Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-01 / 76. szám
1993. áprilisi. Napjaink Szabad ÚJSÁG 5 A képen látható kályhákat az országhatáron túl is jól ismerik. literes edényekből naponta - két műszakban - ezernyolcszáz darabot tudunk kipréselni, az ettől nagyobb méretűekből már jóval többet, egy műszakban akár ötezer darabot is elkészíthetünk. Nem luxuskivitelű edényeket akarunk gyártani, hanem a mindennapi használatra, ezért a mi edényeink árban is jóval olcsóbbak lesznek, mint a jelenleg kapható cseh áru. Külföldön továbbra is szeretnénk megtartani a piaci helyzetünket, idehaza pedig megkedveltetni legújabb termékeinket a vásárlókkal. A piacmegtartás egyik legfontosabb feltétele a jó minőségű áru. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a nyersanyagot szállító Kassai Vasmű Rt. lemezei nem mindig érik el a kívánt minőséget. . A legutóbb szállított nyersanyaguknak például hatvan százaléka gyengébb minőségű volt: festék alá megfelelő, de nem zománcolható. Nekünk pedig az a fontos, hogy jól ragadjon rá a zománc. Ha az alapanyag minőségén nem javítanak, kénytelenek leszünk más gyártó után nézni. ,,Kár volt leállítani a gyárat“ - hallhatjuk ma is a szakemberektől, tulajdonképpen ők voltak azok akik egy évvel ezelőtt is ezt mondták. Ők tudják, vagy csak sejtették, ami végül is bekövetkezett, a leállás után megszakadt minden kapcsolat a kereskedőkkel, a külföldi partnerekkel, a gyártókkal és még sorolhatnám, hogy ki mindenkivel. Ezeket a kapcsolatokat nagyon nehéz felújítani, megnyerni a partnerek bizalmát. Nehéz, de mint a fenti eset is bizonyítja, nem teljesen reménytelen vállalkozás. A T+O-Termelés Rt. csupán egyike a hajdani Kovosmalt utódüzemeinek, de mivel a legkorábban alakult, már a legtöbb eredményt tudja felmutatni. FARKAS OTTÓ Zománcedények Fülekről A fazék ára csökkenőben, a húsé még nem még alig jutott valami, termékeik zömét, mintegy nyolcvan százalékát, eddig külföldön értékesítették.- Tavaly kezdtük meg a szilárd tüzelőanyagú tűzhelyek és a 65 literes üstök gyártását - tájékoztat Pintér Róbert, a részvénytársaság kereskedelmi és gazdasági igazgatója. - Januárban indítottuk be a villanytűzhelyek, a napokban pedig megkezdjük a 80 x 80 centiméteres zuhanyzótálak gyártását. De mivel igény mutatkozik a nagyobb, 80 x 90, és a 80 x 120 centiméteres zuhanyzótálakra is, a jövőben ezek gyártását is tervezzük. Mi készítjük továbbá a NOVONA bútorgyár konyhabútoraihoz a mosogatótálakat. A kereskedelemnek egyedi darabokat adunk, április elején pedig egy új formájú mosogatótállal szeretnénk jelentkezni a piacon. Gondolom, a háziasszonyok annak örülnek a legjobban, hogy még a hónap végéig megkezdjük a zománcedények gyártását. Fülek tulajdonképpen a zománcedény- és bútorgyártásáról vált ismertté az országban. 1985-ben azonban a központi vezetés Füleken leállította az edénygyártó gépsort és Szlovákiát azóta főleg a Ceské Budéjovice-i edénygyár látja el fazekakkal és serpenyőkkel.- A három- és négyliteres edények gyártásával kezdjük - folytatja Pintér mérnök majd rátérünk a nagyobb edények préselésére is. Úgy gondoltuk, hogy előbb egyedi darabokkal törünk be a piacra, majd csak aztán szállítunk edénykészleteket a kereskedőknek. Fedőket is gyártunk majd, s igény esetén nagy méretű, negyvenliteres serpenyőket is. A három-négy Augusztus végén tehát munkásokat vettek fel, szeptemberben a raktáron maradt előregyártott elemekből szilárd tüzelőanyagú tűzhelyeket szereltek össze. A kályhák, a tűzhelyek Németországban, Ausztriában találtak vevőre. Az áru tetszett, igy újabb megrendeléseket kaptak. A részvénytársaság azonnal megkezdte a tűzhelyelemek gyártását, az öntvényajtókat pedig megrendelték az öntödéknél. Aztán menet közben fokozatosan felkészültek az újabb termékcsaládok gyártására is. Néhány hónap alatt benépesültek a csarnokok, a leállított gépek újraindultak. A dolgozók száma ma már meghaladja a háromszázat, és a közeljövőben újabb munkásfelvételt hirdetnek. December végén, amikor lejárt a Kovosmalttal kötött bérleti szerződésük, az újabb egyéves időszakra már nem újították azt meg, hanem adásvételi szerződést kötöttek, magyarán, az általuk használt épületeket, berendezéseket és csarnokokat megvették. „De mit gyártanak?" - kérdezhetné az olvasó, hiszen a boltokban alig találkozunk néhány termékükkel. Ez azért van, mert hazai piacra egyelőre Deák Katalin: „Naponta félszáz kilométert ingázom, de örülök, hogy visszahívtak dolgozni." Tavaly augusztusban jártunk utoljára a füleki gyárban, pontosabban a Kovosmaltból alakult hat üzemegység egyikében, a T+O-Termelés részvénytársaságnál. Éppen munkásfelvétel volt, azon a napon ötven dolgozót vettek fel, és azzal nyolcvanra emelték az alkalmazottak létszámát. Nagy eseménynek, számított ez a városban és a környékén. Hogy miért? Talán még emlékszenek a Kovosmalt csődjére, amikor egész vidék vált munkanélkülivé a gyár leállítása után. Akkor még a legderűlátóbbak sem gondolták volna, hogy hetekkel később munkásfelvételt hirdetnek majd a gyárban. Dr. PÁLHÁZY BÉLA kórházigazgató: „A helyemre pályáznak!“ A húsvéti ünnepek után telik le annak a botrányos pályázati felhívásnak a határideje, melyet Viliam Soboda egészségügyi miniszter írt ki a pozsonyi Ruzinov Kórház igazgatói posztjára. Megkérdeztük dr. Pálházy Bélát, a kórház igazgatóját, aki 1991-ben pályázat útján került ebbe a tisztségbe, hogyan vélekedik az ezúttal személy szerint őt érintő, de korántsem egyedülálló jelenségről.- A miniszter a helyén maradhatott, holott intézkedéseivel mára országos elégedetlenséget váltott ki. Az ön munkájával viszont a kórház orvosai és páciensei egyaránt nagyon elégedettek. Hogyan érinti önt ez a hátbatámadás?-A sajtóból értesültem a pályázat kiírásáról, anélkül, hogy az illetékesek egy szót szóltak volna, vagy hogy bármiféle kifogások merültek volna fel a munkámmal kapcsolatban. Nézze, nem akarom kommentálni a pályázat feltételeit, hiszen a megfogalmazói tulajdonképpen csúfot űznek mindabból, amit az embernek ebben a funkcióban nyújtania kell... Eszerint majdnem minden körzeti orvos jelentkezhet, akinek egyetlen szakvizsgája van, sőt, nemcsak orvosok, hanem bárki, aki közgazdaságit végzett, és ötéves gyakorlattal rendelkezik valamely állami költségvetési szervezetben. Ráadásul jogsértő az egész eljárás, hiszen olyan posztra, amely be van töltve, nem lehet pályázatot kiírni... Nem akarok ezzel foglalkozni, fölösleges, hiszen úgyis azt tesznek, amit akarnak. Állítólag megengedik, hogy mi is jelentkezzünk, no de... ez nevetséges!-A regionális orvosi kamara támogatása elég lehet ahhoz, hogy megvédje önt a pozíciójában?- Nézze, ha a miniszter úr kijelenti a nyilvánosság előtt, hogy nem egy városkerületi, hanem az egész orvosi kamara vagy a Kórházak Szövetsége az ő számára egy politikai ellenfél, akkor milyen szervezet van még, amely ehhez hozzászólhat?!- Ön mint pszichiáter hogyan ítéli meg Sobona miniszter úr megnyilvánulásait?-A miniszter úr viselkedése teljes mértékben összhangban van az eddigi viselkedésével, s nemcsak az övével, hanem egész mozgalmának arrogáns, fennhéjázó viselkedésével és hozzáállásával... Elég fellapozni az újságokat, azt az időszakot, amikor a költségvetést hagyták jóvá: hosszú idő után Sobona miniszter úr volt az egyetlen egészségügyi miniszter, aki még csak hozzá sem szólt, akinek nem volt mondanivalója a képviselők számára, akinek nem volt kifogása a költségvetés ránk vonatkozó részével kapcsolatban. Ez tipikus példája annak, hogy ha az ember rossz kiindulópontot választ, akkor rossz az egész elmélet. Az ő elmélete az volt, hogy „a biztosító megoldja az egészségügy összes problémáját“, mert neki januártól 42 milliárd koronája lesz! És ezt nemcsak én hallottam, amikor végre - negyedszerre - kórházunk delegációjának sikerült beverekednie magát hozzá. Mi hiába érveltünk azzal, hogy az a pénz a biztosítóhoz nem fut be. Ő mégis ebből indult ki... így történhetett meg az az egész világon egyedülálló eset, mondhatni kuriozitás, hogy ez az ország a költségvetésében egyszerűen megfeledkezett az egészségügyről! Hogy aztán a dolgot kozmetikázták, és azt mondták, hogy a költségvetés a biztosítónak megelőlegezi azt a 14 milliárd koronát - már csak szépségtapasz. És akkor még nem beszéltem arról, hogy ez a 14 milliárd korona egyáltalán nem elég, hiszen tavaly ebben az időszakban 19,2 milliárd állt rendelkezésre és nem volt elég, most pedig magasabbak az árak! Ezt már csakis a kormány, illetve a parlament teheti jóvá.-Az önök esetében mit használ fel a minisztérium támadási felületként?-Amikor én átvettem a kórházat, tulajdonképpen egy építkezést vettem át. Ez a kórház 1985 óta üzemel, és a mai napig nincs átadva. Volt ennek egy kellemetlen vetülete: az akkori Városi Egészségügyi Intézet úgy tekintett erre a kórházra, hogy mivel még nincs készen, számára kisebb költségvetés is elegendő, mint a kramárei vagy a városi kórház számára. Még 1992-ben is 100 millióval kisebb volt emiatt a költségvetésünk, mint a városi kórházé és 93,6 millióval kisebb, mint a kramárei kórházé. A Városi Egészségügyi Intézet időközben ugyanis megszűnt, de a költségvetésre vonatkozó megállapodás maradt a régi. Az olló közben nyílt, a helyzet folyamatosan romlott, mivel időközben a kórház gyarapodott, és mi több munkát végeztünk a többi kórháznál, akár a műtétek számát, akár egyéb szaktevékenység mutatóját tekintve. S akkor én feltettem a kérdést: miért kell nekünk kevesebb pénzzel beérnünk több munka mellett? Vysné Hágyn kikiabáltak bennünket, hogy 50 milliós adósságunk van. Igen ám, de a kelleténél 100 millióval kisebb költségvetés mellett! Ha akkor én megkapom azt a pénzt, aktívummal zárom az évet! Ezeket az adatokat korábban senki sem hozta nyilvánosságra, senkinek sem volt érdeke. Számunkra volt tehát a legfontosabb, hogy kialakítsanak végre egy szabályrendszert, egy értékmérőt, amely mindenkire vonatkozó összehasonlítási alapul szolgál, és általa pontosan lemérhető, mit nyújt ez és ez a kórház. Tavaly november végén aztán megjelent a sajtóban (!) egy lista, amelyből kiderült, mennyibe fog kerülni egy kórházi ágy síb. Ez esetben örültünk, hogy éppen a sajtóból értesültünk erről - bár ha egy normálisan működő rendszerben élnénk, akkor nem az újságokból tudnánk meg ilyen fontos dolgokat, hanem hosszas tanácskozások és előzetes tájékoztatások után -, mert így senki sem vádolhat meg bennünket, hogy ismeretség révén, könyökléssel értünk el valamit, ami nem illet meg minket. Az említett lista alapján kiszámítottuk, milyen pénzösszegekre vagyunk jogosultak, s ekkor kisült, hogy mi igenis beleférünk a költségvetésbe, míg az egyetemi kórház csak 53 százalékban jogosult arra, amit kapott. S akkor megtörtént „a fejeknek a vakarása“, s mi lett a vége? Hogy az egyetemi kórház igazgatóját „lecserélték“ az uralkodó mozgalom egyik képviselőjére, és kifizették az adósságait. Az új igazgató pedig a tévében áldja a miniszter úr „jóságát“. Az említett kritériumok alapján január hónapban bennünket 8 millió koronával károsítottak meg, februárban pedig 9,7 millióval. Ha én megkapom azt az összeget, nincs adósságom!-Most milyen a kórház anyagi helyzete?- A kórház fenntartására tavaly havonta átlag 26,1 millió koronát költöttünk. Az év elejétől itt van ugye a hozzáadottérték-adó, minden megdrágult, de mi januárra csak 16 milliót kaptunk, februárra 14 milliót, márciusra körülbelül szintén 16-ot. Ez a kétharmada annak, amire szükségünk van. Az adósságállományunk tehát növekedett. Az irányító gárda csodatételének kell neveznem, hogy annyira le tudtuk srófolni a kiadásokat, hogy március 22-éig a kifizetetlen számláink összege 23 millió korona, miközben van a számlánkon még mintegy 8 millió. Tehát ez a 20 milliós adósság is valóságos csoda, ha azt vesszük, hogy 17,2 millióval léptük át az új év küszöbét.- Az elbocsátások réme is ott lebeg a kórház feleit...-Tavaly 7,5-8 millió koronát költöttünk a bérekre havonta. Idén március elsejétől egy kormányrendelet alapján új bérrendszer lépett érvénybe, így már körülbelül 9 millió kellene a havi bérekre. Ha én kapok 16 milliót és ebből kilencet bérekre köttök, akkor a maradék 7 millióból kell megvásárolnom a gyógyszereket, főznöm, kifizetnem az energiát, takarítanom, elvégeznem a javításokat: tehát objektíve nem elég. A helyzet odáig fajult, hogy a raktárainkban nincs semmi. Rengeteg itt a ruhanemű, ágynemű, ezek használat közben kopnak, szakadnak, de százszor is meggondoljuk, mit dobjunk el, hiszen megint csak nincs pénzünk. Ha belép hozzánk egy orvos vagy egy nővér, az őt megillető hat komplett új munkaruha helyett örülünk, ha tudunk egy újat és egy használtat adni. Ez törvényes jogait sérti, de mit tehetünk? A nővérek közül az igényesebbek például otthon mossák a munkaruháikat, ám ez nem megoldás... De ugyanígy végigjárhatnánk kórházunk minden raktárát. Szóval nekem azt a bérekre szánt kilencmilliót zárolnom kellene. Csakhogy annak érdekében, hogy ne kelljen lezárnunk egyes részlegeket, a mindennapi kórházi élet fontos elemeit, a béralapból le-lefaragunk egy keveset hol tojásra, hol gyógyszerre, kötszerre - mikor mi kell -, s aztán imádkozunk, hogy a következő hónapban időben befusson a pénz a számlánkra. Naponta „oltjuk a tüzet“: egyik nap ki akarják kapcsolni a villanyt, másnap nem adnak tojást, és sorolhatnám. Lassan meg kell kérdeznünk a betegeinket, hogy ugye, maga nem szereti a kórházi kosztot?- Minek tulajdonítja mégis, hogy a betegek újabban jobban bíznak az önök kórházában, mint a többi pozsonyi kórházban?-Már sokszor próbálták a fejemet venni, és most is megkapom a fenyegetéseket meg a figyelmeztetéseket, de az az elvem, hogy a szakmai munka magas színvonala mellett a beteg legyen olyan környezetben, ahol igyekszünk megtenni mindent, hogy jól érezze magát. És hol legyen máshol tisztaság, ha nem egy kórházban? Nekem hiába jön ide egy minisztériumi tisztviselő vagy a biztosító embere azzal, hogy itt sokat költenek a takarításra. Az ilyen megjegyzést nem lehet komolyan venni. Ahol kosz van, ott baktériumok vannak, fertőzések vannak, és ez visszaüt másban: a diagnosztikában, a gyógyszerezésben. Egy kórházban tisztaságnak kell lenni, punktum. Ez számomra nem vitatéma. Nem tudom elfogadni, hogy most akkor ne takarítsunk, ne javítsunk semmit, hagyjunk mindent lepusztulni, de akkor majd magas szakmai színvonalon fogjuk végezni a munkánkat. Ez nem igaz. A kettő egymás függvénye. S egy páciensnek a huszadik században mindkettőhöz joga van! HARASZTI ILDIKÓ
