Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
1993. április 3. Gazda szerviz Szabad ÚJSÁG 7 atcse A vágásra szánt állatok nevelése Sajnos, nagyon kevés háztájiban nevelik külön a vágni való és a tenyésztésre szánt állatokat. A gyakorlat az, hogy együtt van minden állat és mindig el-el kapnak egyet, hogy levágják. Ez elképzelhető kicsi állománynál, ahol nincsen különösebb tenyésztés, de ilyenkor is ügyelni kell arra, hogy a baromfitápok többnyire gyógyszert is tartalmaznak, ami miatt nem ajánlatos vágni a tápot fogyasztó állatokból. Vágás előtt m » __* - M.M. KtlKOTIGsi« A baromfi etetése 4 hetes korig még lehet azonos, tehát indító, majd nevelötáp. Ezután azonban a vágni valóknak kukoricát kell adni, hogy szép sárga legyen a bőrük, és jó ízű a húsuk. Kezdetben a nevelőtápba fele-fele arányban kukoricadarát keverünk, majd a várható vágási időpont előtt 2 héttel csak kukoricadarát kapjanak az állatok. A kukoricadara a tenyésztésre meghagyottaknak fölösleges, azoknak árpa és zab kell. Amikor a tápba kukoricadarát keverünk, ne feledkezzünk el a mész pótlásáról. Sokak számára problémát jelent, hogy a vágni valókkal etessenek-e zöldet? Gyakran hallani, hogy ha a csirkék rászoknak a zöldre, mindig azért törik magukat, és mást nem is akarnak enni, így aztán lesoványodnak. Részben így van, de minden attól függ, hogy milyen zöldet és milyen formában etetünk. A vágásra szánt csirkékkel célszerű rostszegényebb, tehát lédús zöldet etetni. Ilyenek: a csalán, a zsenge zöldlucerna, a sóska, a spenót. Ezeket elegendő naponta egyszer adni, jó apróra vágva! A zöldetetés tágítja a nyelőcsövet, a begyet és a csirkék jó étvággyal fogják enni a darát is. A zöldetetés csak hasznos lehet, hiszen mellette nem szükséges a drága vitaminkészítmények adagolása, és emellett még szép sárgává teszi a baromfi bőrét is. A vágás előtti napokban már nem célszerű zöldet adni, mert megfigyelések szerint jobb ízű a zöldet nem fogyasztó állat húsa, és tovább is eltartható mint a zöldet fogyasztóké. A répalevél etetését különösen kerüljük, mert „halízt“ ad a húsnak! Erősen rostos (durva szárú fűféle) zöldet ne adjunk a csirkéknek, még tyúkoknak se. Rossz gyakorlat, ha kaszával vágott legelöfüvet dobnak a csirkék, tyúkok elé, mondván, majd kiválogatják, ami nekik tetszik. Sajnos, ebből sok probléma adódik, főleg emésztési zavarok, ahogy a darabokban lenyelt zöldféle erjedni kezd a begyben, mert nem tud továbbhaladni. Ennek senyvedés, lesoványodás lesz az eredménye. Zöldet csak felaprítva szabad etetni minden zártan tartott baromfival. A vágásra nevelt baromfiféléket az előnevelés ideje után rövid átmenettel hizlalhatjuk teljesen táp nélkül is. Ez a módszer talán kicsit lassúbb, de a hús jobb ízű lesz. Ha teljesen csak kukoricával etetjük a csirkéket, akkor a táp elvétele után alaposan lesoványodhatnak, főleg ha kopár udvarban neveljük őket. Jobb, ha a csirkék legelőre járnak, vagy ha rendszeresen etetünk velük jó minőségű zöldet. A lesoványodás oka, hogy az állatok a táp elvonása után nagyon kevés fehérjéhez jutnak, pedig a húsképzó•déshez fehérje szükséges. Ezen a helyzeten némileg javít a zöldetetés, mert a zöldtakarmányokban található fehérje jól értékesül, és növeli a kukorica csekély fehérjetartalmát. A csak kukoricaetetést célszerű tehát gazdagítani fehérjedús eledellel. Ilyen fehérjepótló lehet a tej, a tojás, a borsó, a zöldlucerna és a ósalán. Az állati eredetű fehérjék hasznosulnak a legjobban, de ezek nagyon drágák. Itt csak a melléktermékként található anyagokra lehet gondolni. Talán a selejttojást lehet a legegyszerűbben beszerezni. Viszonylag olcsó „takarmány“. Főként a keltetőből kieső terméketlen és vérgyűrús tojásokat lehet felhasználni takarmányként. A tojást a legjobb főzve etetni. Az ilyen egészséges tojással keverjük össze kukoricadarát. Ezt nagyon szeretik a csirkék. A tojással még fokozzuk a kukorica festékanyagának hasznosulását is. Túlzottan sokat nem szabad belőle etetni, 1 kg kukoricadarába legfeljebb 4-5 tyúktojás és kacsatojás vagy 1-2 lúdtojás keverhető. Nagyon drága takarmányféleség a borsó és a szója is. Ha hozzájutunk borsó- vagy szójakorpához, ezeket kukoricadarával keverve etessük. A baromfitenyésztés „hőskorában“ rendszeresen volt a baromfinevelésben a fölözött tej itatása, az aludttej és túró etetése. Ma ez már aligha lehetséges, esetleg saját fejőstehén vagy kecske tartása esetén gondolhatunk rá. VÁMOS LÁSZLÓ Egyre keresettebb a laskagomba Az elmúlt években a csiperke mellett a laska is termesztett és keresett gombává vált. A laskagomba-parazita természetes környezetben fákon él, természetes cellulózbontó tulajdonságait kihasználva szalmán vagy kukoricacsutkán neveljük. Valamennyi nálunk termesztett gabona szalmája megfelel erre a célra. A szalma legyen friss, felhasználás előtt fel kell aprítani 1-1,5 milliméterre. Ugyanígy kell felaprítani táptalajként a kukoricacsutkát is. Hőkezelés: A csiperke termesztéséhez hasonlóan a táptalajt fertőtleníteni kell 55-60 Celsius-fokon. Előtte a szalmát be kell nedvesíteni. A pasztörizálás ideje rövidebb, mint a csiperkénél. Eredményes lehet az úgynevezet steril táptalajkészítés is, ebben az esetben 100 Celsius-fokon végezzük a száraz szalma hőkezelését, kb. 1 órán át. Ezután 70 százalékra nedvesítjük, a nedvesítőszerben előzőleg 1 ezrelék Fundazolt kell feloldani. Csíraberakás: A táptalajhoz 1-1,5 tömegszázalék csírát kevernek, a csírával átszőt táptalaj általában 10-20 kgos zsákokba kerül közvetlen termesztésre, illetve értékesítésre. Termesztöberendezés: Termeszthető minden helyiségben, ahol az átszövés idején legalább 18 Celsius-fokot a termelés ideje alatt 12 Celsius-fokot tudunk biztosítani. Pincében: Termésérés idején fényt kell biztosítani. Fűtés nélkül áprilistól július végéig és szeptember elejétől november végéig lehet termelni. Fólia alatt: A termesztés nagyobb figyelmet igényel, a hőingadozás miatt ősszel és tavasszal 1 -1 ciklust lehet tervezni. Egyéb berendezésekben: Bárhol termeszthető olyan gazdasági épületekben, ahol a hőmérséklet és a fény biztosítható. Ápolás: az átszövetés és csírázás már 18 Celsius foknál megindul, de 22-25 Celsius-fok a csírázás utáni optimális táptalaj-hőmérséklet. A már átszőtt táptalajnak 18 Celsius-fok is elegendő, ezalatt csak a páratartalmat kell biztosítani és a helyiséget szükség szerint szellőztetni. A lappangási idő 3 hét, ezután kezd teremni 3—4 hullámban. Szedés: A termötestek 80 százaléka az első két hullámban jelenik meg. 100 kg táptalajra számolva, kb. 20 kg termést várhatunk. ERTSEYNÉ Dr. PEREGI KATALIN — A földtulajdonosok kérdezik, a jogász válaszol Szőlőinket a hetvenes évek elején elvették, majd kerttelep céljára felosztották. A volt tulajdonosok és az új használók is egyaránt négy árny! területet kaptak. Ha lejár az eredetileg megállapított bérleti idő (25 év), mire jogosult a használó és milyen jogok illetik meg a tulajdonost az elővételi jogot és a haszonbért illetően? Ügyüket az ún. földtörvény idevonatkozó paragrafusai szabályozzák. Azon a területen, amelyen kerttelep létesült, az ideiglenes földhasználat megszűnése, a bérleti idő lejárta után (ami az önök esetében 25 év), a bérlőnek jogában áll a bérletet tíz évvel meghosszabbítani, ha az érdekelt felek nem egyeznek meg másképpen. Erre a bérlőnek akkor is joga van, ha a tulajdonos nem ért egyet. A bérlőnek a törvény szerint elővásárlási joga van arra az időre, amíg tart a bérlet. A területet csak a tulajdonos adhatja el. Szölőskert esetében a bérleti díj a föld értékének két százaléka. A törvény azt is szabályozza, hogy az összeg megállapításakor mit kell figyelembe venni. Fontos tudnivaló még, hogy a földtörvény hatályba lépésétől, 1991. június 24-től a tulajdonos a Szlovák Földalapnál igényelheti a terület kicserélését. Ez esetben az eredeti földtulajdonos egy új terület földtulajdonosa lesz, amely nagyságával, értékével és minőségével azonos az eredeti tulajdonnal. Az új földtulajdont lehetőség szerint abban a kataszteri területben kapja meg, amelyben az eredeti földtulajdon volt. Dr. Pongrácz László ügyvéd «____________________________________________________________________J Új ágyás-előkészítő gép Magyarországon, Jánossomorján egy új ágyás-előkészítő gépet mutattak be a szakembereknek, amelyet Vései László, a Kühne Mezőgazdasági Gépgyár főkonstruktőre ismertetett. Az eredeti gép Kaliforniából került Magyarországra, és az üzemeltetés során született az elhatározás, hogy a zöldségtermesztés „alapgépét" kívánatos lenne a leendő magángazdaságok részére is kialakítani. A gép lehetővé teszi akár 40-60 hektár nagyságú zöldségkultúra időben való elvetését, természetesen kiegészítő gépek felszerelésével. Búzás János kutatómérnök, a Földművelésügyi Minisztérium Műszaki Intézetének munkatársa műszakilag mutatta be az új ágyás-előkészítő gépet, amely hárompont-függesztésű, kardánhajtású, elsősorban ágyásos művelésre alkalmazható. Legfontosabb elemei a forgókapák, amelyek különböző csoportosításban szerelhetők fel. fgy felhasználható a gép barázdakiaiakítására, taiajporhanyításra, ágyáskarbantartásra, szárzúzásra is. A talajmaró mélységtartását kétoldali állítható magasságú csúszótalpak biztosítják. A talajmaróhoz áthidaló függesztószerkezet kapcsolódik, mely lehetővé teszi a talajmaró után járatott vető-, ültető- és palántázógépek függesztett vagy félig függesztett gépként történő kiemelését, illetve üzemelését. A szakemberek elmondása szerint az 50-es és 80-as MTZ-traktorokkai, valamint a 65 lóerős ukrán traktorokkal zavartalanul üzemeltethető. Munkaszélessége 1,5 méter, az elkészíthető ágyások száma egy vagy kettő, üzemelési sebessége 2-6 km/óra, tömege 760 kg. A gép napi teljesítménye - 3-5 hektárnyi terület előkészítése és vetése egymenetben - reálisnak tűnik. Az igazi főpróbára most tavasszal kerül sor, amikor a pneumatikus szívórendszerű Kühne aprómagvető géppel szemenként juttatják a magot az ágyásokba, vagy ha úgy szükséges - adapterek felszerelésével palántáznak, illetve burgonyát ültetnek a kutató szakemberek. Csak azután kerülhet sor az alapgép sorozatgyártására, miután az előírt minőségi előírásoknak mindenben megfelelt. Az ágyás-előkészítő gép ára várhatóan körülbelül 350 ezer forint. Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ Martilapu J§| A kora tavasz első hírnöke. Még alig zöldellnek a mezők, a barkák éppen kezdenek kibomlani, amikor az évelő martilapu tarackos, kúszó répagyökerei nplyhos szárat hajtanak, amelyek élénksárga virágfejben végződnek. A martilapu virágzata nyújtja az első táplálékot a méhek számára. A virágok érzékenyek a napsütésre: éjszaka és borús időben becsukódnak. Februártól április végéig virágzik. Májusban jelennek meg szív alakú, sötétzöld, erezett tólevelei, amelyek a fonákjukon lévő fehér szőröktől egészen selyemszerüek. Nedves töltésoldalakon, omlásokon, agyagos partokon fordul elő. Annyira szereti a vizet, hogy talajvízjelzö növényként tartják számon. Kedvelt és-közismert növényünk, ezt mutatja rengeteg neve is: kereklapu, partilapu, lókörömfű, farkastalpfü, szamárlapu, vajkapu, tyúkvirág, szattyú, körömfű ... A virág és a levél egyaránt hasznos. Hatóanyagai közül ismerjük az inulint, a dextrint, a salétromsavas sókat és a cseranyagokat. A levélben több a hatóanyag, mint a virágban. Szárítva tárolhatjuk a téli időszakra. Ehhez a virágot félig nyitott állapotban, kocsányrész nélkül, a kifejlett leveleket legfeljebb 3 cm hosszú levélrésszel gyűjtsük össze. Beszáradási aránya nagy: 6 kg friss növényrészből 1 kg száraz lesz. Szedéskor vigyázzunk, virágját ne tévesszük össze a pongyola pitypangéval. A martilapu virágzatszára pikkelyleveles, a pitypangé sima. A levelek hasonlítanak az acsalpuéra, de sohasem nőnek olyan óriásira. Aki egyszer megízlelte, az szívesen veszi, ha a kertjében is van egy-két tő martilapu. Vigyázat: nem kell több, mert túlságosan is terjed. Tavasszal és osszál gyökérdugvánnyal lehet szaporítani, ősszel tőosztással is. Vetni tavasszal kell. A nyirkos talajt szereti, de bármilyenben megmarad ez a minden részében fontos nyálkaanyagot tartalmazó egyszerű növény. ...A NÉPI GYÓGYÁSZATBAN Az ókori időkig nyúlnak vissza az emlékek a martilapu felhasználásáról. Elhúzódó köhögés, kínzó rekedtség, asztma, mellhártyadulladás vagy kezdődő tüdöbaj esetén itták és isszák a teáját (levél + virág) mézzel vagy tejjel elkeverve. Nyáridon a levélből kipréselt levét meleg tejbe vagy húslevesbe öntötték, így nagyobb volt a hatása, mint a teában. De használták a friss levet fülbe csöpögtetve is, a fülfájás csillapítására. Külsőleg borogatószerként szerepelt a friss vagdalék, levélzúzalék. Állítólag elképesztően jó hatású szövetsérülésekre, kékesvörös duzzanatokra, de még Orbánéra vagy fagydaganatok szétoszlatására is. Vénagyulladások lohasztására a friss zúzalékhoz tejszínt kevertek. A dagadt lábakat esetenként martilapu főzetében fürdették 20 percig-félóráig. A megszárított levél dohánypótló volt a szegények körében. Az asztmások pipába tömve füstölték görcsös köhögésük csillapítására. A martilapuszirup ragyogó védelmet nyújt influenzás időkben vagy bármilyen légzöszervi megbetegedés esetén. Martilapuszirup: egy nagyobb cserépfazékban rétegesen raktak martilapulevelet és cukrot, ülepedés után utántöltve. 8-hétig erjesztették egyenletesen meleg helyen. Az így nyert szirupot egyszer-kétszer átforralták, lehűlés után kisebb üvegekbe töltötték- ma is megtehetnénk, egy-egy teáskanálnyi martilapuszirup csodát tesz. A kifejlett leveleket bolyhos oldalukkal a homlokunkra borítva elmulaszthatjuk a fejfájásunkat is. ... AZ ASZTALON A martilapu kiváló levélzöldség, ize egyedülállóan ízletes, aromás. A levelek persze csak addig használhatóak étkezési célra, amíg fonákjuk nem lesz filcszerüen szőrös. Nemcsak a levelek, hanem a fiatal virágos hajtások, a bimbók és a virágok is fogyaszthatok. így februártól júliusig folyamatosan szedhetjük, és ízletes csemegeként tálalhatjuk. Legegyszerűbb, ha a nagy C-vitamintartalmú leveleket apróra vágjuk és vajas kenyérre szórva fogyasztjuk. Kiváló tavaszi saláta önmagában vagy csalánnal, galambbeggyel, fekete nadálytövel, kerekrepkénnyel keverve. Fűszerezhetök vele hagyományos ételeink, de ízes leves, főzelék is készíthető belőle. A nagyobb leveleket pedig - a káposztalevélhez hasonlóan- göngyölésre is használhatjuk. M. G.