Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
6 Szabad ÚJSÁG Mozaik 1993. június 1. Sztárvilág Két film - két kedvenc Jean-Claude van Damme Az oroszlánszívű és vasöklü Jean-Claude van Damme életében a legkedvesebb és legfontosabb nő - az édesanyja. Elsősorban az ő szavára hallgat, az ő véleményére ad. Lehet, hogy éppen ezért szereti? Amikor eladta belgiumi testépítő szalonját, és elment Amerikába színésznek, a mama megkérdezte tőle: „Csak nem akarod felvenni a versenyt Schwarzeneggerrel?'‘ A sorozatos sikerek láttán azóta az anyuka is megnyugodott, és nagyon büszke a fiára. Jean-Claude van Damme 1960. október 18-án született Brüsszelben. Tizenegy évesen kezdett el intenzíven edzeni, és 18 éves korában már karatebajnok volt. Ügyessége, testi ereje minden eddigi filmjében dominált. Sportemberként nem iszik, nem dohányzik és kevés húst fogyaszt. Naponta 45 percet úszik saját medencéjében, és 3-4 órát kemény testépítésnek szentel, hogy formában maradjon. A mozikban most láthatjuk legújabb filmjében, az Oroszlánszívben, amelynek társrendezője is. A film meséje ezúttal a színész sportos alkatára, küzdő- és harci szellemére épül. Az idegenlégiós Leon megtudja, hogy bátyja meghalt. Úgy érzi, a magára maradt csonka családnak (fiatal özvegy és egy kislány) szüksége van a segítségére. Megszökik a seregtől, és sok bonyodalom után végül partra száll Amerikában. Arra, hogy hazatelefonáljon, már nincs pénze. Egy rögtönzött utcai viadallal szerzi meg a szükséges összeget. Kiváló boksztudására felfigyelnek a tiltott meccseket szervező „szakemberek“, és szerződést kínálnak neki. A fiatalember szíve szerint sietne haza a megözvegyült sógornőhöz és kislányához (mindkettőjüket szereti), de belátja, diadalmasabb lesz hazatérése, ha sok pénzt visz magával. A sötét ügyletekből azonban nem könnyű szabadulni. A „cápák“ nem szívesen engedik el a jó jövedelmet biztosító bajnokot. S mivel nem hallgat az „okos“ szóra, elhatározzák, az utolsó mérkőzést nem élheti túl. De amikor Leon a legyőzhetetlennek vélt ellenféllel szemben is megállja a helyét, megenyhülnek és futni hagyják. Patrick Swayze Az öröm városa című filmben a kis híján 40 éves sztár feleségével, Hsával együtt játszik. A dolog érdekessége az, hogy a film annak a regénynek a feldolgozása, amelynek színpadi változatában ismerkedtek meg, és szerették meg egymást. A történet Kalkutta egyik nyomornegyedében játszódik. Patrick Swayze egy depressziós amerikai orvost alakít, aki miután megismerkedik a szegények számára berendezett kórházban dolgozó angol orvosnővel, úgy érzi, élete új értelmet kapott. A két orvos egymásba szeret, s két szimpatikus indiaival együtt elhatározzák, hogy segítenek a szegényeken, szembeszállnak a városrészt nyomorban és félelemben tartó brutális gazdagokkal. A forgatás megkezdése előtt senki sem hitte, hogy Patrick képes lesz a szerep eljátszására. Egyedül a rendező, Roland Joffé bízott benne. Swayze azt nyilatkozta, nem biztos benne, hogy jó színész, de érezte, amit filmbeli orvosnak érezni kellett. S hogy mennyire jól átélte szerepét, azt a film sikere bizonyítja. Patrick Swayze bizonyított. Bebizonyította, hogy igenis jó színész, s örül, hogy végre kitörhetett a szexideálok sorából. Kemény, jóvágású s egyben érzékeny, érzelmekben gazdag férfi. Jó ötvözete példaképeinknek, a Tarzannak és Fred Astairnek. (Ivi) Patrick Swayze és felesége, Lisa Vidám nagypapa A hatvanhárom éves Búd Spencer szinte sugárzik a boldogságtól. A jövőjét tarthatja erős kézben - azaz, az unokáit: az egyéves Alessandrót, Giuseppe fia gyermekét és a csaknem kétéves Niccolót, Christiana lánya fiát. A felvétel Búd Spencer házi kápolnájának felszentelésekor készült Morlupban, egy Róma közelében lévő kisvárosban. (sss) Magszem és gyermek Egy kis magszemben már teljes részletességgel benne rejlik a kifejlett növény kialakulási terve - azaz mindaz, amivé később cseperedhet. Az azonban, hogy a növény egyszer csakugyan teljes nagyságában fog-e pompázni, számos tényező függvénye. Felvetődik az a kérdés, hogy milyen helyre van szüksége ennek a bizonyos növénynek. A napos helyet kedvelő növény elsorvad az árnyékban, míg a félhomályban élni tudó növény megperzselődik a közvetlen napsütésben. Minden növénynek fajtája szerint meghatározott földöszszetótelre, az igényének megfelelő mennyiségű vízre és melegre van szüksége, hogy teljes szépségében növekedhessen. Ha a növény nem kapja meg a megfelelő, neki kellő tápanyagokat, kicsi marad, fogékony lesz a kár- és kórokozók iránt, nem hoz termést stb. Ehhez hasonlóan a gyermeket is magnak tekinthetjük, s magszemként képzelhetjük el; annak kiindulási terveként, amivé egyszer majd fejlődhet. A növekedés és a fejlődés (elsősorban a képességek és a lelki élet) erőteljesen függ a környezettől. A gyermekeknek még nincs tudatos akaratuk, és ezáltal egyáltalán nem, vagy csak csekély szabad választással, illetve döntési lehetőséggel rendelkeznek. Nincs ugyanakkor optimális környezet minden gyerek számára, hanem egyénileg, különböző feltételek szükségesek, a gyermek személyiségének megfelelően. (k. I.) Gyermekkori emlékek Anyám nem volt elég erős ahhoz, hogy az álmait valóra váltsa. A gyermekének viszont mindent megadott - kalácsot sütött, mesét mesélt, ő nem mosta a város szennyesét! Kézen fogott, és föl vitt a padlásra... Nekünk volt a legklasszabb padlásunk: egy nagyon keskeny csigalépcsőn lehetett oda fölmenni, merthogy egy aranyos, tornyos házban laktunk. A padláson nem volt semmi - legalábbis a tornyos részén -, de nézegethettem az autókat, amint északnak, délnek, nyugatnak haladtak. Akkor még gesztenyefák voltak az utcánkban - azóta kivágták őket... Az apukámmal cseresznyét szoktunk szedni az udvaron, anyu lepényt, meg rétest sütött belőle. Később elköltöztünk a tornyos házból; a szüleim mindig korán mentek dolgozni egy barátságtalan gyárba. Olyankor a nagymamám vigyázott rám. Úgy teltek a napjaim, hogy fölmásztam a nagymama gyümölcsfáira, s onnan lestem, mikor jön már az anyukám... Fáradtan és rosszkedvűen jött meg minden délután, mert nem szerette a gyárat... És mégis minden reggel újra vissza kellett mennie. A nagymamától megkérdeztem egyszer: mikor jön haza az én anyukám örökre?! A nagymamának könnyes lett a szeme. Ö a fiát várta haza, messzi Oroszországból. Minden nap kiment elé a kapuba, nem hitte el senkinek, hogy az ő Feri fia nem jön vissza. Az anyák hajthatatlanok, ők mindig visszavárják gyermekeiket. Sándor Ferenc Vonatjegy helyett pálinkát „Anyu, menjünk a rendőr bácsival!“ Szombaton hajnalban az érsekújvári pályaudvar hármas peronján az utasok nagy megrökönyödésére fedeztek fel egy középkorú asszonyt, aki a hideg kövön ült részegen dülöngélve - mellette ötéves forma fiacskája. Az asszony puffadt arcán kék, zöld foltok, véraláfutások. A gyerek fázósan húzta maga alá zokni nélküli papucsos lábacskáját a hűvös reggelen. Az álmatlanul töltött éjszaka rányomta bélyegét sápadt, megtört, ijedt kis arcára. Egy gyászruhás hölgy állt a közelükben; nézte őket szótlanul, majd a büfé ablakához lépett. Kisvártatva két zsömlével és üdítővel tért vissza. A lépcsőn ülő kisfiú hálásan szorongatta a kezében az ajándékba kapott reggelit. Az egyik zsömlét máris a szájához emelte, ám ekkor éppen berobogott a prágai gyors. A fiúcska gyakorlott mozdulattal átkarolta anyja derekát, s a vonathoz támogatta. A részeg ŐK mondták Lacika, elsős kisunokám most ismerkedik az írás-olvasás tudományával. Egy alkalommal a következő szót betűzi:- P-i-p-i. Lacika, mondom, most olvasd össze szépen. A gyerek gondolkodik, majd kivágja:-Csibe! B. I. Az unokának kedveskedni . akart a nagymamája, és töltött csirkét sütött neki, de benne felejtette a sütőben. Amint kihúzta a tepsit, látja a feketeséget, bosszankodva megjegyzi: No, ez jól elsült! Unokám rávágja:- Ne csodálkozz, nagymami, töltve volt. J. L. Négyéves Zolikánk egy gyermekfilmet nézett a tévében. Később az édesapja megkérdezte tőle, mi volt a vége. Kisfiam gondolkodott, majd idézte:- .. .A szinkron a Pannónia filmstúdióban készült... K-Z. asszony minden igyekezetét arra összpontosította, hogy egyáltalán fel tudjon szállni a szerelvényre. ,, Tedka pűjdeme, domú, maminko..." - magyarázta atyaian a kis emberpalánta. Az indulást követően a kupéjukba lépő kalauz más véleményen volt. A legközelebbi állomáson a vasúti rendőrök segítségével le akarta toloncolni a potyautasokat. „Igazolja magát a személyazonosságijával, akkor majd utólag, felszólításra, postán keresztül is elküldheti a jegyek árát" - tanácsolta a részeg asszonynak egy öregúr. ,,Menjünk inkább a rendőr bácsival!" - rimánkodott anyjának a gyerek, de az asszony nemhogy mozdulni, de szólni sem bírt a részegségtől. A kalauz végül megkönyörült a kölykön. Kiírta a büntetőlapot, és tovább engedte őket. Az alkoholmámorba merült anya és a meggyötört, sírástól elfáradt gyermek csaknem azonnal mély álomba zuhant. így utaztak haza, valahova Csehországba. Vajon mi vár majd ott rájuk? (szí-) Gyermekre várva Tizenhárom évig nem született gyermekem. Most megint fog. Az elhatározásunkra az orvos a fejét csóválta, aztán vizsgált, számolt és bólintott. Nem könnyen, de bólintott. Olyan jó igent mondani... Meggondolták? - kérdezte mindenki. Öt év után első szülésnek számít, mondta egy ismerős. Félek is, sokkal inkább, mint valaha. Istenem, legyen egészséges ő is...! Fekszem az ágyon, nyári meleg van, csatakos alattam a lepedő. Az elfelejtett fájdalmak végigöntenek, és itt vannak az enyhülést hozó szünetek megint. Ki van találva... A technika is igyekezett az elmúlt tíz évben. Új gépek; a hasamra olyan öv kerül, ami a gyerekem szívdobogását közvetíti. Kiver a veríték, ha halkul a dobogás. Nem merem bevallani, de zavar az öv, szégyellem, hogy megijedek a halkuló szívdobogástól... Pedig elmagyaráznak mindent. Akkor is...! Gyengék a görcsök, az istennek se erősödnek. Pedig megint sürgetném már... Milyen furcsa - vagy csak természetes? - itt mi csodára készülődünk, kint meg épp most zajlik egy világbajnoki meccs. Valaki tréfásan meg is kérdi, ugye, megvárja az első félidőt?- Végre újra fáj, a szapora kis szívdobogás, úgy érzem, pattanásig gyorsul, megint elhallgat... vagy csak képzelődöm? Próbáljuk meg, mondja az orvos. Nekifeszülünk. Ennyi év után első szülésnek számít, jut eszembe, csak egészséges... le... gyen... Pihenés. Újra. Pihenés. Újra. Kint vannak a nagy gyermekeim, az apjukkal együtt hallják, ahogy felsír. Sír! Kislány, hajol fölém valaki. Észre sem vettem, hogyan halkul el a szívdobogás, csak megint ez az elterülő meleg, nagy jóság. Gyermekem született! Scháffer Erzsébet