Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
Közép-Európában a nagyvonalúság még nem járható út • Van egyáltalán létjogosultsága a „keresztény“ szónak egy politikai mozgalom nevében? Azt gondolom ugyanis, hogy a keresztény elvek nem ültethetők át a mindennapi politikai gyakorlatba, s ha igen, óhatatlanul deformálódnak.- Átültethetök, és ezért is van létjogosultsága a „keresztény“ szónak egy politikai mozgalom nevében. Legalábbis olyan alapvető formában átültethetök, mint az igazsághoz való hűség, vagy a keresztény elvek érvé- r nyesitése a politikai programokban. • ön a keresztény alapelvek melyikét tartja a legfontosabbnak?- Valamennyi egyformán fontos, de a különböző helyzetektől függően hol ez, hol az a keresztény alapelv az időszerűbb; személy szerint az a tapasztalatom, hogy leggyakrabban az igazmondás keresztényi elve az, amely problémaként jelentkezik a politikában. • Bevallom, némi csalódást okozott ezzel a válaszával. Azt hittem, hogy a felebaráti szeretet et említi majd elsőként, meggyőződésem szerint ugyanis ez a keresztény tanítás fő alapelve.- Mindig szívesen fogadom az okítást, de fenntartom előző válaszomat • A Nővé slovo 20. számában közölt interjújában ön a következőket mondta: „A nacionalista erők magyarországi győ" elme... az 1994-es választás >kon Szlovákiát egy magyarellenes koalícióba kény szerítené, amelyhez logikusa' csatlakoznának a Magyaron ,aggal szomszédos államok.“ Nem első ízben történt, hog>'y ön az egykori kisantant fele ^venitésére utalt. Feltételezem ; hogy itt nem holmi keresztén*^ elveken alapuló szövetségre wan szó. Mi késztet egy deklaráltan keresztény politiku'st ilyen kijelentésre? ~ :gy van, ez nem keresztény szöve.-tség lenne, ez egyszerűen a középeurópai geopolitikai viszonyok reális figyelembevétele. • Mely államokra gondolt, mint lehetséges partnerekre? A volt Jugoszláviára, ahol épp a túlfűtött nacionalizmus vezetett véres háborúhoz, vagy az egykori Besszarábiára nyíltan aspiráló Romániára?- A Nővé slovo munkatársának kérdésére válaszolva arról az objektiv geopolitikai nyomásról beszéltem, amely például akkor nehezedne Szlovákiára, ha Magyarországon a nacionalista erők jutnának gyózelemre. Egyáltalán nem mondtam, hogy mindenáron ilyen koalícióra törekszem. Épp ellenkezőleg, mind Szlovákia, mind pedig Magyarország számára az igazi alternatívát a nyugat-európai struktúrákhoz való mielőbbi csatlakozás jelenti. Ebben az esetben lehet, hogy nem jönne létre ez a koalíció, vagy legalábbis csökkenne a kialakítására irányuló nyomás. Azonban látjuk, mennyire nem kíván Nyugat-Európa beavatkozni a saját régióján kívül eső nemzetiségi konfliktusokba, s ott, ahol ilyesmi felmerül, messzemenően a hazai erőkre bízza, hogy oldják meg maguk. Ez azt jelenti, hogy amennyiben Magyarország és Szlovákia között nemzetiségi konfliktus jönne létre, rendezése nagy mértékben a térségünkön, tehát Közép-Európán belüli erőktől függene, vagyis azoktól, amelyeket a Nővé slovóban említettem. • Elképzelhető, hogy amenynyiben Románia érvényesíteni kívánná igényét az egykori Besszarábiára, Szlovákia, mint koalíciós partnere támogatná ebben a törekvésében?- Nem. Ez a koalíció, ha egyáltalán létrejönne, kizárólag saját érdekek védelmére szolgálna. Tehát csakis Magyarország ellen, nem pedig Besszarábía ügyében. Épp úgy, ahogy jelenleg ezen államok egyike sem angazsálja magát Szerbia mellett, mivel olyan konfliktusról van szó, amely közvetlenül nem érinti őket. Ismétlem, nem olyan koalícióról van szó, amelyet kívánnék, vagy amelynek kialakítására törekednék, ám a közép-európai nacionalista erők felerősödése esetén ez egy olyan konstelláció lenne, amely felé kisebb vagy nagyobb mértékben törvényszerűen irányulnának Közép-Európa államai. • Miért feltételezi, hogy a még nem is létező, csak 1994- ben megalakuló magyar kormány nacionalistább beállítottságú lenne, mint a jelenlegi szlovák kormány?- Én ezt nem feltételezem, ez a magyar politika egyik alternatívája, abból eredően, hogy a magyar politikai színen léteznek olyan pártok, mint a Kisgazdapárt, vagy Csurka csoportja. Tehát ilyen lehetőség legalábbis fennáll Magyarországon. Én ezt a lehetőséget egyáltalán nem evokálom, ellenkezőleg, nem kívánom, s azzal, amit mondtam, éppen figyelmeztetni igyekeztem egy ilyen lehetőség veszélyére. válaszommal is világosan kinyilvánítottam, hogy noha többek között ilyen alternatívát is látok, nem tartom kívánatosnak. • On szerint egy Szlovákia és Magyarország közti konfliktushoz szolgálhatna ürügyül a szlovákiai magyar kisebbség?- Figyelmeztetem, hogy most hipotetikus kérdést tesz fel, épp úgy, mint előzőleg a Nővé slovo. Hajlandó vagyok rá válaszolni, de aztán nehogy ön, vagy valaki más azzal vádoljon, hogy falra festem az ördögöt. • Pedig a Nővé slovo kérdésére adott válaszát olvasva épp ez jutott az eszembe. A gondolat ugyanis már megfogalmazódott és kimondatott, s félő, hogy • Bocsásson meg, de nem válaszolt az eredeti kérdésre; miért lenne a jövőbeli magyar kormány nacionalistább, mint a jelenleg hatalmon levő szlovák, vagy román?- Hát azért, mert ilyennek mutatkozik. Csurka űr és előtte Torgyán úr úgy léptek fel, mint nacionalista magyar politikusok. • Azt hiszem, ilyen nacionalista politikusok mindenütt akadnak, itt, Szlovákiában is.- Biztosan. • Van itt egy zavaró elem, amely most is érezhető, s amely minduntalan beárnyékolja a szlovák-magyar kapcsolatokat; bizonyos negatív mögöttes szándékok tulajdonitása a másik félnek, s azoknak olyan kezelése, mintha bizonyítottan valósak lennének, holott meglehet, hogy még gondolati síkon sem léteznek. És éppen ez mond ellent a felebaráti szeretet keresztény felfogásának, amely Pál apostol szavai szerint „mindent elhisz, mindent remél“, tehát vezérli a gyanakvás, vagy a félelem. Valami hasonlót mond Bibó István is: „Demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni... az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól... és mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, amelyek azáltal válnak valósakká, hogy félünk tőlük.“- A Nővé slovo szerkesztője feltett nekem egy kérdést, én pedig válaszoltam rá. Ezzel kapcsolatosan most már csak egyetlen kérdés lehetséges; az, hogy a válaszom igaz volt-e, vagy sem. Én itt semmiféle más problémát nem látok. Egyszerűen válaszoltam a Nővé slovo kérdésére, mint most az önéire. • Igen, értem, de úgy vélem, hogy az az imaginárius félelem mégiscsak játszik bizonyos szerepet.- A Nővé slovo kérdésére adott válaszom nem félelemből fakadt, hanem egyszerűen bizonyos alternatívák figyelembevételéből. Minden politikusnak kötelessége megpróbálni előrelátni a történéseket és a bennük rejlő különböző alternatívákat. A politikus dolga mérlegelni, milyen következményekkel járhatnak az egyes alternatívák, és választani közülük. Azt gondolom, a Nővé slovo kérdésére adott akad majd valaki, aki kapva kap a megvalósításán.- Igen, már kimondatott, de ismétlem: az ön kérdése hipotetikus, és én félig hipotetikusan, félig reálisan, legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint válaszolok rá, csak attól tartok, valaki még majd a szememre veti, hogy konfliktust szítok, azzal, hogy hipotetikusan beszélek róla. A válaszom: nem. Azt hiszem, a nemzetiségi kisebbségekre a felelőtlen politikusok szoktak hivatkozni. A történelemből azonban tudjuk, így például a második világháború történetéből is, hogy nem a német kisebbség volt az, amely előidézte a konfliktust, csupán eszköz volt, amelyre Hitler hivatkozhatott. Ha folytatni akarjuk ezt a sötét szellemeket idéző hipotetikus játékot; megtörténhet, hogy valaki a magyar kisebbségre hivatkozna, noha ezt alaptalanul tenné. • Nemrég a Domino egy olvasói levelet közölt „Ne kritizálják Carnogurskyt“ címmel. A Dominóban ugyanis bíráló cikk jelent meg a Nővé slovo interjújában elhangzottak kapcsán, erre reagált a levélíró: „Eljárok a KDM találkozóira, és mint hivatásos pszichológus nagyon jól értem, mit szeretnének hallani az egyszerű választópolgárok. Ugyanúgy tudja ezt az eszes és intelligens Ján Carnogursky is. Nem nyújtani a választóknak legalább azt a szükséges penzumot például a magyarokkal kapcsolatos beszédekkel... annyit jelentene, mint úgy végezni, ahogy annak idején a VPN, amit bizonyára egyetlen jobboldali beállítottságú ember sem kívánhat.“ Valóban csak a „szükséges penzumról“ van szó, vagy a magyar kisebbség iránti empátia hiányáról?- A választóinkkal rendezett találkozókon érthetően politikánk magyar dimenzióját érintő kérdcocKei is kapunk, ca azokra az igazságnak megfelelően, s úgy hiszem, mértéktartóan válaszolunk. Azt válaszoljuk például, hogy egyetértünk azzal, hogy a magyar kisebbség maga irányítsa oktatásügyét és kulturális szféráját, s azt is például, hogy nem értünk egyet a területi autonómiával. • Épp az ön kormánya idején kezelték botránykőként a komáromi magyar egyetem ügyét.- A komáromi magyar egyetem nem a magyar oktatásügyi autonómia kérdése. A szlovákiai magyar felsőoktatásban, ahogy én látom, más, relatíve önálló probléma a magyar pedagógusképzés és megint más a más irányzatú főiskolai oktatás. A szükséges magyar pedagógusok száma indokolja a főiskolát. Ez nemcsak a magyar pedagógusképzés problémája, hanem az ukráné is, s ha jól tudom, ez már részben megoldódott a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatával. Ezt a tagozatot kellene esetleg karrá fejleszteni, hogy a szlovákiai magyar pedagógusképzés főiskolai szinten folyhasson. A nem pedagógiai irányzatú főiskolai oktatás szempontjából, valószínűleg nem az önálló egyetem lenne a jobbik megoldás, mivel aránylag kevés lenne ott a hallgató és a pedagógus, és az egyetemnek nem lenne megfelelő színvonala. Ez jobban megoldható ügy, hogy Szlovákia és Magyarország között egyezmény jönne létre, melynek értelmében mindkét állam bizonyos összegű ösztöndíjat biztosítana a magyarországi főiskolákon tanuló szlovákiai magyar, illetve a szlovákiai főiskolákon tanuló magyarországi szlovák diákok számára. Tekintettel a két kisebbség számarányának különbségére, nem állítom, hogy az ösztöndíjak számának azonosnak kell lennie. • A múlt hét végén mozgalma konferenciát rendezett a kisebbségekről. Ez a KDM jobb nemzetközi image-e érdekében történt, vagy valóban meghatározó fontosságúnak tartják a kisebbségi kérdést Európa biztonsága szempontjából? Azért kérdem ezt, mivel bizonyos ellentmondást látok; nem tapasztalom az önök részéről azt az objektivitást és valós szándékot, amely ténylegesen elősegítené azon problémák megoldását, amelyekről ezeken a rendezvényeken beszélnek.- Ezt a konferenciát az Európai Kereszténydemokrata Pártok Uniója rendezte, amely felkínálta a KDM-.nek a társrendezői tisztet. Ez már a második ilyen találkozó volt Pozsonyban. Mindkettőn olyan nyilatkozatokat fogadtak el, amelyeket a magyar résztvevők nemcsakhogy megszavaztak, de a konferenciát követő beszélgetések során efölötti örömüknek is hangot adtak. Konkrétan nekem is kinyilvánították megelégedésüket, amiért ilyen nyilatkozatok kerültek elfogadásra. így hát nem tudom, ön szerint hol itt a probléma? • Az ön által vezetett kormány még olyan - senki jogát, érdekeit nem sértő - lépések megtételétől is ódzkodott, mint_ a kétnyelvű helységnévtáblák, vagy a magyar keresztnévhasználat engedélyezése.-Ami o kőiesztneveket illeti, akkor nem tudtam ennek a problémának ■» a létezéséről. Amikor néhány magyar politikus figyelmeztetett rá, mindig azt ^ a tájékoztatást kaptam, hogy bármilyen keresztnév használható. Biztosi- ^ tóm önt, hogy amennyiben tudtam volna, hogy a névhasználat problémája olyan formában létezik, ahogy létezik, akkor már az én kormányom idején megoldást nyert volna. Ami pedig s a helységnévtáblákat illeti, ott éppenséggel hogy már létrejött egy mindkét felet kielégítő megoldás, vagyis^a szlovák helységnevek fehér táblá kon, fekete betűkkel, a magyar hely ségnevek pedig kék táblákon, ha jól emlékszem, sárga betűkkel szerepeltek. Ezt tehát megoldottuk, a probléma ) akkor keletkezett, amikor Hofbauer v miniszter úr elrendelte a táblák eltávolítását. VT • Miért tartja elfogadhatatlannak a területi autonómiát? Csakis a kulturális és oktatásügyi autonómiával ért egyet, holott az itteni magyarságnál jóval kisebb etnikumok - mint például a 60 ezer főt számláló belgiumi németek - is teljes autonómiát élveznek. Miért ne működhetne ez nálunk is?- Először is azért, mert Dél-Szlovákiában szlovákok is élnek, akik nem kívánják a magyarok területi autonómiáját. Másodszor azért, mivel Belgiumban és Nyugat-Európában az államközi kapcsolatok és a határok kérdése minden kétségtől és vitától mentes. Ezáltal Nyugaton kisebb a bizalmatlanság, sőt egyáltalán nem létezik a többség és a kisebbség viszonyában. A posztkommunista országokban ez a bizalmatlanság még létezik. Magyarországon Trianon revízióját követelő hangok hallatszanak, ami annyit jelent, hogy a határok nem szilárdak. • De ezek nem meghatározó, irányadó hangok, ilyesféle szélsőséges megnyilvánulásokkal világszerte találkozhatunk.- ön azt mondja, hogy nem meghatározóak: most nem, de ki tudja, nem lesznek-e azok három-négy év múlva? Épp ezért kell óvatosnak lennie a politikusnak, és ezért nem alkalmazhatók a nagyvonalúbb megoldások Közép- Európában. • És most már mindig igy fogunk élni, a bizalmatlanságnak ebben a fojtogató légkörében?- Nem mindig, de ez a bizalmatlanság csak fokozatos lépésekkel oldható fel. • Milyenekkel?- Nos, például oktatásügyi és kulturális önigazgatással. • Ha arra kerül sor, ön és mozgalma támogatni fogják?- Amennyiben az itteni magyar kisebbség parlamenti képviselőin keresztül igényelni fogja, úgy támogatjuk. Beszélgetett: VOJTEK KATALIN Mert ők azt nem tLidhiatják Egy szlovák tanár csomagol A Matica slovenská túlbuzgó anyai gondoskodása nem mindig arat osztatlan sikert a határon túl élő honfitársaik között sem. Most például a békéscsabai szlovákok állnak értetlenül egy maticás döntés előtt. Az általuk becsületes embernek és kiváló pedagógusnak megismert Miroslav Kmet', a Békéscsabai Szlovák Általános Iskola és Gimnázium vendégtanára a Matica slovenská utasítására az iskolaév befejeztével kénytelen hazautazni Szlovákiába. További magyarországi tevékenységét a Matica slovenská nem engedélyezi, mivel állítólag rossz káderjellemzést kaptak róla (?). Pedig a vendégtanár nem szívesen csomagol, mert egy év alatt megszokta az önként vállalt száműzetést. Az alföldi szlovákok pedig megszerették a sokoldalú pedagógust, és tiltakoznak a visszahívása ellen. Ez nem segít Kmet úron, a Békés megyeiek szava ugyanis semmit sem ér - csupán pusztába kiáltott szó. Mert ugye honnan is tudhatnák ők, hogy ki való közéjük. A ,,magyarok közé rekedt“ szlovákoknak csak az a jó, amit az anyaországból diktálnak, más egyéb, mondjuk személyes tapasztalat, szóba sem jöhet. A mi számunkra az ilyen és ehhez hasonló intézkedések nem számítanak újdonságnak. Majd megszokják a békéscsabai szlovákok is - vagy megunják, mert tudtommal nem Kmet' úr volt az első ilyen alapon visszahívott vendégtanár. , (tt)
