Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-19 / 114. szám
4 Szabad ÚJSÁG Családi kör 1993. május 19. Vallomások a családról ............................................................................................................................................. GAZDÁLKODJ OKOSAN! Olyan ez a világ, mint egy gigantikus mértékű könyvtár. A polcokon a könyvek - emberek. Sok-sok regény, legtöbbjükbe egész életük során bele sem lapoz senki. A múltkoriban úgy adódott, hogy kinyílt előttem egy ilyen „ember-regény“. Hősnőjét nevezzük Verának, a foglalkozása - mondjuk legyen - bolti eladó. E csöppnyi titkolódzás okát az alábbiaktól megérted majd kedves olvasóm. Verával - az ápolt, feltűnően csinos, 30 körüli fiatalasszonnyal - úgy hozta sorsunk, hogy valamely hivatalos ügy során várakoznunk kellett, s hogy jobban teljen az idő, hát szóba elegyedtünk. Gyerekekről beszéltünk, 9 éves kislányát, 5 éves kisfiát említette. Nálam meg - szakmai ártalommá lett már a faggatódzás -, ha nincs rá különösebb okom, kérdezek akkor is.- A párod mivel foglalkozik? - érdeklődtem, és még magam sem sejtettem, hogy ez az a kulcs, amellyel fölnyitottam Vera regényét.- Tudod ez nem olyan egyszerű - nézett rám mosolyogva - nekem van is párom, meg nincs is. Az én gyermekeim meglehetősen különös módon születtek. Nem éltünk jól már akkor sem, amikor terhes lettem a kislánynyal, de valahogy égi jelnek vettük, úgy gondoltuk: ö, ha megszületik, megerősíti majd a kapcsolatunkat, rendbehozza ami elromlott, és összetart majd minket. Vera azóta kénytelen volt megtanulni, hogy ilyesmi nincs: a gyermek nem a rossz házasság megjavítására való. A szülés során komplikáció lépett föl, hetekig a kórházban kellett maradniuk. Mire hazamentek - a férj már el is költözött. Csak egy levél várta: „Ne haragudj, nem akarok veletek élni, jobb ha most elmegyek. Tartásdíjat természetesen küldök." Elváltak. Verára pedig - úgy érezte - rádőlt a világ. Édesanyja - aki szerencsére közel lakik - sokat segít ugyan, de hát ó maga is dolgozik, így aztán nem vállalhatta a százszázalékos nagymamaságot. Gyesről, gyedről, szó sem lehetett, Verának vissza kellett mennie dolgozni, hogy meg tudjanak élni. Jött a bölcsödé, később az óvoda - szerencsére a kislány jól bírta, nem sokat betegeskedett. Egy-két depressziós év után Vera kezdett rendbejönni, összeszedte magát, fodrászhoz járt, megszépült, talpraállt Közrejátszott a dologban persze egy új szerelem is, amely a munkahelyén bontakozott ki lassan, szinte észrevétlenül. A kolléga őszinte volt. Mindjárt az elején megmondta, hogy nős két gyermeke van és - bár már nem szerelmes az asszonyba -, nem válik el tőle soha! Vera tudomásul vette, nem akart ö bonyodalmakat, csupán egy kis boldogságra, örömre vágyott, ami színt visz elszürkült, robotolós életébe. Volt azért egy titkolt, dédelgetett álma, amit barátainak sem mert bevallani: szeretett volna még egy gyermeket Nem szólt róla senkinek, még az édesanyjának sem, hiszen az ő körülményei között kétségkívül esztelenségnek tűnhetett az új kisbaba. Amikor végül teherbeesett, barátja elsápadt a hír hallatán:- Hibás vagyok, meg kellett volna mondanom neked, de nem tartottam fontosnak és ilyesmivel nem dicsekszik az ember. A lányom mozgássérült, a fiam szellemi fogyatékos. így születtek. El kell vetetned a babát, szinte biztos, hogy ó is hibás lenne. Most már érted, hogy miért nem válhatok el az asszonytól, nem hagyhatom ott magára a két beteg gyerekkel. Vera alig hallotta mit mond a férfi, pedig latinul is említette a gyerekek baját. Vera csak azt tudta, hogy túl van Zolczer László illusztrációs felvétele a harmadik hónapon és hogy mindennél jobban szeretné világra hozni ezt a kisbabát! Rohant Czeizel doktorhoz, aki komolyan hallgatta végig. Szerinte, ha a két sérült gyermek apja új anyával vállal gyermeket, 50-50 százalék az esély arra, hogy egészségesen vagy betegen szülessék. Vizsgálatokat végeztek, azok biztató eredménnyel jártak. Vera azt mondta. kockáztatunk! Senki se tudja, mit állt ki azokban a hónapokban. Aggodalmait ráadásul titkolnia kellett, hiszen édesanyjának sem mondhatta el szorongása igazi okát: úgy gondolta, ha a csecsemő sérülten születik, ráér majd akkor megtudni a bajt. Barátja valahogy eltávolodott tőle: látnivalóan félt, nem ezt várta a Verával való kapcsolattól. Gondnak-bajnak elég volt a már meglévő törvényes két beteg gyerek, Verától örömet, szerelmet, gondtalan szórakozást akart volna csupán. Szokatlan dologra szánta rá magát a fiatalasszony: írásba adta a barátjának, hogy születendő gyermeke számára sem tartásdíjra, de még névviselésre sem tart igényt. A szorongó barát szó nélkül eltette az írást, és láthatóan nagy kő esett le a szívéről. Ha nincs felelősség - úgy mindjárt más. Hanem addig elhidegültek egymástól. Amikor a kisfq megszületett - szerencsére makkegészségesen - még meglátogatta őket, virágot is hozott. Harag nincs - néha még érdeklődik a gyerek hogyléte iránt, de a közös programok egyre gyakrabban elmaradtak. Mindig közbejött valami. Vera mégis boldog. Sovány, mint az agár, csupa lótás-futás az élete. Reggel óvoda, iskola, délután haza, vásárlás, főzés, tanulás, vasalás, tanulás a nagyobbik gyerekkel, olykor ha valamelyik beteg, vagy helyettesíteni, túlórázni kell: nagymamát, szomszéd nénit szervez és koordinál, hogy egymást váltsák, amíg ő hazaérkezik. Olyan üzletben dolgozik, amely hétvégeken is nyitva tart. Bár a kollégák figyelembe veszik nehéz helyzetét - mindig mégsem vonhatja ki magát a szombat-vasárnapi ügyelet alól. Nem értem, hogyan bírja testi-lelkianyagi erővel. Vera csak nevet: „ Imádom őket. Egyszerűen kitöltik az életemet. Ha rájuk nézek, mintha aranyból volnának. Nem lehet elmondani milyen öröm, hogy érdemes volt kockáztatni, mert szépek, egészségesek, okosak. “ Vera története ezzel véget ér. Lábához tett nejlonszatyrában száraztészta, kechup - ebből készül majd a vacsora. A várószoba asztalán újság. Éppen egy interjúnál van kinyitva: a terhességmegszakítások ellen szólít fel. Verára gondolok. Lám, neki ehhez nem kellett cikk, törvény... BEDECS ÉVA Bizonyára sok férj és feleség olvassa keserű mosollyal a beosztásról, a közös költségvetésről szóló sorokat, hiszen nem kevés házasság romlik el, esik szét éppen azért, mert mindjárt a kezdetek kezdetén nem egyeztek meg, nem tisztázták, hogyan fognak gazdálkodni. Szinte állandó téma, ha veszekedni akarnak, hogy ki mit hozott a házasságba. „Ez az én pénzem, az én keresetem“ - érvel az egyik vagy a másik. És ez a hangvétel, ez a szemlélet határozza meg aztán azt is, hogy kinek mennyi a beleszólása abba, milyen bútort, kocsit stb. vegyen a család. Tény, hogy egyik ember kevésbé ért a gazdálkodáshoz, mint a másik, de ezt is tisztázni lehet, s eszerint eldönteni, ki kezeli a pénzt, persze, közös megegyezés alapján, együtt meghatározva a legnagyobb kiadásokat. Azt pedig mindenkinek tudnia kell, hogy a házastársak teljes jövedelmét közös szerzeménynek kell tekinteni, hiszen mindkettőjük munkája, erőfeszítése benne van a család gyarapodásában. Még akkor is, ha az egyik fél „csak“ háztartásbeli. Persze az elméleti tanács mindig csak általános lehet, mert egyik család a kisebb jövedelemmel is jobban tud gazdálkodni, mint a másik a nagyobbal, ha hiányzik az életükből, napjaikból a rendszeresség, a beosztani tudás. Ahol a takarékosság, az „egy korona felesleges kiadást sem!“ elv uralkodik, ahol papírra kerül minden elképzelés, s tudnak kalkulálni, ott nincs szükség ilyen és ehhez hasonló tanácsokra. Kérdés, hogy azok, akiknek könynyen kifolyik a pénz a kezükből, mit fogadnak meg belőle. Az mindenesetre jó lenne, ha megtanulnák, hogy a rezsi és a kosztpénz összegét meghaladó bevételt legjobb azonnal a takarékpénztárba bevinni. Betétkönyvről nehezebb kivenni, mint a pénztárcából, tehát kisebb a kísértés, hogy könnyelműen elköltse valamelyik családtag. Vannak, akik már beletörődtek, hogy ők képtelenek takarékoskodni, tehát úgy intézik a nagyobb beruházásokat, hogy kölcsönt vesznek fel ezekre, amelynek részleteit az egyik vagy a másik házasfél havi fizetéséből törlesztik. Nos, ha nem megy másként, így is meg lehet próbálni gazdálkodni. Ami a háztartások havi kiadásában az említett állandó költségeken, a rezsin (lakbér, vonat-, busz-, villamosbérletek, villany, gáz, üzemi-, iskolai étkezde) kívül a legnagyobb tétel - az az úgynevezett kosztpénz. Főleg, ha ebből vásárolják a tetemes alkoholmennyiséget is... Ahol ez így van, ott szinte másra már nem is futja, hiszen nemcsak az élelmiszer, a hús és a zöldség drága, hanem a sör és a rövidital is. Itt nyugodtan megállhatunk: ha valamin lehet takarékoskodni, hát az az ital. Mind az alkohol, mind az üdítők. Igaz, hogy ma már az ásványvíz sem olcsó mulatság, de ha otthon készítjük a szódavizet, és szörpökkel ízesítjük, akkor sokkal jobban járunk, mintha a túlcukrozott palackozott üdítőket vásárolnánk. A legjobb azonban az lenne, ha megtanulnánk a rostos gyümölcslevek készítését. A mixer ma már csaknem minden háztartásban föllelhető, de ha nincs, csak egyszeri kiadás! És egészséges, vitamindús italokkal kedveskedhetünk a gyerekeknek, az egész családnak, ha áttérünk a rostos gyümölcslevek fogyasztására Pénztárcába vágó tétel: a hús. Rendkívüli módon megdrágult mind a marha, mind a sertéshús. Ha a család kevesebbet fogyasztana a húsfélékből, csak jól járna, egészségesebb maradna. Boltjainkban ma sokféle, különböző fagyasztott hal kapható. Ezek rendkívül gyorsan, könnyen elkészíthetők, jó lenne, ha hetente legalább egyszer az étrendbe iktatná minden család. A tojás, a túró, a juhtúró nyugodtan lehet húspótló étel. Egyáltalán: kérdezzük meg az idős embereket! Nem volt butaság a heti két „tésztás nap", egészségügyi, és takarékossági szempontból is volt jelentősége. Ma - ha nem is „tésztás" napot, de gyümölcs vagy zöldségnapot mi is az étrendünkbe iktathatunk. Habár a gyermekek szempontjából a kelttészták fogyasztására is szükség volna. Sajnos, nagyon kevés fiatal háziasszony tud (vagy akar) pl. kalácsot sütni. Pedig olcsóbb egy kelttésztából készült túrós vagy cseresznyésmákoslepény, egy sütet pizza otthoni elkészítése, mint a szeletenként, itt-ott vásárolt. A zöldség: bizony, ha a piacon kell vásárolni, nem olcsóbb, mint a hús. De azért a fő szezonban tárolható olcsóbban is, tehát mindenképpen oda kell figyelnünk, hogy parajból, kelből, karalábéból - és gyökérzöldségböl - mikor tudjuk a legolcsóbban a legjobbat vásárolni. Akinek a kertjében megterem, annak csak az elkészítés különböző módját kell megtanulnia, s máris hozzájárult családja ésszerű és takarékos ellátásához!-------------Itt az ideje-------------A kapor ilyenkor a legzsengébb, a legdúsabb. Sok kertben szinte úgy nő, mint a gyom, elborítja a zöldség, a burgonyaágyásokat. Ne dobjuk ki, hanem tartósítsuk, hiszen ennyire friss, zsenge már csak az őszi kapor lesz! A megmosott kaprot csöpögtessük le, s gyorsan szárítsuk meg. Ehhez a legjobb a hajszárító. Miután megszáradt, finomra metéljük össze, s bébiételes üvegekbe szorosan tömködjük bele. öntsük fel étolajjal, s tegyük a hűtő oldalrekeszébe. Néhány óra (vagy egy nap) múlva, miután felitta az olajat, öntsük utána, hogy teljesen ellepje a kaprot az olaj. Nagyon sokáig eláll, s teljesen friss marad. Készíthetünk belőle kaporszószt, de ízesíthetjük vele az újburgonyát, a burgonyalevest, a tökfőzeléket. Keverhetjük juhtúróba, uborkasalátába. Az olaj is átveszi a kapor illatát, tehát akár külön is használható nyári salátákhoz. Ugyanígy tehetünk el zöldpetrezselymet is. A lényeg, hogy az eltett, illóolajakat tartalmazó zöldségféle száraz legyen, s hogy levegő ne maradjon az egyes, üvegbe helyezett rétegek között, és hogy az olaj teljesen ellepje. Vera két gyermeke Az elmúlt héten tették közzé a hírt, hogy a Nyitrai járásban csaknem száz ember betegedett meg Q-lázban, amelyet kecskéktől kaptak meg. Milyen betegség ez tulajdonképpen és hogyan lehet felismerni, védekezni ellene? H. K. leveléből A Q-láz a Rickettsiák okozta ragályos betegségek közé tartozik. Ezek a baktériumoknál kisebb, a vírusoknál valamivel nagyobb, de a vírusokhoz hasonló kórokozók. Okozhatnak kiütésekkel járó lázt (tífuszt), előidézhetik a légzőszervek gyulladását, amelyet követően a kötőhártya is begyullad, de megtámadhatják az emésztőrendszert is. Magát a Q-lázt a Rickettsia (Coxiella) burneti idézi elő. A Rickettsiák a vérszivó rovarok által a háziállatokról az emberre terjedő kórokozók. Terjeszthetik a kullancsok, tetvek, a patkányok. A háziállatok közül elsősorban a kecskék és a juhok betegsége, ugyanis ezeken élősködnek. Csípéssel, vakarással, állati váladékkal az emberre, az ember vérébe kerülhetnek. Ma már leginkább csak Afrikában okoznak járványokat, a Q-láz egy időben a Balkánon is nagyon gyakori megbetegedés volt. Nálunk a rickettiósist foglalkozási ártalomként tartja számon az orvostudomány. Az állattenyésztésben dolgozók körében - elvétve - szokott előfordulni, főleg elléskor, vetéléskor fertőződhetnek meg vele az állatgondozók, ugyanis az állat placentáris váladékában nagyon jól szaporodnak. A beteg állat tejének nyersen történő fogyasztása által is terjedhet. De az állat szőre, a takarmány, a trágya is megfertőződhet és terjesztheti a Q-lázt, vagy a rickettiósis valamelyik megbetegedését Ezeknél a lappangási idő 1 héttől 3 hétig terjedhet. A tünetek: elsősorban láz, de lehet a 4-5. nap erősödő köhögés, mellkasi fájdalmak, hörgő légzés. Lehet könnyű lefolyású - gyermekek és fiatalok esetében - mint az egyszerűbb náthaláz, meghűlés. Viszont lehet egészen súlyos kimenetelű is, ha a beteg nem kap időben megfelelő kezelést. Rendszerint Q-lázra gyanakszik az orvos, ha nem tipikus tüdőgyulladás esetével találkozik, és ha a munkahelyi körülmények is erre utalnak. (Ha a beteg istállóban, állatokkal dolgozik). Ilyenkor a szerológiai vizsgálat specifikus antigén növekedését mutatja a vérben. A Q-láz antibiotikumokkal eredményesen gyógyítható. Járványellenes intézkedések: a beteget a fertőző betegségek osztályán, a kórházban gyógyítják. A ruházatukat, az általuk használt eszközöket fertőtlenítik. Megelőzés: Védőoltásokkal elkerülhető, hogy az állatgondozók megbetegedjenek, tudni kell azonban. hogy a Q-láz elleni védőoltás az emberek számára csak egy éves védettséget biztosít. Nagyon fontos - mint minden más, állatokról terjedhető betegség szempontjából is - a higiéniai előírások betartása. Az állatgondozónak a munkaruhát és lábbelit, miután az állatok ellátását befejezte, le kellene vetnie, s alapos tisztálkodás után utcai ruhában kellene hazatérnie. Ma sajnos, egyre többen - szinte mindenütt - vétenek ez ellen az előírás ellen. Munkaruhában, csizmában vagy bakancsban indulnak haza, s térnek be útközben egy sörre... A nyitrai példa is bizonyítja, hogy milyen veszélynek teszik ki így a többieket is. Manapság még fokozottabban kell ügyelni a járványegészségügyi előírások szigorú betartására, mivel az emberek sokkal többet utaznak, mint azelőtt. A titokban becsempészett díszmadarakkal, az előírások megkerülésével külföldről behozott különféle állatokkal számos, eddig alig-alig előforduló, vagy nálunk ismeretlen betegség felütheti a fejét, s okozhat járványt. Különösen érvényes ez a náthaláz tüneteihez hasonló, azokkal összetéveszthető megbetegedésekre, de például akinek eszébe jutna „csak úgy" egy majmot hazahozni, az ne feledje, hogy így a himlőt vagy az AIDS-t is az otthonába „csempészheti“... A nyitrai esetre utalva: kár lenne, ha a Q-láz ilyen előfordulási lehetősége elvenné a kecsketenyésztéstöl azoknak a kedvét, akik hajlottak arra, hogy ezt a (tehéntejnél egészségesebb, a tejérzékenyek számára is ajánlott) teje miatt hasznos háziállatot tartsák. A háziállatok egészségvédelmét az állatorvosra kell bízni. A Q-lázt okozó Rickettsiáktól védőoltásokkal mind a kecskék, mind a juhok megszabadíthatok. Az állattartás lényege - éppúgy, mint az ember egészségéé
