Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
1993. április 3. Színes Rokonnézőben Suomiban Több mindent rosszul tudunk róluk: nem helszegúsk, nem ezer tavuk van, és nem szegény rokonok - a svédek ma mér fölnéznek rájuk, ingylík is őket - mi is megtehetnénk ezt, és nem csak azért, mert rokonok. .. .. . ....! .. . .. . ... 188 ezer Finnország tavainak száma (a legapróbbakat nem számítva), ezzel a norvégek mögött másodikak a „tóverseny“-ben. 30 ezer sziget öleli körül az ország déli és nyugati partjait, hajóval óra ide - Turkutól, a régi fővárostól - Stockholm. A hajóútban nem talál az ínyenc utazó semmi rendkívülit, ám a hajó maga: Silja és a Viking Line úszó szállodái lenyűgözőek; hat emelet között jár hat lift a hajókon, étterem, mozi, mini áruház, felnőtt- és gyerek-játszóterem, uszoda és természetesen szauna áll a kabinját elhagyó utas rendelkezésére. A hajógyomor beszálláskor elnyeli a személyautókat, kerékpárokat - sokan rándulnak át a szomszéd országba két könnyű kerékkel - kihajózáskor aztán nákem/n-üdvözléssel (viszontlátásra) gurul tovább ki-ki a célja felé. Nincsenek nagy városok; Helsinki, Tampere, Turku, Lahti és Pori a viszonylag kevéssé kicsik - na meg - Rovaniemi a sarkkörön - de meg kell hagyni: nem igazán szépek. Suomi földjén a természet az úr; együtt élnek - nem szóban, gyakorlatban - a fákkal, a tavakkal, az apró erdei, meg vízi őslakókkal. Van hely bőven, jól megférnek: a két és fél magyarországnyi földet fél magyarországnyi ember lakja. „Szép finn hazám, te drága föld, zengjen dicső dalod...“ szól a himnuszuk - nem megbűnhődött múltról, jövőről panaszkodnak - és egyetlen fával nem vágnak ki többet, mint amennyi szükséges. A világpolitikai fordulatot tárgyaló konferenciának helyet adó fenséges Finlandia Talo építésének engedélye két évet késett azért, mert fák álltak a tervezet helyén. Tamperétől északra egyszer - jó 40 kilométerre minden lakott területtől- csónak-, kenukirándulás részese voltam. Rabsickodtunk, halat sütöttünk, krumplit főztünk, aztán a legkisebb szemétmorzsát is zsákba tettük, úgy utaztunk vissza civilizáltabb (?) földre. Arrafelé nincs szemetelés. A szaunák közül az tetszett a legjobban, aho! magam húzhattam a kézi kúttal a vizet, a fát fejszével apríthattam apró hasábokra - és elkövethettem egy bocsánatos bűnt is: néhány szál leveles, friss nyírfaveszszöt szabad volt lemetszeni a szaunahatás fokozásához, saját bőrfelületünk kíméletes csapkodásához. Ők szeretnek és becsülnek minket. Igaz, csak nyelvrokonok, és annak is csak annyira, miként a hantik, manysik - de azért Hannelle és Markku útban Magyarországra Berlinben megállva azt mesélték: ott beszédük után magyarnak vélték őket. Többségük szőke; a lányok nem igazán szemrevalóak és érzékiek, mint az olaszok, magyarok, szlovákok, de nagyon kedvesek. Az üzletekben a legbarátságosabban köszönik meg a látogatást akkor is, ha a kedves vevő éppen üres kézzel távozik. Korrekt, kellemes nép; csak szomorú, mélabúra hajló kissé. Azt mondják: a táj lenyűgöző szépsége teszi; rabul ejti szinte az elmét, fejet Hát, igen, azok voltak a szép idők! Ha csak rágondol, a szíve majd kiugrik örömében. Egy ország óriási területe volt az övé. Főleg kávé-, banán-, gyapot- és kakaóültetvények, no meg 350 ipari üzem. Otthon és külföldön is... Kereskedett arannyal, fával, kaucsukkal; cementgyárat, textil- és tejüzemet alapított, hal- és húsfeldolgozót létesített. És ki tudja mennyi pénz szivárgott hozzá a drogkereskedelemből. Igen, jóleső érzéssel emlékezik minderre, szívét azonban az örömön kívül szomorúság is eltölti. Hiszen mindenét elvették Nicaraguában, maga is csak alig tudott elmenekülni. Most meg még a külföldön lévő vagyonára is rátennék a kezüket. De majd ő megmutatja, ha visszatér. Márpedig egyszer visszatér, erről sziklaszilárdan meg van győződve. Mert a történelem az ő oldalán áll. Azután megint minden az övé lesz. Az ellenségeit pedig kegyetlenül megbosszulja... Somoza még nem tudja, hogy vadásznak rá. Vagyis tulajdonképpen sejti... Hiszen egy seregnyi ellensége van. Testőrei nélkül már egy tapodtat sem tesz sehová. Merénylői minden lépését figyelik, s csak az alkalmas pillanatra várnak... Somozának minden előfeltétele megvolt ahhoz, hogy kegyetlen diktátor váljon belőle. Már ősei közül is többen bűnözők voltak. Dédapja például több betöréses gyilkosság után akasztófán végezte. Apja, diákkorában Amerikában pénzhamisításért ült. Miután visszatért Nicaraguába, hamarosan a nemzeti gárda parancsnoka, majd az ország korlátlan hatalmú koronázatlan királya lett. Halála után a hatalom és a vagyon fiára, Anastasio Somozára szállt. Ő sem maradt el az apja mögött, rövidesen Latin-Amerika legkegyetlenebb diktátorává vált. Főleg az ellenzékkel és a felkelőkkel szemben járt el különös kegyetlenséggel. 1978-ban Nicaraguában nemzeti felkelés tört ki, és a harcoló hazafiaknak sikerült több várost is elfoglalniuk. Somoza ezeket a városokat lebombáztatta, a földdel tette egyenlővé. Egy évvel később, amikor a harcok már a főváros közelében dúltak, a diktátor újabb brutális tettet hajtott végre. Diktátorok halála Nem kerülte el végzetét Anastasio Somoza, a vérengző diktátor többéves kegyetlen uralom után menekülni kényszerült a nép haragja elől Nicaraguából. Habár megtett minden tőle telhetőt élete védelme érdekében, büntetését nem kerülhette el: a halál paraguayi száműzetésében érte. Az általa elrendelt légi támadásnak mintegy 30 ezer ember esett áldozatul. Anastasio Somoza uralkodása alatt több mint 100 ezer ember vesztette életét. A sebesültek számát körülbelül 200 ezerre becsülik, ami e nem túl nagy közép-amerikai köztársaság lakosainak számát tekintve nem lebecsülendő arány. Somoza korlátlan hatalommal rendelkezett, és korlátlanul lopott. Bányák, bankok, szállodák, kaszinók voltak a tulajdonában, sőt még vérplazmával is kereskedett. Minden vállalat felvirágzott a kezében. Nem csoda, hiszen mindent befolyásolhatott. Amikor például gyufagyárat létesített, betiltotta az öngyújtók behozatalát... 1972 karácsonyakor a fővárost, Managuát erős földrengés sújtotta. Nicaraguának akkor több ország is segített. A mintegy 500 millió dolláros segély nagy részét azonban a diktátor saját magának tette félre, a maradékot meg különböző üzletekbe fektette, amelyekből elsősorban ő húzott hasznot. A Somoza-család több mint negyvenéves uralma alatt a világ leggazdagabb családjai közé verekedte fel magát. Annál szegényebb volt viszont az ország, amely fölött uralkodott; Nicaragua a világ legszegényebb országai közé tartozott. Eközben Somoza, aki állandóan demokratának vallotta magát - mint a legtöbb diktátor általában -, mindenféle szégyenérzet nélkül közli az újságírókkal: „Nem szégyellem, hogy Somozának hívnak". Menekülés m utolsó pillanatban 1979 derekától Somozának már nem mennek olyan jól a dolgai. Egyre nagyobb bajban van. Már évek óta harcol a partizánok ellen, eddig még mindig sikerül elnyomnia őket. Most azonban a legkegyetlenebb erőszak sem segít. Májusban általános sztrájk tör ki. A harctér egyre közelebb kerül a fővároshoz. Somozát már külföldön is elítélik, véreskezű diktátornak tartják. Még a jenkik is elfordulnak tőle, akik pedig nemegyszer nyújtottak neki is és őseinek is segítséget. Most úgy hírlik, inkább szeretnék megölni.... Szabad ÚJSÁG 9 hajt az ember, és alázattal viseltetik a nála hosszabb életű, egyszerűbben, tisztábban létező magasabbrendűség előtt. Ápriiy így írt egy parányi föíddarabról, Suomi egyik kis gyöngyszeméről: Seuna Saari, szép sziget jajj, a hajó tovább siet. “ Näkemin Suomi! Eljövök újra! MÉDL SÁNDOR Mit tehet a diktátor ebben a helyzetben? Kiabál, káromkodik, fenyegetőzik. Titokban a szomszédos országoktól katonai segítséget kér. A vereséget azonban már nem kerülheti el. Az országot - miután vagyonának egy részét kimenekítette - csak az utolsó pillanatban hagyja el. Az élete csak egy hajszálon múlott. Somoza a paraguayi főváros egy fényűző villájában él - száműzetésben. Mivel sok az esküdt ellensége, szigorú felügyelet alatt áll. Villáját magas fal veszi körül, amelybe magas feszültséget vezettek. Az exdiktátort éjjel-nappal harminc gorilla őrzi. Somoza többnyire csak éjszaka hagyja el rezidenciáját. 1980. szeptember 17-én, egy évvel elmenekülése után útra kel, mégpedig nappal. Tíz óra körül beül a fehér Mercedesébe, de alig tesznek meg pár száz métert, egy kisebb teherautó kanyarodik be a Mercedes és az azt követő limuzin közé. Azután elkezdődik a lövöldözés, a teherautó platójáról, a környező házak teraszairól. Egy találat leviszi a Mercedes tetejét, Somoza és két útitársa a helyszínen meghal... A merénylőknek sikerült elmenekülniük. Sem a paraguayi rendőrség, sem a személyi testőrség, sőt még a gorillák sem tudják őket kézre keríteni. A titokzatos merénylők A hosszadalmas nyomozás során szinte semmi sem derült ki. így csak találgatták, vajon ki ölte meg Somozát. Talán a szandinisták vagy egy konkurens drogkereskedő banda, esetleg az amerikai titkosrendőrség lelkén szárad a véreskezű diktátor halála. Voltak, akik azt mondták, a gyilkosság egy féltékeny férj boszszúja... A titok három évig maradt felderítetlen. Az igazságot Peruban derítették ki az újságírók. A diktátor halálbüntetését argentínai kommandósok hajtották végre. Vezetőjük a magát Ramónnak nevező Erik Harold Goriaran volt, aki tíz évig illegalitásban élt, mert az argentin rendőrség körözte. A kommandó 1980 áprilisában lépett paraguayi területre. Somozát július 22-én látták először. Csaknem két hónapig tartott, míg elérkezett a megfelelő pillanat... <dé) (Természetgyógyászat) A hit szerepe a gyógyításban Azzal mindenki egyetért, hogy betegség esetén nemcsak a testet, de elsősorban a lelket kell gyógyítani. Ez a természetes gyógymódok alapelve. Ha valaki állandó letargiában, szomorúságban él, és nem hisz a gyógyulásban, a gyógyszer - lehet bármilyen hatásos - nem sokat segít. Azt sokan tudják, hogy a lélek állapota hatással van a testre, de hogy hogyan kell magunkon segíteni, azt már kevesen. A tudósok kiderítették. hogy életünk folyamán csak agyunknak egy kis százaléka aktív. Nagy része egyáltalán nincs kihasználva. El se hinnénk, mi mindenre lenne képes elménk, ha passzív tartományait is aktivizálnánk. Hiszen agyunk, akár egy kompjúter, programozható. A beteg embereknek például gyógyulási programra van szükségük. Ez azzal kezdődik, hogy az ember megtanul meditálni - vagyis testileglelkileg ellazulni. Ha egyedül vagyunk egy csöndes szobában, feküdjünk le, vagy helyezkedjünk el kényelmesen egy fotelban, hunyjuk be a szemünket. Ne figyeljünk a külvilágra, csak magunkra, saját testünkre. Könnyed ritmusban lélegezzünk, kapcsoljuk ki zavaró gondolatainkat, feledkezzünk meg gondjainkról, és többször győzzük meg magunkat arról, hogy teljesen nyugodtak vagyunk. Majd ismételjük el magunkban többször (20-50- szer), hogy ,,napról napra jobban érzem magam“. Természetesen nem elég gépiesen ismételgetni. A gondolatot át kel! élni, el kell képzelni, el kell hinni. Nem árt, ha képzeletben látjuk magunkat, aktívnak. Ha meg tudjuk győzni magunkat arról, hogy bajaink valóban múlóban vannak, hogy betegségünk csak egy kellemetlen „futóvendég“ nálunk, megtapasztalhatjuk, hogy fejfájásunk, gyomorpanaszaink, ízületi betegségeink valóban lassanként elmúlnak. Persze, nem elég egyszer meditálnunk. Nap, mint nap ismételjük meg, egyre nagyobb hittel - amibe nem olyan nehéz belejönni -, egészen a teljes gyógyulásig. A hitnek ugyanis nemcsak a vallásokban van szerepe, ez irányítja mindennapjainkat Sőt, legtöbb betegségünket is ennek köszönhetjük. Félünk a bajoktól, gondolunk rá, természetesnek vesszük, hogy a betegség megtámad bennünket. Gyakran vagyunk fölöslegesen idegesek, dühösek, gyakran haragszunk, pedig mindez gyengíti szervezetünk ellenállóképességét. Ha mindezeket a rossz szokásainkat elhagyjuk, sokkal könnyebben birkózhatunk meg problémáinkkal. A pozitív, optimista gondolkodás jótékonyan befolyásolhatja nemcsak állapotunkat, de egész életünket is. Legtöbbször rajtunk múlik, mennyire képes legyőzni bennünket a baj, ha már megtámadott, le tudjuk-e küzdeni? A gyógyulás a páciens elméjében kezdődik - és ott is fejeződik be. Ugyanis nem elég egyszer meggyógyulni. Ezt az állapotot meg is kell tartani. Ehhez pedig az kell, hogy megváltozzunk, elvessük rossz szokásainkat, vigyázni tudjunk tetteinkre, szavainkra, gondolatainkra. Szokjunk le a kishitűségről, a félelemről, a bosszankodásról. Dr. Nagy Géza
