Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10 / 84. szám
1993. április 10. Színes Szabad ÚJSÁG ® Az etnikai tisztogatás ideológiája Seselj vajda Vietnammal riogat „Ha az amerikaiak az ENSZ égisze alatt katonai intervencióra szánják el magukat, újabb Vietnam vár rájuk" - állítja magabiztosan Seselj vajda, a szerb radikálisok mindössze 38 éves vezére, akit nem zavar, hogy háborús bűnösnek, sőt sokan fasisztának tartják. Ha erre terelődik a szó, indulatosan visszautasítja a vádakat. „Én hazafi vagyok és nem fasiszta. Azért harcolok, hogy a szerbeket és területeinket védjem. Ha tudni akarják, a kommunista érában börtönbe vetettek, mert a demokráciáért harcoltam. Tudják, hogy mi az én népszerűségem titka? Az, hogy Eagleburger háborús bűnösnek nevezett! Ezzel tulajdonképpen hazafiságomról állított ki bizonyítványt. A Nyugat nem érti meg a szerbeket: mi túl büszkék vagyunk arra, semhogy elfogadnánk, hogy külföldről irányítsanak bennünketvallja. A kívülállók számára megdöbbentő, hogy a szerb ultrák fő hangadói szinte kivétel nélkül értelmiségiek: költők (lásd Karadzsics ..), pszichiáterek, írók, ügyészek. Vojszla Seselj jogász, akit a kommunizmus éveiben, nacionalizmusa miatt, valóban börtönbe zártak, sőt megkínoztak. A börtönben írta meg a fasizmusról és kommunizmusról szóló tanulmányait (amelynek már harmadik kiadása látott napvilágot!), ebben megrajzolta Jugoszlávia etnikai térképét is, kevés helyet hagyva a szerbek mellett más etnikumoknak... Most, hogy pártja bekerült a törvényhozásba, két célt tűzött ki maga elé: hazaárulás miatt bíróság elé állítani és börtönbe zárni Milan Panicsot, valamint kitelepíteni a horvátokat és az albánokat. „Ezt a népességcserét civilizált módon (!) kell véghezvinni. Ami azt illeti, Tudjman már kiűzött Horvátországból háromszázezer szerbet, de erről hallgat a nyugati sajtó. Mi mintegy százezer horvát cseréjére gondolunk. Csak azok maradhatnak, akik Az iraki vezér, Szaddam Húszéin és a szerb vajda az etnikai tisztító előtt (az IHT karikatúrája) vegyes házasságban élnek. Azoknak viszont menekülniük kell, akik a háború után szivárogtak be, főleg Újvidékre. Ha megtagadják? Megtaláljuk majd az áttelepítés civilizált módját. Ezt a módszert különben a második világháború után igen sikeresen alkalmazták." Mire gondolhat Seselj? Nem nehéz kitalálni. Az ö felfogásában az albánoknak is távozniuk kell. Akkor is, ha politikai menekültként jöttek, akkor is, ha fokozatosan szivárogtak be Szerbiába. Szerinte mintegy 360 ezer albánról van szó. Mi lesz a többiekkel? „Megkapják azokat a jogokat, amelyeket bármely más országban a nemzetiségiek élveznek. Mint mondjuk a németek Olaszországban. De cserébe feltétel nélkül bele kell illeszkedniük a szerb társadalomba " Az ügyvéd szavai nyomán kirajzolódik Nagy- Szerbia térképe, amely magába foglalja Krajinát, Montenegrót, Koszovót és Macedóniát. Szerinte a mai Macedónia életképtelen, előbbutóbb felbomlik: a lakosság ötvenszázaléka jól felfegyverzett albán, akik csak az alkalmas pillanatra várnak, aztán ott van a görög, bolgár etnikum, de a szerbek is követelik a maguk részét. Seselj meg akarja szabadítani országát a „hazuaárulóktól“ is, s itt Vük Draskovics ellenzéki vezérre és Milan Panicsra gondol, akit a szerb érdekek elárulójának tart. Seselj magabiztos. „Lehet, hogy egyedül vagyunk. Egyelőre. De így is ellenállunk. S ha Jelcin nem lesz, Oroszország is mellénk áll, s így nem veszíthetünk." Egyenes beszéd! P. R. Peter Kraus matematikából nem nagyon jeleskedett, bár a tizenkét éves fiút csaknem minden tanára jó diáknak tartotta. A matematikai alapszámításokkal még nem is voltak különösebb problémái, de a bonyolultabb algebrára sajnos már nem futotta erejéből s tehetségéből. Peter teljesítménye szinte egyenes arányban csökkent a tananyag igényességével. A kisfiU végül úgy leromlott, hogy utolsó bizonyítványába matematikából már csak négyes került. „Nem kell nyugtalankodni - mondogatták Peter tanárai a szülőknek -, nem mindenki születik számtanzseninek, van, aki egészen más beállítottságú, és a fiuknak igazán jók az eredményei a többi tantárgyból. “ Ám Peter apját ez egyáltalán nem nyugtatta meg. Fiának - meggyőződése szerint - minden tárgyból kitűnőnek kellett lennie, ,,s ha ez szép szóval nem megy, majd segít a verés" - vélekedett a szigorú és következetes apa. Majd eljött az a bizonyos szerda, a végzetes katasztrófa napja. Peter már napok óta feszült, nyugtalan volt, mert sejtette, hogy a pár nappal azelőtt írt matekdolgozat nem a legjobban sikerült. Sejtelmei sajnos igaznak bizonyultak, a dolgozat csak ötösre „sikeredett“. A dolgok további alakulásában - mint ahogy az már lenni szokott - a körülmények is közrejátszottak. Peter apja aznap idegesen, kimerültén jött haza a munkahelyéről. Egész nap szinte semmi sem sikerült neki, s útban hazafelé még a kocsija is defektet kapott. Este, a vacsoránál a hangulata a helyzetnek megfelelő volt, cudarul érezte magát. Amikor azután tudomást szerzett fia matek-elégtelenjéről, elveszítette az önuralmát. „Majd én megmutatom neked - kiabálta két pofon kíséretében -, addig fogod a számtant magolni, amíg az egészet kívülről nem fújod. Még egyszer ilyen jeggyel ne merészeld átlépni a házam küszöbét! A barátaiddal tervezett kirándulást meg jobb, ha kivered a fejedből. “ Apjának ez az utolsó mondata szíven ütötte az egyébként is érzékeny kisfiút, hiszen már olyan régóta készült erre a kirándulásra... Fájdalmát azonban nem mutatta ki, egyetlen szóval sem tiltakozott a büntetés ellen. Vacsora után csendesen megkérte az édesapját: engedje meg neki, hogy kimenjen még egy kicsit az udvarra. „Miattam - vakkantott mérgesen az apja de jól jegyezd meg, hogy az elkövetkező hetekben ki nem teszed innét a lábad!" Peter ezek után korát meghazudtoló céltudatossággal cselekedett. Átment a házukkal szemben lévő telekre, melyen egy mély kút állt. Az idős úr, aki ott lakott, már régen be akarta temettetni, hiszen nem használta. A kutat egy rács fedte, de ez nem riasztotta el az elkeseredett kisfiút. Leemelte a rácsot, majd egy darabig még elgondolkodva állt a kút szélén. Ekkor jöttek ki a házból Peter szülei. Kezdeti felindultságuk ugyanis csakhamar nyugtalansággá változott, aggasztotta őket, hogy a fiú túlságosan csüggedtnek látszott. Éppen akkor pillantották meg, amikor a kisfiú a mélybe vetette magát... Hiába kiáltották a nevét szinte egyszerre, már késő volt. A fiú a kútba zuhant, és a mintegy ötméteres vízbe fulladt. A kétségbeesett apa megpróbálta megmenteni fia életét, létrán leereszkedett a kútba, de nem tudott semmit sem tenni, sőt a rendőrök próbálkozásai is hiábavalónak bizonyultak. A kisfiú tetemét csak azután sikerült kivenni a kútból, miután kiszivattyúzták belőle a vizet. „Én ezt nem akartam"- mondta szomorúan az apa fia temetésén. „Csak azt szerettem volna, ha a fiam többre viszi az életben, mint én, hogy neki könnyebb legyen az élete." A temetés után az apa lelkileg teljesen összeomlott... Szomorú történet, de néhányunk számára remélhetőleg tanulságos is. Ne akarjunk gyermekeinkből mindenáron kis zseniket nevelni. Minden kis emberpalántában van valami értékes, nagyszerű tulajdonság. Gyermekünket olyannak szeressük és fogadjuk el, mint amilyen. Akkor talán a hasonló tragédiák nem ismétlődnek meg... (dé) Szex — órarend szerint Kilenc feleség és hatvanhárom gyerek Természetesen egyáltalán nincs egyszerű dolga az úrnak. Mert ugyebár az asszonyoknak meg kell adni, ami nekik jár. S hogy egyikük se legyen elégedetlen, Alistah úgy döntött, hogy betervezi a hetet, pontosabban ,,órarendet“ készít. Úgy határozott, hogy egy éjszaka folyamán öt hölgy kívánságainak tesz eleget. Szó, ami szó, szép kis teljesítmény! Szerencsére a nők egyáltalán nem féltékenyek! Alistah Laishkochav úr a televízió munkatársainak kijelentette: „Nem hiszem, hogy más lennék, mint a többi férfi. Bármelyikük képes lenne arra, amire én. A férfiak unják az életet egy feleséggel. Én azt mondom nekik, hogy amit én csinálok, az telje-Ausztráliában él egy igencsak furcsa család. Az új-zélandi születésű Alistah Laishkochav a világ bármely nöcsábászát megszégyenítheti. Ez az 57 éves úriember, aki rádióerősítőket gyárt, kilenc feleségével és hatvanhárom gyermekével él együtt Byron-Beach-ben. A hölgyek még fiatalok - legalábbis az úrhoz viszonyítva: a legfiatalabb 32, a legidősebb pedig 40 éves. A dolog további érdekessége az, hogy három testvérpár is akad közöttük. A minden elismerést megérdemlő férfi feleségeit baráti köréből válogatta ki, mindenekelőtt Sydney “----sen normális dolog: természetes életforma. " Egyébként a közelmúltban nagyon érdekesen alakult a szóban forgó úriembernek az élete. Az orvos ugyanis azt javasolta neki, hogy krónikus légcsőgyulladása miatt költözzön Ausztrália melegebb éghajlatú területére. A költözés természetesen nem kis bonyodalmakkal járt. Harminc alapiskolás és 15 középiskolás gyermeke teljesen ,,elözönlötte“ az új lakóhely - Byron-Beach kisváros - iskoláit. Az üzletemberek ezzel szemben igencsak megörültek a nagy család érkezésének. Ez teljesen érthető, hiszen kb. így fest egy napi bevásárlásuk: 10 kilogramm steak (marhahússzelet), 150 darab disznóhússzelet, 12 csomag hamburger, 14 kenyér, 7 doboz müzli stb. Az érkezést kővetően a kisváros-Ez az igazi álomhajó Mágikus kellék a fababa A Garuda a régi Fűszer-szigeteken olyan mitikus madér, mint az ésmagyaroknál a turul volt. Nos, az utazó, aki úgy dönt, hogy kitágítja az ismert vilóg határait, Bécsben felszéli a Garuda indonéz légitársaság óriásgépére. Potom 18 ezer 400 Schillinge rt nemcsak eljut Báliig, de öt varázslatos éjszakát is eltölthet az álmok és legendák szigetén. Csakhogy az igazán ismeretlen világ éppen ettől keletre kezdődik, a Szonda-szigetvilágban. Ball és Ausztrália nyugati partjai között már alig van Idegenforgalom. Amit itt talál a vállalkozó szellemű utas, az mind a természetet, mind az embereket illetően már afféle szabadtéri skanzen és nem a megszokott „IBUSZ-lombik“, Báli és a szigetvilág keleti vége, Timor között egy hétig megy a kis hajó, mindössze harminc utassal a fedélzetén. Ez az igazi álomhajó, nem a képernyőn látott luxuskolosszus. Ez csak éjjel megy, nappalra marad az ismerkedés emberekkel, állatokkal, fövénnyel és víz alatti csodákkal és - nem is utolsósorban - a trópusi semmittevés élvezete. Báli után az első sziget Lombok, a második Sumbabwa.Az érkező megcsodálja Bima kikötőjét, szippant egyet az itt uralkodó fenséges nyugalomból, aztán - persze helyi kísérővel - elindul nyugatra, a Dongo nevű törzs földjére. Ezek az emberek hivatalos muzulmánok, a valóságban természetimádók. A sziget a földkerekség egyik legbuban számos pletyka keringett, de idővel rájöttek az emberek, hogy egy teljesen mindennapos, normális családról van szó. Mindegyik anyukának megvan a saját feladata és rezsimje. A nők - akik közül hivatalosan egyik sem felesége az úriembernek - nevet változtattak, s gyermekeiknek is új nevet adtak, a Biblia Ószövetsége alapján. Az iskolában azonban az egyszerűbb nevüket használják. A legkisebb gyerek egyébként 6 hónapos, a legidősebb plédig 16 éves. A nagy család egyelőre ideiglenes szálláson lakik, de nemsokára elkészül a szuperház - amelyet az egyik feleség tervezett Végezetül még egy érdekesség: Az egész „társaság“ családi pótlékból, valamint az állam támogatásából él. Ez az összeg meghaladja az évi 130 ezer dollárt! (s) jább növényzetű földdarabja. Olyan, amilyenre Ahmed Szukarno néhai indonéz elnök egyszer azt mondta: „Áldott föld ez. Leszúrom valahová a marsallbotomat és a helyén biztosan szárba szökken valami. “ Amikor a csoport megérkezik a faluba, először az tűnik fel a jövevényeknek - férfi sehol egy szál sem. Mikor erre rákérdeznek, egy cserfes menyecske olyan választ ad, ami nem is olyan régen még a mi tájainkon is ismerős lett volna:-A férfiak gyüléseznek. Azok mindig gyűiéseznek. Most éppen azt döntik el, ki hová vigye a házát. Nem tévedés, a vendégek jól hallották. Az indákból font, gólyalábakon álló leheletkönnyű hajlékok itt tetszés - és a családok szándékai - szerint felkaphatók és tovább vihetők, akár egy faluval odébb la. Egy idősebb férfi kezében vagy félméteres fababa. Mint kiderül, mágikus kellék, az illető csodálkozik, amikor megkérdik, eladó-e. A fia már valószínűleg eladásra gyártja e babákat... H. E. A gyomorfekély fitoterápiás kezelése Igen elterjedt tévhit, hogy a gyomorfekélyt a gyomorsavtúltengés okozza. Pedig a gyomorfekély pszichikai eredetű. Az állandó stressz, idegesség, lelki-szellemi túlterheltség okozza. Az érzelmileg zárkózott emberek betegsége ez, akik nem képesek levezetni a bennük felgyülemlett feszültséget, magukba fojtják gondjaikat, haragjukat. Ez a lelkiállapot felbontja szervezetük hormonális egyensúlyát, ami végül gyomorfekélyhez vezet. Az ilyen emberek gyakran folyamodnak szintetikus nyugtátokhoz, ami pedig nem orbáncfű, Hypericum perforatum L., Tubovník bodkovany ajánlott, mert gyógyszerfüggőséget hot \é\re. Helyettük a következő nyugtatóteát ajánlom: 100 g komló, 100 gramm macskagyökér, 100 g galagonya virág és 20 g citromfű. Ebből a teakeverékből egy teáskanálnyit leforrázunk 2 dl vízzel. 20 percig lúgozzuk, majd leszűrjük. Naponta 2-3 csészével fogyasszunk. Súlyosabb panaszok esetén egy evőkanálnyi keverékből is elkészíthetjük az adagot. Kezdődő gyomorfekély esetén összehúzó, gyulladáscsökkentő, sebforrasztó hatású gyógynövényekből készült teakeverék ajánlott. 150 g orbáncfüvet összekeverünk 50 g apróbojtorjánnal. Két-három evőkanálnyit leforrázunk fél liter vízzel, 25 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Egy egész napon át, lassan, kortyonként fogyasszuk, mindig éhgyomorra, mert így fejti ki maximális hatását. Ajánlott még egy másik nyugtatótea is: 10 g citromfű, 40 g galagonyavirág, 20 g komló, 20 g macskagyökér, 50 g körömvirág, 60 g csalán. Ebből a keverékből egy evőkanálnyit 2 dl vízzel leforrázunk, 15 percig lúgozni hagyjuk. 2-3 csészével fogyaszunk naponta, étkezés után. A gyomorsavtúltengés legjobb gyógyszere a nyers burgonya (legjobb a rózsakrumpli) nedvének fogyasztása. A burgonyát lereszeljük, levét kipréseljük, lehetőleg gyümölcscentrifugával. Ebből a léből naponta 1,5 dl-t fogyasszunk, három részre osztva, mindig 20 perccel étkezés után. Ha közvetlen étkezés után fogyasztanánk, a krumplilé az összes gyomorsavat semlegesítené, és az ételt nem tudnánk megemészteni. Végül, de nem utolsósorban hadd jegyezzem meg, a fent leírt gyógyszerek csak a betegséget magát kezelik. Mivel a gyomorfekély, mint már említettem, elsősorban lelki eredetű, a gyógyítása is ezúton a leghatásosabb. Kerüljük tehát a gyakori stresszhelyzeteket, vezessük le a belső feszültséget, pihenjünk többet, és mozogjunk a szabad levegőn. Legyünk tekintettel önmagunkra is, ne csak másokra. Dr. NAGY GÉZA
