Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-24 / 118. szám
4 Szabad ÚJSÁG Napjaink 1993. május 24. Katonák, fegyverek, seregek A veszély korlátái A kilencvenes évek beköszöntével a közép-európai államok katonai potenciáljai is megismerhetővé, nyilvánossá lettek. Ez a megállapítás azokra a volt szocialista országokra is vonatkozik, amelyekben felemás módon történt meg a rendszerváltás. A hajdani Varsói Szerződés minden volt tagállamának törvényhozása és politikai vezetése elfogadta a védelmi jellegű doktrínát. Eszerint a hadsereg csak végső biztosítéka az ország biztonságának, nem része, csak eszköze a politikai rendszernek. E koncepció tartalmazza még a fegyveres erők országhatáron kívüli felhasználásának tilalmát, valamint az ellenségkép hiányának határozott megfogalmazását. Kamara - gazdagodó tartalommal Útmutatással, tanácsadással könnyebb lesz A Szovjetunió széthullása után tehát a volt szocialista államok megszűntek a birodalom előretolt helyőrségei lenni, és valamennyien az észszerű, a kis országok számára egyedül célravezető katonapolitikát választották. A törvényekben, nemzetközi szerződésekben és a védelmi koncepcióban deklarált egységes szándék szerfölött megnyugtató lenne, ha a térség összes állama olyan politikai és gazdasági stabilitást mutatna, mint például Ausztria. A Kárpát-medence környezetének régi és új államai azonban súlyos belső konfliktusokkal küzdenek. A rendszerváltás befejezetlen volta, a gazdasági nehézségek és a szélsőséges politikai irányzatok erősödése vagy éppen a polgárháború a biztonság garanciáit beárnyékoló jelenségek. Mindazonáltal a térségben reális veszéllyel nem kell számolni, csupán az esetleges lehetőségével annak, hogy a konfliktusok nem feltétlenül maradnak az egyes államok határain belül. A derűlátást nemcsak a számos alkalommal határozottan kinyilvánított békés szándék és a józan ész alapozza meg, hanem a szomszédos országok érdekeinek és lehetőségeinek fölmérése is. Ausztria hadseregének fegyverzete, felépítése és ellátási rendszere eleve kizárja a támadó szándék feltételezését is, jószerivel alkalmatlan annak megvalósítására. Szlovénia minden kétséget kizáróan az osztrák mintát veszi alapul. Horvátország és Szerbia ma is harcban álló felek, szinte minden erejüket fölmorzsolja a polgárháború. Gazdasági, katonai helyzetüket a majdani békében is hosszú ideig meghatározza ez a vérveszteség. Arról nem is beszélve, hogy aligha tudnak talpra állni nyugati segítség nélkül. Cserébe alkalmasint biztonsági garanciákat kell adniuk. A magyar közvélemény, ha valahonnan, hát Románia felől sejti a potenciális támadás lehetőségét. Pedig éppen Románia az az ország, amely már a Varsói Szerződés idejében is az önálló védelemre rendezkedett be. Megtévesztő lehet - a szélsőséges, nacionalista hangokon kívül - az is, hogy szomszédaink közül Románia rendelkezik a második legnagyobb hadsereggel. A mennyiségi mutatók szerint... Harci eszközeik azonban annyira elavultak, hogy jó részüknek a telephely, a bázis elhagyása is megoldhatatlan feladatot jelent. Zömük világháborús eszköz, vagy az 1950-60- as licencek szerint készült. Fegyverzetük jelentős része hazai gyártmányú. E repülőgépek közül egy sem kapta meg az engedélyt nemzetközi légikikötők használatára. Legnagyobb katonai potenciállal rendelkező szomszédunk, Ukrajna különleges helyzetben van. Roppant katonai örökség jutott osztályrészül: a volt szovjet haderő teljes hadászati második lépcsője, amelynek nem kisebb esetleges feladatot szabott a birodalom, mint eljutni az Atlanti-óceánig. Ukrajna az örökölt 700 000 főnyi hadseregét mintegy harmadára készül csökkenteni. A feladat nem csekély, hiszen a volt tagköztársaság seregében 200 ezernél több tiszt és altiszt szolgált. Igaz, csak negyven százalékuk volt ukrán, a többi orosz vagy más nemzetiségű. Ellenben 100 ezer ukrán tiszt és tiszthelyettes más köztársaságokban teljesített szolgálatot. Az irdatlan mennyiségű haditechnikai eszközt értékesítik és konzerválják. Ma még hadászati atomfegyverek is vannak az ország területén. A silókban 176 rakéta lapul 1280 robbanófejjel, 600 atomrakéta és atombomba várakozik a hadászati bombázók fedélzetén. Ezeket 1994-ig kell Oroszországba szállítani és megsemmisítani. Akkor nyerünk ezer kilométer jótékony távolságot ... Legfrissebb szomszédunknak, Szlovákiának még nincs kialakult biztonságpolitikai koncepciója, de vélhetően nem tér el a szövetségi mintától. A válás során a haderő egyharmadát kapta, de tekintettel arra is, hogy a hadiipar 70 százaléka Szlovákiában működött, jóval több harci eszköze van. Ennek a leépítése korántsem egyszerű, hiszen a hadiipari üzemekből elbocsátottak már ma is 60 ezerrel növelik a munkanélküliek számát. így Szlovákia lázasan építi kapcsolatait a fegyverpiacon... (Köztársaság) A regionális mezőgazdasági és élelmezésügyi kamarák a járásokban egyre nagyobb szakmai elismerést élveznek, sok magángazda mégis bizalmatlan ezekkel szemben, és a kamarai tagság helyett az elzárkózást választja. A kamarát ugyanis csak a régi és az új szervezetek egyikének tartják ezek hosszú sorában. Pedig az eddigi szervezetektől merőben eltérő érdekképviseleti szervről van szó. A mezőgazdaságban vagy az élelmiszeriparban érdekelt vállalkozó, aki a kamarától távol tartja magát, tulajdonképpen saját magának árt. így önmagukban a szavak reklámnak tűnhetnek, viszont teljesen más színbe kerülnek, ha áttekintjük, hogy rövid működése alatt mi mindent tett, és a jövőben mire összpontosítja figyelmét például a Dunaszerdahelyi Járási Regionális Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kamara. A számvetésben Patasi Ilona igazgató és Gocon Edit kereskedelmi előadó volt a segítségemre. A járás mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemei, mezőgazdasági szolgáltató vállalatai, termékfeldolgozói és kft-i közül 78 tagja a kamarának, míg a magángazdák közül 39. Elsősorban erre az utóbbi számra kell odafigyelni. A járásban a magángazdák megközelítően ötezer hektár földet vettek saját művelésbe, és ha abból indulunk ki, hogy közülük a legtöbben maximum 20-30 hektáron gazdálkodnak, akkor még bőven vannak, akik tagjai lehetnének a kamarának, de - nem azok. Lévén a kamara alulról építkező ágazati érdekvédelmi és tanácsadó szervezet, sokak viszonya a kamarához csak akkor változik meg, ha a tagságra jogosultaknak hiányozni fog. Ezek ugyanis olyan információktól, tájékoztatástól esnek el, amelyek hiányát a szó legszorosabb értelmében pénztárcájuk is megérzi. A részvénytársaságok, kft.-k, szövetkezetek és üzemek vezetői már tudják, új lett a világ rendje, a régi irányítási forma végképp a múlté. Törvények, előírások és rendeletek egész sorát kell ismerni ahhoz, hogy valaki eredményesen gazdálkodhasson. A kamara egyik feladata éppen ez: az információk közvetítése az érdekeltek felé. Egyrészt a központi Intézkedések, rendeletek, mint amilyen a dotációs politika, a piacszabályozás, vagy ha életbe lép, a kvótarendszer, garantált árak stb. magyarázása, másrészt a járási egyezségek, például a termelők és a feldolgozók közösen megállapított árszintjének rendszeres közzététele. Van magángazda, aki a szükséges rendeleteket ismeri, s így lehetőségeivel is tisztában van, mindig a lehető legjobb megoldást tudja választani. Ha Dunaszerdahelyen járnak, a kamara ügyintéző irodájába is benyitnak, hogy tájékozódjanak, mi újság a nap alatt. Van persze olyan gazdálkodó is, aki mindezt feleslegesnek tartja, aztán rájön, hogy ő bizony olcsóbban adta el vágóállatát, csak azért, mert nem tudott a kamara égisze alatt létrejött áregyezségről. Rövidebbre fogva a példák sorát, a dunaszerdahelyi regionális kamara már elvitte magángazda tagjait Burgenlandba, hogy lássák, miként élnek az osztrák magángazdák (akik egyébként kötelezően tagjai az ottani kamarának - a szerk. megjegyzése). A felsőbb szerveknél az elmúlt hónapokban-hetekben közrejárt a kamara a vetőmagokkal és a növényvédelemmel kapcsolatos dotációs előírások megváltoztatása, valamint bizonyos zöldségféléknél időszakos védővámok bevezetése ügyében. A Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Vizsgáló Intézet dunaszerdahelyi részlegével együttműködésben lépéseket tettek annak érdekében, hogy a járásban telefonos növénybetegség-előrejelző és növényvédelmi tanácsadó szolgálat működjön. Rendszeresen felmérik a mezőgazdasági termékeket feldolgozó részvénytársaságok, kft-k igényeit, és ennek megfelelően termesztési ajánlatokat tesznek a földműveseknek. A kamara irányításával most formálódik a regionális pénzügyi tanács. Az SZK Földművelésügyi Minisztériuma Dunaszerdahelyi Regionális Földügyi és Tájékoztatási Hivatalának, valamint a mezőgazdaságnak is hitelező bankok, illetve takarékpénztár fiókintézeteinek képviselői lesznek a tagjai. Közösen fognak dönteni, hogy az arra érdemesek gazdálkodásuk kisegítéséhez a rendelkezésre álló pénzből mennyi kölcsönt kaphatnak, amit képesek visszafizetni. Ebből egyértelmű, hogy a regionális pénzügyi tanács nem egy általánosan adakozó „szociális intézmény“ lesz, hanem olyan, amelyik az adott gazdaság pénzügyi helyzetéből indul ki, figyelembe veszi korábbi eredményeit, és természetesen azt is, hogy képes-e a pénz visszafizetésére. Ilyen és hasonló, a pénzzel és a hitelekkel való következetes munka lesz a tanács feladata, hogy az kapja a segítséget, aki azt kamatoztatni tudja, nem pedig az, akinek - ahogy mondani szokták - kifolyik a pénz az ujjai között. Nagy gondja és baja a regionális kamarának, hogy egyelőre nem szolgálhat jogi és szakmai, főleg állattenyésztői tanácsadással. Az ok egyszerű és prózai: az ilyen szakembert, főleg jogászt, a tagdíjakból élő kamara nem tudja megfizetni Még egy feladat vár a regionális kamara irodájára. A magángazdákkal és a vállalkozókkal való kapcsolat kiépítése. Az elképzelés szerint az iroda keretében a magánszféra sajátos ügyeinek kezelésére szakbizottság alakulna, és ez a községekben kiépítené a saját sejtjeit. Ezeket akár gazdaköröknek is nevezhetnénk. Nem a név, hanem a munka tartalma a lényeges. A községekben működő gazdakörök összefognák azokat, akik az adott faluban valamilyen módon a növény- és zöldségtermesztésben, az állattenyésztésben, illetve az ilyen jellegű tevékenység termékeinek feldolgozásában és forgalmazásában, valamint a mezőgazdasági szolgáltatásokban érdekeltek. Az ilyen helyi társulásokkal a regionális iroda már közvetlen kapcsolatot tudna fenntartani, és így biztosítanák fentről lefelé és fordítva az információk áramlását. Ez így talán túlszervezettnek tűnik, de annak, aki figyelemmel kisérte az elmúlt hetek tanácskozásait, főleg a trencsénteplici találkozókat, aligha kell bizonygatni, hogy a kormány a Mezőgazdasági Élelmezésügyi Kamarát tárgyaló partnerének fogadja el. Mint minden érdekképviseleti szervnek, konkrét tényekkel kell indokolnia, tehát a lentről felfelé folyó információkra szüksége van. Ugyanakkor ez fordítva is igaz, a központi szinten elfogadott határozatokat a lehető leggyorsabban kell levinni azokhoz, akiket közvetlenül érintenek. Az elmúlt hónapok tapasztalatai sejtetik, a kamara olyan szervvé nőheti ki magát, amely ezeknek a feladatoknak a teljesítésére alkalmas lesz. EGRI FERENC Sok a gondunk, de vannak eredményeink is B izonyítani fogok!“ Ipolykeszi a Nagykürtösi járás határ menti palóc kisközsége, ahol 562 lakos él. Ipolyi Arnold tudós püspök, művészettörténész és mitológiakutató ebben a faluban nevelkedett. A falu polgármesterét, Molnár Józsefet kértem meg, számoljon be jelenlegi helyzetükről,- Meglehetősen nagy becsvággyal fogtam hozzá a szervezőmunkához, miután a választópolgárok többsége rám voksolt a helyhatósági választásokon. Sajnos, egyelőre nem sok kézzel fogható eredményt tudok felmutatni. Ennek legfőbb oka a pénzhiány. Gondolom, nem szükséges ecsetelnem, hisz ez a gond országszerte ismert. Nincs ivóvize a falunak, problémáink vannak a szemét tárolásával. A helyi vízvezeték- és csatornahálózat megépítésének tervezete elkészült, a munkálatokhoz azonban pénz híján nem foghatunk hozzá. Nagy és kényes problémánk mindezek tetejébe az, hogy 1978-ban megszüntették falunkban az iskolát, amit most üjra meg szeretnénk nyitni. Az iskolaépület felújítására, korszerűsítésére azonban csaknem kétmillió koronára lenne szükség. Rendbe hoztuk a falu közutait. Évente 15-20 ezer koronával támogatjuk sportszervezetünket, s kb. ennyivel járulunk hozzá a különféle kulturális rendezvények költségvetéséhez. Sajnos, a nyolcvanhét tagú Csemadokalapszervezetünk az utóbbi időben nemigen tevékenykedik. Az elmúlt évben foglalkoztattuk a munkanélkülieket, és így sikerült rendbe tennünk közterületeinket. Az idei évben a munkanélküliek száma 80 százalék körül mozog. Eddig mindenki befizette hivatalunknak az ingatlan- és földadót. További bevételi forrást jelentenek a bérbe adott épületek,s természetesen a magánvállalkozók. Évi bevételük kb. kilencszázezer korona. Munkámban meglehetősen hátráltatott az a levél, melyet februárban juttattak el hozzám a lakosok azzal a felszólítással, hogy a jelenlegi önkormányzattal együtt mondjak le a tisztségről. Azzal vádoltak meg, nem tettem eddig semmit a faluért, s unokatestvéremmel együtt - aki az alpolgármester - „basáskodom“ a falu felett stb. Az aláírók száma azonban nem tette ki a lakosok számának húsz százalékát, így a beadvány nem minősült petíciónak. Ennek ellenére összehívtunk egy falugyűlést, melyre az aláíróknak csupán az egynegyede jött el, s közülük is többen azt állították: nem is tudták, mit írnak alá. Úgy határoztam, hogy azokért maradok a polgármesteri székben, akik megbecsülnek és bíznak bennem; szeretnék az egész falu előtt bizonyítani. PALÓCZ TURCZI ÁRPÁD A nemzeti és ideológiai terror áldozatáról emlékeztek meg Tótkomlóson Több száz sorstársával együtt 18 évesen 1947-ben családfőként űzték el szülőföldjéről, Érsekújvárról Kurucz Ferencet, és telepítették Tótkomlósra. Az anyaországban sem élhetett sokáig békében, mert Újvárott hátrahagyott földjei alapján 1949-ben kuláknak nyilvánították, és munkaszolgálatos katonaként Kiskőrösre vonultatták be. 1951-ben az embertelen bánásmód miatt Nyugatra akart szökni, de elfogták, és a Budapesti Katonai Törvényszék életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Pár év múlva újból szökést kísérelt meg a gyüjtőfogházból, de börtöntársai között is akadtak besúgók, így aztán az utolsó pillanatban elfogták Kurucz Ferencet. A fogház udvarára kivezényelt rabok előtt még ugyanaznap őrei kegyetlen módon megkinozták, majd példát statuálva halálra verték a Felvidékről kitelepített fiatalembert. Édesanyja sokáig kerestette őt, és csak évekkel később kapott választ az igazságügyi minisztériumtól, miszerint fia betegség következtében halt meg, és az Új Köztemetőben van eltemetve, jeltelenül. így ért tragikus véget egy felvidéki fiatalember rövid élete. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a Magyarországi Munkaszolgálatosok Szövetsége kezdeményezte az ötvenes években elpusztított bajtársaik felkutatását, akik áldozatul estek a Rákosi-korszak ideológiai terrorjának. Kurucz Ferenc is áldozata lett ennek a kegyetlen, Sztálinnak a vélt bűnök miatt minduntalan bizonyítani akaró rendszernek, miután szülőföldjéről elűzte őt a szlovák nemzeti terror. Két szörnyű csapást mért rá az élet, és a másodikba belepusztult. Tisztelet és hála Tótkomlós községének, mely 1993. május 14-én a helyi katolikus templom falán felavatott emléktáblával és a temetőben Kurucz Ferenc jelképes sírjánál elhelyezett fejfával állított örök emléket a mártírhalált halt fiatalembernek. Az ünnepi megemlékezés fővédnöke a budapesti Rákóczi Szövetség volt. Az ünnepség résztvevői a „Tótkomlósi Nyilatkozattal" fejezték ki azt a gondolatot, hogy a megbékélésre nagyon nagy szükség van napjainkban, de nem szabad, hogy ennek ára a sérelmek, bűnök és igazságtalanságok teljes megbocsájtása, elfeledése legyen. Kurucz Ferenc és társainak tragédiája arra figyelmeztet bennünket, hogy a szlovákokéval sokban megegyező történelmünknek ez a sötét fejezete, a Kassai Kormányprogram hatálytalanítása hiányában máig lezáratlan. SZÁRAZ DÉNES N YILA TKOZA T A második világháború alatt és az azt követő időszakban nemzetek és nemzeti kisebbségek ellen elkövetett tömeges erőszaknak, üldözésnek és elnyomásnak az áldozataira emlékeztek a tótkomlósiak, a Rákóczi Szövetség, a MUSZ és más hazai, illetőleg szlovákiai szervezetek nevében rendezett emlékünnepség közönsége Tótkomlóson. A magyar-csehszlovák lakosságcsere évszázados közösségeket rombolt szét, családokat és rokonokat szakított el egymástól, szülőföldjétől és mindentől, ami az emberi életben fontos. Idejétmúlt ideálok nevében és jegyében történt mindez, a nemzetállam eszméjére hivatkozva meggyalázták az emberi méltóságot, ilyen módon megcsúfolva az alapvető emberi és kollektív jogokat, értékeket. Kurucz Ferenc (1929-1952) Csehszlovákiában a nemzeti, Magyarországon az ideológiai türelmetlenség áldozata lett. Az ő és sok tízezer társának a tragédiája arra figyelmeztet bennünket, hogy a szlovákokéval közös történelmünknek ez a sötét fejezete mindmáig lezáratlan. Mi, akik azért jöttünk össze, hogy Kurucz Ferenc jelképes sírja fölött emlékezzünk, felhívjuk az illetékes szlovák, valamint magyar társadalmi és politikai szervezetek és intézmények figyelmét: Kurucz Ferenc és sorstársai mindmáig nem részesültek sem erkölcsi, sem anyagi jóvátételben. Márpedig enélkül és főképp az elkövetett történelmi és erkölcsi vétség nyílt beismerése nélkül nem következhet be az annyira óhajtott megbékélés a két nép, a magyar és a szlovák nemzet között,és nem zárható le történelmünk e sötét időszaka. Holott a megbékélésre sosem volt nagyobb szükség, mint éppen napjainkban. A ma is tomboló nemzetállami rövidlátás ellen, a nemzeti kisebbségek tagjait másodrangú állampolgárként kezelő államnacionalista magatartás ellen és a nemzet nevében elkövetett mindennemű morális vétség ellen emeljük fel szavunkat. Ezek veszélyeire figyelmeztessen bennünket TÓTKOMLÓS és az ide szakadt Kurucz Ferencnek jelképes sírja és emléktáblája. Tótkomlós, 1993. május 14. Á* ünnepség résztvevői
