelének eddig automatikus engedélyezését május 15-e és június 30-a között. Július 1-től augusztus 15-ig pedig ugyanígy korlátozzák a külföldi kajszibarack importját. (gy)
