Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-09 / 132. szám
6 Szabad ÚJSÁG Gazda szerviz-Reklám 1993. június 9. Tyúkfélék paratífusza Bár több száz szalmonella képes betegséget előidézni az emberben, illetve a háziállatokban, az összes szalmonellás megbetegedés mintegy 70 százalékát 10-12 szerotípus okozza. A tyúkfélékben évtizedeken keresztül a Salmonella typhinurium volt a leggyakoribb kórokozó, de az utóbbi néhány évben ugrásszerűen megnőtt a S. enteritidis előfordulása. Napjainkban már mind a baromfiak kórokozójaként, mind emberi ételmérgezést okozó baktériumként, világszerte az élen jár. Az említett két szalmonellán kívül, a S. infantis, a S. Oranienburg a S. newport a S. heidelberg és a S. thompson a leggyakrabban meghatározott kórokozó. * Életkortól függően A szalmonellák iránti fogékonyság a tyúkfélékben jelentősen függ az életkortól. A frissen kelt naposcsibék fogékonysága nagymérvű. Egy kísérletben a fertőzésnek kitett naposcsibék felét sikerült 10 Salmonella typhimuriummal eredményesen fertőzni, ugyanakkor 14 napos korban a csirkék 90 százaléka ellenállt a 10-6 mikroorganizmussal történő fertőzésnek. /Tyúkfélék paratífusza: azoknak a szalmonella okozta betegségeknek az összefoglaló elnevezése, amelyeket nem a Salmonella gallanarum/pullorum idéz elő./ A paratífuszban beteg csibék elhullása a 6-10 nap között a legmagasabb. Az első két hétben általában 10-20 százalékos veszteség is előfordulhat. Egy hónapos kor fölött a paratífusz már rendszerint nem okoz jelentősebb elhullást. Az egyéb szalmonellák okozta megbetegedés naposcsibékben rendszerint lázzal és más általános tünettel járó, vérfertőzés formájában zajlik le. A beteg állatok étvágytalanok, vízfogyasztásuk nő, fejüket, szárnyaikat lógatják, tollazatuk borzolt. Vízszerű híg hasmenés jelentkezik, és a kloáka környéki pihetollak a híg bélsártól összeragadnak. A beteg csibék rendszerint fázósan összehúzódnak. Ritkán kötőhártya-gyulladás, sőt vakság is kialakulhat. Idősebb növendékekben, illetve felnőtt állatokban a paratífusz gyakran tünetmentesen zajlik. Étvágytalanság, bágyadtság, fokozott vízfogyasztás, valamint vízszerű hasmenés azonban ezekben a korosztályokban is jelentkezhet. A betegség kórbonctani tünetei nem túl jellegzetesek, sőt túl heveny esetekben hiányozhatnak is. Fiatal csibékben a kiszáradás tünetei mellett, rendszerint duzzadt májai és lépet, valamint bélgyulladást találni. A májban vérzések, illetve apró elhalások is felfedezhetők. A felnőtt állatokban észlelhető tünetek hasonlóak a naposcsirkékben található kórbonctani elváltozásokhoz, de szívburokgyulladás és (vagy) hashártyagyulladás is kialakulhat. A betegségen átesett eredményesen gyógykezelt, vagy 1 hónapos kor után fertőzött állományok, tünetmentes szalmonella-hordozókká, illetve ürítőkké válnak. Ez húscsirkék esetében, a vágóhídon történő szalmonellás szennyeződés miatt, az ételmérgezés potenciális lehetőségét hordozza. Tojásról a tojásba Arutojást termelő szalmonellahordozó állományok esetében a tojások szalmonellás szennyezettsége szintén előfordulhat. Bár a kísérleti fertőzések az egyéb szalmonellák intragerminatív, tojáson keresztüli terjedését nem igazolták, a tojáshéj felületén megtalálható kórokozók a tojások lehűlése során keletkező szívóhatás következtében, annak belsejébe kerülhetnek. A tojás kiváló táptalaj a szalmonellák elszaporodásához. Az ilyen fertőzött keltetőtojásból kikelő naposcsibék a bújtatóban társaikat is fertőzik. Mivel ebben az időszakban jelentős a csibék fogékonysága, a letelepített naposcsibék között, a paratífusz gazdaságilag is jelentős veszteséget okoz. A szalmonellózisok tenyésztojásokkal történő terjedése a fertőzés vertikális, a kikelő naposcsibék közötti terjedés pedig a horizontális átvitelre szolgáltat jó példát. A naposcsirkék paratífuszának, de méginkább az idősebb állatok tünetmentes szalmonellahordozásának diagnosztizálásához a bakteriológiai és szerológiai vizsgálatok elengedhetetlenek. A paratífuszban megbetegedett és elhullott naposcsibék zsigeri szerveiből a kórokozó szalmonella rendszerint közvetlenül kitenyészthető. Az idősebb állatok szalmonellahordozásának kimutatása már bonyolultabb bakteriológiai vizsgálati módszereket igényel. Ennek oka az, hogy a szalmonellák csak a bélcsatornában találhatók rendszerint nem túl nagy számban, ezért kimutatásuk csak a többi bélbaktériumtól elkülönítve, egy dúsítási folyamat után, speciális táptalajok segítségével lehetséges. Ilyen módon kerülnek a kloáka áttörlésével nyert tamponok vizsgálatra. A bakteriológiai vizsgálatok mellett számos szerológiai metódust is alkalmaznak a tünetmentes szalmonellahordozás felderítésére. E módszerek a teljes vérrel végezhető gyors agglutinációs próbán át, az úgynevezett ELISA tesztig terjednek. Cél a mentesítés A tyúkfélék egyéb szalmonellózisai elleni védekezést az állat-egészségügyi szempontok mellett, ma már főként a humánegészségügyi szempontok indokolják. Ennek megfelelően a védekezés súlypontja szinte teljes mértékben a mentesítés irányába tolódott el. Nagy- Britanniában, valamint az EK országokban állategészségügyi rendeletek írják elő a baromfitenyészállományok rendszeres, szalmonellahordozás felderítésére irányuló szűrését. E rendeletek intézkednek továbbá arról is, hogy a Salmonella enteritidis és (vagy) S. typhimurium hordozó tenyészállományokat állami kártalanítás mellett, leöljék. A tenyészállományok, a tenyésztojástermelés egész folyamatának, a keltetés, valamint a letelepített tenyészutánpótlásra szolgáló naposcsibék ellenőrzésére használatos módszerek, főként bakteriológiai és szerológiai metódusokat foglalnak magukba. A lényeg a rendszeresség mellett a hatóságok részéről történő ellenőrzés lehetőségében van. Az árutojást termelő állományokra hasonló szigorú előírások vonatkoznak. A védekezés és megelőzés egyéb módszerei az antibiotikumokkal és szulfomidokkal történő megelőző vagy terápiás kezelés. A takarmányozási módszerekkel (például a takarmányok kiegészítése tejcukorral, vagy mannittal stb.) történő megelőzés, illetve a szalmonellák elleni vakcinák alkalmazása mellett egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, az úgynevezett CE (competitivce exclusion) készítmények. Ezek a termékek rendszerint a specifikus kórokozóktól mentes egészséges felnőtt tyúkok vakbelében található baktériumokat tartalmazzák, és a naposcsirkéknek igen • • Ebből On sem maradhat ki! Kapcsolódjon be az ÚT AZ ISMERETLENBE ! című játékába. Szenzációs nyeremények: — Sony mini HIFI rádiómagnó — Műanyag kerti bútor — Aranylánc karkötővel — Casio vérnyomásmérő karóra — Kovas gyapjúszőnyeg — Oliba női kerékpár — 3 db ezerkoronás konzumjegy — Női kosztüm — Kozmetikai cikkek, bőrdíszműáruk, konzervcsomagok és egyebek •• A 30 darab ajándéktárgy egyike Önre vár! Az ÚJ NO-vel a szerencséjét is megveheti! Keresse a hírlapárusoknál! Kalandra föl! korai időszakban adva, alkalmasnak arra, hogy megakadályozzák a szalmonellák bél beli megtelepedését. így elsősorban húscsirke állományokban használhatók a szalmonellahordozás gyérítésére, szerencsés esetben megszüntetésére. Súlyos és kevésbé súlyos esetek A szalmonellákat tartalmazó baromfitermékek (hús és tojás) elfogyasztása után az emberekben ételmérgezés alakulhat ki. A nem Salmonella typhi okozta emberi szalmonellás megbetegedések rendszerint különböző súlyosságú vékony- és vastagbélgyulladás (enterokólitisz) formájában jelentkeznek. Nem túl súlyos esetekben a klinikai tünetek a betegség jelentkezésétől számított 5 napon belül megszűnnek. A betegség lappangási ideje, szemben a S. typhi fertőzéssel, általában rövid, 8-24 óra között változik. A klinikai tünetek rendszerint hastájéki fájdalommal, hányingerrel járnak. A vízszerű ürülék nyálkát és vért is tartalmazhat. Az említett tüneteket étvágytalanság, hányás és fejfájás egészítheti ki. A szalmonellafertőzések iránt a gyermekek, az idősebbek és a hiányos működésű vagy túlzottan terhelt immunrendszerrel rendelkezők fogékonyabbak. A betegség elleni védekezést itt már a megvásárolt baromfitermék megfelelő körülmények között történő tárolása, a feldolgozás higiénikus volta, valamint a baromfitermékek kielégítő hőkezelése — sütés, főzése —jelenti. Baromfiállományaink szalmonellafertőzöttségéről, méginkább a tünetmentes szalmonellahordozásról, ürítésről, nem áll rendelkezésünkre pontos statisztika. Ahhoz viszont, hogy az Európai Közösséghez is eredményesen tudjunk csatlakozni, baromfi-tenyészállományaink szalmonellamentesítését el kell végezni. Ehhez az állategészségügyi rendeletek mellett megfelelő szakembergárda, laborhálózat és természetesen jelentős anyagi bázis szükséges. M. Vegyszerek a kertben Ma már több mint nyolcmillió vegyi anyagot tartanak nyilván az egész világon. A WHO állásfoglalása szerint mindegyiket potenciális egészségkárosítónak tekinthetjük. Ugyanakkor ma még kevesen engedhetik meg maguknak, hogy csak biológiailag egészséges módszerekkel védekezzenek a kertek kártevői ellen. Munka-egészségügyi várakozási idő Sajnos, az egyes készítményeken feltüntetett munkaegészségügyi időt nagyon kevés zöldség- és gyümölcstermelő tartja be. Ezért aztán rendkívül gyakoriak a növényvédő szerek okozta mérgezések. Ugyanis az elsődleges követelményt, hogy védőkesztyű, védőruha- és lábbeli nélkül ne dolgozzunk vegyszerekkel — szinte alig veszik figyelembe, általában egyáltalán nem tartják be az emberek. Ennek oka egyrészt a tudatlanság, mivel egyáltalán nem fogják fel a használt, az alkalmazott szerek veszélyeit az emberi szervezetre. Másrészt viszont a védőeszközök nagyon drágák, s nagyon rossz minőségűek: nehéz bennük a mozgás, a munkavégzés. Ezért kellene betartani legalább a munka-egészségügyi várakozási időt. Például ha ez az idő három nap, akkor ennyi ideig nem lenne szabad a permetezett területre, a kezelt zöldségfélék közé menni. Ugyanis a mérgező anyagokkal permetezett területen az előírt védőeszköz nélkül munkát végezni, oda belépni annyit jelent, hogy például a szerves foszforsav-észterek a növényzetről, a talajról a bőrre kerülve felszívódnak. A fedetlen testfelszínen — karon, lábon — keresztül annyi vegyi anyag szívódhat fel, ami már mérgezést okoz. Ez a mérgezés piros foltok, kiütések, hólyagok formájában éppúgy jelentkezhet, mint hányás, fejfájás, szédülés formájában. Nagyon kell vigyázni a vegyszerek tárolásánál! Ugyanis sokan nemcsak a kis csomagolású, tehát könnyen felismerhető, megkülönböztethető készítményeket használják, hanem „hazaviszik” a nagyüzemből az ott használt vegyszereket. Zacskóban, sörösüvegben, stb. Számtalan halálos balesetet okoz napjainkban a kamra, a nyárikonyha jkilcain „felejtett” ilyen üveg, az élelmiszerek közé keveredett zacskó mérgező tartalma. Mindig tüntessük fel az üvegen, a zacskón, mit tartalmaz, s helyezzük külön dobozba, gyermekek, idősek által hozzáférhetetlen helyre! Élelmezés-egészségügyi várakozási idő Ezzel sem sokkal jobb a helyzet, mint az előzőekben említett munka-egészségügyi várakozási idő betartásával. Sőt, be nem tartása még több kárt okozhat, hiszen ha a permetezés után ezen az időn belül kerül piacra a paprika, a paradicsom, stb. akkor nagyon veszélyes lehet a fogyasztása. Igaz, hogy ennek megakadályozása érdekében az utóbbi években folytatnak ellenőrzéseket, ezek azonban nem tudják teljes mértékben kivédeni, megakadályozni a termelői felelőtlenséget. Csak a kertészkedő lelkiismeretére lehet hivatkozni, amikor az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartását követeljük, vagyis, hogy a vegyszeres permetezés után a növényvédő szer dobozán, csomagolásán feltüntetett idő előtt ne kerüljön sor a betakarításra, a termények fogyasztására! Halált, hosszan tartó betegséget okozhatnak elsősorban kisgyermekek, betegek, idős emberek esetében, akiknek jóhiszeműen, éppen az egészségesebb táplálkozás céljából vásárolják a piacon a „friss” zöldséget. Ólom az utak mentén Egyre gyakrabban ismételt figyelmeztetés, hogy az utak mentén kaszált füvet ne etessük az állatokkal, az út menti fákról ne fogyasszunk gyümölcsöt, mivel a kipufogógázok ólomtartalma ezekben szívódik fel. Az ólom pedig súlyosan károsítja az emberi szervezetet. Még attól is óvják a nagyvárosi embereket, hogy a forgalmas terek, utak mentén felállított sátrakban, a nyitott strandokon vásároljanak pl. salátái, spenótot, káposztát. Bizonyítást nyert ugyanis, hogy a már felszedett paraj, saláta leveleire tapadva is sok ólom kerülhet a fogyasztó szervezetébe. Összegezésként elmondhatjuk, hogy a leginkább kímélőnek feltüntetett növényvédő szerek sem veszélytelenek, tehát ne adagoljuk túl ezeket. És ha már használatukra, alkalmazásukra kényszerülünk, leginkább előírásszerűén keverjük, alkalmazzuk. És mindenképpen vigyázzunk mind a saját egészségünkre, mind a másokéra! -ki-
