Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 85. szám
1993. április 13. Tükör Olcsóbb és drágább gyógykezeltetések Jogosak a betegek aggályai? A Nemzeti Biztosító színes plakátjairól egy önfeledten kötögető asszony és a fonalat gombolyító öregúr mosolyog le ránk biztatóan, és hirdetik, hogy eme intézmény jóvoltából immár nyugodtan nézhetnek az öregkor elébe. Az útszéleken és a tűzfalakon ékeskedő plakátokon mindkét idős ember hintaszékben ringatódzik. A derűlátó felvételen egyedül ez az „ingás“ tűnik némiképpen hitelesnek, hiszen a közeljövőben a betegséggel együtt már nemcsak a félelem költözik belénk, hanem attól is tarthatunk, mennyire viseli meg a hosszan tartó gyógyulás felé vezető út a pénztárcánkat. Itt többek közt azokról van szó, akik egészségi állapota igényes műtét, infarktus után még alapos utókezelést is igényel. Az aggódók táborát azok a szülők is növelik, akiknek gyermekei allergikus megbetegedésben szenvednek, esetleg balesetet követően szorulnak gyógykezelésre. Az egészségügyi minisztérium a Szlovákiában fellelhető fürdőhelyek, gyógyforrások mind jobb kihasználásával szeretné biztosítani az arra rászorulók kezeltetését. Ennek az intézkedésnek a jóvoltából a gyógykezeltetést az idei év első negyedében - csakúgy mint tavaly - közel 3,5 ezer felnőtt és 2,5 ezer gyermek veheti igénybe. A növekvő kiadások nem kerülték el ezt a területet sem, és ez megmutatkozik az egy napra eső költségvetések összegében. Nem az egészségügyi szolgáltatások, hanem az elszállásolással és egyéb szolgáltatásokkal járó költségek emelkedtek. Annak érdekében, hogy a műtéten átesett betegek közül a lehető legtöbben részesüljenek szakszerű utókezelésben, az egészségügyi minisztérium az olcsóbb szolgáltatásokat kínáló létesítmények mind jobb kihasználására törekszik, és az orvosokkal való megegyezés alapján a kezeltetés átlagidejét negyvenöt napra csökkentette. Remélhetőleg azoknál, akiknek ezt egészségi állapotuk megköveteli, nem tartják be szigorúan a korlátozott kezeltetési időt. A Nemzeti Biztosító egészségügyi alapjának igazgatója is meglepetéssel vette tudomásul, hogy a múltban a páciensek nagy száma kérte a Csehországban történő gyógykezeltetést. Elsősorban a beteg gyerekek szülei ragaszkodnak továbbra is ahhoz, hogy a szomszédos országban folytathassák a gyógykezeltetést. Az ismert határon túli fürdőhelyeken a kezelés ideje alatt a szülök is otttartözkodhattak csemetéjük mellett. A szlovák és cseh egészségügyi minisztérium közötti szerződés eredményeképpen az év első negyedében 173 gyermeket kezeltek a cseh gyógyfürdőkben: a húgycsöves megbetegedésben szenvedőket Darkovban, Bludovban, Mariánske Láznéban az onkológiai megbetegedéses gyermekeket pedig Jánske Láznéban. Az agy idegi jellegű megbetegedéseit viszont Szlovákiában is gyógykezelik, mégpedig Csölösztőn, de ezt a fürdőhelyet még sem az orvosok, sem a betegek nem ismerik kellőképpen. Ez év második negyedében az orvosok által javasolt és előírt gyógykezeltetésekkel járó kiadásokat továbbra is az egészségügyi tárca kasszájából fedezik. A délvidék levegőszennyezett járásainak leggyakoribb áldozatai a gyerekek, ezért elsősorban ők igénylik a tiszta tátrai levegő jótékony hatását. A légúti megbetegedésekben szenvedők számaránya viszont olyannyira magas, hogy egyesekre a szülők sürgetése ellenére is csupán hónapok múltával kerül sor. Ez azzal indokolható, hogy az ilyen jellegű kezelések ideje hosszabb a többinél. Ám a hosszas, szakszerű gyógyeljárások során megtisztul a tüdő, könnyebbé válik a légzés. Némely gyermeknél a gyógyulás egy hosszas kezeltetés után teljesnek mondható. A műtéteket, baleseteket követő, illetve az allergiás megbetegedések gyógykezelésével járó kiadásokat továbbra is az egészségügyi tárca fedezi. Van tehát remény arra, hogy az arra rászorulók eljutnak majd a szlovákiai, illetve a cseh fürdőhelyekre. (száz) Csak a neve változott, küldetése nem „Civilnővérek“ a határainkon Az ország kettéválása után az SZK kormánya a Csehszlovák Vöröskereszt jogutódjának a Szlovák Vöröskeresztet tekinti. Szlovákia területén ez az egyedüli olyan szervezet, amelynek jogi alapjai és tevékenységének főbb mutatói a genfi megbeszélések záródokumentumaiban is benne foglaltatnak. Rimaszombatban többévi szünet után az idén ismét megtartották a szervezet járási konferenciáját. Július Minarik főorvosnak, a járási szervezet elnökének beszámolójából csak azt jegyeztem meg, ami kissé szokatlanul hangzott a fülnek. Olyan eseteket, amelyek eddig nem fordultak elő, vagy ha megtörténtek is, eltitkolták a nyilvánosság elől. A szentkirályi határrendőrség például három év alatt öt esetben kért segítséget a járási Vöröskereszt szervezetétől, a határon elfogott török, román, stb. menekültek ellátására. Eddig 126 menekült, köztük 6 gyerek, kapott ruhaneműt, ellátást és részesült gyógykezelésben. A nagymegyeri menekülttáborba ruhaneműt és lisztet küldtek. A kerületi és járási rendőri szervekkel közösen országúti ellenőrzéseket tartottak, amelyeken felmérték a hivatásos és az amatőr sofőrök elsősegélynyújtási felkészültségét. Az eredmény - amint azt az elnök mondta - „siralmas“, és javasolni fogják, hogy a jogosítvány megszerzéséhez tegyék kötelezővé a közúti balesetek soráni elsősegélynyújtás gyakorlati oktatását is. A közúti ellenőrzések során ugyanis bebizonyosodott, hogy nem elegendő az elméleti oktatás, a járművezetők többsége ugyanis szóban tudja, mi (lenne) a teendője, de a gyakorlatban csak állnak a „sérült“ felett. Kezdeményezésükre a rimaszombati autóiskolában már folyik a gyakorlati elsősegélynyújtás oktatása. A népes hallgatóság a beszámolóból továbbá azt is megtudhatta, hogy a pápa látogatásakor a járásból 34 önkéntes nővér segédkezett: ők Balaskó László körzeti orvos vezetésével a Medvesaljáról érkeztek a fővárosba. A romániai események idején hazánkból az első csoport a Rimaszombati járásból, Nyústyáról ment Romániába. December 22-én értek a nagyváradi kórházba, ötvenezer korona értékű gyógyszert vittek magukkal, és a karácsonyt távol a családjuktól töltötték. Sajnos az egyszerű emberek körében ez a szervezet is ott van abban a „kalapban“, amelyben a többi (volt kötelező) társadalmi szervezet. A járásban néhány lelkes szervezőn és önkéntes nővéren kívül csak kevesen veszik komolyan a szervezet munkáját. Az újonnan megválasztott járási vezetőség Rimaszombatban nem kis feladatot vállal magára: az őt megilleteő helyre kell emelniük a Vöröskereszt helyi alapszervezetét. (farkas) Szabad ÚJSÁG 5 A szellemileg visszamaradottak megsegítésére Méretre szabott vállalkozóképzés ecsemőként vettem örökbe, és ma is olyan szép, mint egy baba! - mesélt a nagyszombati Blazena Litvová gyermekéről, akiről máig sem mondott le, bár a kicsi szellemileg visszamaradott. Az elfogultnak cseppet sem, ám energikusabbnak annál inkább mondható Blazena testvérével, Anna Rajnákovával együtt - akinek ugyancsak beteg a gyermeke - Nagyszombatban megalapította a mentálisan visszamaradottakat megsegítő szövetség alapszervezetét. A két testvér kezdeményezése túlnőtt az anyaszövetség küldetésén. A várossal együttműködve ez év április 1-jétől létrehozták a beteg gyermekek óvodáját, illetve iskolája mellett a gyermekintegrációs központot. A különös gondozást igénylő gyermekekről a felnőtté válásukat követően sem feledkeznek meg, számukra sikerült kiharcolniuk a speciálisan berendezett műhelyeket. Mivel saját tapasztalatokkal rendelkeznek a beteg gyermekek családban történő neveléséről, szerették volna ezeket megosztani más szülőkkel is.- Nem szeretjük azt a kifejezést, hogy,,szellemileg visszamaradottak", mi a ,, másmilyen befogadóképességgel rendelkezőkről" beszélünk, hiszen ezek a gyermekek is örömre születtek, és ugyanúgy igénylik a szeretetet, mint egészséges társaik, bár ezt más módon kell velük éreztetnünk - árulja el a két testvér, akik a közeljövőben kívánják a gyerekek számára létrehozni az „Öröm“ gyermekközpontot. Tenni akarásuk mozgatórugója a beteg gyermekeik jövője, annak ellenére, hogy ma még számos kerékkötőjük akad az állami hivatalrendszerben. A szociális menedzserképzés számukra egy olyan lehetőség, amelynek elsajátításával a társadalom e gyengén támogatott, perifériára került intézményeit is talpra tudják állítani. Mindent meg lehet tanulni A pozsonyi székhelyű PTK-Echo cseh-szlovák-német közművelődési társaság már számos nyelv-, reklám-, kereskedelmi, illetve menedzseri tanfolyam szervezője volt. Szakelőadók bevonásával ezúttal nem állami, költségvetési szubjektumok vezetőinek kínálták fel szolgáltatásaikat. E méretre szabott vállalkozóképzésben a nagyszombati testvérekhez hasonlóan elsősorban a szellemileg viszszamaradott gyermekekről, fiatalokról és idős emberekről gondoskodó intézetek vezetői vettek részt. A március 12-től április 2-ig tartó előadás-sorozat hallgatói megismerkedtek a szociális menedzserképzés alapjaival, ezen belül e szociális központok rendszerének átszervezésével: a jogi személlyé történő válás a szponzorokkal való kapcsolatfelvétel lehetőségeivel. A magántársaság szakelőadói többek között arról is tájékoztatták hallgatóikat, hogy szakterületükön belül milyen jellegű szolgáltatásokat tudnak még nyújtani. Családi húsvét Ligetfalun A mentálisan visszamaradottak megsegítésére létrehozott szövetség ligetfalusi alapaszervezetének vezetője dr. Viera Záhorcová, aki komoly ellenzője a beteg gyermekek intézményesített gondozásának. Tőle megtudtuk, hogy a helyi szervezet munkája elsősorban a beteg gyermekek szüleivel való kapcsolatfelvétel. Az Ifjú Családok Klubjának tagjai egy héttel a húsvéti ünnepek előtt közös délutánon, egymást lelkesítve teszik szebbé a gyermekek hétköznapjait. A szülők elhagyatottságukban elzárkóznak a külvilágtól, és a családjukat sújtó „betegségként“, gyötrelemként élik meg a gyermek szellemi visszamaradottságát. A ligetfalusi alapszervezet műsoraival, tanácsaival kíván segíteni ezeken a családokon, hogy a szülők egymástól is tanulhassanak. Nem vehetjük el az otthonukat Az előadás-sorozat egyik hallgatója volt Marta Hrbeková, Bazinból, aki mielőtt elveszítette állását, hivatásszerűen gondozta az otthonukban egyedül maradt idős embereket.- Ellenzem az elmúlt évtizedek nyomán létrehozott szociális otthonokat. Ezekre ugyanis nem minden esetben van szükség. Az öreg, idős embereket némely esetekben csaknem erőszakkal hurcolták át az ismeretlen szürke otthonokba, ahol azután belepusztultak a környezetváltozásba. Lakóhelyemen szeretnénk elérni, hogy az idős emberek továbbra is a megszokott környezetben élhessenek, és így biztosíthassuk számukra a nyugodt öregkort. Az előadás nyomán sok elképzelésemet megváltoztattam, és az itt tanultak alapján már konkrét tervekkel indulok haza - tudtuk meg Hrbeková asszonytól, aki elpanaszolta, hogy városukban csökkentették az idős emberek gondozását vállaló nővérek számát. A hallgatók között voltak olyanok is, akik a jövőben a munka nélkül maradt, közösségi élettől visszavonultan, magukba zárkózottan élőkön kívánnak segíteni, hogy azok mihamarabb viszszanyerjék önbizalmukat. Mindehhez elsősorban jó ember-, lehetőség-, törvény-, illetve szakismeretre van szükség. A tanfolyam hallgatói pedig most már nem csak a felsoroltakkal, hanem a vállalkozáshoz szükséges fortélyokkal is rendelkeznek. Ezzel a tőkével kívánják a közeljövőben igazolni a rászorultak megsegítésére létrehozott intézmények, egyesületek és klubok létjogosultságát. SZÁZ ILDIKÓ A lévai, zselízi, párkányi és gerencsért Járás i K, 10 032 magyar (2127%) is :os, 17 255 magyar (6201%) árás los, 28 768 magyar (8307%) járás ;os, 12 957 magyar (5201%) A Szabad Újság március 20-i számában megjelent az Együttélés javaslata a magyarlakta Dél- Szlovákia területi és közigazgatási felosztására. Most sorozatban közöljük a mozgalomnak az egyes járások kialakítására vonatkozó elképzelését - térképvázlat formájában.
