Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám

^ Ura i IVi'.io / ntr. J/1+ 2 Szabad ÚJSÁG Belföld (, /j'íüCv a f4UÍ 1993. június 12. tfe.Á(B m ) Vladimír MEÉIAR miniszterel­nök tegnap az Alsókubfni járásban tett munkalátogatást. Ennek keretén belül találkozott önkormányzati képviselők­kel, valamint ellátogatott az Árvái Tele­víziógyárba is. Ottani megbeszélései so­rán egyebeken kívül leszögezte, hogy minnél hamarabb meg kell oldani a gyár gázosítását. Az önkormányzati képvise­lőkkel folytatott megbeszélésein is nagy jelentőséget szentelt ennek a témának. Meéiar hangsúlyozta, hogy a környezet­védelmi minisztérium tervezete alapján már a jövő évben megoldhatják ezt a problémát. Jan C.ARNOGURSKY, a Keresz­ténydemokrata Mozgalom elnöke a szlovák sajtóiroda munkatársának el­mondotta, a boszniai és hercegovinai konfliktus nemzetiségiből vallásiba csaphat át, ha Szerbia Koszovóig ter­jeszti harci bevetéseit. A KDM elnöke mindezt azzal a konferenciával össze­függésben mondta el, amelyet nemrégi­ben tartottak a szlovéniai Bledben. IDOMÁROMBAN tegnap hajóke­resztelőre került sor. Az ottani hajó­gyárban két Rostock típusú teherhajót „avattak fel”. Az Usedom és a Vilm ne­vet kapták, két balti-tengeri sziget elne­vezése alapján. A DSR német cégnek a tulajdonát képezik majd. Maximális te­herbírásuk 3600 tonna, hosszuk 87,9, szélességük 12,8, magasságuk pedig 7,1 méter. JáN SLOT A Zsolna polgármestere figyelmeztető levelet kapott, hogy fizi­kailag bántalmazzák. Amint maga kifej­tette, Szlovákiában ez volt az első olyan kísérlet, hogy parlamenti képviselőt bántalmazzanak. Személygépkocsián robbanóanyagot helyeztek el, amely azonban nem explodált. A tettes(ek) után a rendőrség megkezdte a nyomo­zást. POZSONYBAN nemzetközi szemi­náriumot rendeztek, melynek mottója: A kommunikálásra való jog a hideghá­ború utáni időszakban. A résztvevők többek között hangsúlyozták, a szabad véleménynyilvánítás a valódi demokrá­cia elérésének az alapja. Az információ az igazi demokrácia oxigénje, így létfon­tosságú, erősítették meg a tanácskozá­son jelen lévők. Az SZK Szövetkezeti Uniója Po­zsonyban tartotta első közgyűlését. Az elnök Marián Rybár lett. Amint azt az újságírókkal való összejövetelen hang­súlyozta, az unió viszonylag rövid idő alatt komoly sikereket ért el. Ennek bi­zonyítéka mindenekelőtt az, hogy fel­vették a Nemzetközi Szövetkezeti Szö­vetség tagjainak a sorába. PoZSONYIVÁNKA közelében egy szeméttelepen több 20-25 kg-os mala­cot valamint egykilós csirkéket találtak. A szlovák sajtóiroda munkatársai len­csevégre is kapták ezt a ma bizony nem éppen túl gyakori jelenséget. Egyikük szerint a kidobott csirkék között még él­ők is voltak. Azt, hogy mindezért ki le­het a felelős, nem sikerült megállapíta­niuk. Szlovákiában tavaly 109-en fulladtak vízbe, ezeknek több mint a fele gyermek, illetve harminc éven aluli volt. 1991-hez viszonyítva ez nyolcvannal ke­vesebb, ennek ellenére a Vízi mentő­­szolgálat elnöke, Milan Kruéay tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján elégedet­lenségének adott hangot. Tette mindezt némi ünneprontásként, hiszen a mentő­­szolgálat az idén ünnepli létrejöttének 25. évfordulóját. Jelzés nélküli híraajar TI SS * Szakcsoport jött létre A hatékonyabb környezetvédelemért A Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara mellett környezetvédelmi szakcsoportot hoztak létre. A szóban forgó csoport eperjesi székhellyel működik majd a jövőben, s egész Szlovákia területén fejt ki tevékeny­séget Elsődleges küldetése (kellene hogy legyen): a kis- és középvállal­kozások közepette biztosítani az eddiginél jóval hatékonyabb környe­zetvédelmet Célja továbbá az, hogy továbbfejlessze a vállalkozásokat, támogassa és védje a környzetvédelem területén működő vállalkozók szakmai érdekeit Egy percig sem lehet vitás: mindenkép­pen üdvözölendő az említett szakcsoport létrehozása. Köztudott ugyanis, hogy Szlo­vákia mekkora gondokkal küszködik ilyen téren is. Jozef Zlocha kömyzetevédelmi mi­niszter a minap többek között azt nyilatkoz­ta a Hospodárske noviny munkatársának, hogy ily szempontból szinte minden egyes faluban, községben van hiányosság, pótolni­való. S ugyanúgy csaknem valamennyi szlo­vákiai üzemben, vállalatnál szükség lenne konkrét intézkedések foganatosítására a környezetvédelem színvonalának emelése érdekében. A megoldandó gondok, problé­mák halmazából elsőként is azt emelte ki, hogy minél hamarabb ki kellene építeni a szennyvíztisztító hálózatot. Véleménye sze­rint jelen pillanatban ez ugyanis az első szá­mú, a legtöbb okozó gond. Jozef Zlocha azt is hangoztatta, sok a megoldanivaló feladat a levegőszennyződés csökkentésével össze­függésben is. A minisztérium nem feledke­zett meg a hulladéktárolók építéséről sem. Egyébként is ez év január elsejétől érvény­ben van a hulladékgazdálkodásról szóló tör­vény. A környezetvédelmi miniszter kifej­tette, köztudott, hogy a leginkább szennyező ágazatok az energetika és a vegyipar, majd a mezőgazdaság keletkezik sorban. Éppen eb­ből kifolyólag a részletezett reszortokra kell elsősorban is odafigyelni. A továbbiakban felvázolta, vajon mennyi pénzre lenne szükség a Szlovák Köztársaság ossz-ökológiai problémájá­nak az orvoslásához, /ion véleményé­nek adott hangot, erre az évre 10 milli­árd koronát igényelt a környzetvédelmi minisztérium, de csupán nem egészen másfelet kapott. Az ökológiai károkat Jozef Zlocha mintegy 70 milliárd koro­nára becsüli. Ha minden évben több milliárd koronát fordítanánk a környe­zetvédelemre, akkor talán mintegy tíz év alatt azért úgy-ahogy rendezni lehetne a dolgokat... Szó, ami szó, nem éppen optimiz­musfakasztó állapjot... (sb) A SZSZDP az elnök száz napjáról Nem mindenki katolikus Lubor Bystrlcky, a Szlovák Szociál­demokrata Párt külügyekkel foglalkozó alelnöke tegnapi sajtótájékoztatójukon értékelte Michal Kováé köztársasági el­nök hivatalában eltöltött első száz nap­ját. Megelégedéssel nyugtázta, hogy az elnök külföldi útjai során igyekezett mindent elkövetni azért, hogy Szlováki­át kedvező színben tüntesse fel. A köz­­társasági elnök részvételét a washingto­ni Holocaust múzeum megnyitóján szin­tén örvendetesnek minősítette, de a fa­sizmus feletti győzelem tiszteletére ren­dezett ünnepségen már nem vett részt, ami viszont elszomorító. Michal Kováé itthoni működésével kapcsolatban az al­­elnök nehezményezte, hogy nem tudott időt szakítani arra, hogy pártjukkal, amelynek vezéregyénisége Alexander Dubéek volt és amely jelentős külfödi kapcsolatokkal rendelkezik, tanácsko­zásokat folytasson, képviselőit fogadja. A köztársasági elnök mintha elfelejtené, hogy nem mindenki hívő, a hívők közül nem mindenki keresztény és azok közül sem mindenki katolikus, mondotta Bystricky azzal kapcsolatban, hogy az elnök néha túlságosan katolikusnak mu­tatkozik, és legutóbb a Vatikánban is Szlovákiát, mint egy tiszta katolikus ál­lamot igyekezett feltüntetni. Az ellenzéki tárgyalásokat és a (jártok közös megegyezését az SZSZDP üdvözli, mivel végre az ellenzék úgy kezd viselked­ni, ahogyan az az ellenzékihez illik, és így összefogva a kormány működését is befo­lyásolhatják. (rtj.) A XXX„ Jókai Napok a befejezés előtt Lassan kicsi lesz a „szalon ” Nemzeti magyamevelgetés? Annak idején, amikor a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elkezdte rendszeres sajtótájékoztatóit, alig nyolcan-tízen ücsörögtünk az elnök irodájá­ban. Idővel többen lettünk, így átkerült a találkozó az újságírók székházának szalonjába, ahol húszan-huszonöten is elférünk. S most már — szintén rend­szeresen — ugyanitt tartja sajtóértekezleteit az Együttélés is. Hetente váltakozik a két magyar parlamenti politikai mozgalom. A rendszeres tudósító meg örömmel veszi észre, egyre több az érdeklődő. Egyre több szlovák kolléga, újságíró kíváncsi arra, ami szlovákiai magyar poli­tikusok szájából elhangzik. Azt már jóval kevesebb örömmel állapítja meg a magyar újságíró, hogy tudósítást, tájékoztatást az elhangzottakról a legtöbb szlo­vák lapban hiába keres másnap, vagy harmadnap, s hogy a legtisztességesebbek is legfeljebb 8-10 soros hírben jelentik, hogy volt ilyen esemény is. A sajtótájékoztatón köröztetett jelenléti íveken az utóbbi időben még akkor is csak tíz-tizenkét nevet és aláírást láthat viszont az illető mozgalom, ha har­mincán ülnek egyébként a teremben. Köztük időske urak, s a hallottak arányá­ban egyre vörösebb arccal, egyre ingerültebben. Várják, hogy szót kapjanak. S ha megkapják, utána nagymonológba fognak. Kifejtik, mi mindenért kellene szégyellnie magukat a magyar politikusoknak. Felemlegetik a szlovákok ezer­éves magyar elnyomását, s büszkén bizonygatják, most szlovák uralom van, az lesz, amit ők akarnak. Újabban egy-egy alkalommal többen is számon kérik, mit akarnak egyáltalán a magyarok, amikor sem az ország szuverenitását kimondó nyilatkozatot, sem az alkotmányt nem szavazták meg! Milyen szlovákok ők, milyen polgárai Szlovákiának?! Mintha monológjukat megelőzően el sem hang­zott volna, hogy a magyar politikusok alkotmánymódosítási javaslatot készíte­nek elő, hogy számunkra is elfogadható legyen az ország alkotmánya... Hogy milyen szlovákok vagyunk, arról általában soha nem esik szó, politikusaink ezt nem szokták minősíteni, hiszen számukra természetes, hogy Szlovákia állampol­gáraiként is magyarok. Mondom, a múlt keddig az öregurak (és az ifjabb hölgyek) legalább azt hagyták, hogy politikusaink zavartalanul végigmondják, amit akartak. Most azonban Dolník Erzsébet okos, elemző, érvekkel teli iskolaügyi tájékoztatóján szlovák nacionalistáéknál betelt a pohár. Az egyik — névtelen — öregúr fel­­üvöltött: „Azonnal hagyja abba, mert megfulladok! Hogy mer így beszélni?! Majd mi bezárjuk maguknak szeptember elsejétől a magyar iskoláikat! Mit képzelnek?!” Indulatait csillapítandó távozásra kérték fel őt. Búcsúzóul annyit még közölt a jelenlevőkkel, hogy ő kanadai szlovák. A másik öregúr, egyébként a Matica slovenská hetilapjának munkatársa, aki magával hozta őt erre az „attrakcióra” annyit tett még hozzá, hogy a Romano­­vok és a Stefánikok utolsó élő sarjadékát láthattuk... De hogy nem csupán e különleges férfiú óhajtotta megnevelni a magyar politikusokat, azt ez a másik úr is bizonyította. Annak a tíz-tizenkét igazán újságírónak kellett figyelmeztetni őt, ne tartson előadást lojalitási elképzeléseiből, aki dolgozik, nem az ő sajtótá­jékoztatójára szóló meghívót kapott. A rendszeres tudósítókban az egyre tömegesebb, egyre nyilvánvalóbb jelenlét láttán egyre bizonyosabb az érzés: szervezett jelenlétről van itt szó. Előbb csak hallgató megfigyelőként ültek itt mind töbten, ám most már elkezdődtek a provokációk... Úgy látszik, elindult a harc a magyarok elhallgattatásáért.-ngyr­hatodik cOkJ, napon Tfe. á*ri.í,fLl 1/ \S Még két — remélhetőleg izgalmas — nap, és véget érnek a jubileumi, XXX. Jókai Napok. Színházi fesztivál, alaposan előkészített, a dolgok­ra odafigyelő stábbal. Előzékenyek, podánsak és gondosak. Csak éppjen Színházi előadást nem, vagy csak elvétve látott a hol gyér, hol zsúfolá sig megtelt nézőtér közönsége. hol gyér, Péntek délután van. Négy óra. A Ko­máromi Városi Művelődési Ház színpa­dán éppjen a budaposti WATARADO­­RI (NEI) — Kodolányi János MA­GYAR NYELVŰ ELŐKÉSZÍTŐ IN­TÉZET előadása „csordogál”. Ferdinandi György Hurrikán című két részes szomorújátékát mondják, játsszák (?). Fél hattól a partizánskei vendégegyüttes előadását várjuk a Jókai Színházban. Ebben is van „Hurikán”. így, egy r-rel: O snoch, krídlach a o pjso-Az utódállamok magyar rádiósai a parlamentben A Szlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének vendégeként Szlovákiában tartózkodó határontúli magyar rádiószerkesztők ma a parlamentbe látogattak, ahol találkoztak a magyar koalíció parlamenti képviselőivel, Duka Zólyomi Árpáddal, Dobos Lá­szlóval, Filakovszky Jánossal, Bugár Bélával, Farkas Pállal, Fóthy Jánossal és Barta Pállal. A vendégek három ország szerkesztőségéből érkeztek: Romániából Csép Sándor a kolozsvári, Jászberényi Emese a marosvásárhelyi és Bárányt László a temesvári szerkesztőségből, a Kis Jugoszlávia újvidéki rádiójából Takács Magda, a szabadkai szerkesztőségből Mácsai Tibor, Szlovéniából pedig a lendvai Novák Császár Jolán ¥<ízj vi Hurikánovi (Az álmokról, a szárnyak­ról és a Hurikán kutyáról). Hogy mi volt eddig? A kedvező vissz­hangot kiváltó vasárnapi Csalogató után, hétfőn már meg is jelent az igazi VISSZHANG. A fesztiválújság. Igen tetszetős új fejlécével (szerkeszti a Ko­máromi Lapjok szerkesztősége). A Ko­máromi Regionális Kultúrális Központ és a Komáromi Nyomda Kft. közremű­ködésével tartalmas és elegáns fesztivá­lújság kerül az érdeklődők kezébe. Ennek tükrében az idei Jókai Nap>ok a bizakodás jegyében kezdődtek. Erről írt Dr. Szabó Rezső. Pásztor István, Ko­márom város pjolgármestere számára „külön öröm, hogy mindazok, akiknek neve fogalommá vált a szlovákiai ma­gyar színjátszásban, emlékplaketteket vettek it”. Valóban így van. Az viszont 7 jmáf fnajdnem elkeserítő, hogy közülük csak egyet -egyet látunk a fesztivál előa­dásain. Tóth Sanyi bácsi, a Jókai Napjok egykori főszervezője itt van. Még az ér­tékeléseken is. Az emlékplakettek át­adása után a Veszprémi Petőfi Színház játszotta Sütő András Vigyorgó búbá­­nat-át. Az egyik főszerepjet Rancsó De­zső játszotta, aki egykor maga is Jókai napios szavaló és színjátszó volt. A Visszhang-ban minden esetben le­írja a magáét a rangos szakemberekből álló zsűri „ügyeletes” tagja. Vitathatat­lan: ezáltal szellemes, szakmailag meg­­alapjozott írások maradnak meg — az idei fesztivált dokumentálandó — az utókorra. De már megint a lapról írok, s nem arról, amit itt látni lehetett. Talán majd a záróünnepjség után. Mert még sok minden vár ránk a Jókai Napokon. Remélem, sok szép! Kiss Péntek József Rendkívüli ülésen, amiről nem tudhatunk A sajtótájékoztató is elmaradt Duka Zólyomi Arpiád bevezetőjében vázolta a szlovák parlamentben a választá­sok óta uralkodó helyzetet és a magyar ko­alíció parlamenti képviselőinek erőfeszíté­seit a nemzeti kisebbségek érdekében. Dobos László a találkozó fontosságát és időszerűségét abban látja, hogy a mé­diáknak van legnagyobb szerepük és lehe­tőségük a magyarság kulturális integráló­dásának elősegítésére. Közép-Európában végre egymásra találhattak a magyar nemzet szétdarabolt közösségei, lehető­ség van arra, hogy közös gondjainkra kö­zösen keressük a választ. Szlovákiában a magyar pjolitikusok napjonta érzik mun­kájukban a korlátokat. Az autonómia-ter­vezettel gyors áttörés nem várható, ezt fo­lyamatos munkával lehet csak sikerre vin­ni. Olyan harcmodorra van szükség, amely egyszerre használja az erély és a politikai kompromisszum eszközét. Fóthy János az oktatásügyben uralko­dó áldatlan állapotra mutatott rá, mint a szlovákiai magyarság egyik legnagyobb problémájára. Ugyanígy sújtja a magyar­ságot a magyar pjapképzés hiánya. Bugár Béla az európa tanácsi felvétellel kap­csolatos kérdésekről és a legfrissebb belpolitikai eseményekről tájékoztatta a vendégeket. Baranyi László érdeklődésére vála­szolva Duka Zólyomi Árpád hangsúlyoz­ta a helyi önkormányzatok pozíciójának megerősítésére tett erőfeszítéseket, mi­közben az állam körömszakadtáig védi ál­lásait, és korlátozni igyekszik a községek hatáskörét. A természetes határok men­tén kialakult régiók nem csuprán a magyar területeken születnek, hanem egész Szlo­vákia térületén. A máig létrejött 44 regi­onális képződmény kiindulást jelenthetne a természetes közigazgatási egységek ki­alakítására. Ennek ellentmond a kor­mány igyekezete, amely éppen ezeknek az önkéntes alapon szerveződő régióknak a megbontására irányul. A beszélgetés ezután a somorjai Kor­­morán szállóban folytatódott, ahol a képviselők megvendégelték rádiós bará­tainkat, majd közösen megtekintették a bősi vízierőművet. POGÁNY ERZSÉBET rCXjAíNY isKZSElíEl transzformálásának [hu.(,-WJ?) Csütörtökön délután váratlanul ösz­­szehívta Vladimír Meéiar a szlovák kormány rendkívüli ülését. A napi­renden néhány olyan kérdés szere­pelt, amely eleve azt sugallta az újsá­gíróknak, nem erről van szó, jó lesz odafigyelni. Az ülés után tartott sajtó­értekezleten Július Tóth pénzügy­miniszterjelent meg, aminek alapján a sajtó képviselői máris felírták jegy­zeteik címéül: IMF. Vagyis a Nemzet­közi Valutaalap és a szlovák kormány megállapodásának részleteit várták a pénzügyminisztertől. Ez helyett azonban azt kapták, hogy a kormány sokat foglalkozott a másod­lagos fizetésképtelenség megszüntetésé­nek módozataival, s arra a következte­tésre jutott, hogy szigorúbb jogi feltéte­leket kell szabni e kérdéskörben. A pénzügyminiszter arról is szólt, hogy tarthatatlan a kormány szerint a kiala­kult állapot, mely szerint a fizetésképte­len és elbocsátásokat végrehajtó vállala­tok olyan béreket adnak, mint a legjobb prosperálók. Azt is fejtegette, hogy a bankok felett gyakorolt ellenőrzési lehetőséget ki kell terjeszteni, mert részben a bankok igen passzívan állnak hozzá a gazdaság transzformálásának kérdéseihez, rész­ben fjedig számtalan esetben támogat­nak olyan vállalatot, amely „halálra ítélt”, alapjvetően a raktáraknak termel, tehát esélye sincs a túlélésre, de a válla­lat vezetői jó kapjesolatban vannak a bankokkal, ezért kapnak hitelt. A valu­taalapról viszont egy szó sem hangzott el. Pedig szó volt a kormány rendkívüli ülésén az alap jelentéséről és a szlovák kormánnyal tervezett szerződésről. Ezt maga Vladimír Meéiar ismerte be a Szlovák Rádió képviselőjének, de azt is bejelentette, „nem azért volt zárt ülése a kormánynak és titkos pjontja a tárgya­lásnak a valutaalap jelentése, hogy ő bármit is eláruljon tartalmáról”. Ilyen szempiontból elég tisztessége­sen kiokosították a valutaalap missziójá­nak vezetőjét is, mert ő, Emanuel Zer­­voudakis is csak annyit volt hajlandó nyilatkozni: „Pozitív eredményeket vár a tárgyalások folytatásától, s bízik a si­keres együttműködésben. A szomorú az, hogy miközben egyre hangosabban beszélnek a korona deval­válásának szükségességéről és a szociá­lis kiadások lefaragásáról. Mindkettő a polgárt érinti, de valamilyan „érdekes” beidegződés folytán pjont ő nem tudhat­ja, mire számíthat. N. S. •yffO* JU. /U p IL 4 h' /V /Üa ,Ca'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom