Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-28 / 148. szám

Napjaink- Gazdaság 1993. június 28. Egy szomorú levél apropóján Az állatokat megkínozzák, ugye? ____________________Szabad ÚJSÁG 5 Hozzájárulás az őszi vetésekhez A támogatási számla még nem merült ki Azoknak, akik falun nőttek fel, az állat nemcsak munkatárs, meghatáro­zott rendeltetést betöltő, élő gép, ha­nem a képzelet síkján megjelenő misztikus lény is. A fantázia révén csodalénnyé nemesített lovak, táltos paripák, beszélő bárányok, vadak, ha­lak, madarak meglepően emberien vi­selkednek. Mindnyájan tudjuk, akik valaha is állatok közelébe kerültünk, hogy az állat érti, amit mondunk neki. És maga is felel, jelez, beszél. Én nagyon hiszem, hogy az állat, az állatok nélkül nem teljes az élet, és gyanúsan, görbe szemmel nézem azokat, akik nem szeretik az állatokat, vagy közömbösek irántuk. Éppen ezért szentelek most figyelmet egy olyan levélnek, melynek írója (egy fa­lusi asszony) a környezetében tapasz­talt állatkínzásokról értesít, kérvén, hogy valamilyen' formában foglalkoz­zunk ezzel a problémával. Fájsz ..... Nap mint nap olyan dolgokat látok, melyek mélységesen elszomorí­tanák. Az állatok kínzásáról van szó. Egyszerűen iszonyatos, ahogy a szö­vetkezetünkben az állatokkal bánnak. Az istállók már félig üresek, s mivel a gazdaságnak kevés a takarmánya, a szarvasmarhák ki vannak kötve a já­szolhoz, és éheznek, szomjaznak. Sajnos, azokat az embereket, akik eddig gondozták őket, elbocsátották, és jelenleg a traktoristák, a műhelyben dolgozók etetik azokat. A munkájuk (amiért még pénzt is kapnak) mind­össze abból áll, hogy az elpusztult, éhen és szomjan halt tetemeket kivon­szolják az istállókból. A vágóhídra vagy eladásra kerülő állatokkal is kegyetlenül bánnak: agy­­ba-főbe verik őket, amíg felérnek a te­herautóra. így sok olyan állat van, amely félig agyonverve indul utolsó útjára, ki vakon, ki lesántulva, ki vérben fürödve. Amikor látván a barbár bá­násmódot szóvá tettem, azt felelték: mit számit azoknak, holnap már úgyis levágják... Nekem is vannak itthon állataim. Vágóhídra is kerülnek belőlük, és leg­többször el is kísérem őket. Nem tu­dom, látott-e már állatot sírni? Én már nagyon sokat láttam. Nincs szívfacsa­róbb látvány, mint amikor egy 5-6 mázsás szarvasmarha még egyszer utoljára visszapillant a gazdájára, és a szeme sarkában megjelenik egy könnycsepp, lehet ösztönszerűen, akaratlanul... Mikor értik meg az emberek végre, hogy az állatok is élőlények, éppúgy éreznek, mint az emberek, s mindany­­nyian felelősek vagyunk azokért az állatokért, melyeket őseink a saját hasznunkra megszelídítettek..(Idé­zet a levélből.) Társaink a szenvedésben, létezésben Olvastam valahol, hogy az állatok soha fel nem növő testvéreink. Én ezt a gondolatot fontosnak, tömörnek és szépnek érzem. Valahol rímel arra is amit Juan-Hvang, a neves kínai utazó írt le a 7. században. Mindenki lelkére köti, hogy a tíz legfőbb okosság meg­­szívlelése mellett résztvevő szívvel fi­gyelje az állatok életét. Ember voltunk egyik ismérve ez. Szüksége van az embernek vala­milyen érintkezésre a természettel. Az állat közvetít valamit egy másik világ­ból, amelyben mi nem tudunk már benne élni, amelyből kirekesztődtünk. Az állat visszahozza ennek a világnak az egyszerűségét, ártatlanságát, har­móniáját. Majdnem azt mondhatnám, hogy az igaz, emberi tisztaságát. Te­hát emberinek lenni szememben any­­nyit jelent, hogy az állattal is szoros kapcsolatban lenni, mert néha az állat emberibb, mint az ember. Az állat kiprovokálja az emberből a gyöngédséget azáltal, hogy rá van szorulva az emberekre. Mert ugyan hova mehetne? A vadállat megtalálja a magáét, ahol és ameddig megtalálja a maga ennivalóját, de a háziállat, a házhoz szelídített állat, az annyira ránk van szorulva, hogy ez a kiszol­gáltatottság az emberből felelősségér­zetet, gyöngédséget vált ki. Ennek ellenére ott tartunk, hogy szinte naponta szomorú jelentések ér­keznek a világ minden tájáról (nem is beszélve a vágóhidakon uralkodó sza­dista állapotokról!), és ezek a szomorú jelentések nem egy-egy állat elpusz­tultál közük az emberekkel, hanem egész állatfajok kimúltát. Lám, nem­csak állatok börét-szörméjét ölti ma­gára az ember, hanem állati tulajdon­ságokba öltözik. Az ember az állatokkal olyan konf­liktusba került a történelem során, hogy egyfelől az ellenségeként kezel­te, másfelől pedig legjobb és leghűsé­gesebb barátait és munkatársait lelte meg közülük. A konfliktus mára olyannyira kiéleződött, hogy lehetetlen csak derűsen szólni róla, főleg azért, mert egyre rosszabb az emberek azon részének a lelkiismerete, akik egyálta­lán nem gondolnak az ember és az állat viszonyára. És nagyon sokan nem gondolnak. Meg kellene becsülni őket! Az állatok az embert egész törté­nelme során végégkísérik. Meg kelle­ne becsülni és védeni őket a pusztu­lástól. Az állatok között az ember rangsorol. Vannak kedves állatok: pl. egy kisbárány, egy kisliba vagy egy kiskutya, s vannak olyanok is, ame­lyek ellenszenvesek: a béka, a pat­kány. Persze szegények nem tehet­nek róla, hogy ilyenek, hogy az ember a negatív tulajdonságokat velük sze­mélyesíti meg. De ki vagyok én, hogy bántsak és kínozzak valakit csak azért, mert kicsi, védtelen és nem olyan, mint én? Kevés pénzzel, és kevés fáradság­gal szenvedések özönét akadályoz­hatnánk meg. Miért nem tesszük? Mi­ért nem tanítják erre az embereket? Miért nem tanítják meg a játszó gyere­keket arra, hogy aki kisebb, mint te, gyöngébb, mint te, annak ne okozz fájdalmat. Nagyon kevés pénzbe ke­rülne. Miért kell gombostűre tűzni a lepkét? Miért kell eltaposni a földön mászó meztelen csigát, hangyát, bo­garat? Az ember húst eszik és mégis állat­barát? Van is, és nincs is ebben ellent­mondás, hiszen a természet rendje szerint rendeződnek ezek a dolgok. Mint a természet része, semmiképpen sem vonhatjuk ki magunkat a termé­szet törvényei alól, ugyanakkor vi­szont arra is gondolnunk kell, hogy nem eshetünk túlzásokba. A vezeklés pedig: sokkal nagyobb gyöngédséggel kell viselkednünk az állatok iránt, más­ként kell viszonyulnunk az állatok éle­tének és bizony, elég sanyarú sorsá­nak a megértéséhez. Mert ha az em­ber zavarban van önmaga felöl - még mindig van kihez fordulnunk: az álla­tokhoz. Végül is az állatok emberi szinten- emberi dolgok is, és nem csupán állatok. De nemcsak azért kell őket óvnunk és szeretnünk vagy féltenünk, hanem azért, mert önmagukban a vi­lág tündökletes megnyilatkozási for­mái, az anyag csodálatos virágai, hogy így mondjam. Nélkülük, az álla­tok nélkül olyan sivár volna a világ, hogy talán nem is volna érdemes élni. Milyen vígasztalban mondja ez a né­hány csodás hindu verssor: ,,Áz áldo­zat s a tej tartja fenn az emberek életét, a tehén borja szánt, tőle lesz termővé a föld színe; általa kel ki minden mag, csírázik ki a búzaszem, ami az áldozathoz kell, mind a tehén­től származik; tőle van a tej, író, vaj- tiszta, mint ajándékai, s étlen-szom­­lan eltúr-hord sokféle terhet, ó nagy­úr. .. jótetteivel jószándék jár, csalárd­ság nélkül való, ím, ezért lakozik ná­lunk magasabban mindenkoron". KORCSMÁROS LÁSZLÓ A Guinness Rekordok Könyvében a leggyorsabbként számon tartott Al­pha mikroprocesszort kifejlesztő ame­rikai Digital Equipment (DEC) május végén világszerte hivatalosan is beje­lentette: piacra dobja a szakmai be­mutatókon - köztük a budapesti Ifa­­bón - már bemutatott, az új chipet tartalmazó személyszámítógép-mo­­delljeit, amelyek kategóriájukban a vi­lág mai leggyorsabb gépeinek számí­tanak. A valódi áttörésre azonban egyelőre várni kell. Az ok prózai: ma még kevés olyan program van, amely ezt a gyorsaságot ki is tudná aknázni. Az 1,7 millió tranzisztort integráló Alpha chip teljesítményét tavaly feb­ruári bemutatásakor a gyártó DEC még úgy jellemezte, hogy az úgy vi­szonyul a hagyományos PC-khez, mintha egy új repülőgépmotor révén egyszeriben 3—4 perc alatt repülnénk át az Atlanti-óceánt. De ahogy a repü­lőgép sebességét sem csak a motor határozza meg, úgy a számítógépnél is komoly szerepe van az egyéb alkat­részeknek: hiába futhatnak majd az „igazi Alpha-programok“, a ma kész Alpha PC adottságait kihasználva, akár öt-hatszoros sebességgel az új rendszerekben, ha egyelőre várni kell rájuk. És a programok piacra kerülé­sének tempója meg sem közelíti az új mikroprocesszor nagyságrendjét. A tavaszi Windows World bemutatóin alig negyven cég mutatta még csak be az új technikára kihegyezett program­jait, és az év végéig mintegy 135 cég összesen 300 programjának bemutat­kozását prognosztizálják - ami egye­sek szerint korántsem elég a DEC Első aratására készülő magángaz­dával beszélgettünk a kezdés nehéz­ségeiről. Többek között elmondta, ed­dig még nem kerített rá időt, de most, hogy kialakultak gazdálkodásának jö­vőbeni körvonalai, megérdeklődi, van-e még pénz a mezőgazdaság állami támogatására létesített szám­lán. Arra a számlára gondolt, amit az SZK Földművelésügyi Minisztériumá­nak regionális földügyi és tájékoztatási hivatalai kezelnek, pontosabban az illetékes hivatal mellett alakult regio­nális versenybizottság. A gondolat nem rossz. Aki eddig nem tette meg, annak a támogatáspo­litikai alapelveket még mindig érde­mes áttanulmányoznia, hogy tudja, gazdálkodása fellendítéséhez milyen esetekben és feltételek mellett kaphat támogatást. Annak ellenére, hogy las­san már mögöttünk az első félév, a járások támogatási számlája nem merült ki. A beadványt mégsem érde­mes halogatni, mivel a támogatásra nincs jogigény. Ha elfogy a járás szá­mára kiutalt keret, olyan alapon, hogy valaki az alapelvek szerint kaphatna, nem követelheti a pénzt. Mindezt a komáromi járási verseny­­bizottság elnöke, Júlia Adamcíková mérnök, a regionális hivatal igazgatója és helyettese, Ján Ziska mérnök, a bi­zottság tagja is megerősítette. A közel 102 millió koronából május 25-éig a versenybizottság egy híján 40 millió korona támogatást hagyott jóvá, ami­nek több mint a harmadát az érdekel­tek már kimerítették. Az eddigi legna­gyobb összeget, közel hétmillió koro­nát a tavaszi mezei munkákkal össze­függő kiadások fedezésére fordították. Ezzel kapcsolatos a figyelmeztetés, hogy hasonlóan mint tavasszal vető­magvak és vegyi védöszerek vásárlá­­sára,ősszel is kérhető támogatás. Az esetleges problémák megelőzése ér­dekében jó lenne, ha a termelők figye­lembe vennék a támogatásra jogosult fajták jegyzékét, esetleg a vásárlás előtt megérdeklődnék, nincs-e válto­zás a jegyzékben. Megnyugtató a termelők számára, hogy a tejtermelés támogatására megfelelő összeget irányoztak elő. A Komáromi járásban tizenhatmillió koronát. A tej literére minőségi pré­miumként kifizethető hetven fillért fo­lyamatosan folyósítják. Ilyen címen a tejtermelők május végéig 3,5 millió korona támogatást kaptak. A keret a jelek szerint az év végéig bőven elég lesz, de ha elfogyna, akkor sincs baj, mivel más célra szánt pénzből a hi­ányzó összeget pótolni lehet. által elképzelt forgalom nagyságához. A gyártók persze nem a híres sör­gyári rekordgyüjtemény gazdagítását tűzték ki célul, hanem eladásaik foko­zását, de ehhez minél többféle progra­mot kell kínálniuk. Ennek érdekében jelenleg a világ negyedik legnagyobb számítástechnikai cégének számító DEC, a legerősebb szoftveressel, az amerikai Microsofttal fogott össze, melyek szoftvereit egyes adatok sze­rint már több mint százmillió PC-n használják szerte a világon. Az új Alpha PC „lelke“ a Microsoft több mint 13 millió példányban eladott gra­fikus programrendszerének a Win­­dowsnak - az eredetire inkább csak nevében és megjelenésében hasonlí­tó - nagy teljesítményű változata, a Windows NT lett. Igaz, a gyártók még ezzel is csak azt mondhatják el: van egy jó hírünk, meg egy rossz. A jó hír: ez a program lehetővé teszi az eddig ismert Windows-alkalmazások - azaz a számítógép előtt ülő felhasz­náló által közvetlenül használt progra­mok - Alpha PC-hez való illesztését, így a mai programok ezrei futhatnak változtatás nélkül az új gépeken. S most jön a rossz hír: egyelőre nem gyorsabban, mint az eddigi csúcs-PC- ken. A DEC így eláősorban legfeljebb a jelenlegi átlagos teljesítményű pro­fesszionális PC-k használóira számít­hat, akiknek üzleti sikere nagymérték­ben múlik egyetlen, ámde kiemelkedő fontosságú PC-s program működé­sén, így az új gép árát hamar megtéríti a megnövelt teljesítmény. Ilyen alkal­mazásoknak tartják a mérnöki terve-Például a beruházásokra szánt ke­retből, mivel az idén az ilyen jellegű támogatási kérelmek száma a tavalyi­hoz képest lényegesen kevesebb. Gé­pek vásárlására és egyéb beruházá­sokra az idén eddig csak negyede fogyott el a tavalyi összegnek, mivel a beruházási kedv lényegesen kisebb. Ennek egyik oka a hozzájárulási arány, a gépeknél a tavalyi 70 száza­lékkal szemben 40 százalék, valamint a gépek esetében feltételként adott korszerűségi igény. Jelenleg problé­mát okoz a májustól érvényes rende­let, miszerint élelmiszer-ipari beruhá­zásokra szüneteltetik a hozzájárulást, de a tilalom valószínűleg csak átme­neti jellegű. A támogatási kérelmek jellegét vizsgálva pozitívumként könyvelhető el, hogy a termelők ökológiai jellegű beruházásokra is kérnek pénzt, a me­zőgazdasági üzemek között pedig több van, amelyek energiagazdálko­dásuk korszerűsítésére igényelnek tá­mogatást. Meglepő vagy nem, de tény, hogy eddig a versenybizottság címére egyetlen agroturisztikai jellegű támogatási igény se érkezett. Mivel a járás agroturisztikai szempontból nem kiemelt körzet, ez érthető, még­sem kizárt, hogy egy arra érdemes ötlet a külön engedélyt is megkapná. A lényeg az, hogy minél többen és minél többféle célra kérjenek támoga­tást, mert a pénzt csak így lehet mara­déktalanul elosztani és megtartani a járásban. A regionális hivatal és a versenybi­zottság mindent elkövet, hogy úgy legyen. A magángazdák számára ki­vonatolták az alapelveket, és ezt az érdekeltek megkapták. A támogatási kérelem benyújtására formanyomtat­ványokat készítettek, amelyeket csak ki kell tölteni. A földtulajdonosok és agrárvállalkozók járási szervezetének huszonöt tagjával közvetlen kapcsola­tot tartanak fenn, hogy a nagyobb községek magángazdái és a regioná­lis hivatal között folyamatos legyen a tájékoztatás és a tájékozódás lehe­tősége. Mindezen túlmenően pedig a regionális hivatal munkatársa rend­szeresen fogadóórákat tart a magán­gazdák számára, hogy ügyes-bajos dolgaikat, problémáikat könnyebben megoldhassák. Csak remélni lehet, hogy mindez más járásokban is Így van, s azok a magángazdák, akik most, kissé megkésve ébrednek és kérik majd az állami hozzájárulást, a komáromihoz hasonló megértéssel találkoznak. EGRI FERENC zőmunkához használatos CAD-prog­­ramokat, az asztali kiadványszerkesz­tő (DTP) rendszereket, a képfeldolgo­zó programokat, illetve az olyan, komplex modellezést igénylő munká­kat, mint a részvénypiac-szimuláció, a molekuláris és a mechanikai model­lezés vagy a nagy számolótáblák (spreadsheet). A DEC ilyen módon legfeljebb csak csúcsbeállításra elegendő nagy siet­ségét részben magyarázza, hogy a PC-piac korábbi leggyorsabb mik­roprocesszorait gyártó amerikai Intel ugyancsak a közelmúltban mutatta be új csúcs-mikroprocesszorát: a Pen­tium nevű új chip még az Alphánál is bonyolultabb - ebbe több mint 3 millió tranzisztort integráltak. Pusztán se­bességével azonban nem körözi le az Alphát. A - igaz, nem teljesen elfogu­latlan - DEC szerint az ö sebességi világrekorder PC-jük mintegy másfél­­kétszer gyorsabb a hasonló kiépítésű „pentiumos“ riválisokénál. De még ha mindez igaz lenne is- állítják a riválisok -, nem minden a sebesség. Sót, maga a DEC is legalább két nyársat tart a tűzben: új, csúcsteljesítményű PC-sorozatában legalábbis Pentium-processzoros mo­delleket is bemutatott. Már csak azért is, mert akinek pont Windows NT-re van szüksége,, .alphás“ és pentiumos'' gépet is választhat, akinek azonban a tucatnyi egyéb - Windows/DOS, SCO Unix, Sun Solaris, Netware, NeXT, UnixWare és a többi hasonló- rendszer egyike kell, csak a Pen­tium-PC-t használhatja. És hogy ki­nek kell pont a Windows NT? Bili Gates, az operációs rendszert kifej­lesztő Microsoft főnöke erre csak eny­­nyit mond: „Ha nem tudod, miért kell neked a Windows NT, valószínűleg nincsisrászükséged“. -hvg-VHág rekorder PC A proccprofesszor Farkas Ottó felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom