Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-13 / 109. szám

KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP CSÜTÖRTÖK 1993. május 13. III. évfolyam 109. szám Ára 3 korona ' Qj(prrv' TCNT7-NICA pciiodik A Green peace-mozgalom Véleménye 'Szerint -Jogunk van a tájékoztatásra ,A Greenpeace-mozgalom soha nem volt és nem is lesz felforgató jellegű, nyitott minden pozitív megoldás felé, és igyekszik pozitív alternatív megol­dások kidolgozására” — jelentette ki Lubica Trubíniová, a Greenpeace­­mozgalom szlovákiai irányítója a szervezet tegnapi sajtótájékoztatóján. Az újságírókat legnagyobb mértékben a mozgalom és a környezetvédelmi mi­nisztérium közti kapcsolat érdekelte. Konkrétan annak a tanulmánynak az ere­dete foglalkoztatta ókét, amelyet a tárca szakemberei dolgoztak ki méjg tavaly a kormány számára a bősi vízerőmű kör­nyezeti hatásairól, s amely ki tudja milyen úton-módon az osztrák környezetvédők kezébe, s tőlük a médiákba került. Lubica Trubíniová ezzel kapcsolatban elmondta, helytelennek tartja, hogy az il­letékesek következetesen eltitkoljanak egy, a minisztérium dolgozói által hivata­losan kidolgozott jelentést, valószínűleg azért, mert az rámutat a vízerőmű negatív hatásaira. Hozzátette, hogy a nyilvános­ságnak joga van az információkra a kör­nyezet helyzetéről, s ezt a Szlovák Köztár­saság alkotmánya is garantálja. Az ilyen titkolózás szerinte rossz atmoszférát te­remthet a társadalomban — „az elmúlt rezsimre emlékeztet”. A Greenpeace-mozgalom legfőbb tö­rekvései az atomenergia-mentes jövő megteremtésére irányulnak, kampányo­kat szerveznek a tiszta levegőért és ener­giáért, valamint a környezetszennyezés el­len. A világ más részein fellépnek az óceá­nok és őserdők védelmében is. (tüdő) ■MM a ncmzetálbmisánnar I Stabil szomszédot akar Ausztria Segítséget kért a kormányzat Egynapos hivatalos látogatáson tartózkodott tegnap Pozsonyban Alois Mock, Ausztria külügyminisztere, aki Jozef Moravlík meghívását fogadta eL A szlovák kormányzat nem titkolt szándéka e meghívással kapcsolatban az volt, hogy az ET Miniszteri Bizottságának elnöki tisztét péntektől átvevő osztrák külügymi­nisztertől támogatást kérjen. Hiszen Szlovákiának nagy szüksége van minden pozitív véleményre ahhoz, hogy Csehországgal egyidőben — ha lehetséges még júniusban — ennek a legrégibb európai politikai közösségnek a tagja lehessen. Alois Mock (jobbról) és Vladimír Metier kézfogása a fogadáson (TA SR-felvéle!) Van pénz — a bankokban A tartalék 4,5 milliárd Alois Mock látogatása során találko­zott Vladimír Meéiar kormányfővel, meghívójával, Jozef Moravéíkkal, dél­után, illetve kora este pedig Ivan Gaíparovié parlamenti elnökkel és Ml­­chal Kováé államfővel. Tárgyalásaik alapvetően az említett kérdés körül fo­rogtak, vagyis mindenekelőtt azt taglal­ták, mire vállal és milyen garanciákat Tizenöt százalékkal Olcsóbb szén A cígeli bánya privigyei mellék­üzeme IS százalékkal csökkenti az első- és másodosztályú diószén árát. Mindkét szénfajta 155, illetve 140 koronával lesz olcsóbb tonnánként. Ideiglenes árcsökkentésről van szó, mivel a fűtési szezon végeztével csökken a kereslet a szén iránt. A vállalat azoknak kíván kedvezni, akik jó előre, még a nyár folyamán biztosítják maguknak a szükséges szénmennyiséget, ősszel a szénigény megnövekedik, s gyakran előfordul, hogy a bányák képtelenek kitermel­ni a szükséges mennyiséget. Szlovákia az emberi szabadság- és ki­sebbségi jogok garantálását, a parla­menti demokrácia fejlesztését és a nyu­gatival kompatibilis piacgazdaság kiala­kítását illetően. A kormányfő és az osztrák vendég tárgyalását követően Vladimír Meéiar és Alois Mock sajtótájékoztatót tartott. Ausztria külügyminisztere elmondta, számukra is létfontosságú, hogy keleti szomszédjuknál stabil szociális helyzet alakuljon ki a gazdasági transzformálás időszakában, s az is, ez a folyamat minél gyorsabb lefolyású legyen. Ezért is ösz­tönzik az ausztriai tőkét szlovákiai be­fektetésekre, aminek máris megvan az eredménye: Szlovákiában jelenleg a nyugati tőkének mintegy harminc száza­lékát az ausztriai teszi ki. A szlovák kormányfő arról beszélt, ga­ranciát vállalt arra, hofy a szlovák kormány kezelni fogja a kisebbségi kérdést, rövid időn belül megoldja a helységnév és ke­resztnév használatának problémakörét. Bejelentette azt is, elfogadják az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet főbiztosának, van den Stoelnak azon javas­latát, hogy Szlovákiában az Európa Tanács és az EBEÉ illetékes bizottsága két éven keresztül rendszeresen ellenőrizni fogja a helyzet alakulását az emberi szabadság- és kisebbségi jogok betartása terén. Alois Mock beszámolt arról is, hogy a szervezett bűnözés elleni harcban a jövőben szorosan együtt kívánnak mű­ködni. Megállapodtak továbbá abban is, hogy az Ausztria és Csehszlovákia kö­zött megkötött számtalan szerződés fe­lülvizsgálására közös bizottságot hoz­nak létre, amely meghatározza, melyek élnek majd tovább Szlovákia jogfolyto­nossága címén, s melyek azok, amelye­ket újrafogalmazni kell. A két külügyminiszter tárgyalása után tartott sajtótájékoztatón egy újság­írói kérdésre válaszolva Alois Mock ki­fejtette: „Optimista ember vagyok, ezért bízom abban, hogy Szlovákiát rö­vid időn belül felveszik az Európa Ta­nács tagjai közé.” Jozef Moravéík pedig újra kitért az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által megfogalmazott, a ki­sebbségi helyzetre vonatkozó kifogá­sokra, pontosítva korábbi önmagát. A pénteki sajtótájékoztatójával szemben ugyanis most azt mondta el, az oktatási és kulturális autonómia, valamint Szlo­vákia új közigazgatási felosztása nem szerepelt a Szlovákiával szemben tá­masztott feltételek között, arról csupán tárgyalásokat folytatott. Amit konkré­tan feladatul kaptak, az a magyar ke­resztnevek és a helység-, illetve utcane­vek két- vagy többnyelvű használatának engedélyezése. Alois Mock az esti órákban elutazott Pozsonyból. -neszmérl­„A szlovák kereskedelmi bankok 4,5 milliárd koronás tartalékfelesleggel rendelkeznek" — jelentette ki tegnap Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank (SZNB) alelnöke. A nemzeti bank már a héten 1,5 milliárd koronát bocsát a bankok ren­delkezésére. A második negyedévben összesen 8,5 milliárd koronát készülnek a kereskedelmi bankoknak juttatni. Jus­ko szerint a bankok anyagi tartalékának megnövekedése nemsokára megmutat­kozik a vállalati szférának nyújtott hite­lek növekedésében is. Kijelentette: „A nemzeti bank nem kíván beavatkozni a kereskedelmi bankok munkájába azzal, hogy megszabnák számukra a hitelfel­vevő partnereket”. Megerősítette a hírt, hogy az SZNB a privatizációs folyamat újabb anyagi támogatására is készül. Ennek nagysága az előzetes megbeszé­lések alapján 6-8 milliárd korona lenne. Ez a tranzakció, szerinte, nem lesz ha­tással az inflációra, mert a pénzek fel­­használását különleges rendszer szerint fogják irányítani. Nincs általános kisebbségvédelmi recept Csáky Pál, az MKDM parlamenti frakcióvezetője egy hete Belgi­umban járt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által kezdeményezett kisebb­ségi jogi konferencián. A Phare-prog­­ram keretében megrendezett tanácsko­záson — melyet a belga király alapítvá­nya és egy embetjogi alapítvány is támo­gatott — 35 ország képviselői vettek részt, hogy meghallgassák, mi­lyenek a jogi feltételei és mi­lyen a gyakorlata a nyugat-eu­rópai, illetve a kanadai kisebb­ségvédelemnek. □ Kik tartották az előadásokat és lök­nek? Nekünk, reformországokból érkezet­teknek szóltak elsősorban a jogi és gya­korlati tapasztalatokat összegező előa­dások. Volt előadó Dél-Tirolból, aki a római parlament szenátora, volt Svájc­ból, Belgiumból, Kanadából, volt Kata­lániából. Azt mondhatom, ahány or­szág, annyi törvényi rendezés, annyiféle gyakorlat. A dél-tiroli autonómiát a szlovákiai magyarok már ismerik. Mivel Olaszország közigazgatásilag régiókra osztott, így a dél-tiroli régió a tulajdon­képpeni autonóm terület. Svájcban kan­tonok vannak, az egyes kantonok lakos­sági összetételének megfelelően vannak kétnyelvű, német-francia, vagy egynyel­vű kantonok, s van egy háromnyelvű, német-francia-rétoromán kanton. Ezekben minden nyelv egyformán hiva­talos nyelvnek számít, ám azért ott is vannak problémák. A genfi kanton pél­dául francia nyelvű, ott már más nyel­ven senki nem értekezhet a hatóságok­kal... Spanyolországban a kisebbségek­nek, tehát a katalánoknak és a baszkok­nak is van saját regoinális parlamentjük, amely regionális törvényeket is hozhat. Ezeknek azonban igazodniuk kell az or­szág jogrendjéhez. Megint más helyzet­ben van a belgiumi németség, erről a regionális parlament vezetője számolt be. Az amerikai kontinens gyakorlatá­val egy kanadai professzor foglalkozott. □ Szóhoz jutottak a tanácskozás során a reformországokból meghívott ven­dégek Is? A vita során igen. S akkor megmutat­kozott, hogy mekkora különbségek van­nak a kisebbségi kérdés szemléletében, sőt az is kiderült, a posztkommunista térségen belül is egyre mélyülőben van egy szakadék. Megítélésem szerint Nyu­­gat-Európának most mérhetetlenül erős lelkiismeret-furdalása van a bosz­niai események miatt, s mert ott képte­lenek bármit is tenni, sokkal fogéko­nyabbak a térségünkben fennálló nem­zetiségi problémák iránt. Ez az érzé­kenység kedvező talajt jelent nemzetkö­zi fórumokon a kisebbségvédelem álta­lános elveinek kidolgozásához és elfo­gadásához. Még azok a nyugati orszá­gok is hajlandók a kérdés megvitatásá­ra, az ígérgetésre, amelyek egyébként nem szeretik a saját kisebbségeiket. Térségünkből nagyon pozitívan viszo­nyulnak a kisebbségvédelemhez az uk­ránok és az oroszok. □ Ez nem csoda. A Szovjetunió fel­bomlását követően talán az oroszok közül szorultak a legtöbben kisebb­ségi helyzetbe... S éppen ebből fakad az a szemlélet­beli szakadék, amelyet az előbb említet­tem. Azoknak a nemzeteknek a képvise­lői, amelyek a posztkommunista orszá­gokban korábban kisebbségi helyzetben éltek, most viszont nemzetállamot vagy saját államot alakítottak, sokkal kevés­bé fogékonyak a kisebbségvédelem iránt. Érdekes volt hallani a balti köz­társaságok képviselőit, az észteket, a letteket, de főleg a litvánokat, akik azzal érveltek, most is kisebbségben vannak saját országukon belül, mert a lakosság többsége már orosz. Miért kellene hát az oroszokat védeniük, nekik kisebb­ségi jogokat adniuk?! A korábban lá­gereket megjárt egyik litván küldött azzal érvelt, annak idején ki törődött az ő emberi jogaival, kit érdekelt, meg­maradnak-e a litvánok?! Ezek a kis né­pek történelmi fóbiái... Vagy vegyük az albánokat! A tanácskozás harmadik napján felállt az egyik albán küldött s feltette a kérdést: mi az, hogy kisebb­ség. Magyarázza meg neki valaki, mi az, hogy nemzet, s mi az, hogy kisebbség, amikor az albánok ötven százaléka Al­bánia határain kívül él! A kelet-európai probléma annyira begyűrűzött e ta­nácskozásra, hogy a szervezők megígér­ték: rövidesen tartanak egy konferenci­át külön e témáról. □ Elmondható-e, hogy a nyugati ki­sebbségvédelem példái a személyi autonómia megadására épülnek, s maga az autonómia politikai jog­kört Jelent, melynek gyakorlati for­mája a regionális parlament? Mindegyik más. A dél-tiroli egyértel­műen területi autonómia. Szigorú sza­bályokkal, s az adott területen belül kemény játékszabályok szerint osztják az intézményeket a németek és az ola­szok egymás között. A belgiumi néme­tek helyzete sem egyszerű, ők például nem német kisebbségként vannak el­könyvelve, hanem németül beszélő bel­gákként. Helyzetük rendezésé­hez még arra is szükség volt, hogy Németország lemondjon védőjogáról irányukba. Két ta­nulság vonható le a nyugati példákból: sehol nem adják ingyen a kisebbségi jogokat; azokért mindenütt szívósan, kitartóan és következetesen meg kell küzdeni, olykor évtizedeken át tarthat ez a harc. Mert az egyik oldalon az emberi és kisebbségi jogok állnak, a másik oldalon ezekkel szemben az ál­lam hatalmi érdekei. A kisebbségvédelmi viták, tanácsko­zások során mindenütt kiütközik az a filozófia, hogy a kisebbségek mondhat­ják a magukét, követelhetik jogaikat, de egy pillantig sem szabad kétségessé ten­niük az adott állam stabilitását. A má­sik tanulság: a megszerzett jogokat is állandóan védeni kell, csak így tartha­tók meg.-gyurkovits-Bosznia miatt rossz a világ lelkiismerete Épülhessen a szlovákiai magyarság u ' V- e, V\y r° u V u tfj X a U

Next

/
Oldalképek
Tartalom