Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-25 / 119. szám
6 Szabad ÚJSÁG Mozaik 1993. május 25. Sztárvilág Akiért rajonganak a nők Richard Gere Gere feleségével, a szép Cindy Crawforddal Egy, a nők körében készült hamburgi szociológiai felmérés szerint a férfi filmsztárok között az első helyen KEVIN COSTNER, a másodikon RICHARD GERE, a harmadikon pedig SEAN CONNERY áll. A korán őszülő álomlovag, Richard Gere azonban nemcsak Németországban kedvence a nőknek. Legtöbben bizonyára a Micsoda nő (Pretty Woman) című filmből emlékeznek rá. Filmbéli partnere a tüneményes Julia Roberts volt. Gere ebben a filmben eljátszotta a hófehér paripán érkező királyfit, akiről minden lány álmodik azokon a bizonyos holdvilágos éjszakákon. Igaz, a film végén Richard Gere hófehér öltönyben, hófehér autón, hatalmas csokorral jött kedveséért, de az örök témán ez mit sem változtat. A nagy sikerre való tekintettel szó volt a film folytatásáról is. Mindmáig nem lett belőle semmi, de ki tudja? A szívtipró film- és tévésztárok többségéről kiderül, hogy magánéletükben valójában tisztelik a nőket, rajongva szeretik édesanyjukat, a párkeresésben inkább félénkek, óvatosak, ezért csak későn vagy egyáltalán nem nősülnek. Richard Gere, a 43 éves hollywoodi sztár is csak egy éve nősült. Felesége a világ egyik legszebb és legjobban fizetett top-modellje, CINDY CRAWFORD. Nászútjuk majdnem kudarcba fulladt, mert éppen akkor tudták meg, hogy Gere egyik korábbi barátnője AIDS-beteg. Az újdonsült feleség idegösszeroppanást kapott, s Gere álmai sem lehettek nyugodtak. Aggódott Gere több híres filmbéli partnere, így Julia Roberts, Jodie Foster és Kim Basinger is. De úgy látszik, minden jóra fordult, a viharfelhők elvonultak. Az ifjú pár eléggé csendesen és visszavonultan, de boldogan él. Igaz, Cindy állítólag kicsit féltékeny férje filmbeli partnernőire, főleg az erotikus jeleneteket kifogásolja. Ezért a házaspár sokat videózik, esténként sorra visszanézik a Gere-filmeket, s a sztárférj beavatja feleségét „kulisszatitkaiba", elmeséli, mikor milyen trükköket alkalmaznak filmezés közben, hogy a szexjelenetek minél hihetőbbek legyenek a vásznon. Talán ennek eredménye, hogy Cindy is kedvet kapott a filmezéshez. A bécsi News-ben közölt beszélgetésből kiderül, hogy a sztárnak nincs ellenére ha felesége is színésznő lesz. Büszkén állítja, hogy Cindy mutatós külseje komoly tehetséget rejt. Mint minden későn nősülő „szép fiút", Gere-t is megvádolták a rossznyelvek azzal, hogy házasságával ferde szexuális hajlamait szándékozik leplezni. Gere szerint az ilyen vádaskodások nem a józan ész termékei, így figyelembe sem veszi a pletykákat. Sok színésztársától eltérően azt vallja, hogy ö nem ért a politikához, s nem is óhajt vele foglalkozni Húsz éve tanulmányozza a buddhizmust, s büszkén emlegeti a dalai lámát mint jó barátját és tanítóját, akivel 1981-ben találkozott először. Ez amolyan sorsdöntő találkozás volt. Richard Gere színpadon is ért el jelentős sikereket, de elsősorban filmszínész szeretne maradni. S ha eddigi filmsikereit, filmjeit nézzük (Mennyei napok. American Gigolo, Szerelem kifulladásig, Gengszterek klubja, Higgy neki, hisz zsaru stb.) még sokáig lesz a nők bálványa. (Ivett) Lesz folytatása a Tövismadaraknak Richard Chamberlain Ki hinné, hogy már 58 éves? Hogy még nőtlen? S hogy a nőknél és a szerelemben nincs szerencséje? Richard Chamberlain 1935-ben született Los Angelesben. Eredetileg művészettörténetet és festészetet tanult, színészi ambícióira csak később derült fény. Családja biztosította számára a jómódot, viszont ő a szeretetet, a meghitt légkört hiányolta. Saját bevallása szerint túlságosan érzékeny és félénk a nőkkel szemben. Pedig minden vágya a nagy szerelem, a családi élet, a gyerekek A nőket a legcsodálatosabb lényeknek tartja. De szeret és tud egyedül is lenni. Virágaival és kedvenc kutyája társaságában tölti szabad idejét. Újabban nagyon bántják a csúnya pletykák, melyek állítólagos homoszexualitásra és AIDS-betegségre céloznak. Igazi sztár valójában csak 1961 -ben lett, amikor egy sikeres tévésorozatban a Dr. Kilderben egy orvost alakított. Majd kedvére mókázhatott a Három testőrben. Azután következett a daliás John Blackorn a japán sorozatban, a Sógunban, majd a Monte Christo grófja és a Casanova következett. Szándékosan hagytuk utoljára a legemlékezetesebb és legnagyobb alakítását, a Ralph de Briccassart atyát. 190 cm magas, sudár alakjával, természetesnek ható közvetlenségével és vívódásaival, rokonszenves egyházi embert formált szerepéből. A film meglehetősen kényes témát feszegetett (egy katolikus pap szerelmét egy világi nő iránt, akit kislány korában ismert meg, s aki végigkísérte egész életén). A Tövismadarak világszerte nagy siker volt, s éppen a nagy sikerre való tekintettel állítólag a sorozatnak folytatása lesz, természetesen Richard Chamberlain főszereplésével, habár nehéz elképzelni, mi jöhet még, hiszen az eredeti sorozat a pap halálával ért véget. (Ivett) ,,Mindig vonzott az ismeretlen..." Villáminterjú egy zsebtolvajjal égóta ismerem Janikát, de sosem volt alkalmam megkérdezni tőle, miért kénytelen mások zsebének tartalmából élni, miért viseli el az állandó zaklatásokat és a sok megszégyenítést, amikor jól tudom, hogy idős édesanyjának jól termő kis földje van, amelyet ha megművelne, nem kellene szűkölködnie. Janika ahelyett az autóbuszmegállókban és a boltok előtt kígyózó sorokban vár áldozataira. A kopaszodó, csontos, harmincon túli,,szalmaözvegy" mintegy a tartozékává vált az ingázók mindennapjainak. A megálló körül sétáló csendőrök pedig már csak a rend és megszokás kedvéért léptek közbe, ha a sértett - meglopott- fél nagyon felbőszül. Megszerettük hát Janikát, a kisváros zsebtolvaját. Meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer majd szemtől szembe kerülhetek vele. Ám megtörtént. Kezem csontbilincsének szorításából még akkor sem engedtem, amikor a tárcám már ismét a zsebemben volt. Na de miért tetted?- szerettem volna megkérdezni, de Janika úgy látszik némi rokonszenvet érezhetett irántam, mert kérdés nélkül is megoldódott a nyelve: Nem vagyok én kéregető, és nem is kell igazából a te pénzed. Mindig is jobb volt az, ami a másé; már kiskoromban is jobban ízlett, amit a húgom tányérjából lophattam ki. Dolgozhatnék, kereshetném a kenyeremet úgy mint mások, na de akkor mivé válnék én és a mesterségem? A tárcát, a láncokat ki kell tudni érdemelni. Én furfanggal, ötletekkel teszem. Nézd csak az embereket, szinte óhajtják már, hogy történjen velük valami. Amikor nap mint nap itt látom őket a buszmegállóban, talán még jól is esik nekik a zsörtölődés. Én meg azért is vagyok talán a világon, hogy mások könnyítsenek a leikükön, és engemet szidjanak. A tárcádat visszaadom, magam sem tudom hogy miért, hiszen a csendőröktől én rég nem félek. De egy valamit higgyél el: jobb nekem, sokkal jobb, mint nektek - bök ujjával a buszból kiáradó tömeg felé, majd mintegy nyomatékül, még ennyit tesz hozzá: Nem kell tőlem sajnálni a napi ,,bevételemet", mesterségem amúgy is hanyatlóban van. A bukszák egyre üresebbek, akiknek meg pénzük van, azok csekkekben vagy kofferekben hordják magukkal. Maholnap munka nélkül maradok... Fekete szemei kajánul csillognak a világba. Janikának ugyancsak felvágták a nyelvét - lopni és hazudni is megtanult kölyök kora óta. Csupán egy valamit művel őszintén és becsülettel: a zsebtolvaj mesterségét, (száz) Ezek az amerikaiak! Nincs jobb egy jó anyósnál! Két amerikai szociológus, MEL PORETZ és BARRY SYNRODE, nemrégiben egy igencsak érdekes tanulmányt jelentetett meg. Honfitársaik szokásait, kedvteléseit, valamint „ kényes dolgait" vizsgálták huzamosabb időn keresztül - s ennek az eredményeit adták közre. A tanulmányból a következőket ragadtuk ki: Az amerikai férfiak huszonegy százaléka alszik háton, míg száz nőből csupán ketten választják, tartják kényelmesnek a pihenésnek ezt a fajtáját. Ebből kifolyólag nem is lehet azon csodálkozni, hogy a hölgyek jóval gyakrabban panaszkodnak élettársuk horkolására. A végkifejlet tehát a férfiak számára: az ok nem az anatómiában, hanem a testhelyzetben van! Az amerikai házastársak is összevesznek, feldühödnek olykor egymásra. A férfiak 69 százaléka vallotta azt, hogy a kibékülést ők kezdeményezik. A gyengébb nem képviselői persze azonnal kontráztak: hatvanhét százalékuk vélekedett úgy, hogy a férfiak fenti állítása végképp nem igaz. A válás sem old meg mindent. Ez valóban igaz, hiszen erről az amerikai közvélemény-kutatás is meggyőzően tanúskodik. Az viszont nem igaz, hogy aki egyszer elválik, volt partnerét teljesen megutálja. íme az amerikai példa! Az elvált férfiak 92 (!) százaléka tartja úgy, hogy újra feleségül venné egykori párját. A nők esetében ez az arány: 72 százalék. Felettébb meglepő - legalábbis honi körülményeinkhez viszonyítva - a következő adat is: Az amerikai férfiak 84 (!) százaléka úgy vélekedik, hogy szereti anyósát. (Kedves szlovákiai anyósok, ugye, azért mindezek olvastán egy kicsit irigykednek arra a fránya Nyugatra?!) Igaz, azonnal hozzá kell fűzni, hogy az Egyesült Államokban a fiatal családok 90 százaléka nem él együtt a szülőkkel. (így aztán azért nem annyira furcsa, hogy a férfiak szeretik az anyósukat). A férfiak 68 százaléka szépnek tartja magát, míg a nőknek csupán 22 százaléka vallja mindezt magáról. Szinte hihetetlen, hogy a férfiak kilencvenkét százaléka bámulja magát szívesen a tükörben - Ádám-kosztümben, míg a nőknek mindezt csupán 33 százaléka teszi - természetesen Éva-ruhában. A legtöbb amerikai szinte mindennap mos fejet. A hölgyek - 45 éves korig - sokkal gyakrabban énekelnek a fürdőszobában, mint a férfiak. Az erősebb nem képviselői inkább idősebb korukban pótolják a nótázgatást a fürdőszobában. Ha 21-34 év közötti amerikai hölggyel találkoznak, nyugodtan fogadhatnak, hogy színes alsóneműt visel. Az is szinte törvényszerű, hogy minél idősebb egy amerikai férfi, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy zokniját szépen összehajtva rakja el a szekrénybe, nem pedig csak úgy összecsavarba dobja oda, mint azt fiatal korában tette. A férfiak 67 százaléka határozottan állítja, hogy feleségük jóval több időt tölt a fürdőszobában, mint saját maguk. Ugyanezt vallja férjéről a nők hatvanhét százaléka. A bifszteket gyakran nevezik az amerikaiak nemzeti eledelének. A megkérdezett amerikaiak 59 százaléka teljesen átsütve fogyasztja ezt az étket, 26 százalékuk csak véresen szereti, 15 százalékuk pedig félig sülten. A legtöbb amerikai gyermek úgy fogyasztja a nápolyit, hogy először kettéválasztja egymástól a részeket, lenyalja a tölteléket, majd megeszi az ostyát. Az amerikai konyha elképzelhetetlen ketchup nélkül. Burgonyához szinte minden esetben fogyasztják, de egyéb ételeket is szívesen ízesítenek vele. A spagettit szintén előszeretettel fogyasztják. Ötvenhárom százalékuk úgy, hogy csak villára „tekeri“, a többiek pedig késsel vagdossák a tésztát. (s) Veszélyes komputer Az angliai North Tidwort városkában két tizenéves fiú úgy belemelegedett a számítógépes játékba, hogy észre sem vették: kigyulladt a házuk. A testvérek az épület emeleti szobályában foglalatoskodtak, miközben családi házuk földszintjét elborították a lángok. Majdhogynem az életükkel fizettek hobbijukért. Édesanyjuk, Susan Turner panaszkodott, hogy a számítógép teljesen lefoglalta fiait, olyannyira, hogy semmi mással nem voltak hajlandók foglalkozni. Már sokszor azzal ijesztgette őket, hogy ha nem hagyják abba a játékot, kivágja az egész szerkentyűt az ablakon. Hát most ez a gond megoldódott: minden elégett. Valószínőleg a fiúknak sem támad egyhamar kedvük a játék folytatására. (r)
