Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-24 / 118. szám
6 Szabad ÚJSÁG Mozaik 1993. május 24. Pszichotronika - az új tudományág A pszichotronika a bioenergiai információs folyamatokat tanulmányozó tudományág. Bolygónkon, sőt az egész világegyetemben különféle nem verbális - nem szóbeli - kommunikációs lehetőségek léteznek. A növényekkel foglalkozó, kertészkedő ember megfigyelhette például, hogy ha növényeinket, virágainkat nemcsak egyszerűen ellátjuk, ápoljuk, hanem szeretettel beszélünk is hozzájuk, azok szebben fejlődnek, mint azok, amelyeket csak megöntözünk, megkapálunk vagy átültetünk. Ha egy szeretettel ápolt szobanövény gazdája megbetegszik, a növény is megérzi, megsínyli, „elszomorodik", holott ugyanúgy gondozzák, mint azelőtt. Ha viszont gazdája meggyógyul, a növény újra kivirul. Hasonló kontaktus jöhet létre állat és ember, sőt állat és állat között. Ki ne hallott volna már előre megsejtett, majd megvalósult történésekről. Ismert az a jelenség is, amelyet egyfajta „telepatikus istenhozzádnak“ is nevezhetnénk - meghal valaki, és egy közeli hozzátartozónak (szülő, testvér, barát, társ) egy álomban vagy látomásként megjelenik, és elbúcsúzik. Ez mind-mind egyfajta univerzális kommunikációs mechanizmushoz kapcsolódik, amit ma már nyugodtan nevezhetünk természeti jelenségnek. A természet fogalma alatt természetesen az egész univerzumot kell érteni, annak minden dimenziójával, azaz nemcsak puszta fizikai megnyilvánulási formáit. A mai tudományos világ jelentős része azonban még mindig ebben a megrögzött materialisztikus felfogásban szenved. Ez az elképzelés, amely valamikor a 18. és 19. század küszöbén született, nem tudni, miért kapta a „felvilágosodás“ elnevezést. Egy olyan hihetetlen emberi megalománia korszakát jelezte, amely a világmindenség legmagasabb fokának, az evolúció abszolút csúcsának tekintette az embert, amely az univerzum legfőbb irányító eleme, egy szóval ura. Ez a felfogás felbecsülhetetlen károkat okozott, elsősorban az emberi gondolkodásban. Az ember mintha elveszítette volna a lelki mértéket. Ez a mentalitás szülte azt az elvet is, amely szerint a tudományban, a biológiában is csak a kimondottan materialisztikus elképzeléseknek adhatnak hitelt. Vagyis, csak azt ismerhetjük, amit mérni tudunk. Vajon amit le tudunk mérni, azt valóban ismerjük? Sok dologban nagyon nehéz elképzelni valamiféle mérési módszert. Vannak bizonyos fizikai határok, melyeken túl a mi lehetőségeink között mérni már lehetetlen. A pszichotronika nem úgy foglalkozik ezekkel a nehezen magyarázható jelenségekkel, mint csodákkal, mint természetfelettivel. Mint ahogy Szent Ágoston mondja: „A csoda nem a természet törvényeivel áll ellentétben, hanem azzal, amit az emberek a természetről tudnak.“ Tehát az embert úgy kell vennünk, mint a világegyetem hierarchiájának egyik lépcsőfokát, alkotóelemét, amely természetesen nem a legfelsőbb, bár megismerésének határai kitolhatok, tágíthatok. Ugyanis minden természeti jelenség megismerhető, mégpedig addig a mértékig, ameddig rendelkezésükre állnak az ehhez szükséges eszközök. Éppen ezért kötelességünk becsülettel figyelemmel kísérni mindent, hogy keressük, kutassuk az igazságot. Hamis az az elégedettség, hogy mi már mindent tudunk, már nincs mit tanulnunk. Sok kiváló tudós következetesen visszautasítja még a pszichotronika területén végzett kutatások létjogosultságát is, miközben lassan már minden átlegember tudja, hogy az említett jelenségek léteznek. A tudósok egyszerűen elzárkóznak tőle, így ezt a tudományt gyakorlatilag sarlatánok kezére játsszák, akik aztán visszaélnek vele, kihasználják az emberek hiszékenységét, lejáratják a pszichotronikát, a pszichotronikusokat és persze elsősorban a természetgyógyászokat. A természetgyógyászat a bioenergiai információs folyamatokat tanulmányozza, és az itt szerzett tapasztalatokat, ismereteket a gyakorlatban alkalmazza. Helytelen az a felfogás, miszerint a pszichotronika a természetgyógyászat része, ugyanis maga a természetgyógyászat indul ki a pszichotronika által tanulmányozott jelenségekből. Természetgyógyászattal csak olyan személyek foglalkozhatnak, akiknek erre megfelelő képesítésük van. Manapság nagyon sok az olyan „természetgyógyász“ akinek fogalma sincs arról, mi az. Éppen ezért jó, ha előbb meggyőződünk arról, hogy az általunk kiválasztott szakember rendelkezik-e hivatalosan elismert engedéllyel, amely a gyógyító tevékenységre felhatalmazza. Manapság az egész ország területén működnek jól képzett pszichotronikusok és természetgyógyászok, akik a Szlovákiai Pszichotronikai Egyesület tagjai. Ez az egyesület kapcsolatban áll más országok pszichotronikai egyesületeivel is. Aki nem elégszik meg a hagyományos gyógyászattal, mivel valamilyen oknál fogva nem vezetett nála eredményre, gyakran felkeresi ezeket a szakembereket. Sajnos legtöbbjük csak akkor, amikor más már nem segít. Ha a betegségeket még kezdeti állapotban kezelhetnék, persze eredményesebb volna a gyógyítás. Hasznos lenne, ha ez a terület nagyobb nyilvánosságot kapna. Az emberek többet tudnának meg róla, így bizalmuk is megnövekedne. A tömegek körében ugyanis ijesztő méreteket ölt a dezinformáltság, amelynek következményei bizony elég sajnálatosak. Képek a szülőföldről A 10. Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok keretében a múlt héten Nagykürtösön megnyílt M. Nagy László fotókiállítása. A városi művelődési ház üvegtermében bemutatott mintegy hetven darab fotó keresztmetszetét adja a fotóriporter mesterségbeli tudásának, melyet művészi fokon űz. A szülőföld, Rárósműlyad, a szülőfalu, a palóc ember iránti vonzalma sugárzik ezekből a képekből Ezzel a kiállítással tiszteleg az éltető szülőföld népe az ötvenéves M. Nagy László előtt, aki a fővárosban élve sem feledkezett meg övéiről-őseiről, s akire - mint hírvivőre - büszkék a jó palócok. A kiállítást Reiter László balassagyarmati fotóriporter nyitotta meg. URBAN ALADÁR Szaxofonos példakép A népszerű embereket szeretjük, a népszerűtlenektől elfordulunk. Amióta Bili Clinton az Egyesült Államok elnöke, egyre kevesebb ideje marad kedvenc szaxofonja számára. Ugyanakkor a szaxofonkészítők otthon és külföldön is (pl. Németországban) azt tapasztalják, hogy hangszerük iránt megnőtt a kereslet. Meggyőződésük, hogy jól menő üzletüket Clintonnak és szaxofonjának köszönhetik. Azon, hogy mi lesz akkor, ha Clinton „leesik trónjáról“, egyelőre egyikük sem töri a fejét. (r)----------------Csillogás-----------------A kisvárosi bérház előtt a kora tavaszi, de már nyárinak is beillő napsütésben három-négy srác ámuldozik lélegzet-visszatojtva, de több, arra elhaladó felnőtt is megbámulja a technika csodáját - csillog, villog, elegánsan, tisztára fényesítve a sötét üvegü, fehér színű Volvo. Mostanság egyre többször érkezik vele Svédországból egy ötven körüli hölgy, hogy meglátogassa itt élő szüleit. Az utóbbi egy-másfét évben gyakori látogató, korábban szinte három-négy esztendeig se lehetett látni. Elegáns hölgy, igazi úriasszony benyomását kelti. Szülei viszonylag jó egészségnek ön/endenek. Igaz, a papa két évvel ezelőtt komolyabban megsérült: néhány bordája bánta, amikor a cseresznyefáról leesett. De mostanra már egészen szépen rendbe jött, s hetvenegynéhány esztendeje ellenére jól tartja magát. A mama meg igazán fürge, majdhogynem izgága - egyszerűen nem tud egy helyben maradni, mindig mennie kell. Elmegy bevásárolni, eljár a templomba minden este... Pedig már ő is fölötte van a hetvennek. S ilyen korban sem restell mondjuk papírt gyűjteni, összehordani a kukákból a kenyeret meg miegyebet... Minden szégyenkezés nélkül beletúr a szemétrengetegbe, a kukák mélyébe, járja az utcákat, s amint talál valamit, azonnal cipeli is haza. A jó néhány éve disszidált lány tehát megint hazaérkezett. Most éppen a városba indul. A mama nem tart vele, csak a bejárati ajtóig kíséri el. Ezútttal nem megy vele a papa sem. Fogja magát a nyugati ,,dáma", s útnak indul - autóbusszal. A mama pedig nem sokat tétovázik: irány a legközelebbi konténer. Hátha került bele valami komolyabb érték, amíg ő benn a kávét itta. És valóban sikerrel jár az ellenőrzése. Fogja a „kincset“ - egy kartondobozt -, s irány a bejárati ajtó... Közben félszemmel azért odapillant a napfényben fürdő csodaautóra. Ki tudja, neki mennyit ér, mit jelent ez a csillogás? (susla) Hány éves a kínai ábécé? 4200 éves írásos emlékeket találtak a kínai régészek. Az írásjeleket őrző ősi kerámiacserepek arról tanúskodnak, hogy a kínai íráskultúra legalább ezer évvel öregebb, mint eddig gondolták. A leleteket egy Ting-kung nevű falu közelében fekvő 4200 éves város feltárásánál találták. A széttört cserépedények belső falán a régészek 11 vésett írásjelet találtak, amelyek semmilyen eddig ismert írásjelekhez nem hasonlítanak, jelentésüket eddig még nem sikerült megfejteni. „A most talált írás ezer évvel öregebb, mint a már ismert Tyia Ku-veni írás“ - mondta a pekingi egyetem egyik szakembere. A mindeddig legrégibbnek tartott, csontokra és teknőspáncélra rótt kínai írásos emlék a Kr. e. 16. és 11. század között uralkodó Sang dinasztia korából való. (zs) Ráomlott a piramis 130 millió jen (1,17 millió dollár) kártérítést ítélt meg a fukuokói területi bíróság egy középiskolai diáknak, akire a tornaóra alatt ráomlott egy négyemeletes emberpíramis. Sinobu Jamazaki a nyakán szerzett sérülésektől teljesen béna lett. Koji Maki bíró szerint a testnevelőtanár egyszerűen ígnorálta a biztonsági előírásokat, amikor arra utasította a diákokat, hogy emberpiramist építsenek. Az oktató egy nyolcemeletes piramist szeretett volna felállítani - magasabbat, mint egy ház. (zs.) Több héttel ezelőtt, egy csütörtöki napon, Vladimír Meciar kormányfő felszólította saját mozgalma képviselőit, mondjanak véleményt a kormány nemzetiségi politikájáról, illetve fessenek igaz képet Szlovákiáról. A DSZM egyetlen magyar képviselőjét, Milan Hudinát olyannyira „váratlanul“ érte a felkérés, hogy felolvasta saját „spontán" véleményét a helyzetről. Természetesen a kormányfő szájíze szerint értékelte az állapotokat, Parlamenti janicsárok végnapjai Ferenc József módjára: mindent szépnek és jónak talált. E hősi tett után, kifelé menet a teremből, összeszólalkozott az egyik ellenzéki magyar képviselővel, és nagy hangon, trágár szavak kíséretében védelmezte álláspontját. A közelben álló DSZM-képviselők ugyan nem értették a hangos vitát, de annak tárgya felől nem volt kétségük, így odaszóltak: Miért nem intézitek el ezt az elfajzottat? Mi már rég végeztünk volna vele! Miután valaki azt is megkérdezte: Hogyan honorálták a hűségnyilatkozatot? - a handabandázó honatyában benne rekedt a szó... Nos, minket nem érdekel a 30 ezüst pillanatnyi árfolyama. Az árulást mindig bőkezűen jutalmazták. De akik fizetnek az ilyen szolgálatokért, azok sem becsülik az elvtelenül, önérdekből vagy egyéb megfontolásból janicsárkodókat, sőt inkább megvetik őket. Ez az eset is szolgáljon figyelmeztetésül azoknak, akik úgy hiszik, hogy szánalmas, rövidlátó megnyilvánulásaik bárkinek is hasznára vannak. A méltányosság és az igazság útjáról való letérés még soha, senkinek sem volt a hasznára. Pünkösd van. Nem az ünnep vallási vonatkozásairól kívánok írni - inkább a pünkösdi királyságról, amelynek hosszáról és értékéről mindenkinek van némi fogalma. Talán még Milan Hudina képviselő úrnak is lesz, miután az általa támogatott mozgalom a történelem süllyesztőjébe kerül. BALASSA ZOLTÁN c Szabadakt J Ilyenek a franciák Nem panaszkodhatnak A Francia Statisztikai Hivatal háromévenként részletes kimutatásokat készít arról, vajon hogyan is ól a francia ember. Ebből a számrengetegből ragadtunk ki mi Is néhányat. A legutóbbi kimutatásokból kitűnik, hogy a franciák átlagosan kevesebb bort fogyasztanak, mint mondjuk a hatvanas évek közepén. Például amíg 1965-ben egy főre évi átlagban számítva 91 liter bor jutott, addig 1989-ben mindössze 35 liter! íme, egy valóban követendő példa Szlovákia lakosai számára! De most már azért komolyabb dolgokról. A kilencvenes évek elején már a háztartások 93-95 százaléka rendelkezett telefonnal, tévékészülékkel, fürdőszobával vagy zuhanyozósarokkal, míg a hatvanas évek közepén több háztartásban volt autó, mint telefon vagy éppen WC. Ez sem akármilyen mutató. Egyébként manapság a franciák 77 százalékának van gépkocsija. 21 millió francia közül 10 millió ház-, illetve lakástulajdonos, s ugyancsak rengetegen vallhatnak magukénak valamiféle ingatlant. Párizsban egyébként a háztartásoknak a fele egyszemélyes, de igaz, hogy itt figyelembe kell venni: sok az egyedül élő diák. Az 1982-1990-es években egyre nehezebb munkahelyet találni Franciaországban is. Jelenleg a munkanélküliség több mint tízszázalékos, ami annyit jelent, hogy valamivel több mint 3 millió ember munkanélküli. Érdekes, hogy nem lett kevesebb a munkahely, hanem egyre több nő kíván munkába járni! Mindezek ellenére a nőket jobban sújtja a munkanélküliség (14,7 %), mint a férfiakat (8,3 %). A hagyományos értelemben vett családok mind gyakrabban bomlanak fel. Minden harmadik házasságból egy válással végződik. A gyermekek egyharmada házasságon kívül születik, s 2 millió gyermek csak az egyik szülővel él. Mivel a fiatalok vagy tanulnak, vagy pedig nagyon nehezen találnak munkát, tovább maradnak a családi fészekben - a 20-24 évesek hatvanöt százaléka saját szüleinél él A fiatalok 50 százaléka leérettségizik, de évente mintegy százezren) (!) nem fejezik be alapiskolai tanulmányaikat sem! A francia oktatásügy továbbra is a színvonalasak közé tartozik Európában, ennek ellenére jelentős mértékben növekedett azoknak a franciáknak a száma, akik a tizenkét éves iskola elvégzését követően viszonylag hibásan olvasnak. A franciák általában elégedettek az életszínvonallal. Természetükből adódóan nem nagyon veszik komolyan a gondokat, problémákat, nem csinálnak nagy ügyet semmiből sem. Szóval: azért megvannak! W
