Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-26 / 120. szám
1993. május 26. Napjaink Szabad ÚJSÁG 5 „Ahol jól megy sorunk — ott a haza“ Kisebbségből - kisebbségbe Már Ciceró korában is vándoroltak az emberek. Mentek egyik országból másik országba, keresve maguknak jobb megélhetést, biztonságot vagy menedéket. Ki tudja, az akkori Európában elhagyta-e annyi ember az otthonát, mint napjainkban? A rómaiak legjelesebb szónoka az otthonról, a hazáról a maga korában így vélekedett: „Ahol jól megy sorunk - ott a haza". Ciceró időszámításunk előtt 43-ban halt meg, kora Európája talán rászolgált a népek bizalmára. Ma már így is feltehetjük a kérdést: Európa mely részén jó manapság magyarnak lenni? A bársonyos forradalmat követő esztendőben egy füleki magyar népi zenekarnak megadatott az a lehetőség, hogy hónapokig vendégszerepeit Jugoszlávia egy távoli vidékén. Három évvel ezelőtt számunkra még Jugoszlávia (is) tőkés (értsd: pénzes) országnak számított. A zenekar Torontálvásárhelyen - szerb nevén Dedelyaca - játszott. A banda tagjai hamar közkedveltek lettek a városban. Az egyik család, Lázárék még a házuknál is megvendégelték őket. A közel féléves turné végén, viszonzásképpen búcsúzáskor a zenészek meginvitálták a vendégszerető Lázárakat egy szlovákiai kiruccanásra.- Az unokaöcsémmel indultam el - emlékezik Lázár Sándor. - November huszonkilencedikén értünk Fülekre. Eleinte bosszankodtam is magamban a rossz időpont miatt, mivel a zenekar éppen egy lakodalomban játszott.Nem volt mit tenni: mi is velük tartottunk. Nem bántam meg, mert nagyon jól szórakoztam: abban a lakodalomban ismerkedtem meg a feleségemmel.-Hazautaztunk, de azután egyre gyakrabban látogattam el Szlovákiába. Kilencvenegy szeptember tizenkettedikén végleg elhagytam Jugoszláviát: nem szöktem, hivatalosan tele-Ha valamikor újra megnyitják a Kalonda és Ipolytarnóc közötti határátkelőhelyet, a vámkezelést is beleértve, Losoncról indulva autóval mindössze félóra alatt elérhető az első jellegzetes „kócsagos“ tábla, ami Magyarországon annyit jelent: természetvédelmi terület. De amíg nem nyílik meg, addig is érdemes tenni egy kis kerülőt... Az ipolytarnóci ősmaradványokról csak kevesen tudnak, pedig Európában páratlan értékűek. A geológusok szerint a tengerfenéki képzódésü, felszínre bukkant kőzetek 23 millió évesek. De a látogatók többségét nem a kőzetek látványa hozza Ipolytarnócra, hanem a megkövesedett cápafogak, a homokkőben megmaradt állati lábnyomok... Jancsi István természetvédő idegenvezető mesélte, hogy a területen készített filmet Japánban is bemutatták, majd nemsokára egy tokiói csoport látogatott el hozzájuk Ipolytarnócra. A kíváncsiság hozta ide őket. Előző este értek Budapestre, másnap délelőtt megtekintették az ősleleteket, délután pedig utaztak vissza Tokióba. De mint elmondták, megérte „élőben látni“ az ősmaradványokat. A páratlan értékű földalatti kincsről sokáig mit sem tudtak. Először egy Nagyszombatban megjelenő német újság adta tudtára a „világnak“, hogy az Ipolytarnóc, Salgóvár és Rárósmulyad háromszögben miocén kori ösleletet találtak. Erről árult el további részleteket Jáncsitstván.-23 millió évvel ezelőtt térségünk, azaz egész Közép-Európa egy hatalmas tenger részét képezte. A tenger a mai Spanyolország partvidékétől egészen a jelenlegi orosz területekig húzódott. Aztán egy vulkanikus erő hatására a tengerfenék felemelkedett, az óceán vize visszahúzódott, és lassan kifejlődött a szárazföld jelenlegi jellegzetes élővilága: a növények, az állatok - mert az ember természetesen ekkor még nem élt a földön. A megújuló vulkanikus tevékenység a kialakult élővilágot újra elpusztította: negyven méternél vastagabb vulkanikus porral és kőzettel betakarta térségünket, amely akkor tenger melléki terület volt. Konzerválta az állati lábnyomokat, növényi lenyomatokat. Az ősmaradványok közül elsőként egy óriási fatörzset csodáltam meg.- A Borókás-patak mosta ki a fatörzset - folytatja az idegenvezető -, amelyet 1836- ban a losonci, pontosabban a videfalvai Kubinyi Ferenc kiásatott, és úgy tíz méternyit ökrös fogattal elvontatott belőle. Kubinyit a szabadságharc leverése után elfogták, és 9 évi várfogságra Ítélték. 1852-ben szabadon engedték, s jogait és vagyonát is visszakapta. Földtani, őslénytani stb. magángyűjteményét a rebellis Kubinyi a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. így került az óriásfenyő egy része (A szerző felvétele) pültem át Szlovákiába, ahol megnősültem. Édesanyámtól visszaküldtem a katonaruhát. Jugoszláviában a tartalékosoknak is van egyenruhájuk, amit otthon őriznek, és gyakorlatozás vagy mozgósítás idején ,,angyalbőrben" kell megjelenniük a táborhelyen. Lázár Sándor jól megérti magát a dobfeneki magyarokkal, úgy tűnik, nagyszerűen beilleszkedett új lakóhelyén. Ha meg szlovákok közé kerül, előveszi szláv nyelvtudását...-A jugoszláviai magyar iskolában az első Jancsi István, az ipolytarnóci idegenvezető Budapestre. Az értékes leletnek rövidesen híre ment: jöttek, ástak, vitték sokfelé az értékes ősmaradványokat, a régészek és illetéktelenek egyaránt. Az itt élő emberek is hordták; lent a faluban még ma is található olyan kút, amelynek az oldala az óriásfenyő maradványaival van kirakva. A század elején a vasútállomáson az ipolytarnóci gyerekek „madárnyelveket“ árultak, amelyek valójában megkövesült cápafogak voltak. A lábnyomok lelőhelyét csarnok fedi osztálytól tanítják a szerb nyelvet, de ugyanígy tanítják minden iskolában: a románban, a szlovákban is. Az országban az állam nyelvét mindenkinek tudnia kell, ám a körzeten belül minden lakosnak ismernie kell a körzet nyelvét is. Ahol én laktam ott a magyar volt a körzet nyelve: a szerb iskolákban kötelező tantárgyként oktatták a magyar nyelvet. Tőlünk nem messze, Kovácicában, a szlovák nyelvet oktatták a szerb iskolában, mert azon a vidéken szlovákok élnek. Ötödik osztálytól egy világnyelvet is tanítanak az iskolákban. Én a németet választottam, de közben angolul is tanultam. Kitanultam asztalosnak, letettem a tánctanári vizsgát, félig-meddig kijártam egy szakácsképzőt, versenyszerűen tekéztem ...A tekecsapatunk a jugoszláv bajnokság első osztályában játszott. A tekebírói képesítést is megszereztem. Munkanapokon ajtót, ablakot, csigalépcsőt készítettem a gyárban, hétvégeken pedig utaztam, tekemérkőzéseket vezettem Úgy jártam be az országot, hogy még fizettek is érte. Mellesleg, itt Szlovákiában egyáltalán nincsenek nyelvi nehézségeim. Jugoszláviában szlovákok között dolgoztam, jól megtanultam a nyelvet. Most a füleki Novona bútorgyárban dolgozom, ott vannak magyarok is, szlovákok is, jól megértjük egymást. Aztán másra terelődik a szó. A tengerpartról beszél, ahol ideutazása előtt gyönyörű napokat töltött.- Látod ezt a pólót? - mutat az ingére - ezt még a Crna Gora-i tengerparton adta annak az étteremnek a tulajdonosa, akinél szakácsként dolgoztam. Hogy van-e honvágyam? Van... Ha valami közbe nem jön, a nyáron kiviszem a családomat néhány napra. Kilencvenegy óta még nem voltam odahaza - hát elképzelheted, mit érzek. Levelek nagyon sűrűn érkeznek: ír az édesanyám, a nővérem, az egész rokonság. Tájékoztatnak mindenről, azt írják, hogy a férfiakat ma már nem viszik úgy ki a frontra, mint eddig... ma már csak az önkéntesek harcolnak... Minden este hallgatom a szerb rádió adását, és minden este ugyanazt várom. Hogy mit? Azt, hogy bejelentik:,, vége az öldöklésnek “. - tt -Az ősállatok lábnyomaira 1900 táján bukkantak - egy kis patak vize mosta azokat is ki. Megpróbáltam megszámolni az óriásfenyő évgyűrűit. - Százötven éves volt - segít a vezető -, és közel száz méter magasságú. A törzs vastagsága 2,5 méter körül lehetett. Az ipolytarnóci őslábnyomlelőhely történetében olvastam, hogy 1928-ban, egy kutatás alkalmával került elő az első hatalmas oroszlánlábnyom. Aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal Tasnádi Kubacska András geológus folytatott kutatásokat a térségben. Akkor csupán másfél hektárnyi területet nyilvánítottak védetté, amit be is kerítettek. 1944-ben kiterjesztettek a védett területet, 1976-ban pedig a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága 160 hektárnyit vásárolt meg a falutól. Innen számítva aztán folyamatos régészeti munka indult. 1981-ben csarnokot építettek a lábnyomos terület fölé, az új földrendezés kapcsán 520 hektárra bővült a védetté nyilvánított terület, ahol megtalálható a rinocérosz, a nagy alakú oroszlán, a kisebb macska- és kutyaféle ragadozók, az orrszarvú, a szarvasfélék és különböző madarak lábnyomata. Mivel a területből állati csontok még nem kerültek elő, a kutatók valószínűnek tartják, hogy az ősvilág állatai elmenekültek az elől a katasztrófa elől, amit Abel Othenio bécsi professzor a 19 millió évvel későbbi Vezuv-kitörés okozta pompeji tragédiához hasonlít. Kanada budapesti nagykövete áprilisban tekintette meg az ipolytarnóci őslábnyomos lelőhelyet, és - mint azt a Nógrád megyei parlamenti képviselőkhöz május 7-én eljuttatott levelében írja - felvette a kapcsolatot hazája UNESCO-képviselőjével, aki tanácsára javasolni fogja Ipolytarnóc és környékének a világörökség részévé való nyilvánítását. FARKAS OTTÓ (a szerző felvételei) Családi vállalkozás Ruhabutiktól az éleim iszer - nagy raktárig 1990 tavaszán sorra nyíltak országszerte a magánboltok. így volt ez Ipolyságon is: az élelmesebbje és bátorabbja megpróbált a saját maga ura lenni. A Fölsőtúron élő Krnác házaspár is az elsők között indította be vállalkozását. Feleségét, Magdaléna asszonyt eddigi tevékenységükről kérdeztem.- A rendszerváltozást követő év áprilisában ruhabutikot nyitottunk Ipolyságon. A bolt elindításához kilencvenötezer koronára volt szükségünk, melynek 80 százalékát hitellel fedeztük. Közel egy évig árultunk divatos ruhaneműket, ám fokozatosan csökkent a forgalom, hiszen megtöbbszöröződött a hasonló tevékenységet folytatók száma. így hát elhatároztuk, nyitunk egy élelmiszer-nagyraktárat. Felmértük: mit, hol, mennyiért tudunk megvenni, összeállítottuk az árlistát, s ezt elküldtük a környéken lévő élelmiszerboltok, vendéglők számára. Mikor azután megkaptuk a pozitív visszajelzéseket, nyugodt szívvel hozzáfogtunk elképzeléseink megvalósításához. A férjem, fiam és én megalapítottuk a NEA kereskedelmi társaságot. Kezdetben üdítőket, szeszes italokat és dohányt árusítottunk. Miután kialakult a vevőkörünk, hétről hétre növelni tudtuk árukészletünket, bővíteni a választékot. 1992-ben már havonta 5-6 millió korona forgalmunk volt, így aztán még ebben az évben megvásároltunk egy raktárépületet hatmillió koronáért. A raktárkészlet bővítéséhez újabb kétmillió koronás hitelt vettünk fel, hogy a vevő megtaláljon nálunk mindent, amire szüksége lehet. Ezzel egy időben Nagykürtösön is létesítettünk egy lerakatot. Az idei év érzékelhetően gyengébben indult. Havonta egy-másfél millió koronával csökkent a forgalmunk. Nem keseredtünk el, számítottunk minden eshetőséggel. Azért vagyunk vállalkozók férjemmel együtt, hogy törjük a fejünket, és megoldjuk a nehézségeket. Május tizenötödikétől működik a vámraktárunk, melyet igénybe vehet minden Szlovákiába árut behozó vállalkozó, cég vállalat. A nagykürtösi lerakatunkat bezártuk, de vevőink igényeinek továbbra is eleget teszünk, saját tehergépjárműveinkkel szállítjuk a kívánt árut. Nem félünk a jövőtől. Nyolc alkalmazottunk van, s napi tizenhat-tizennyolc órát dolgozunk: igyekszünk megtartani az elfogadható árszintet, még annak ellenére is, hogy a Cseh Köztársaságból hozott termékeink kicsit megdrágultak. Igyekszünk mindent megtenni a vevőért! Örülünk annak is, hogy jó véleménnyel vannak rólunk partnereink. Nehéz ma a megélhetés, hiányzik a derű a mosoly gondokkal teli mindennapjainkból. Hogy mit hoz a jövő? Nem tudom, de majd alkalmazkodunk, és lehetőségeinkhez mérten tovább cselekszünk... PALÓCZ TURCZI ÁRPÁD Újjáépülhet az esztergomi Duna-híd Jelkép Európa közepén Akár egy év alatt is újjáépülhet a Duna két partját összekötő, a világháború végén lerombolt esztergom -párkányi Mária Valéria híd, azonban amíg magyar-szlovák kormányszinten erről nem születik közös konkrét megállapodás, mindez csupán szándék marad. Az 1895-ben épült ötpilléres, kéttámaszú rácsos acélhíd méreteivel akkor Európában egyedülállónak számított. A komáromi hídhoz hasonló külsejével a Dunakanyar jellegzetes színfoltja volt. Fontos lenne úpépíteni, mert a szlovák oldalról 700-800 ezer ember, Magyarország felől pedig évi egymillió, Esztergomban megforduló turista személyi forgalmán javíthatnának vele. Az újjáépítésre szánt összeg fokozatosan nő, ma körülbelül 700 millió forint. Ezt fele-fele arányban a magyarok és a szlovákok fizetnék. Korábban úgy tűnt, hogy a szlovákoknak van erre több pénzük, de feltehetően a bösi építkezések miatt szűkösebbé váltak a lehetőségek, az államkassza kiürülése a fizetőképességet is jócskán lelohasztotta. A két éve Esztergomban és a szemközti Párkányban megalakult hídbizottság révén a két település önkormányzata szívesen és lelkesen együttműködik az építkezés előkészítésében, Esztergomnak azonban nincs rá pénze. Olyanynyira nincs, hogy ebben az évben 85 millió forintos költségvetési hiánnyal küszködik. A két önkormányzat képviselői rendszeresen találkoznak, és egyeztetik a híddal kapcsolatos feladataikat. A KHVM idén csupán az állagmegóvásra adott pénzt: körülbelül 70 millió forintot. Ebből csak a hídroncsok eltávolítására és a rozsdamentesítésre futja. Az építés műszaki feltételeiben a bizottság már megegyezett. Eldöntötték, hogy eredeti formájában építik újjá a Mária Valéria hidat. Viszont tisztázásra vár, hogy a bösi vízduzzasztás miatt milyen magasra tervezzék azt. P H. ,,Pompeji tragédia“ Ipolytarnócon A világörökség része lesz?!
