Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP HÉTFŐ 1993. június 14. III. évfolyam 136. szám Ára 3 korona Egyszerre döntöttek Kész(ül) a nemzeti egységfront? Szombaton szinte azonos időben hozta meg összecsengő döntését a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom Országos Tanácsa és a Szlovák Nemzeti Párt Központi Tanácsa. A kormányzó mozgalom azzal bízta meg a kormányfő-pártelnök Vladimír Meéiart, hogy kezdjen koalíciós tárgyalásokat a Szlovák Nemzeti Párttal. A SZNP tanácsa pedig azt a kérdést vitatva, ellenzéki legyen-e a párt, avagy törekedjen az együttműködésre a kormányzó mozgalommal, a második variáció mellett döntve bízta meg Ludovít Öernákot, hogy írott, nyílt koalíciót kössön a Meäar-mczgalommal. Nem különösebben meglepő a hír, Meéiar kormányfő már a múlt héten, a nem kormányzó pártok és mozgalmak kerekasztala után kijelentette, mozgalma törekszik a nyílt koalícióra. Az SzNP pedig sokáig csöndes társ volt, s igazából azért sértődött meg, mert Szlovákia önállósulásával az ő programja valósult meg, mégsem vállalha­tott „történelmi" kormányzati szerepet. Hirdette is végig a párt, nemzeti összefogás­ra, többpárti kormánykoalícióra van szükség. A nemzeti párt azonban — úgy tűnik — tudatosítja, e kettős összefogás kevés. Cérnák elnök a döntést kommentálva elmondta, bízik benne, hogy a nem kormány­zó pártok és mozgalmak kerékasztalából el tud csábítani valakit nyílt vagy csöndes parlamenti támogatónak. Szerinte erre leginkább Kúaikóék alkalmasak, esetleg Camogurstyék, de nem kizárt a baloldaliak bevonása sem. Cérnák nyilatkozatából tehát egyértelmű, hogy szeretnék megteremteni a parlamenti nemzeti egységfrontot. Hiszen felsorolásából egyedül a magyar mozgalmak hiányoznak. -neszméri-Kemény és éles vita után Elutasítják az alternatív iskolákat Komáromban pénteken valósult meg az a találkozó, amelyet a Szlová­kiai Magyar Pedagógusok Szövetsége kezdeményezett az oktatásügyi mi­nisztérium nemzetiségi iskolákat is irányító főosztályával, s amelynek két fontos pontja volt: a főosztály vi­szonya a kisebbségi iskolákhoz, vala­mint a minisztérium tervezete a ve­gyesen lakott területek iskoláinak szervezését és működtetését illetően. A tárgyalás eredményeiről tegnap kérdeztük Dolník Erzsébetet, az Együttélés főtitkárát, a pedagó­gusszövetség országos képviselőtes­tületének tagját — A komáromi találkozót megelő­ző nyilatkozatok alapján a tárgyaló partnerek álláspontja összeegyeztethe­tetlennek tűnt. Mit hozott maga a ta­nácskozás? — Először is igen kemény, olykor éles vitát, amelyben gyakran az emóciók ját­szották a főszerepet. Ezzel együtt azon­ban azt is, hogy az argumentumok a mi oldalunkon vannak, a minisztériumén pedig olyan szándékok, amelyek még a kommunista érában fogalmazódtak meg s az elmúlt húsz év alatt néhányszor már megpróbálták megvalósítani őket A most „alternatív" iskolák címszó mö­gé bújtatott, a magyar iskolák elsorvasz­tását célként követő bilingyista oktatás bevezetésének a szándékára gondolok Nyilvánvalóvá vált az, hogy ezeket a szándékokat őszintén támogatja a ki­sebbségi iskolákat felügyelő főosztály ve­zetője, Ludovít Fiiegei úr is, ami viszont eleve azt jelenti, álláspontjaink nem is közeledhettek egymáshoz. — Ebből következik, hogy a tárgya­lás első pontját röviden meg tudták be­szélni. — Igen, elég egyértelműen kiderült, hqgy az a főosztály, amelynek többek kö­zött a magyar pedagógusok érdekeit, akaratát is képviselnie kellene, nem ezt teszi De azért abban megállapodtunk, hogy rendszeresítjük a párbeszédet, min­den hónap első szerdáján találkozik majd a magyar pedagógusok képviselete és a kisebbségi főosztály vezetője. — Milyen álláspont alakult ki az al­ternatív iskolák alapításának kérdésé­ben? — Fiiegei úr azt szerette volna, ha a beterjesztett dokumentumhoz írásban készítünk állásfoglalást, esetleg módosí­tó javaslatot Komáromban azonban hosszasan taglaltuk a dokumentumot, pontról pontra megvizsgáltuk, kiforgat­tuk a felhozott argumentumokat, így visszautasítottuk a javaslatot, ponto­sabban nem fogadtuk el a felkérést, hi­szen az egész tervezet rossz. A végén maga Fiiegei úr fogalmazta meg hogy ennek alapján kénytelen miniszterét úgy tájékoztatni, hogy a szövetség illetve a magyar pedagógusok teljes egészében el­utasítják a minisztérium tervezetét, s nem hajlandók együttműködni az alternatív iskolák bevezetésében. Mi pedig Fiiegei úr ezen sommás véleményével egyetér­tettünk — Köszönöm a tájékoztatást! N. S. Mától Bécsben: emberjogi világkonferencia Szólamok helyett emberséget Ma kezdődik Bécsben az emberjogi világkonferencia, amely június 25-ig tart. Az osztrák kormány meghívására a világ 183 államából 5000 küldött érkezett a rendezvényre. Az előző emberjogi világkonferenciát 25 évvel ezelőtt rendezték meg Teheránban 84 állam részvételével A konferenciát most Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár, Thomas Klestil osztrák államfő és Franz Vranitzky miniszterelnök nyitják meg. Szlovákia részéről a konferencián részt vesz Michal Kováé államfő is. Szlovákia kormányküldöttségét Jozef Moravéík külügyminiszter vezeti, tagjai Katarina Tóthová igazságügyminiszter, Imrich Móri és Róbert Fico képviselők, valamint több szakértő. A konferencia egyik rendezvényét szombaton, január 19-én Pozsonyban tartják meg. E ren­dezvényen az emberjogi nemzeti intéze­tek igazgatói vesznek részt és kicserélik tapasztalataikat intézményeik tevékeny­ségéről. A konferencia megkezdése előtt vi­ták voltak arról, hogy részt vehessen-e rajta a Dalai Láma, akit az ENSZ nem hívott meg. Az osztrák kormány azon­ban minden Nobel-békedíjasnak elküld­te a meghívót, és így a Dalai Lámát is fogadják a konferencián. A Dalai Láma tegnap meg is érkezett Bécsbe. Az ENSZ emberjogi nyilatkozatát 1948-ban fogadták el. A mostani konfe­rencián főleg a nyilatkozat elveinek be­tartását, megvalósítása gazdasági, szo­ciális, kulturális, polgárjogi és politikai előfeltételeinek létrehozását tárgyalják meg. Az ENSZ azt szeretné elérni, hogy az emberi jogok alapokmányát minden országban betartsák, ami ugyancsak ne­héz feladatnak bizonyult, hiszen csak idén 125 ezer panasz érkezett az ENSZ- hez az emberi jogok megsértéséről. (Folytatás a 3. oldalon) Az alkotmánybírósághoz fordul a kormányfő Dolgos követi Knazkót? Alkotmányt sért Meciar? 1 Ketten búcsúzhatnak a széküktől Emlékezetes, hogy a szlovák parlament még februárban elfogadta azt a törvény­­módosítást, amely szerint az állampolgárok a családi pótlékot akkor is megkap­ják, ha nem igazolják havonta bevételük magasságát, azaz azt, jár-e egyáltalán ez a szociális jutattás egy-egy családnak. A parlament akkor a rengeteg — felesleges és bürokratikus — problémára reagált, hiszen Szlovákiában az említett juttatást igen kevesen nem kapják csak havi bevételük magassága miatt, vagyis az igazolá­si kötlezettség a legtöbb embernek csak az idejét rabolta és az idegeit marta. Meéiar kormányfő azonban úgy gon- vényhozás, azaz a parlament. Termé-A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom Országos Tanácsának szombati ülé­se túlnőtte a mozgalom kereteit. A tanács tagjai ugyanis szavazást tartottak három miniszteri tárcáról is. Míg az egészségűéi dolgozók sztrájkját kiváltó miniszter bizalmat kapott párttársaitól Eubomír Dolgos privatizációs, és Ma­­tűs Kucera oktatásügyi miniszter veheti kalapját: egyikük sem kapta meg a szükséges 50 százalékos támogatást ahhoz, hogy folytathassák munkájukat. dolta, ellene elkövetett és a kormány szándékait sértő lépésről van szó, azért a mai napig nem írta alá a parlament határozatát, sőt, bejelentette, a döntés miatt az alkotmánybírósághoz fordul, s „feljelenti” a parlamentet. Világrealitásról van szó, nem vitás! Országunk - ha igaz - a parlamentáris demokrácia útjára lépett,amelyben a legfontosabb és legfelsőbb szerv a tör­szetesen az is tévedhet, ezért is van le­hetősége a kormánynak visszaadni egy­­egy törvényt, amennyiben úgy véli, dön­tése sérti az alkotmányt, vagy figyelmen kívül hagyott egy másik, korábban elfo­gadott törvényt. Ebben az esetben azon­ban egyikről sincs szó, azaz érthetetlen, milyen okból vagy célból fordul a kor­mányfő az alkotmánybírósághoz. (Folytatás a 2. oldalon) A mozgalom vezetése arról is dön­tött, hogy a leváltás időpontját a kor­mányra bízzák, azzal együtt, hogy meg­teremtették a lehetőséget az érintettek számára önszántukból távozni, vagyis beadhatják lemondásukat. Amennyiben ez nem történik meg, vagy a mozgalom parlamenti képviselői indítanak ellenük bizalmatlansági szavazást, vagy a kor­mányfő él alkotmányos jogával, s kezde­ményezi visszahívásukat a köztársasági elnöknél, ahogy ezt Milan Kúaíko ese­tében is tette. A mozgalom tanácsának ülésén fel­merült az a kérdés is, mi a teendő ab­ban az esetben, ha Dolgoä miniszter követi Kúaíko példáját, s önálló frak­ciót, majd pártot alapít híveivel a par­lamentben. A DSZM tanácsának állás­­foglalása szerint abban az esetben idő előtti választásokat kell majd kiírni a po­litikai és a parlamenti viszonyok stabili­zálása érdekében. A tanács azonban az ilyen helyzet megelőzésére is kísérletet tesz. Megbíz­ta parlamenti képviselőit, terjesszenek be egy törvénymódosítást, amely ki­mondaná, hogy az a képviselő, aki listán indult egy mozgalom vagy párt nevében, nem válhat függetlenné, illetve nem „válthat” pártot, hanem vissza kell ad­nia mandátumát, hogy helyére a moz­galom avagy a párt delegálhassa az el­őzetesen meghatározott lista szerint „pótképviselőit”. A tervezetet sürgős­séggel kívánják megtárgyalni még a par­lament júniusi ülésén. Vigyázat, tolvaj oki r Hogyan lehet 350 koronával 350 milliót összeügyeskedni? Az állami vagyonnak az is jel­lemzője, hogy gazdája bizonyta­lan. Nálunk különösen manapság, amikor a vagyonkezelésbe több főhivatal is beleszólhat, s a válla­lati igazgatóságok nemegyszer úgy bánnak a rájuk bízott érték­kel, mintha ama bizonyos Csáky szalmája lenne. Minél kevesebb marad belőle, annál könnyebb megszerezni — a privatizációban. Ahol vagyonhoz lehet jutni, ott a külföld is lesben áll. Ha tisztessé­ges ajánlattal és szándékkal jön, hasznunkra lehet, kell a pénz a gaz­daság felújítására. Csakhogy nem minden külföldi érzi kötelességének, hogy belátó és nagyvonalú legyen. Némelyek éppen ellenkezőleg, csak kapni akarnak, adni nem. S ha lehet, csalnak és lopnak is. A példa csehországi, de szá­munkra is intő és tanulságos. Egy bizonyos AmCzech nevezetű brit cég 1991-ben 70 millió koronáért megvásárolta az Ústi nad Labem- i beton-építőelemeket gyártó Pre­­fa vállalatot. Az adásvételi szerző­désben a vételár kifizetésén túl még arra kötelezte magát, hogy kiegyenlíti a Prefa 110 millós tar­tozását, és a vállalat korszerűsíté­sét 15 millió dollárja befektetésé­vel segíti. Két évvel ezelőtt, az el­ső privatizációs rohamban, ami­kor senki sem tudta, milyen lesz a külföldi kereslet állami vállalata­ink iránt, s az ingatlanárak alaku­lását is csak sejteni lehetett, ez az üzlet nem tartozott a legrosszab­bak közé. Sem a vevő, sem az el­adó oldaláról nézve. Az eladó, a Nemzeti Vagyona­lap akkor kezdett kijózanodni a sikeres üzlet fölött érzett mámo­rából, amikor a vevő csak 7 milli­ót fizetett ki a 70 helyett, és többi vállalását sem teljesítette. Az idő­közben Eurocast Rt-re átkeresz­telt Prefának ma már egyetlen üzeme sem termel, de dolgozói egyelőre kapják a fizetésüket. Az új tulajdonos, az AmCzech bűvészmutatvánnyal felérő gaz­dasági manőverezései hallatlan kalandorságról tanúskodnak. A vállalatért alig fizetett, de már volt érkezése arra, hogy 350 mil­lió koronát kivigyen az országból. A Prefa adósságait sem fizette ki, holott a különböző cseh bankok­tól összekunyerált hitelei 450 mil­lióra rúgnak, és további 100-150 millió felvételéről folytat tárgya­lásokat. Eladott és elzálogosított mindent, amit csak tudott. A tmi­cei üzem késztermékkészletéért és ócskavasként eladott gépeiért 60 milliót zsebelt be, a Moldova oktatóközpontot 5 millióért adta el, a beneáovi és íemosekyi iroda­épületekért 4,5, néhány vállalati lakásért pedig 1,8 milliót kapott. Az eladásokból származó eddigi bevétele máris nagyobb, mint az egész vállalatért kiegyezett vétel­ár. Ugyanakkor a vállalat gerince, a termelőüzemek és -részlegek még a nevén vannak, persze köl­csönökért elzálogosítva. A vagyonalap és más főhivata­lok számára fölöttébb kínos histó­riában az a legszebb, hogy a ra­vasz AmCzech nemcsak a hitele­zőktől tagadja meg jogos követe­léseik kielégítését, hanem még az államnak sem fizet. Adóhátralé­kai és egyéb tartozásai már meg­haladták a 800 milliót, és naponta félmillióval növekszenek (kése­delmi kamatok, társada­lombiztosítási díj, kötelező elvo­nások stb.). Utolsó zálogmentes üzemét, a íateci gyárat 200 millió­ért akarta eladni, s mivel a vevő nem állt kötélnek, az egyik cseh banktól most erre is hitelt akar felvenni, 150 vagy legalább 100 milliót. Ha sikerül az ügylet, a szemfüles AmCzech, amely 8 font sterlinggel (350 koronával) jött vállalkozni Csehszlovákiába, nagyjából egymilliárd koronával fog tartozni a cseh gazdasági szer­vezeteknek és államnak. Ezt az utolsó manőverét csak a bíróság hiúsíthatja meg, ha jogosnak is­meri el a Nemzeti Vagyonalap kö­vetelését, és ha az AmCzech a bí­rósági döntés ellenére sem fizeti ki a vételárat. Akkor érvénytelen­né nyilváníthatják az adásvételi szerződést, és az egykori Prefa is­mét az állam tulajdonába kerül. Persze a már eladott és elzálogo­sított üzemi berendezések és épü­letek nélkül. Végül, ha az AmC­zech csődöt jelent, elérhetetlenné válik az a 350 millió is, amelyet külföldi számlákra mentett át... Nos, így hullanak a milliók a csalók ölébe. Előfordul az ilyesmi a szilárd tulajdonviszonyokra és jogrendre berendezkedett fejlet­tebb országokban is, hogy ne for­dulhatna elő mifelénk, ahol az át­alakulás sok mindent összeku­szált, és egyelőre azoknak kedvez, akik tudnak a zavarosban halász­ni. A példa azonban azért példa, hogy okuljanak belőle, akikre tar­tozik. (szó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom