Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-21 / 142. szám

1993. június 21. Napjaink Egy hónappal a robbanás után Az anyagi kár tetemes- Amint arról már többször is beszámol­tunk, május közepén robbanás történt a ri­maszombati kórház és rendelőintézet kar­bantartó műhelyében, amely során egy sze­mély súlyosan, egy pedig könnyebben meg­sebesült. Mielőtt a kórházigazgatóval a ke­letkezett kár nagyságáról és arról beszél­getnénk, hogy a karbantartó műhely és a raktárak elveszítése milyen hatással van a kórház működésére, egy szemtanú segít­ségével felelevenítem a történteket.- Ebédre mentem - emlékezik az ominó­zus szerdai napra Majercsík Béla, az igaz­gatóság) sofőrje. - A karbantartók épülete előtt haladtam el. láttam R. Gábort, amint bement az épületbe. Tettem néhány lépést, amikor hatalmas robbanás rázta meg a kör­nyéket. A kórház ablakai is beleremegtek, az első emeleti ablakok pedig kitörtek. Rög­tön visszafutottam, s láttam, hogy a karban­tartó részlegen történt a robbanás Az épü­let szinte azonnal lángba borult. Többen is rohantak az épület felé. én meg gyorsan odaszóltam a portásnak, hogy hívja a tűzol­tókat és szóljon a mentőknek is. ..Gábor bent rekedt“ - villant át az agyamon. Akkor értem az épület bejáratához, amikor D. Laci kitántorgott a lángokból. Ó is bent volt a robbanáskor. Az egyik barátommal karon­­fogtuk és besegítettük az éppen odarobogó mentőautóba. Berohantam a lángok közé, Gábort kerestem Nagysokára vettem ész­re, egy asztalra bukva feküdt, lábát hátra nyújtotta - rászakadt a mennyezet. Húzni nem mertem, nem tudtam, nincs-e hátge­rincsérülése. Megfogtam a testét, a bőre a kezemben maradt. A lángok perzseltek, időnként fel-felrobbant valami, gyorsan kel­lett cselekedni. Kimentem segítséget hívni. Hárman jöttek be velem: Milan Gőték, Peter Ocenás és Slavomir Toman. Négyünknek már sikerült kiemelni a mennyezet alól. A gázügy szakemberei a robbanás után méréseket végeztek a kórházban és annak környékén, ami meglepő eredménnyel járt.- Az új kazánházunkat egy földalatti fo­lyosó köti össze a kórházzal - magyarázza dr. Citrus István, a kórház igazgatója. - A mérések során a műszerek kimutatták, hogy eléggé nagy mennyiségű gáz szivár­gott be a kanálisba és azon keresztül elju­tott egészen a kórházig, a rehabilitációs osztály alá. Nagyobb katasztrófa is történ­hetett volna. S ha belegondolunk, hogy a robbanás szerdán, vagyis látogatási na­pon történt . Délután kettőtől van látogatás a kórházban, a robbanás negyed kettőkor történt. Tehát akkor, amikor a szerelők ebéden voltak és a kórház előtt még nem várakoztak a látogatók.- Az utcában már korábban, mintegy tíz nappal a robbanás előtt is mondogatták az emberek, hogy gázszagot éreznek, de sen­ki sem törődött vele. Tudomásom szerint az utcai gázvezetéken két helyen is találtak a gazügyisek hat milliméteres átmérőjű lyu­kat, azon keresztül illant el a gáz, és szivár­gott a karbantartó részlegünk épületébe A zárt helyen aztán telítődött, és amikor D László alkatrészért ment R. Gáborhoz, aki bement a raktárba, és felgyújtotta a villanyt, bekövetkezett a robbanás. Olyan hatalmas erejű volt. hogy kidöntötte az épület falát, amely rádőlt az egyik főorvosunk FIAT UNO személygépkocsijára, és összetörte azt. A kórház első emeletén az ablakok betör­tek, a műhellyel szemközti családi ház is megsérült. Szemtanük szerint vakolattör­melékek. üvegszilánkok röpködtek a leve-Majercsík Béla góbén. Szerencsére senki sem járt a robba­nás pillanatában az utcában... D. László könnyebb sérülésekkel meg­úszta a balesetet, néhány nap múlva el­hagyhatta a kórházat, azóta már munkába lépett. R. Gábor részlegvezetőt helikopter­rel szállították a sacai (speciális) kórházba. A sérült azonnal vért kapott, többször is megműtötték, az állapota javul. A szentkirá­lyi szövetkezet autóbuszán a kórház negyven alkalmazottja utazott fel Kassára vért adni. A robbanás után felmérték az anyagi kárt, ami talán mondanom sem kell, tete­mes: három és fél millió korona feletti. S ebben még nincsenek benne az épület eltakarításával és egyéb munkálatokkal járó költségek. A minisztérium egymillió korona gyorssegélyt utalt át a kórház számlájára; az összeget nem egy új karbantartó részleg megépítésére adta, hanem a bennégett raktári készletek, műszerek, gépek pótlásá­ra, gépvásárlásra. A robbanás után rengeteg szóbeszéd is szárnyra kapott a városban, többek között, hogy: „Hegesztettek a gyúlékony anyagok között; olyan készleteket tároltak a raktár­ban, amelyeket egyébként zárt helyen tilos; meg, hogy az ügyet Szlovákia legfelsőbb nyomozói szerve vizsgálja" stb.- Az igaz, hogy pozsonyi nyomozók fog­lalkoznak az ügy hátterével - folytatja az igazgató -, de ami a tilos anyagok tárolását illeti... tudja, sok mindent beszélnek az emberek, néhány spray-készítmény rob­bant fel a raktárban, azonban gázpalack­jaink száma egyezik a leltárival. Engem a nyomozók még nem hallgattak ki, talán nem is fognak. A kórház az ügyben nem vétkes. Nálunk nem történt semmilyen mu­lasztás vagy hanyagság, mi szenvedő ala­nyai vagyunk az esetnek és nem okozói. Mi a robbanást követően sem panaszkodtunk, hogy megjavítsuk a megrongálódott vil­lanyvezetékeket, beüvegezzük az ablako­kat, kiválogassuk a használható téglákat, az alkatrészeket stb. Nagyon jól esett, hogy segítséget is kaptunk, az üzemek, a szpon­zoraink rendelkezésünkre bocsátották a szakembereiket, gépjárműveiket... Jó ér­zés volt látni az összefogást, a segíteniaka­­rást az emberekben és azt, hogy ezek az emberek tudatosították, a gazdasági nor­máktól. az ökonómiai értékektől vannak az életben nagyobb értékek is: egymás segíté­se, egymás megbecsülése. A rombadölt épület helyén a kórház igaz­gatósága parkoló kiépítését tervezi a kór­ház alkalmazottainak a számára. A karban­tartó részleg jelenleg épület nélkül maradt, volna egy lehetőség gyorsan megoldani a helyzetüket - ezzel egy másik nagy prob­léma is megoldódna -, ha a tél beálltáig átadnák az új kórházi konyhát. De ehhez 2 millió korona kéne, annyi pedig nincs. Pontosabban semennyi sincs. FARKAS OTTÓ Határidőkben nincs hiány Elborítja a szemét az országot. Nem­csak azért, mert az emberek úgy általá­ban szemetelnek, hanem azért is, mert a gazdasági szabályozás a hulladékot csak utólagos takarítási feladatnak te­kinti. Azzal senki nem törődik, hogy mi­nél kevesebb hulladék képződjék, illetve, hogy a hulladék minél könnyebben ke­zelhető. és továbbfeldolgozható legyen. Környezetünk alakulásában növekvő szerepet játszik a hulladékok tárolása és megsemmisítése, valamint célszerű hasznosítása, amely az ipari, a mezőgaz­dasági és a háztáji hulladékok másodla­gos nyersanyagként történő kezelését követeli meg. Az előző év(tized)ek alatt a különféle „pártemeleteken“ „tervsze­rűen" foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, melyek megoldását felelösségrevonha­­tatlan felelősök hatáskörébe utalták át. A hatalomcsere megtörtént, de korunk szemétátka alól nem oldoztatott fel a la­kosság. A hulladékhegyek azóta is nót­­tön növekednek. Tárolásukban, meg­semmisítésükben. hasznosításukban azonban jelentősebb előrelépés nem tör­tént. Sőt, az egyre nagyobb pénzhiány következtében országszerte szaporodó­ban vannak a vadlerakatok. Az egyre több kezeletlen hulladék a gazdasági vonatkozások mellett közegészségügyi és ökológiai problémákat is felvet. Elűz a bűz A Rozsnyói járásban, a Szlovák Érchegység egyik turistaparadicsomá­ban mindössze egyetlen rendezett hulladéklerakatot tartanak nyilván, Rő­­ce térségében. De lássuk, milyen a helyzet a járási székhelyen? A ró­zsák városának hajdani atyái a min­denható elvtársakkal egyetemben év­tizedeken át vitatkoztak egy felépíten­dő korszerű szeméttároló telekhelyé­nek kiválasztásán. Fáradozásuk ered­ményeként megfellebbezhetetlen dön­téssel a városból kivezető 50-es főút mentén, vizforrások és egy hatalmas baromfiüzem közelében, Krasznahor­­ka határában rendelték el Rozsnyó és tizenkét környező település szemeté­nek tárolását. A látványnak is ronda, füstölgő és messzire büzlő szemétle­rakat botránykőnek és állandó be­szédtémának számított. Négy eszten­dővel ezelőtt az „újkori" vezetők - en­gedve a közvélemény nyomásának - „bezáratták" a körülkerítetlen tele­pet. Az újabb szemétlerakatot egy nyolcezres lakótelep szomszédságá­ban dugták el az árgus szemek elől. Közben pedig Berzéte község határá­ban megkezdték a legújabbkori hulla­déktároló építését. A pénztelenség, valamint a szocializmusra jellemző építgető tempó miatt természetesen nem készül(hetet)t el határidőre a léte­sítmény. S mivel nem lett új szemétdomb - szemét viszont annál több -, a bölcs városatyák immár hivatalosan is újra megnyitották az addig feketén hasz­nált, s két éve általuk is „betiltott" régi szemétdombot. Ismét ez lett a környék „legneveze­tesebb" turistalátványossága. A kakasok és a gyémánt félkrajcár A város polgármestere akkor így indokolta a döntést:- Döbbenetes káoszt és elmara­dottságot örököltünk. Ráadásul olyan súlyos pénzhiányban szenvedünk, hogy még az utcaseprők fizetésére is alig-alig futja. Egyszerűen nem volt más választásunk, minthogy átmeneti­leg ismét igénybe vegyük a sok kritiká­val illetett jó öreg szemétdombot. A helyzet azonban hamarosan meg­változik, mert 1992-ben felavatjuk a korszerű berzétei hulladéktárolót. Telt múlt az idő, mígnem elérkezett 1992 decembere, amikor is megint bekopogtattam a városi hivatalba, mondják már meg, mi újság szemét­Szabad ÚJSÁG 5 Az egészségügy transzformálása két szemszögből A „szomszédban“ korábban elégedetlenkedtek Az egykori testvérországban csaknem egy éve zajlik már az egészség­­ügyi létesítmények privatizálása. Míg Szlovákiában egyre nagyobb ellen­szenvvel fogadják az orvosok és a lakosság is az e reszortban történő reformokat, addig Csehországban kedvező visszhangra találtak az egész­ségügy transzformálására irányuló törekvések. Hogy mégse vonjunk ilyen éles kontúrokat a két nép látásmódja közé, érdemes megjegyeznünk, hogy az (egykoron) cseh testvéreknél sem megy minden simán. Pontatlan pontrendszer A Cseh Orvosi Kamara viszont a nemzeti biztosítási rendszer felszínre kerülő szép­séghibáit az egészségügyi intézményekkel, valamint az illetékes tárcával együtt kívánja orvosolni. A transzformációs folyamatot el­sősorban anyagi, illetve a törvényhozásban található hiányosságok mérgezik. Az anyagi eredetű gondok abból származnak, hogy a Nemzeti Biztosító nem képes a pontrend­szer bevezetése során megfelelő módon értékelni az egyes kivizsgálással, gyógyke­zeléssel járó műveleteket. Az önállósodásra törekvő orvosok bevételi forrásai tehát bi­zonytalanok, és a későbbiek során ennek következtében nem lesznek képesek fel­venni a konkurenciaharcot a jobb anyagi háttérrel rendelkező vállalkozójelöltekkel. Az említett pontrendszert a nyugati orszá­gokban csupán rendelőintézeti szinten ve­zették be. Sem Csehországban, sem Szlo­vákiában nem tudják tehát kórházi szinten alkalmazni. A cseh kórházaknak „púp a há­tukon“ az említett pontrendszer, hiszen en­nek a jelenleginek a bevezetése nemcsak több irodai alkalmazottat igényel, hanem az intézmények privatizálása során felvett köl­csönöket sem lennének képesek visszafi­zetni. Éppen ez váltotta ki az egészségügyi intézmények és a törvényhozási testületek között az újabb párbeszédet, amely során a meglévő biztosítási rendszer megrefor­málását tűzték ki feladatul. Olyan új előírá­sok törvényszintre emelésére törekednek, amelyek lehetővé teszik az állampolgárok számára a betegség megelőzésére irányuló gyógykezelést, és egyúttal motiválják is a lakosságot a fokozottabb egészségvéde­lemre. A minőségi gyógykezelés „védelmé­ben" a Cseh Orvosi Kamara előtérbe helye­zi az orvosok szakképesítését a különböző gazdasági szempontokkal szemben. Ugyanakkor támogatja az egészségügyi dolgozók vállalkozói szándékát - kölcsö­nök, részletfizetések formájában. A privatizációs folyamat igényli az ún. kulcstörvények életbe léptetését. A jövőben ugyanis már az államiakon kívül magán-, községi és egyéb egészségügyi létesítmé­nyek is működni fognak. Mindeddig nincse­nek definiálva az említett intézmények közti különbségek. A cseh egészségügyi minisz­térium több erre irányuló törvényjavaslatát nem fogadták már el. Mi kerül kalapács alá? A privatizációs folyamat leállítását első­sorban a nagyobb egészségügyi komplexu­mok dolgozói szorgalmazzák. A privatizáció második hullámát az illetékes járási hivata­lokra bízták, és sajnálatos módon a listára nem csak monopoljellegü kórházak kerül­tek, de olyan egészségügyi létesítmények is, amelyeknek a leállításával a betegek számára nélkülözhetetlen alapvető orvosi szolgáltatásokat szüntetnének be egy időre. A járási hivatalok „felületessége" fel­bolygatta az egészségügyi dolgozók nyu­galmát, akik munkájuk mellett kénytelenek exisztenciális gondjaikkal foglalkozni. A Cseh Orvosi Kamara azon egészségügyi létesítmények privatizálását javasolja csak, amelyeknek ideiglenes beszüntetése, eset­leges átalakítása nem veszélyezteti a lakos­ság alapvető egészségügyi ellátását. Mint­ha csak a távoli jövőbe tekintenénk, ahol lassan ugyan, de egy komplex, átgondolt egészségügyi reform körvonalai rajzolód­nak ki. A cseh végeken ugyanis a transzfor­máció bevezetése óta kikristályosodó hiá­nyosságokat az orvosi kamara közösen az illetékes tárcával együtt pótolja - újakkal, megfelelőbbekkel, amelyek jobban illenek a cseh gazdasági, illetve szociális mo­dellhez. A kék szalagosokról A Szlovák Orvosi Kamara kék szalagok­kal tüntet az egészségügyben fellelhető gondok ellen. Elnöke, Jozef Pechán szerint, amennyiben nem kerül sor az egészségügy legalább olyan szintű anyagi támogatására, mint tavaly, és nem történik meg a soroza­tos leváltások és elbocsátások felülbírálata sem, érvénybe lép az orvosi kamara által meghirdetett sztrájkkészültség második fo­kozata. Ez félórás tiltakozó gyűlések formá­jában nyilvánul meg. Az orvosi kamara továbbra sem tekinti tárgyalópartnernek Vi­liam Sobonát, aki az egészségügyi tárca élén végez „tisztító“ munkát. Az egészség­­ügyi miniszter a legnagyobb hangsúlyt az egészségügyi dolgozók értékelésére helye­zi, azok munkavégzésének megfelelően, s ezt április elsejétől a pontrendszer beve­zetésével kívánja megvalósítani. Míg az egészségügy megreformálásával számos orvos egyetért, addig a pontrendszernek egyre több ellenzője van. A cseh és szlovák orvosok, úgy tűnik abban egyetértenek, hogy a pontok értéke nem fedi az elvégzett munka valós értékét. Az egészségügyi mi­niszter elsősorban azokat a kórházigazga­tókat cserélte le, akik nem voltak hajiadók munkahelyükön kellő hatékonysággal beik­tatni a pontrendszert. Az ő esetükben nem­csak ezt kifogásolta, hanem azt is, hogy rosszul takarékoskodnak, illetve hogy e fe­lelős munkakörön kívül másutt - ugyancsak felelős posztot töltenek be. Sobona minisz­ter ignorálja az egészségügyi intézmények orvosait, akiket nem tekint megfelelő part­nernek. A Szlovák Orvosi Kamara ezzel szemben az egészségügyi tárca vezetőjét nem hajlandó tárgyalófélnek tekinteni. Visszatérve ismét Csehországra, úgy tűnik, hogy a cseh egészségügyi dolgozók valamivel hamarabb kezdtek el elégedet­lenkedni, és ugyancsak korábban ízlelték meg a vállalkozással járó szabadságot, mint szlovák kollégáik. A Cseh Orvosi Kamara pedig mára az egészségügyi tárca dolgozóiban korrekt - némelykor megalku­vásra is hajlandó - tárgyalópartnerekre ta­lált. -száz­ügyben... Az alpolgármester lelke­sedve közölte velem, hogy kará­csonyra elkészül a nagy csoda, Szlo­vákia legeslegmodernebb szemétlera­­kata, amely 15-20 esztendőre meg­oldja a környék tizenhét településének szemétgondját. Örültem a jó hírnek, világgá is röp­pentettem. Történt azonban, hogy a karácsonyi követő hatodik hónap­ban arra lettem figyelmes, hogy az elátkozott régi szemétdombon tovább­ra is nagy a nyüzsgés. Okádja a füstöt, árasztja a bűzt. A lerakatta! szomszé­dos baromfiüzem vezetője fáradtan panaszolta:- Évek óta hiába tiltakoztunk a sze­métdomb ,, újraélesztése" miatt. A mérges gázokat tartalmazó füstöt a ventilátorok bepréselik az istállókba. Képtelenek vagyunk felvenni a harcot a betegséget terjesztő legyek hadával meg a szapora patkányokkal, melyek ellepték az egész üzemet. A barom­fiállományt ellátó vízforrások is a sze­méttelep közelében találhatók... Vagy talán arra számítottak, számítanak a fő­hatóságok, hogy majd a kakasainkkal kapartatják ki az új szeméttelep befeje­zéséhez szükséges mesebeli gyémánt félkrajcárt?!... Üres a gödör Ezek után elhatároztam, hogy utá­nanézek a karácsonyi ígéretnek. Egy órányi gyaloglással felkerestem Szlo­vákia legfennségesebb szeméttele­pét. A festői dombok rejtekén, távol a világi hívságoktól és a civilizáció zajától fehérük a szigetelőfóliával kibé­lelt óriásgödör. Mint egy hatalmas rá­dióteleszkóp, „antennáján“ rigófütty­­melódiákkal. Megejtően szép képes­lapra illő idill. A levegő tiszta és illatos. Ugyanis: szemétnek mégcsak nyomát sem látni! A létesítményen még dol­goznak! Néhány munkás lapáttal fo­gyasztja és furikázza a hatalmas hor­dalékhegyeket. A kassai Mélyépítő Vállalat dolgozói - a kivitelezők - sem tudták megmondani, mikor is indul be valójában a szemétforgalom. Egy biztos: a különféle toxikus (mér­gező) anyagok, mint a nehézfémsók és galvániszap, a szermaradványok vagy az azbeszt tárolása továbbra is megoldatlan feladat marad. Méregte­mető építését mindmáig nem engedé­lyezték, de az éj leple alatt mindenki igyekszik megszabadulni veszélyes hulladékaitól. És ez így lesz ezután is, akkor is, ha ki tudja melyik esztendő karácsonyában megkapja régen várt angyali ajándékát eme festői táj. KORCSMÁROS LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom