Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

[W, n t^ 1993. április 7. Napjaink Szabad ÍJSÁG 5 Programunkat, elképzeléseinket mindenkivel ismertettük VALLJUK A KETTŐS KÖTŐDÉST f:í í: Az elmúlt napok számtalan nagyon fontos politikai eseményt hordoztak várt és váratlan fordulatokkal. Ehhez azonban már hozzászokhattunk a „bársonyos“ forradalom óta, de még inkább a tavalyi parlamenti választások után. Ahhoz is, hogy a hatalom akarata ellenére ezen folyamatok részesei a szlovákiai magyarok is, ezen belül pedig ahhoz, hogy hazai magyar politiku­sainkat, mozgalmainkat, pártjainkat jogtalan vádak érik, szinte ellenségképet rajzolnak belőlük, belőlünk egy-egy hazai vagy nemzetközi sikertelenség után. A legutóbbi jeles esemény - a köztársasági elnök által összehívott hatpárti megbeszélés - után kérdeztük DURAY MIK­­LÓStól, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökétől (és Bugár Bélától, a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom elnökétől), hogyan értékelik napjaink eseményeit, Szlovákia esélyeit, magyarságunk lehetőségeit.- Duray úr, néhány perccel a köztársa­sági elnöknél megtartott kerekasztal után hogyan értékeli a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom azon kezdemé­nyezését, amelyet nagyszombati köz­gyűlésükön fogadtak el, s lényege, hogy kormánykoalíció, a hatalom megosztása helyett, avagy az együttműködésnek az eddigi csöndestársi formája helyett az „elnöki kerekasztal“ módszerét választ­ják. Érezhető volt ez egyáltalán a talál­kozón?- A találkozó hangulatából nem egyértelmű­en volt érezhető az egypárti kezdeményezés, holott nyilvánvaló, mi adott okot létrejöttére. Tény azonban az, hogy a Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalom már régen tervezi, hogyan háríthatná át a felelősséget más pártokra is a Szlovákiában kialakult belpolitikai és gazda­sági helyzetért, miközben megpróbálja önmaga válláról levetni a súlyt különböző tárgyalásos rendszerek kialakításával. Az is tény azonban, hogy az általa eddig gyakorolt kormányzási mód, amikor is minden hatalom az övé, de megpróbálja csöndestársnak megszerezni a Szlovák Nemzeti Pártot és a Demokratikus Baloldal Pártját, megbukott, csődöt mondott. Nem vagyok meglepődve azon, hogy a mostani találkozón sem alakult ki munkahangulat; nem öltött munkajelleget a találkozó, mert a szándék nem volt tisztességes. Ha ugyanis a szándék valóban az lenne, hogy a kormány konszenzus alapján ily módon működjön együtt a pártokkal, talán el is tudnám fogadni. A találkozón azon­ban az derült ki, hogy még mindig a nemzeti párt áll legközelebb a Meőiar-mozgalomhoz, a baloldaliak már eltávolodtak, a keresztényde­mokraták, az MKDM és az Együttélés pedig egy egészen más kategória, amit Meciar kor­mányfő ki is fejtett, amikor leszögezte, Carno­­gursky pártjával és a magyarokkal nem hajlan­dó együttműködni. Vagyis ő maga, a kezdemé­nyező teremtett olyan hangulatot, hogy ne is alakulhasson ki egy hatpárti együttműködési szellem.- Ettől függetlenül, úgy vélem, a köz­­társasági elnök egyfajta békítő-egysége­­sítő szándéka nyilvánvaló. De vajon gya­korlati haszna volt-e a megbeszélé­seknek?- Szlovákia jövőjét illetően nem volt számot­tevő haszna a találkozásnak. Számomra vi­szont tanulságos volt, számtalan kérdést tisz­tábban látok, mint korábban. Most már világos például, hogy az a kincstári optimizmus, amely a kormányfőt decemberben, de még januárban is jellemezte, a múlté. Az ő szájából hangzott el ugyanis, hogy Szlovákiában összeomlott a köz­lekedési rendszer és a mezőgazdaság, a csőd szélén áll az egészségügy, ősszel az oktatási rendszer összeomlása várható és nincs jobb helyzetben a gépgyártás sem. Ez felér egy beismeréssel; hogy tévedett akkor, amikor azt hitte, az önálló Szlovákia könnyen fog előre haladni, akár a meleg kés a vajban. Egyetlen pozitívumot könyvelhetett el Szlovákia, szavai szerint, éspedig azt, hogy az ország külkeres­kedelmi mérlege pozitívan alakult. Megítélésem szerint azonban ez sem ilyen egyértelmű, hi­szen a külkereskedelem két részből tevődik össze, a kivitelből és a behozatalból. Szlovákiá­nak nincs pénze a behozatalra, tehát az csök­ken is, míg mindent, amit csak pénzzé lehet tenni, megpróbálnak eladni. Szerintem ez így inkább vészhelyzet, mint siker.- Ne haragudjon, elnök úr, de akarat­lanul tolakszik számra a kérdés, vagy inkább észrevétel. Önök a köztársasági elnöknél jártak, mégis folyton arról be­szél, mit mondott a kormányfő.- Igen, mert a köztársasági elnök egy televí­ziós kerekasztal riporteri szerepét töltötte be, egyfajta közvetítői feladatot a tárgyaló felek között, másrészt viszont Meciar a legnagyobb parlamenti erő elnöke is, talán érthető, hogy ó kapta a legnagyobb teret. Az már kevésbé, hogy a találkozóra a kormányfő konfrontativ jelleme nyomta rá a bélyeget. S ha már itt tartok, hadd mondjam el, hogy minket is kemé­nyen megtámadott, személy szerint engem is, de az Együttélés Politikai Mozgalmat és az MKDM-et is. Megvádolt bennünket azzal, hogy rontjuk Szlovákia nemzetközi képét, hogy mi okozzuk Szlovákia felvé­telének késését az Euró­pa Tanácsba, sőt, az a veszély is fennáll, hogy miattunk fogják Szlová­kiát később felvenni a Ta­nácsba, mint Csehorszá­got. Ezt olyan összefüg­gésben mondta, hogy mi tulajdonképpen Szlovákia érdekei ellen tevékeny­kedünk. Természetesen válaszoltunk, s elmond­tuk, mi reálisan politizá­lunk itthon is, külföldön is, mi arról beszélünk, ami yan, amilyen a helyzet, nem károsítjuk Szlová­kiát, de tény, nem aka­runk róla igaztalanul ró­zsaszín képet sem feste­ni. Elmondtuk azt is, sé­relmezzük, hogy az Euró­pa Tanács felügyelőinek legutóbbi szlovákiai láto­gatásakor minket szinte elzártak tőlük, ami ellen a Tanácsnak is benyúj­tottuk tiltakozásunkat, s elvárjuk, hogy a legközelebbi alkalommal mi is kifejthessük véleményünket az esemé­nyekről.- A köztársasági elnök úr, illetve a je­len lévő pártok vezetői közül reagált-e valaki a kormányfő vádjaira?- Megelégedéssel kell elmondanom, hogy a jelenlevők közül senki sem támogatta a kor­mányfőt, a köztársasági elnök sem kommentál­ta szavait. Ezzel szemben elfogadta javaslato­mat, hogy április 8-án, csütörtökön találkozzon koalíciónk képviselőivel és tárgyaljuk meg a ki­alakult helyzetet. Egyébként elhangzott még egy olyan javaslat is, hogy a köztársasági elnök létrehoz egy bizottságot, amely megvizsgálná a konkrét szlovákiai kisebbségi helyzetet, ami­nek alapján kidolgoznának egy kisebbségi tör­vénytervezetet. Elutasítottuk az ilyen szakértői bizottság létrehozását, s ellenjavaslatként azt ajánlottuk, jöjjön létre egy olyan jogi bizottság, amely összehasonlítja a szlovákiai jogrendet az Európa Tanács által elfogadott chartákkal és ajánlásokkal. A másik javaslatunk pedig az volt, hogy a köztársasági elnök hívjon össze egy kerekasztalt, amelyen részt vennének a Szlo­vákiában élő nem szlovák népcsoportok társa­dalmi és kulturális szervezeteinek, illetve politi­kai csoportosulásainak a képviselői, így indul­jon el egy párbeszéd, amelynek eredménye­ként megszülethetnének bizonyos politikai alapelvek a további munkához, a továbblé­péshez.- A köztársasági elnök megválasztása után azt nyilatkozta, szándékában áll lét­rehozni egy kisebbségi tanácsadói szer­vet is az elnöki iroda részeként. Szó volt-e erről a találkozón?- Nem; gondolom azért, mert javaslatainkkal eleve más irányba tereltük a kérdés megoldá­sának a módjait.- Térjünk vissza kicsit időben. Michal Kovác a hatpárti megbeszélések előtt tért vissza Csehországból, látogatása si­keresnek mondható, hiszen akkor írták alá az illetékes miniszterek a Transgazról szóló egyezményt és a vámrendszer ki­alakításáról szóló megállapodást. Egyes megfigyelők szerint ez szándékos volt. A csehek azért engedtek, hogy bizonyít­sák, csak a szlovák kormányfővel nem tudnak megegyezni, Michal Kovác kompromisszumkészsége viszont ered­ményt hoz. Másrészről pedig azt állítot­ták, Meciar kormányfő engedett, hogy ezzel emelje Michal Kováé politikai sú­lyát, államfői tekintélyét.- Mindkét elképzelésben lehet valami igaz­ság, sőt, a kettő együtt sem zárja ki egymást, én mégis úgy vélem, a két szerződés aláírását a két kormány pragmatikus megközelítése eredményezte. Köztudomású, hogy a csehek mihamarabb be akarják vezetni Csehország és Szlovákia között az útlevélkényszert, ezt pedig kiépített vámrendszer nélkül nem lehet megol­dani. Az útleveles kapcsolat bevezetése után pedig szigorú határőrizet kiépítését tervezik. Más kérdés, hogy a szlovákok ezt nem akarják, de a cseheknek a vámrendszer kiépítése fon­tos, ezért tettek engedményeket. Szlovákia szempontjából viszont a Transgaz-szerződés aláírása volt fontos, hiszen az ország gazdasá­gi szakemberei és politikusai is úgy prezentál­ják külföldön az országot, mint a kelet-nyugat és észak-dél tranzitkereskedelem legjobb fek­vésű országát. Amennyiben az egyik legfonto­sabb, a nyersanyagszállító rendszer kapcsán bebizonyosodott volna, hogy Szlovákia nem megbízható partner, könnyen elveszthette vol­na nemzetközileg is a bizalmat e feltevés kap­csán, ami valóban súlyosan érintette volna az ország gazdaságát. Ami pedig a köztársasági elnök súlyát, tekin­télyét illeti, a márciusi közvélemény-kutatások eredményei szerint elfogadható és érthető is. Minden működő parlamenti demokráciában ta­pasztalható az, hogy a köztársasági elnök sze­mélyét nimbusz övezi, mégis csak ő az államfő, ugyanakkor politikai behatároltsága miatt kissé távol tudja magát tartani az ország napi gond­jaitól, az olykor kényelmetlen intézkedésektől. Szlovákia esetében Michal Kovác 34 százalé­kos népszerűsége Meciar 22 százalékával szemben azonban azzal is magyarázható, hogy az elmúlt hónapokban a köztársasági elnök nem kompromittálta magát - korábban a szö­vetségi parlament elnökeként sem, ami nem mondható el a szlovák kormánytőröl Politikai baklövéseit, szerencsétlen kiszólásait ugyan még populista magyarázkodással itt-ott helyre tudja hozni, de Szlovákia lakossága egyre éret­tebb politikai érzékkel rendelkezik, így egyre több állampolgár utasítja el Meciar politizálásá­nak módszereit.- A szlovák lapok is nagy terjedelem­ben számoltak be az Együttélés és az MKDM utóbbi két hétben kifejtett ma­gyarországi aktivitásáról. Többször is jártak Budapesten, ahol találkoztak a parlamenti pártokkal, a Határontúli Ma­gyarok Hivatalának elnökével, a parla­ment és a kormány elnökével. Elnök úr, mi volt a fő célja ezeknek a látogatá­soknak?- Vissza kell térni közgyűlésünkhöz a vála­szért. Arra ugyanis meghívtuk az összes szlo­vákiai parlamenti pártot, ahogy a magyarorszá­giakat is, hiszen mi programszerűen hirdetjük a kettős kötődést. Állampolgári alapon termé­szetesen a szlovákiai pártokhoz, illetve a szlo­vák parlamenthez kell fordulnunk, nemzeti ala­pon pedig a magyarországi politikai élet felé is orientálódnunk kell Kongresszusunkon azon­ban nem jelent meg minden meghívott, ezért úgy döntöttünk, hogy dokumentumainkat sze­mélyesen adjuk át minden parlamenti pártnak és mozgalomnak, itt Szlovákiában is, Magyar­­országon is. Szlovákiában ez egyszerűbb volt, mert a parlament székházában tehettük ezt meg, Magyarországon viszont külön kellett őket meglátogatni. Ezt használtuk ki arra, hogy esz­mét is cseréltünk elképzeléseinkről, mindenek­előtt az önkormányzatokról és a perszonális autonómiáról készült dokumentumokról. Le kell szögeznem, hogy a magyar parlamenti politikai erők valamennyien támogatják a szlovákiai ma­gyar közösség helyzetének megoldására kidol­gozott javaslatunkat. Hasonlóan Antall József is, akivel azért került sor - az ő meghívására - később a találkozóra, mert első utunk során nem tudott bennünket fogadni. Egyébként elvá­rásainknak teljesen megfelel a magyar kor­mányzat által többször és ezúttal is kinyilatkoz­tatott álláspont, amivel egyébként a többi ma­gyarországi párt is egyetért, hogy a határon kívüli magyarokat abban fogják támogatni, amit azok önmaguk megfogalmaznak helyzetük ja­vítását illetően.- Tudtommal látogatásuk során szóba került a szlovák-magyar kapcsolatok né­hány további kérdése is, beleértve a két ország közötti gazdasági együttműkö­dés bővítésének lehetőségeit is. Szüle­tett-e ezen a téren valamilyen megálla­podás?- Valóban áttekintettünk néhány további kér­dést is, hiszen a szlovák-magyar viszonyban a mi sorskérdéseinken kívül súlyos probléma a bősi vízmű miatt kialakult határvita, amely azonban már más dimenziókban jelentkezik, mint néhány hete, hiszen mindkét fél elfogadta a kérdés megoldására a hágai bíróság bevoná­sát. Ami a gazdasági együttműködést illeti, mi továbbra is a határmenti, illetve a regionális együttműködés fejlesztését szorgalmazzuk. Tudniillik Magyarországon már van - a nyugati világhoz hasonlóan - szabadon mozgó tőke, ám az úgy is viselkedik, vagyis csak olyan térségbe vándorol, amely stabil, s ezt jelenleg Szlovákiáról nemigen lehet elmondani. A töke persze követhet távlati célokat is, vállalva a rizi­kót, ehhez viszont egyelőre elégséges a regio­nális együttműködés is. Más kérdés, hogy Szlo­vákia és Magyarország együttműködése egy természetes állapot a Kárpát-medencében, csak az elmúlt 75 év orientálta át Szlovákiát Csehország felé a közös állam létrejöttével, kiszakítva öt ezzel egy régió logikusan működő rendszeréből.- Köszönöm a beszélgetést. NESZMÉRI SÁNDOR (Az MKDM elnökével, Bugár Bélával ké­szített beszélgetést lapunk holnapi szá­mában olvashatják.) y r Jb

Next

/
Oldalképek
Tartalom