Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-07 / 1. szám
14 SZABAD ÚJSÁG 1993. július 7.1.sz. Filmvilág A jó útra tért örökösnő Lisa Marie Presley Idén tavasszal töltötte be 25. életévét Elvis Presley lánya, Lisa Marie. Születésnapján szép ajándékot kapott — a 100 milliós apai örökség boldog tulajdonosa lett. A szülők, Elvis és Priscilla házassága rövid ideig tartott, csupán Lisa négyéves koráig éltek együtt. A kis Lisa Marie ennek ellenére soha nem szenvedett semmiben hiányt. A nagynevű papa akkoriban már veszélyes szenvedélynek hódolt — erős drogokat szedett, de kislányát változatlanul imádta. Ha a gyerek látogatóban volt nála, minden kívánságát teljesítette. Amikor például filmnézésre támadt kedve, a papa kibérelt egy egész mozitermet — csak kettőjüknek! Ha a kislány körhintázni vágyott — vásároltak egy egész vidámparkot! Lisa Marie még nem látott havat? Mi sem egyszerűbb! Elvis magánrepülőgépet küldött érte, amely felrepítette a csöppséget egy csodálatos síparadicsomba, ahol kerek húsz percig élvezte a csillogó, hideg fehérséget. E kis kiruccanás ára „mindössze” 30 ezer dollár volt... Lisa Marie az anyjával élt, s eleinte jó gyerek volt. A serdülőkorban azonban elkezdődtek a problémák. Először csak a tanulással volt baj, egyre gyakrabban váltogatta az iskolákat, végül tanulmányait önkényesen abba is hagyta. Nem hatott rá apja elrettentő példája, aki 42 évesen a kábítószerek következtében halt meg. Lisa is kábítószerezni kezdett. Teljesen megromlott a viszonya anyjával, elköltözött tőle. A kedvező fordulatot az 1988-as év hozta Lisa életében. Ekkor ment férjhez egy chicagói zenészhez. A házasság, majd az anyaság teljesen megváltoztatta. Kibékült anyjával is, példásan gondoskodik férjéről és két gyermekéről. Csecsemő kisfiát még szoptatja, kislányának minden este mesét olvas. Maga jár bevásárolni, és egyedül főz. Egyelőre nem folytat fényűző életet, nem tart testőröket sem... Hogy még feltűnőbb legyen a hasonlóság közte és halála után is bálványozott apja között, Lisa feketére festette eredetileg szőke haját. Az énekléssel is próbálkozik. Állítólag saját lemez kiadására készül. (vl) Lisa és kislánya Az ember mindig vágyik a boldogságra Linda Evans A DENVER CLAN című amerikai tévésorozat egyik szende mosolyú, szőke hajú, szép főszereplője megszeppenve vette észre, hogy az évek bizony fölötte is elszálltak. Legalábbis azok az évek, amelyek legalkalmasabbak a családalapításra, a gyermekszülésre... S noha Linda már beletörődött abba, hogy nincsenek gyermekei (pedig a gyermekáldás valamikor leghőbb vágyai közé tartozott), sőt hagyományos értelemben vett családja sincs, most is azt tartja, a boldogságra soha nincs késő! Jelenlegi élettársa Yanni, a nála 12 évvel fiatalabb görög zeneszerző. Cáfolják a híresztelést, hogy titokban házasságot kötöttek volna. Nincs szándékukban összeházasodni. Boldogságukért Linda hajlandó volt lassítani eddigi munkatempóját, és arra is képes lenne, hogy semmitől vissza nem riadva szembeszálljon azzal, aki el akarná tőle szakítani kedvesét. A megismerkedés és az első találkozás Linda ötlete volt, mivel nagyon tetszett neki Yanni muzsikája. A Los Angeles-i repülőtéren történt meg a „klasszikus csoda” — meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Yanni azóta minden hétvégét Lindánál tölt, aki Los Angelestől távol, vidéki házában él. Nagy sétákat tesznek, és sokat vitorláznak. Yanni görögországi útjuk során bemutatta Lindát a családnak is. A görög szülők Linda szerint végtelenül kedves és nagyon modem emberek... A szép szőke sztárral a tévénézők nemrég az Észak Dél ellen című sorozat egyik epizódszereplőjeként találkozhattak. Szintén a tévében (SAT1) láthattuk. A szív szava című megható történetet, amelyben Linda Evans kamasz gyermekeit egyedül nevelő asszonyt alakít, aki felnőtt partner után vágyva, nagy vívódások közepette dönt úgy, hogy férjhez megy, és párjához költözik Ausztráliába. Boldogsága azonban rövid életű. Miután gyermekeit is megnyeri az ügynek, és hosszú viszontagságos út után végre megérkeznek Ausztráliába, kiderült, hogy a férj már nem él, repülőszerencsétlenség áldozata lett. így az aszszonyra még keservesebb sors vár, újra az egyedüllét, idegen környezetben, ismeretlen emberek között. (Ivi) Befejeződött a 107. wimbledoni füvespályás nyílt teniszbajnokság Novotná tündöklése és bukása Múlt hét vasárnapján befejeződött a teniszvilág legnagyobb ünnepe, a kéthetes wimbledoni füvespályás leniszmaraton - a tenisznaptár 3. Grand Slam tornája -, ahol minden versenyző vágya legalább egyszer nyerni, s ha már valaki belekóstolt itt a győzelem ízébe, mindent megtesz, hogy újból feje fölé emelhesse a trófeát A versenyt hagyományosan óriási érdeklődés kíséri, de az idei év ebben a tekintetben felülmúlta a korábbiakat; új nézőcsúcs született Egy-egy 50 fontos belépőért (ennyibe került a legolcsóbb) akár öt órát is kellett várni a pénztár előtt De ez sem riasztotta vissza a kimért angolokat, s nagy szerepe volt ebben a kedvező időjárásnak, hiszen a rendezők már hagyományosan néhány esős napot mindig beiktatnak a versenyműsorba, most azonban egy csepp nem sok, annyi sem eselL Utoljára 1977-ben volt példa erre, azelőtt pedig valamikor a tenisz hőskorában. A hőmérők higanyszála rendre a 40 Celsius foknál állapodott meg, szenvedett is eleget a naptól játékos, néző egyaránt. Átlag három percenként kellett elsősegélyt nyújtania a vöröskereszt kirendelt „alakulatainak”, legtöbbször napszúrás, illetve a „wimbledoni görcs" miatt, mely a nézők nyakát támadja meg a fej jobbra-balra forgatása következtében. Tudniillik másként nem lehet figyelemmel követni egy mérkőzést. A hőség a versenyzőket is megviselte, s talán nem véletlen, hogy a két amerikai, Pete Sampras és Jim Courier verekedte be magát a döntőbe: mindketten a tűző floridai napon edződtek. A torna kezdetekor mégsem őket várták a férfi egyes döntőjébe, nagyobb esélyt jósoltak a német Beckemek és Stichnek, illetve a svéd Edbergnek. A két német egymással bánt el a negyeddöntőben; öldöklő csatában a háromszoros wimbledoni bajnok, Becker jutott tovább, ám az összecsapás felőrölte erőtartalékait, s a döntőbejutásért Samprassal már nem tudott megbirkőzni. Edberget a másik döntős, Courier búcsúztatta, aki nagy napot fogott ki. A döntő rendkívül szoros küzdelmet hozott, az első két játszmát csak a tiebreak döntötte el. A harmadikat Courier könnyedén nyerte, a negyedikjátszma döntő momentumának éppen az ő harmadik adogatása bizonyult, melyet Samprasnak sikerült elnyernie. Egyébként Sampras győzelme várható volt, a két amerikai 1988 óta összesen kilencszer mérte össze erejét, s Couriemek csak kétszer sikerült nyernie. A női egyes mezőnyének abszolút esélyeseként Steffi Graf indult a nem hivatalos füvespályás világbajnokságon, és sikerült is „learatnia” immár ötödik wimbledoni babérkoszorúját (1988, 1989, 1991, 1992). Úgy tűnik, Szeles Mónika visszatértéig egyeduralkodó lesz a nők között. Játszmát sem vesztve magabiztosan menetelt a döntőig, ott azonban majdnem elúszott a győzelem. A torna legnagyobb meglepetését szolgáltató cseh Jana Novotná (ő búcsúztatta Sabatinit és Navratilovát is) a döntő szettben már 4:1-re vezetett, itt azonban érthetetlen törés állt be játékában. Talán a nagy lehetőségtől ijedt meg a 24 éves teniszezőnő, s Graf egyhuzamban öt játszmát nyert, a maga javára fordítva ezzel a döntőt. Novotná egyébként nem az idegesség, a pszichikai nyomás számlájára írta vereségét, inkább fáradtságra, erőnléti hiányosságokra hivatkozott. Jana külön balszerencséje, hogy Neilanddal az oldalán a női páros döntőjébe is bekerült, ott azonban szintén vereséget szenvedtek az első helyen kiemelt Gigi Fernandez, Zvereva összetételű duótól. Mindezek ellenére elmondható, Novotná messze felülmúlta korábbi eredményeit, a torna egyik üde színfoltja volt, aki alaposan összekuszálta a kiemelések alapján meghúzott erővonalakat. A férfipárosban a várakozásnak megfelelően az első helyen kiemelt Woodford, Woodbridge páros győzött. Woodbridge ezzel a győzelmével új csúcsot állított fel, egymás után hússzor verekedte be magát egy-egy torna döntőjébe, s azokat kivétel nélkül megnyerte, miközben négyen cserélődtek az oldalán. HOLOP ZSOLT Courier hívei ezt a módszert választották kedvencük buzdítására (TASR/AP felvétel) Szinte hihetetetlen, ki mindenki szerepel a szlovák fociban A „névtelen” idegenlégiósok A labdarúgásban járatlan jó ember azt hihetne, hogy légiósok csak a nyugat-európai labdarúgó-bajnokságokban szerepelnek, na persze meg azért néhányan Magyarországon és Szlovákiában is. Nem tudom, hányán akadnak közöttünk, akik ötnél több Szlovákiában szereplő idegenlégióst ismernek név szerint. Éppen ezért hihetetelen, de a Szlovák Labdarúgó Szövetség adatai szerint a szlovákiai egyesületekben összesen 116 labdarúgó neve szerepel, akik idegen állampolgársággal rendelkeznek. Nem kell jóstehetséggel megáldottnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, a legtöbb idegenlégiós a kevésbé látványosan felbomlott Szovjetunióból érkezett Szlovákiába. Belőlük csaknem hét csapatra való akad, a nemrég befejeződött 1992/93- as idényben 73 focista érkezett hozzánk az egykori örök baráttól. Teljesen logikus, hogy utánuk a volt Jugoszlávia focistái szerepelnek a legnagyobb diaszpórával, tizenöten. A cseh labdarúgókat ezúttal nem vették számba, mivel Csehszlovákia felbomlása után csaknem valamennyien visszatértek hazájukba. A „leglátványosabban” Kolouch tűnt el az Inter Bratislavából. Az idegenlégiósok népes és szerfelett színes táborában akadnak exotikus esetek is. Például az Ozeta Dukla Trenéín csapatában, amely a második SZNL- ben szerepelt, egy egyesült államokbeli focista rúgta a bőrt, a Bánik Roífiava „B-csapatában” két német, a KoSická Nová Vés mezét pedig egy kongói „fekete gyöngyszem” öltötte magára hétről hétre. Egyesülete egyébként a járási bajnokságban szerepel. A Szlovák Labdarúgó Szövetség kimutatása alapján Szlovákiában játszott Hajrá magyarok! Magyar labdarúgó-bajnokságok 1934/35. Ebben a bajnokságban azzal tűnt ki a Phöbus egy éve az NB I-ben szereplő csapata, hogy Magyarországon elsőként megpróbálkozott a WM-rendszeres felállással. És volt egy remek középcsatáruk: Solti. Gólkirály: Cseh II. László (Hungária) 23. Az év játékosa: Szalay Antal (Újpest) Szövetségi kapitány: dr. Dietz Károly. 1. Újpest 22 15 5 2 66:17 35 2 FTC 22 14 5 3 72:32 33 3. Hungária 22 13 3 6 63:32 29 4. Szeged 22 11 5 6 44:44 27 5. Kispest 22 8 7 7 41:50 23 6. Phöbus 22 8 5 9 48:46 21 7. Soroksár 22 7 7 8 35:47 21 8. Budai II 22 7 6 9 36:36 20 9. Bocskai ■ 22 6 5 11 35:39 17 10. III. kér. TC 22 6 5 11 35:44 17 11. Attila 22 6 3 13 24:57 15 12 Somogy 22 1 4 17 24:79 6 KK — 1934: Ausztria—Újpest 1:3, 1:3; Újpest—Juventus 1:1, 1:3; Bologna—Bocskai 2:0, 1:2; Hungária—Sparta 2:1,4:5,2:5. A Spartában feketén szerepelt Fasczinek és a kék-fehérek óvtak. A KK-bizottság döntésére újabb mérkőzésekre került sor. Hungária—Sparta 2:1,1:1, 1:2. A hosszabbítás után sorsolással a prágaiak jutottak tovább. FTC— Floridsdorfan 1:2,. 8:0; FTC—Kladno 1:4,6:0; FTC—Bologna 1:1,1:5. Döntő: Bologna—Admira 2:3, 5:1. Válogatott mérkőzések — 1936: Magyarország—Németország 3:2 Ebben a 90 percben szerepelt az Aranycsapat „szülőatyja” Sebes Gusztáv (Hungária) is. Ausztria—Magyarország 3:5 A megfiatalított magyar gárda kitűnően állt helyt a császárvárosban. Öregszik a Wundermannschaft... még két ausztrál, négy-négy magyar és angolai, két-két etiópjai és algériai, sőt egy vietnami is. Közülük természetesen senki sem rendelkezik komolyabb névvel, mint például a Tátrán Preáov együttesében szerepelt Olefirenko és Gallagberov vagy a Slovan Bratislavát erősítő orosz Cchovberov. A Dunaszerdahelyi szurkolók, akárcsak a Sparta Praháéi, nem szívesen emlékeznek az FC KoSice színeiben szereplő ukrán Pobegajevre, aki a legtöbb gólt rúgta a Szlovák Nemzeti Ligában. A légiósok száma egészen bizonyosan változik majd az új idénytől, elképzelhető, hogy az FC DAC csapatához leszerződtetik a bolgár Demirevet. A névtelen légiósok túlnyomó többségét továbbra is az alcsonyabb osztályokban • szereplő klubok fogják foglalkoztatni, akik bennük elsősorban az olcsó és egzotikus erősítést látják. r-üi Magyarország—Írország 3:3 Schaffer Alfréd másodedző szerint a csatársor pocsék volt. Magyarország—Olaszország 1:2 Hiába volt a 12:0 a szögletarány Sárosiék javára, ha a „mumus” Pesten is győzni tudott. Magyarország—Ausztria 5:3 Toldi előbb egy 11-est a kapufára lőtt, de aztán lendületesen három gólt lőtt Zöhrer kapujához. Románia—Magyarország 1:2 A román válogatottban szerepelt Dobai és Bodola (később 1940-től magyar válogatott is volt). Csehszlovákia—Magyarország 5:2 Durva 90 perc után a rendőrök védelme alatt távozott a magyar csapat a Letna pályáról. Sárosi Gyurka csak a B- csapatban kapott helyet, viszont győztek 5:l-re. Anglia—Magyarország 6:2 Sportvilág: „Eltévedtünk a londoni ködben” — cím alatt kommentálta az eseményeket. Írország—Magyarország 2:3 Habár itt nem volt köd, a játék nagyon szürke — „ködös” volt. Babiák László
