Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-07 / 1. szám
HETILAP L évfolyam Ára 5 korona x PLUSZ TELE MAGAZIN lpfe.júHiö'7.-1. _____________________________________________________ 4 n«ihárt vészjósló szelleme (3) A romániai változások mérlege (4) Addig jár a nyugdíjas a boltba... (5) Mi lesz az elkobzott vagyonnal (6) Nyitott maradt a cseh zöldségpiac (6) A Bős-per (és ami mögötte rejlik) (7) Pénz, energia, lobby (7) Arat a földműves, megtelik a pénztárcája (8) Reformcsótányok kék szemüveggel (13)_________ A nemzeti közösségnek az felel meg, amit egyetértéssel elfogad Duray Miklóssal, az Együttélés elnökével politikáról és politikusokról • Elnök úr, legutóbbi beszélgetésünk az Együttélés szervezeti feladatairól szólt, most a mozgalom politizálásáról szeretném kérdezni. A volt Jugoszlávia területén dúló polgárháború egész Európát ráébresztette arra, hogy kontinensünk békéje és biztonsága szempontjából rendkívül fontos a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzetének megfelelő rendezése. Az Együttélés véleménye szerint a szlovákiai magyarság számára mit jelent most és belátható időn belül ez a megfelelő rendezés? — Hangsúlyozni kell a kérdésben elhangzott kifejezést: megfelelő rendezés. Ez az egyik kulcskérdés. A számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzetét ugyanis különféleképpen lehet rendezni, de csak az a megoldás fogadható el egyetértéssel, amely megfelel az adott közösség számára. Azért rendkívül nehéz ennek a kérdésnek a megoldása, mert a kisebbségi közösségek általában olyan államokban élnek, ahol a többség számára a megfelelő rendezés a kisebbség elsorvasztása. Néhány kivételtől eltekintve ez a jellemző. Nyugat-Európában ma már elfogadott szemlélet, hogy védeni és építeni kell a nem újonnan betelepült, hanem történelmi, őslakos közösségek létét, identitását, településterületét, önkormányzatát, önigazgatási szerveit. Erre a legjobb példa a dél-tiroli német ajkúak helyzete, de ugyanezt mondhatjuk a spanyolországi katalánokról vagy a finnországi svédekről. A közép-európai térségben, különösen ott, ahol több mint negyven éven át kommunista uralom volt, az államok területén élő többségiek célja nem az, hogy a kisebbségi közösségekjogbiztonságát növeljék, hanem létüket jogilag úgy korlátozni, hogy fokozatosan elsorvadjanak. • Vagyis a cél még mindig a 19. századi nemzetállam megteremtése? — A cél a francia típusú nemzetállam megteremtése, amelyben nem a politikailag, hanem a nyelvében és kultúrájában egységes nemzet alkotja az államot. A politikai értelemben vett nemzet belsőleg tagozódhat, nyelvi és kulturális szempontból különböző etnikumokból állhat. Lásd például a magyar politikai nemzet eszmét, mely a nemzeti sokrétűség kifejezője volt, s amelyben a politikai nemzetet a Szent Korona szimbolizálta. Az ilyen nemzetfelfogás a szlovákok számára teljesen idegen. Nálunk a nemzetállam, s ez több, mint hetven éve hagyományozódik, olyan országot jelent, amelyben az államhatárok egybeesnek az etnikai és kulturális határokkal. • Csakhogy az ilyen nemzetállam megteremtése — ha nem a boszniai példát vesszük mintául — ma már nehezen elképzelhető... — Ezért a megfelelő rendezés alapját azoknak a feltételeknek a megteremtése jelenti, amelyek megakadályozzák az államhatalmat abban, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel felszámolhassa a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségeket. • Milyen felszámolási lehetőségekre gondol? — Vegyük például Romániát, ahol ma is a legnagyobb a magyarok elvándorlása. Ez a megfélemlítés az olyan viszonyok és közhangulat kialakításának a következménye, amelyben a magyarok egy része inkább a kitelepülést s nem a szülőföldhöz való ragaszkodást választja. Ezt érhetik el mindenütt az érvényesülési lehetőségek tudatos korlátozásával, például azzal, hogy a kisebbségiekben kialakítják a meggyőződést: csak saját nyelvükre, saját kultúrájukra támaszkodva kirekesztődnek bizonyos tisztségekből, foglalkozási körökből. Ha ráadásul a többségi nemzetben is kialakul az a meggyőződés, hogy bizonyos tisztségek elérhetetlenek a kisebbségi közösségek tagjai számára, akkor ez a szemlélet bármilyen szinten érvényesülhet. Napjainkban ilyen problémák állnak az elfogadható rendezés útjában. • Az elfogadható rendezés felé vezető útról megoszlanak a vélemények. Sokan csak a reális követelések úfját tartják járhatónak. — A „realisztikus” út hívei eleve tekintettel vannak arra, amit szerintük nem lehet elérni, s megelégszenek azzal, amit egy adott pillanatban hajlandó elfogadni a többség. Tulajdonképpen ez az irányzat érvényesült 1948 óta nagyjából 1990-ig. Én nem is realisztikusnak, inkább minimalista irányzatnak nevezném, amely megelégedett az odavetett konccal. A másik irányzatot úgy jellemezném, hogy kitűzöm az elfogadható, az optimális célt, és efelé közelítve fogalmazom meg a lehetséges köztes megoldásokat, amelyek végeredményben a cél eléréséhez vezetnek. Én ennek az irányzatnak a híve vagyok. Az optimális cél pedig az, hogy én mint Szlovákia állampolgára, az itt élő magyar közösség tagjaként mindenben egyenrangú legyek a többségi nemzet tagjaival, és mint közösségi lény is partnerüknek számítsak. • Nyelvi síkon ez azt jelentené, hogy a szlovákiai magyaroknak ugyanahhoz joguk van magyarul, mint a szlovákoknak szlovákul? — Igen, mert ez a természetes. Mert abban a pillanatban, amikor azt mondom, hogy ez nem igaz, másodrangúvá fokozom le a magyarokat. Képletesen ezt úgy fejezném ki, hogy ha ketten állunk egymás mellett, egy szlovák meg én, én, a magyar őt — tisztelve nemzeti hovatartozását — szlovákul szólítom meg, ő pedig engem magyarul. • Nem túlzott ez az elvárás? — Nem. Európában ez ma már létezik, például Belgiumban a flamandok és a vallonok között, vagy Svájcban és Finnországban. Természetesen csak a vegyes lakosságú és főként az olyan területekre gondolok, ahol a kisebbségiek élnek többségben. A polgári élet dinamizmusa követeli meg, hogy az emberek az (Folytatás a 4. oldalon) „Ilyentájt a földműves a több termésért már csak eget tehet: a kalászokban lévő szemet a lehető legkisebb veszteséggel takarítja be. Napokkal ezelőtt, amikor még csak melegítették a kombájnok motorjait, felhívtam néhány gazdaságot, földművest, hogy a kilátásokról érdeklődjem. A kép nem biztató. ” (8. oldal) Fotó: TASR Igény és lehetőség * Irta: Dobos László A szlovákiai magyar írásbeliség szinte minden területe, de különösen a könyvkiadás, a sajtó gyakorlata, jelene és jövője sokféle kényszerhatás és nyomás alatt vergődik. Az igények és a lehetőségek között állandó évtizedes feszültségek húzódnak. Lehetőség és igény partjai közé szorul a Szabad Újság eddigi története is. Ezelőtt egy évvel, amikor kényszerszüneteltetése után pártját fogtuk a lapnak, azzal az elszánással tettük, hogy jót cselekszünk, mert szükség van egy másik magyar napilapra is. Miért döntöttünk így? Mert a szlovákiai magyar hírközlést évtizedeken át uniformitás jellemezte. Majd minden újságnak és folyóiratnak volt egy ideológiai uniformisa. Egy csíkos ruhája. Az idológiai uniformis, a manipulált hírközlés formálta a közgondolkodást, a viselkedést és a magatartásokat, szolgáltatta a heroikus életek mintáit és példáit. A birodalmi, az „egységesítő”, a bekebelező, a globális a nagy érzéseket ösztönözte és sugallta. Minden gondolat, érzés, ami a birodalmi, illetve a többségi érdek határain kívül esett, rossz volt, bűn, ideológiai tévelygés. Lefokozott részletkérdés. Sajnos a szlovákiai magyarság társadalmi, szellemi életének érdekei évtizedeken keresztül csak kismértékben kaptak, kaphattak nyilvánosságot. A közügy nem lehetett közügy, ha igen, csak az, ami áthullott az ideológia mindig sűrű szitáján. Manipulált közélet, ideologizált kultúra, elhallgatott múlt és emlékezet, s felülről kreált hírközlés. Mindez alapvető oka annak, hogy például mindmáig nincs megírva kisebbségi létünk történelme. Az elhallgatások, a csak kicsit láttatások tették és teszik hézagossá szellemi életünk hetvenéves térképét. Önismeretünk hiányosságát, hézagait, fehér foltjait, nemzetiségi létünk szegényes nyilvánossága is okozta. A ’89-es változás után megroppant a szlovákiai magyar sajtó rendszere. De rövid időn belül újra is formálódott. Úgy érzem, hogy ennek hátterében a kimondatlan tények, az addig kimondhatatlan valóság tolóereje munkál. Az önkifejezés ösztönös életereje. S az információéhség. Látni és láttatni kívánjuk magunkat. Igazul, hitelesen. A mai szlovákiai magyar sajtóban az információ adásán túl egy igazságkereső és igazságtevő szándék is jelen van. Jelenleg — a központi és helyi lapokat egybeszámítva — 26 magyar újság, folyóirat jelenik meg Szlovákiában magyar nyelven. Sok-e, kevés-e, elbír-e ennyit olvasóközönségünk, közeljövőnk vizsgálandó kérdése. De egy bizonyos, nagy értékű információs anyag örvénylik fel napi, heti és havi ritmusban. Újságjainkban önmagunkról, önmagunk helyzetéről egy más léttudat alakul. A sajtó hatalom, ismételgetjük m.,, ' >>zhelyként. A nemzeti kisebbség éle i különösen az. Sajtó nélkül nincs politika , nincs hitelesnek mondható közvéler nény, nincs hiteles tájékozódás, nincs- szabad véleménynyilvánítás. Szellemi életür'sre évtizedekig az volt a jellemző, hogy mindenből volt egy: egy Csen’adok, egy napilap, egy nők lapja, egy 'fjúsági lap... Önmagában is kényszerítő' séma. Az egyetlen minta, az egyetlen példa, az egyetlen vélemény, az egs>et,en ig32 sejtjeinkig érő beidegződés és hajlam. A pluralizmus éppen az „egyetlen” ellensége. Szerkeszthetik az Uj Szót szentek, jezsuita szilárdságú jellemek, nemes lelkek, az egyetlen állapota, így is a kizárólagosság felé sodró kísértés. Elvesztett évtizedeink ma időszerű tapasztalata: vélemény kell vélemény mellé, szemlélet szemlélettel szemhecn. Gondolkodó értele -.n, gondolkodó tudat csak így alak ulhat. így formálódhat a ma "'«-titKvőképes embere. így építkezőiét közéletünk. Mi ezekkel a gondolatokkal vettük át és indítottuk másodszor is a Szabad Újságot. Nem ellenséges dühvei, nem valakinek ellenében, hanem egy más szemlélet jegyében: a hiteles, a beidegződés és sémák nélküli szemlélet jegyében, a mai valóság láttatása jegyében. Tudatában voltunk és vagyunk annak, hogy a népművelő-kulturális tájolású lapok idejüket múlták. Évtizedekig e pólusok határozták meg lap- és folyóirat-kultúránkat. Életünk hangsúlyait ma más tényezők határolják be. Más tulajdonviszony, más érvekre épülő gazdasági struktúra, vállalkozások, pénzügyek, a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség anyagi, szellemi és politikai önigazgatásának ügye. A ma újságírása állandó válaszadásra kényszerül. Együttélésre az olvasóval. Politikai csatákra, érdekek megfogalmazására, a hasznosság elvének követésére és kifejezésére; szinte mindenevő a magyar újságírás, és szinte nem itúét eléggé gyakorlatias. A szaüáu Újság azt a hullámhosszot kívánja fogni és közvetíteni ma és holnap is, ami más lapjainkból hiányzik. A Szabad Újság napilapként szinte a lehetetlenre vállalkozott. Behatároltak voltak a lehetőségei, behatárolt a befogadóközeg, a nagy múltú szomszéd. Viaskodás az erősebbel, a magyarországi lapok növekvő konkurenciájával. Átmenetileg szüneteltetjük a Szabad Újság napilapként való megjelentését. Ugyanakkor alapvető tervünkről nem teszünk le. Hetilapként is saját forrású, saját szemléletű, hiteles, sokoldalú, újságírást kívánunk művelni. Igény és lehetőség — e két tényezőt sz ándékozunk szívósan tárgyiasítani és egyeztetni a közeljövőben. Tisztelet a régi és új olvasóinknak.
