Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-14 / 86. szám

/ 929 01 IRSSNSJ KNÜ.--.0' _____________________________________________ ! NA JS iC A STPvEDA — MAI SZAMUNKBAN: NYOLCOLDALAS MŰSOR MELLÉKLET JÖVff HETI TÉVÉ- ÉS RÁDIÓMÍÍSOR —MIIIMIIIIIIIIIIIi Tr'J Kelet—Közép-Európa elnökeivel együtt Michal Kovác Washingtonba A többi kelet—közép-európai köztársasági elnökkel együtt Michal Kovái is részt vesz áprilisban Washingtonban a holocaust zsidó áldozatai múzeumának megnyi­tásán. Az ünnepséget jelenlétével megtiszteli Bili Clinton amerikai elnök is. MAß KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP SZERDA 1993. április 14. III. évfolyam 86. szám Ára 3 korona Félrejáró demokrácia Látogatása során köztársasági elnö­künk találkozik bank- és pénzszakem­berekkel, és az ott élő szlovákokkal is. Háromnapos washingtoni tartózkodá­sára Michal Kovádot elkíséri a külügy­miniszter, a pénzügyminiszter és a szlo­vákiai zsidó hitközség képviselete is. Egyébként Szlovákiának nincs még kinevezett amerikai nagykövete, s ha­sonlóan az új amerikai nagykövet kine­vezéséig valószínűleg az év közepéig várni kell. Az EK húsimporttilalmának hatása Kemény és hátrányos... Pozsonyban tegnap Anna Majkutová, a földművelésügyi minisztérium szóvivője úgy nyilatkozott, hogy az egykori KGST-tagállamokból az Európai Közösségbe irányuló élőhús-, hús-, tej-, húsipari és tejipari export leállítása túlságosan is kemény, sőt hátrányos intézkedés az említett országok szempontjából. A Brüsszelben székelő Nemzet­közi Állatorvosi Bizottság ellenőrei április 1-je és 8-a között azon mun­kálkodtak, hogy megállapítsák, va­jon Szlovákia, Csehország, Magyar­­ország és Szlovénia területén előfor­dul-e a fertőző száj- és körömfájás. Annak ellenére, hogy ilyen ered­ményre nem jutottak, az Európai Közösség meghozta az említett ren­delkezését. Majkutová szerint a földművelésügyi minisztérium úgy döntött, hogy a külügyminisztéri­ummal együtt egy tiltakozó nyilat­kozatot fogad el, amelyet megkül­denek Brüsszelbe az Európai Kö­zösségnek. Ezenkívül az illetékes tárca megteszi a további lépéseket a visegrádi közösség tagországaival összhangban, hiszen azokat szintén megkülönböztetően érinti az emlí­tett határozat. A fentiek illusztrálására közöljük, hogy több mint 500 tonna bárány­húst és több mint 400 tonna élő bárányt szándékoztak exportálni Szlovákia mezőgazdászai a húsvéti ünnepek előtt. Tekintettel arra, hogy az ^Európai Közösség Nem­zetközi Állatorvosi Bizottsága letil­totta ezt az exportot, ezáltal Szlová­kiát több mint 5 millió német márka kár érte. A kár mennyisége még nem végleges, hiszen az élőállatok exportjának elmaradásával további kiadások keletkeznek, ami a kárt többszörözi. Hasonlóképpen vélekednek Csehországban is, hiszen Josef Lux cseh mezőgazdasági miniszter má­jus 10-éig leállíttatta a húsexportot az EK-országokba, így Csehország a harmadik Magyarország és Lengyel­­ország után, amely ilyen intézkedést elfogadott. Megfigyelők szerint a jelenlegi helyzet az adott kérdésben nem je­lent mást, mint kereskedelmi hábo­rút a „keleti” országok, valamint az EK között. Alexandr Vondra cseh külügyminiszter szerint a „visegrádi négyeknek” ebben a kérdésben kö­zösen kellene fellépniük. Éppen ezért meglepő a lengyel fél lépése, hiszen Lengyelország nemcsak az EK-tagországokból, hanem Csehor­szágból is leállította az élelmi­szerexportot. Csehországban egyébként az álla­mi állat-egészségügyi igazgatóság megtiltotta azoknak az élelmi­szertermékeknek a kirakodását, amelyeket nem engedtek be Ma­gyarországra és Lengyelországba. Ezekben az országokban ugyanis még az elmúlt héten életbe lépett az EK-tagországokban hozott intézke­désekhez hasonló rendelkezés, hogy megállítsák a száj- és körömfájás el­terjedését. Csehországban egyéb­ként felkérték a rendőrséget is, hogy azon kamionok vezetői, akik gépko­csijaikon az említett áruval rendel­keznek, hagyják el az ország terüle­tét. Az utasítást tegnap éjfélig kel­lett teljesíteni. A Bosznia feletti repülési tilalom betartásának kikényszerítésére száll fel a felvételünkön látható F-15 típusú amerikai repülőgép teljes fegyverzetben (Telefotó: TA SR/AP) memmtmmmmmmmsmssmmiimsmmmmsssmtmmtmtmmmmmímmsmmmmmimmm Ma kezdődik a puccsisták pere Moszkvában Fény derül valamire? Ma kezdődik Moszkvában a legfel­sőbb bíróság épületében az 1991. évi augusztusi államcsínykísérlet vezető­inek pere. A vád az, hogy meg akarták dönteni Mihail Gorbacsov elnököt és hazaárulást követtek eL Az augusztusi események óta eltelt húsz hónap alatt a per előkészítése propagandista mé­reteket öltött, amit most, a küszöbön álló népszavazás alkalmából is igye­keznek IdhasznóInL Jelcin elnök hívei elítélik a puccsis­tákat, ezzel szemben Haszbulatov, a parlament elnöke politikai pernek mi­nősíti az ügyet, amely a „kapitalista pár­ti erők és árulók” kísérlete, amely a népképviselők kongresszusának meg­döntésére irányul. A per folyamán nyilván felmerül a kérdés, hogy a vád kimeríti-e az állam­csínykísérlet lényegét. A védelem nyil­ván azt igyekszik bebizonyítani, hogy a vádlottak meg akarták akadályozni a Szovjetunió széthullását. Ilyen esetben kényszerítő körülmények álltak volna fenn és ez felmentené őket. Amennyi­ben a bíróság megállapítja, hogy bűn­­cselekményt követtek el, felmerül a kérdés, hogy az orosz büntető törvény­­könyv mely paragrafusa érvényes csele­kedetükre. A védők rámutatnak, hogy a főállam­­ügyész Sztyepankov még a per meg­kezdése előtt közzétette könyvét Ösz­­szeesküvés a Kremlben címmel, ami­vel eleve részrehajlását bizonyította. A perben eredetileg 1021 tanút akartak kihallgatni, de a bíró a tanúk számát 120-ra csökkentette. A tanúk névsorá­ban szerepel Ruszlan Haszbulatov is, ami nyilván reakciót vált ki a közvéle­ményben. Egy közvélemény-kutatás szerint a lakosság 41,5 százaléka helyesli a per megtartását, 33,9 százalékuk pedig úgy véli, hogy a vádlottaknak kegyelmet kel­lene adni. Holló a hollónak, avagy: Nem kis meglepetéssel és megrökönyödéssel olvastam a Pravda március húszadikai számában a Mac­kót felváltó Jozef Moravőík és a Cérnák helyébe lépő Jaros­­lav Kubeéka életrajzát közlő, akkurátus, félkövéren szedett cikkeket. Néhány nappal korábban ugyanis úgy véltem, hogy a kö­zelmúlt a jelen és a jövő újság­íróetikájának mellőzhetetlen kellékévé válik az ország első embereinek bemutatásakor megemlékezni egy bekezdés­ben, esetleg néhány mondat­ban a „hatvannyolc” előtti és utáni politikai ténykedésükről, hovatartozásukról. Az a Pravda, mely a gyen­géd forradalom győzelme után oly vehemenciával kezdte pel­­lengérezni egykori fundamen­talista munkaadóit — és köz­ben érkezett független napi­lappá „előléptetni” önmagát —, néhány nappal korábban a k "^társasági elnök beiktatásá­nak alkalmából még nem átal­lott foglalkozni Michal Kováé politikai és közéleti profiljával a „normalizációs” éveiben. Kubeéka és Moravőík mi­niszter urakat már csak feke­te-fehérben mutatták be olva­sóiknak. Mintha színskálájuk­ról eltűnt volna a rózsaszíntől a bordóig terjedő sáv. Főleg Moravőík úr életrajza kelt ér­deklődést a közönséges halan­dók és egykori pályatársai köré­ben. Annyi sok lépcső és létra­fok megmászása azon bizonyos mágikus könyvecske, esetleg más kapcsolatok hiányában? Tanársegédből dékánná „vedle­ni” 1985-ben?... Tudományos művek kiadásánál is csak az „el­kötelezettek” szignóját fogad­ták el. És, mint olvasom, kiada­tott belőlük jócskán. Érdekes, de a Národná Ob­­roda adatbázisában is garázdál­kodhatott a Michelangelónak nevezett számítógépes vírus, mert hasábjairól egy szemernyi­vel sem lettünk okosabbak a té­makört illetően. Sőt! Megelége­dett egy, a jövő külpolitikáját ködösen vázoló riporttal. Úgy tűnik, a médiák na­gyobbik hányada is mint a kor­mány és a parlament, egyre kevésbé, tisztelik a polgárt. A POLGÁRT — a választót, az adófizetőt, a teherviselőt. Miniszterek mennek, mi­niszterek jönnek, miniszterek — és környezetük — megtol­­lasodnak. Mégha nem is köz­vetlenül, mert ők már tudják, hogy hogyan kell az új cipőben járni. A polgár azonban marad és süllyed. Süllyed az agyon­politizált szak(nem)értők garmadája és a „polihiszto­rok” által (le)épített gazdasá­gunk süllyesztőibe. A kis takti­kai csatározások és a tudatos stratégiai hadműveletek elte­relő folyamata lassan felőrli megmaradt kis energiánkat és megbénítja a visszavágás­hoz szükséges kohéziót. Apropó: Energia. Észre sem vesszük és már az (átvilá­gításra sem maradt energiánk. A kormányfő — akire az al­kotmányt mintha ráöntötték' volna — kicsit sem bosszanko­dik. Zavartalanul előhúzhatja a talonból a nem egy esetben kompromittált ászait és a 1989-es talentumokat saját belátása szerint közönséges adminisztrátorokká degradál­hatja. Alkotmányosan. Nyilat­kozata szerint egy lusztrációs bizottság létrehozása a hivatal­noki kaszt túlburjánzásához vezetne és elégséges anyagi fe­dezet sem áll a kormány ren­delkezésére — e célra. Bizonyára azt a nem elégsé­ges összeget hatékonyabbnak és okosabbnak tartja a (hely­­ségnév)táb!a-gyűjtő vállalat megnőtt kiadásainak fedezé­sére felhasználni. Az üzem­anyag ára, mint tudjuk, már a csillagokat súrolja és a ma­gyarlakta falvakat Pozsonytól Agcsernyőig sok száz kilomé­ternyi úthálózat köti össze. A néhai szövetségi állam ap­parátusában egy ideig a szlovák parlament jelenlegi elnöke, GaSparoviő úr töltötte be a fő­­államügyész szerepét, míg bi­zonyos ügyek menetének fé­kezése miatt le nem szerepelt. Sebaj. A kormányfőnek itthon is szüksége volt egy jól képzett, tapasztalt fékezőre, mert még mindig kísértenek a trencséni Tiso-villából eltűnt lapok. Az elnök úr már első közé­leti ténykedésének idején is nagymestere volt a bábok moz­gatásának. Minden ujjábán benne volt e művészet gyakor­lati felhasználásának utanozha­­tatlansága. Kőaáko és Cérnák amúgy sem illettek bele a nagy rendező által megálmodott képbe. Annak az embernek, akinek — ha a tükörbe néz és szobrot lát — már csak a sze­mélye által kiválasztott fából ké­szült bábokra van szüksége. Jól olajozott és szolgalelkű bábok­ra, akik biztosítják saját és poli­tikai programjának bizton­ságát, valamint megalapozzák szellemi halhatatlanságát. Jól ismeri azon közmon­dást: Holló a hollónak nem vájja ki szemét. Főleg a szelí­dített, a magunkhoz édesge­tett nem tesz ilyet. Mégha mind nem is egé­szen fekete, van belőlük tarta­lékban elég. — B. J. J. — Bábkormányok reneszánsza?

Next

/
Oldalképek
Tartalom