Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

1993. április 3. Színes Rokonnézőben Suomiban Több mindent rosszul tudunk róluk: nem helszegúsk, nem ezer tavuk van, és nem szegény rokonok - a svédek ma mér fölnéznek rájuk, ingylík is őket - mi is megtehetnénk ezt, és nem csak azért, mert rokonok. .. .. . ....! .. . .. . ... 188 ezer Finnország tavainak száma (a legapróbbakat nem számít­va), ezzel a norvégek mögött másodi­kak a „tóverseny“-ben. 30 ezer szi­get öleli körül az ország déli és nyugati partjait, hajóval óra ide - Tur­­kutól, a régi fővárostól - Stockholm. A hajóútban nem talál az ínyenc utazó semmi rendkívülit, ám a hajó maga: Silja és a Viking Line úszó szállodái lenyűgözőek; hat emelet között jár hat lift a hajókon, étterem, mozi, mini áru­ház, felnőtt- és gyerek-játszóterem, uszoda és természetesen szauna áll a kabinját elhagyó utas rendelkezésé­re. A hajógyomor beszálláskor elnyeli a személyautókat, kerékpárokat - so­kan rándulnak át a szomszéd ország­ba két könnyű kerékkel - kihajózáskor aztán nákem/n-üdvözléssel (viszontlá­tásra) gurul tovább ki-ki a célja felé. Nincsenek nagy városok; Helsin­ki, Tampere, Turku, Lahti és Pori a viszonylag kevéssé kicsik - na meg - Rovaniemi a sarkkörön - de meg kell hagyni: nem igazán szépek. Suomi földjén a természet az úr; együtt élnek - nem szóban, gyakorlat­ban - a fákkal, a tavakkal, az apró erdei, meg vízi őslakókkal. Van hely bőven, jól megférnek: a két és fél magyarországnyi földet fél magyaror­­szágnyi ember lakja. „Szép finn ha­zám, te drága föld, zengjen dicső dalod...“ szól a himnuszuk - nem megbűnhődött múltról, jövőről panasz­kodnak - és egyetlen fával nem vág­nak ki többet, mint amennyi szüksé­ges. A világpolitikai fordulatot tárgyaló konferenciának helyet adó fenséges Finlandia Talo építésének engedélye két évet késett azért, mert fák álltak a tervezet helyén. Tamperétől északra egyszer - jó 40 kilométerre minden lakott területtől- csónak-, kenukirándulás részese voltam. Rabsickodtunk, halat sütöt­tünk, krumplit főztünk, aztán a legki­sebb szemétmorzsát is zsákba tet­tük, úgy utaztunk vissza civilizáltabb (?) földre. Arrafelé nincs szemetelés. A szaunák közül az tetszett a leg­jobban, aho! magam húzhattam a kézi kúttal a vizet, a fát fejszével apríthattam apró hasábokra - és elkövethettem egy bocsánatos bűnt is: néhány szál leveles, friss nyírfavesz­­szöt szabad volt lemetszeni a szauna­hatás fokozásához, saját bőrfelületünk kíméletes csapkodásához. Ők szeretnek és becsülnek min­ket. Igaz, csak nyelvrokonok, és an­nak is csak annyira, miként a hantik, manysik - de azért Hannelle és Mark­­ku útban Magyarországra Berlinben megállva azt mesélték: ott beszédük után magyarnak vélték őket. Többsé­gük szőke; a lányok nem igazán szemrevalóak és érzékiek, mint az olaszok, magyarok, szlovákok, de na­gyon kedvesek. Az üzletekben a leg­barátságosabban köszönik meg a lá­togatást akkor is, ha a kedves vevő éppen üres kézzel távozik. Korrekt, kellemes nép; csak szo­morú, mélabúra hajló kissé. Azt mondják: a táj lenyűgöző szépsége teszi; rabul ejti szinte az elmét, fejet Hát, igen, azok voltak a szép idők! Ha csak rágondol, a szíve majd kiugrik örömében. Egy ország óriási terüle­te volt az övé. Főleg kávé-, banán-, gyapot- és kakaóültetvények, no meg 350 ipari üzem. Otthon és kül­földön is... Kereskedett arannyal, fá­val, kaucsukkal; cementgyárat, textil- és tejüzemet alapított, hal- és húsfel­dolgozót létesített. És ki tudja mennyi pénz szivárgott hozzá a drogkereske­delemből. Igen, jóleső érzéssel emlékezik minderre, szívét azonban az örömön kívül szomorúság is eltölti. Hiszen mindenét elvették Nicaraguában, ma­ga is csak alig tudott elmenekülni. Most meg még a külföldön lévő vagyo­nára is rátennék a kezüket. De majd ő megmutatja, ha visszatér. Márpedig egyszer visszatér, erről sziklaszilár­­dan meg van győződve. Mert a törté­nelem az ő oldalán áll. Azután megint minden az övé lesz. Az ellenségeit pedig kegyetlenül megbosszulja... Somoza még nem tudja, hogy vadásznak rá. Vagyis tulajdonképpen sejti... Hiszen egy seregnyi ellensége van. Testőrei nélkül már egy tapodtat sem tesz sehová. Merénylői minden lépését figyelik, s csak az alkalmas pillanatra várnak... Somozának minden előfeltétele megvolt ahhoz, hogy kegyetlen dik­tátor váljon belőle. Már ősei közül is többen bűnözők voltak. Dédapja pél­dául több betöréses gyilkosság után akasztófán végezte. Apja, diákkorában Amerikában pénzha­misításért ült. Miután visszatért Nica­raguába, hamarosan a nemzeti gárda parancsnoka, majd az ország korlát­lan hatalmú koronázatlan királya lett. Halála után a hatalom és a vagyon fiára, Anastasio Somozára szállt. Ő sem maradt el az apja mögött, rövidesen Latin-Amerika legkegyetle­nebb diktátorává vált. Főleg az ellen­zékkel és a felkelőkkel szemben járt el különös kegyetlenséggel. 1978-ban Nicaraguában nemzeti felkelés tört ki, és a harcoló hazafiak­nak sikerült több várost is elfoglalniuk. Somoza ezeket a városokat lebom­­báztatta, a földdel tette egyenlővé. Egy évvel később, amikor a harcok már a főváros közelében dúltak, a dik­tátor újabb brutális tettet hajtott végre. Diktátorok halála Nem kerülte el végzetét Anastasio Somoza, a vérengző diktátor többéves kegyet­len uralom után menekülni kényszerült a nép haragja elől Nicaraguából. Habár megtett minden tőle telhetőt élete védelme érdekében, büntetését nem kerülhette el: a halál paraguayi száműzetésében érte. Az általa elrendelt légi támadásnak mintegy 30 ezer ember esett áldo­zatul. Anastasio Somoza uralkodása alatt több mint 100 ezer ember vesz­tette életét. A sebesültek számát kö­rülbelül 200 ezerre becsülik, ami e nem túl nagy közép-amerikai köztár­saság lakosainak számát tekintve nem lebecsülendő arány. Somoza korlátlan hatalommal rendelkezett, és korlátlanul lopott. Bányák, bankok, szállodák, kaszi­nók voltak a tulajdonában, sőt még vérplazmával is kereskedett. Min­den vállalat felvirágzott a kezében. Nem csoda, hiszen mindent befolyá­solhatott. Amikor például gyufagyárat létesített, betiltotta az öngyújtók beho­zatalát... 1972 karácsonyakor a fővárost, Managuát erős földrengés sújtotta. Nicaraguának akkor több ország is segített. A mintegy 500 millió dollá­ros segély nagy részét azonban a diktátor saját magának tette félre, a maradékot meg különböző üzletek­be fektette, amelyekből elsősorban ő húzott hasznot. A Somoza-család több mint negyvenéves uralma alatt a világ leggazdagabb családjai közé vere­­kedte fel magát. Annál szegényebb volt viszont az ország, amely fölött uralkodott; Nicaragua a világ legsze­gényebb országai közé tartozott. Eközben Somoza, aki állandóan de­mokratának vallotta magát - mint a legtöbb diktátor általában -, minden­féle szégyenérzet nélkül közli az újság­írókkal: „Nem szégyellem, hogy So­mozának hívnak". Menekülés m utolsó pillanatban 1979 derekától Somozának már nem mennek olyan jól a dolgai. Egyre nagyobb bajban van. Már évek óta harcol a partizánok ellen, eddig még mindig sikerül elnyomnia őket. Most azonban a legkegyetlenebb erő­szak sem segít. Májusban általános sztrájk tör ki. A harctér egyre közelebb kerül a fővároshoz. Somozát már kül­földön is elítélik, véreskezű diktá­tornak tartják. Még a jenkik is elfor­dulnak tőle, akik pedig nemegyszer nyújtottak neki is és őseinek is segít­séget. Most úgy hírlik, inkább szeret­nék megölni.... Szabad ÚJSÁG 9 hajt az ember, és alázattal viseltetik a nála hosszabb életű, egyszerűbben, tisztábban létező magasabbrendűség előtt. Ápriiy így írt egy parányi föídda­­rabról, Suomi egyik kis gyöngysze­méről: Seuna Saari, szép sziget jajj, a hajó tovább siet. “ Näkemin Suomi! Eljövök újra! MÉDL SÁNDOR Mit tehet a diktátor ebben a helyzet­ben? Kiabál, káromkodik, fenyegető­zik. Titokban a szomszédos orszá­goktól katonai segítséget kér. A ve­reséget azonban már nem kerülheti el. Az országot - miután vagyonának egy részét kimenekítette - csak az utolsó pillanatban hagyja el. Az élete csak egy hajszálon múlott. Somoza a paraguayi főváros egy fényűző villájában él - száműzetés­ben. Mivel sok az esküdt ellensége, szigorú felügyelet alatt áll. Villáját magas fal veszi körül, amelybe magas feszültséget vezettek. Az exdiktátort éjjel-nappal harminc gorilla őrzi. So­moza többnyire csak éjszaka hagyja el rezidenciáját. 1980. szeptember 17-én, egy év­vel elmenekülése után útra kel, mégpedig nappal. Tíz óra körül beül a fehér Mercedesébe, de alig tesznek meg pár száz métert, egy kisebb teher­autó kanyarodik be a Mercedes és az azt követő limuzin közé. Azután elkez­dődik a lövöldözés, a teherautó pla­tójáról, a környező házak teraszairól. Egy találat leviszi a Mercedes tetejét, Somoza és két útitársa a helyszínen meghal... A merénylőknek sikerült elmene­külniük. Sem a paraguayi rendőrség, sem a személyi testőrség, sőt még a gorillák sem tudják őket kézre kerí­teni. A titokzatos merénylők A hosszadalmas nyomozás so­rán szinte semmi sem derült ki. így csak találgatták, vajon ki ölte meg Somozát. Talán a szandinisták vagy egy konkurens drogkereskedő banda, esetleg az amerikai titkosrendőrség lelkén szárad a véreskezű diktátor halála. Voltak, akik azt mondták, a gyilkosság egy féltékeny férj bosz­­szúja... A titok három évig maradt felderí­tetlen. Az igazságot Peruban derítet­ték ki az újságírók. A diktátor halál­­büntetését argentínai kommandó­sok hajtották végre. Vezetőjük a magát Ramónnak nevező Erik Ha­rold Goriaran volt, aki tíz évig illegali­tásban élt, mert az argentin rendőrség körözte. A kommandó 1980 áprilisá­ban lépett paraguayi területre. So­mozát július 22-én látták először. Csaknem két hónapig tartott, míg elérkezett a megfelelő pillanat... <dé) (Természetgyógyászat) A hit szerepe a gyógyításban Azzal mindenki egyetért, hogy betegség esetén nemcsak a testet, de elsősorban a lelket kell gyógyíta­ni. Ez a természetes gyógymódok alapelve. Ha valaki állandó letargiá­ban, szomorúságban él, és nem hisz a gyógyulásban, a gyógyszer - lehet bármilyen hatásos - nem sokat segít. Azt sokan tudják, hogy a lélek álla­pota hatással van a testre, de hogy hogyan kell magunkon segíte­ni, azt már keve­sen. A tudósok ki­derítették. hogy életünk folyamán csak agyunknak egy kis százaléka aktív. Nagy része egyáltalán nincs kihasználva. El se hinnénk, mi mindenre lenne képes elménk, ha passzív tartományait is aktivizálnánk. Hiszen agyunk, akár egy kompjúter, programozható. A beteg embereknek például gyó­gyulási programra van szükségük. Ez azzal kezdődik, hogy az ember megtanul meditálni - vagyis testileg­­lelkileg ellazulni. Ha egyedül vagyunk egy csöndes szobában, feküdjünk le, vagy helyezkedjünk el kényelmesen egy fotelban, hunyjuk be a szemünket. Ne figyeljünk a külvilágra, csak ma­gunkra, saját testünkre. Könnyed rit­musban lélegezzünk, kapcsoljuk ki za­varó gondolatainkat, feledkezzünk meg gondjainkról, és többször győz­zük meg magunkat arról, hogy telje­sen nyugodtak vagyunk. Majd ismétel­jük el magunkban többször (20-50- szer), hogy ,,napról napra jobban ér­zem magam“. Természetesen nem elég gépiesen ismételgetni. A gondo­latot át kel! élni, el kell képzelni, el kell hinni. Nem árt, ha képzeletben látjuk magunkat, aktívnak. Ha meg tudjuk győzni magunkat arról, hogy bajaink valóban múlóban vannak, hogy beteg­ségünk csak egy kellemetlen „futó­vendég“ nálunk, megtapasztalhatjuk, hogy fejfájásunk, gyomorpanaszaink, ízületi betegségeink valóban lassan­ként elmúlnak. Persze, nem elég egyszer meditálnunk. Nap, mint nap ismételjük meg, egyre nagyobb hittel - amibe nem olyan nehéz belejönni -, egészen a teljes gyógyulásig. A hitnek ugyanis nemcsak a val­lásokban van szerepe, ez irányítja mindennapjainkat Sőt, legtöbb be­tegségünket is ennek köszönhetjük. Félünk a bajoktól, gondolunk rá, ter­mészetesnek vesszük, hogy a beteg­ség megtámad bennünket. Gyakran vagyunk fölöslegesen idegesek, dühö­sek, gyakran haragszunk, pedig mind­ez gyengíti szervezetünk ellenállóké­pességét. Ha mindezeket a rossz szo­kásainkat elhagyjuk, sokkal könnyeb­ben birkózhatunk meg problémáink­kal. A pozitív, optimista gondolkodás jótékonyan befolyásolhatja nemcsak állapotunkat, de egész életünket is. Legtöbbször rajtunk múlik, mennyire képes legyőzni bennün­ket a baj, ha már megtámadott, le tudjuk-e küzdeni? A gyógyulás a pá­ciens elméjében kezdődik - és ott is fejeződik be. Ugyanis nem elég egyszer meggyógyulni. Ezt az állapo­tot meg is kell tartani. Ehhez pedig az kell, hogy megváltozzunk, elvessük rossz szokásainkat, vigyázni tudjunk tetteinkre, szavainkra, gondolatainkra. Szokjunk le a kishitűségről, a félelem­ről, a bosszankodásról. Dr. Nagy Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom