Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
1993. április 24. Szabad fórum Szabad ÚJSÁG 7 Olvasóinknak, munkatársainknak kínáljuk: ez az oldal (hetente vagy kéthetente) a szabad szájúak rovata. Névvel, vagy név nélkül, de akár álnéven - szájzár nélkül - ki-ki azt írhatja meg, amit még hangosan sem mert kimondani, óhaját, sóhaját, bánatát, sérelmét, kivel, mivel van baja, kit vagy mit imád és utál, akkora szabadossággal, amekkorát a nyomdafesték pirulás nélkül eltűr. A szerkesztőség nem korrigál, de felelősséget sem vállal. Süvöltsön a szelep! A Jég birodalom fogságában Jaj a győztesnek Mondhatom, furát álmodtam az előbb. Tegnap este disznóból meg marhából készült ételek fényképeit nézegettem, s a sok zsíros hús úgy látszik megfeküdte a gyomromat... Álmomban cellámba betörtek a rablóhangyák. Hátukon kalasnyikov géppisztoly helyett sarló meg kalapács lógott, szárnyukon pedig ötágú csillag virított. Lányos potrohúkon testre szabott, ormótlan pufajka lötyögött. Jöttek, mint az oroszok. Szépen, fegyelmezetten, mindent letapostak, ami az útjukba került. Egy behemót, széles vigyorú, kocka fejű birkózó képű bolha mutatta nekik az utat. Ő volt a többségi bolhák demokratikusan választott elnök-királya. Tudom bizton, hisz előtte végigélvezhettem a királyválasztásukat is. A választás lakosztályom egyik homályos zugában, sunyi képű, félrevert fejű szögön lógó avasszagú, nyütt bundám molyrágta gallérján zajlott. A bolhák legtöbbje többségi bolha volt, de akadt azért közöttük szép számmal más törzshöz tartozó nemzetiségi bolha is. A kisebbségi bolhák a szavazásnál szerették volna leköhögni az egyetlen jelöltet, de meg sem tudtak szólalni, egyetlen hang sem jött ki a torkukon, mert nem volt tüdejük. Így aztán némán szavaztak. Tartózkodtak a szavazástól. A vöröshangya-parancsnok a sarokban illatozó küblim felé irányította az ármádiát.- Ott laknak a svábok - mutatott csápjával a nappal is éjjelim felé -, füstöljétek ki őket. mint őseiket dicső eleink a Szudéta-vidékról. Meglódult a sereg, a falrepedésekben lapító poloskák pedig vigyorogva dörzsölték össze lábaikat.- Okosan, buták - szónokolt az elnökbolha -, aztán majd mi is előbújunk rejtekeinkból, és elfoglaljuk lakzugaikat, területüket. Elvégre mi ott itthon vagyunk... Hirtelen éktelen ordításra ébredtem. Gyorsan kiderítettem, hogy én ordítok. Jánosík ült az államon. S a képembe nyerített:- Most mit vagy úgy oda? - súgta a fülembe -, az állam én vagyok. No... Csak ennyit akartam mondani. Meg aztán, ha nem tudnád, nálunk demokrácia van. Nálunk mindent szabad Persze nem mindenkinek... Neked könnyű. Jó dolgod van, gondoskodunk rólad, vigyázunk rád. A betörőktől is óvunk, látod, milyen vastag rácsok vannak az ablakon? Nyugodtan alhatsz, ide nem törhet be senki. Még a szél is elkerül... Nem fejezhette be a mondatot. Gyomrából hirtelen éktelen morgás tört elő, majd a nem mindennapi zajt nem mindennapi hangorkán követte. Néhány pillanattal később pedig óriási szélvész söpört végig gyűrött takarómon. Azonnal felmértem a helyzetet és mindkét kezemmel befogtam az orrom. Istenkém, vetettem magam térdre, ne engedd, hogy gyufára gyújtson, mert menten felrobbanunk. Fegyöröm elégedetten simogatta óriási pocakját: Babfőzelék volt ebédre - csillant fel porkolábom szeme -, s csülök is volt benne.- Kié, talán a magáé? És - firtattam tovább -, hány fazékkal sikerült bekebeleznie? Jánosík nem vette jó néven kérdésemet. Szelíden kalaptartón legyintett. A szemközti fal menten nekiszaladt a fejemnek.- Ne kopogtass haver - kiáltott át a szomszéd rabtársam -, bontsd ki a falat, és ugorj át nyugodtan.- Jobban élsz, mint a tücsök - jegyezte meg kisvártatva a busa fejű fegyör -, hisz még hegedülnöd sem kell. Pedig szívesen kísérnélek. Sei is húznám a nótádat... Egyébként utálom a tücsköket, a hangyákat jobban szeretem. Apropó, hangyák. A nyű essen a ködmönödbe, mértem végig a behemótot, felvertél, elvertél, nem tudhattam meg, hogy végződött a rablóhangyák és a svábbogarak közötti ütközet, s kié lett a kübli mögött húzódó aránylag biztonságos terület. No de, sebaj, vigasztaltam magamat, ha Jánosik elkotródik, lefekszem, és végigálmodom a történetet. .- Egyébként - hajolt közelebb hozzám a fegyör -, azért jöttem, hogy elmeséljem, megjött a tavasz.- Hát persze - sziszegtem a fogam között -, már érzem is bűzös lehelletét. J. .íosík - szerencsémre - nem hallotta meg megjegyzésemet és tőle szokatlanul, áradozni kezdett. Némi mustrálgatás után beláttam, nincs semmi baja, csak örül, hogy megette végre a kutya a telet. Rázendített:- Tavasz van, előbújnak az illegalitásból az ibolyák, szárba szökkennek a bicskák, s a köztéri parkokban egyre másra nyílnak a cipzárak. Meg előbújnak a kommunisták is. Ha a demokráciánkban gázolhatnáI, láthatnád, miként ütik fel egyre több helyen a fejüket. Jaj, folytatta kisvártatva mondókáját, módfelett gyűlöli már a kommunistákat. Szerinte ugyanis kilopták a bársonyforradalomból a bársonyt, s színtjátszó köpönyegeket varrattak belőle maguknak. Á, most már értem mondják egy idő után egyre többen, s egyre gyakrabban, hogy ami nálunk történik, az kész cirkusz. Mert ilyen átváltozóművészek csak cirkuszban szoktak fellépni.- Egyik vidéki ismerősöm - zökkent le öröm megint az ágyamra -, irtó nagy kutya volt.- Juhász?-Nem, Kovács. De azóta igen csak megjuhászodott. Ma már a szöget is bokszkesztyűvel veri a fába, a gyepet meg sarló helyett ollóval vágja az udvarában.- Ilyesféle csodabogarat én is ismerek. Csak azt Antinak hívják. Ö az Atom Anti. A munkahelyén pártelnök volt, a templomban meg elóimádkozó.- Egyszerre két úrnak szolgált?- Dehogy. Az Úrnak, meg azoknak, akik - örökké - fúrnak... Egyszer késve ért a pártgyülésre Elnézést elvtársak, hebegte lihegve, de kicsit elhúzódott a mise. Jánosik irdatlan nagy hasát csapkodta a nevetéstől. Amíg nevet, nem ver, gondoltam, de aztán észbe kaptam:- Lassabban, lassabban kedvenc fösanyargatóm - sündörögtem mögéje -, mert még újból koprovokál magából egy bűzbombát, s kedvenc játszópajtásaim, a poloskák hősi halált halnak az illatorgiában- Látom, kiutálsz már- rázogatta helyre zubbonyát -, értek én a szóból, elmegyek De előbb még mondd meg, hogy milyen a jó kommunista?- Talán az újdemokrata? A független?- Fittyfenét A függő ' Szokása szerint pillanatok alatt teleröhögte a cellát. De többet nem szólt, csak kiment. Én meg, fogadalmamhoz híven, gyorsan elvackoltam magam, s megpróbáltam elaludni, hátha tart még a hangyák és a svábbogarak kozott a harc... ZOLCZER LÁSZLÓ TRIANON ÁTKA Négerek leszünk Szlovákiában? (Zolczer László felvétele) (F /V^RŐBMÍ ÍSLOKOVj MODONÍN I I PBUÍSTVO m. y/ *pvov»"0||a / SLOKOV, vyrobní druzstvo, Mésfanská 10, 695 25 Hodonín Tel.: 0628/249 24, 214 57 Fax: 0628/239 66 Üzlethelyiség Tel.: 0628/217 13 Gyártási programunk • nyomóedények 20 000 liter térfogatig; méretezés és szerkezeti kialakítás a célnak megfelelően, • fűtőrendszerek tartályai, víztárolók • víztartályok házi alkalmazásra 80 liter térfogat felett • kertészeti eszközök • szilárd tüzelőanyaggal üzemelő kazánok — 27, 33 és 40 kW teljesítménnyel • kályha- és kazáncsövek További működési területeink: • gépjárművek javítása, áKODA személygépkocsik forgalmazása • központi fűtés szerelése és javítása SZUM - 599 JJ Fogadjunk! A tündéri pár szerelmesen összeölelkezve sétált a kora tavaszi - igaz, még egy kissé rideg-csípős - napsütéses szombat délután. A hölgy természetesen miniben meg egy könnyű zakóban, a legényke pedig csak amúgy jópofásan: egy szál ingben. Szó, ami szó, nem nagyon intimkedtek, szépen hangosan megbeszéltek jó néhány dolgot, ami a szívükön, az a szájukon alapon. Ezáltal persze igencsak magukra vonták a szépen benépesült kisvárosi utca járókelőinek figyelmét. Inkább a srác kérdezgetett, a hölgy meg kurtán válaszolgatott. Mindenekelőtt a diszkó és a video volt a téma. Büszkén mondogatták egymásnak, melyikük mikor ment haza a szupermulatságról. Hogy nem együtt voltak, most meg délután már így egymásba bújva járják az utcát? Hát istenem, mi van ezen manapság csodálkozni, netán ámuldozni való? Aztán - ugyancsak a srác kérdésére válaszolva - a tündérke felsorolta, az utóbbi néhány hét alatt mennyi videofilmét nézett meg a barátnőjénél. A rengeteg clip közül, amelyeket látott, főképpen Madonnát emlegette, mert az egy fantasztikus énekesnő. S azok az ágyjelenetei? Az valami óriási! Mindezt követően némelyest halkabbra fogták a szót. Egyébként a kép a régi maradt: a srác kíváncsiskodott, valahogy ekképpen:- Fogadjunk, hogy... (a végét egyáltalán nem lehetett érteni) A kis tündér kacéran somolygott.- Fogadjunk, hogy - kezdte ismét a srác, de a folytatásban ezúttal is lehalkult. A lány mindjobban kezdte élvezni a dolgot. A sráchoz simult, s mindennemű szóbeli megnyilvánulást mellőzve ismét csak egy kurtát mosolyintott.- Fogadjunk, egy liter konyakban, hogy már nem vagy szűz! - vágta ki végül is teljesen határozottan, bármiféle teketóriázás nélkül a legényke. Hadd hallja az utca, miről is társalognak... Nem tudom, mit felelt minderre a lány (de sejteni azért sejtem). Abban azonban igencsak biztos vagyok, hogy saját személyazonosságija még egyiküknek sincs. 4 SUSLA BÉLA Extra vodka Az extra vodkára egy parányi élelmiszerüzletben akadtam rá, mikor éppen szokásos müzlimet és joghurtomat próbáltam beszerezni. Az emlékezetes vodkabotrány (rumbotrány, pezsgőbotrány, konyakbotrány) óta felfigyel az ember új márkájú szeszes italra. Na meg az árára is. Az extra vodka fél literjét potom 63 koronáért vesztegetik. Hm! Gyanúsan olcsó. Gyorsan áttanulmányoztam a címkét. Az angol és magyar nyelvű szövegből nem derült ki, hogy miből gyártják. Az elárusitónő,' látva érdeklődésemet, készségesen felvilágosított.- Magyar vodka. Sokan veszik. Hümmögve ismét az egyszerű fekete-fehér címkét kezdtem nézegetni. A címke tervezője ugyancsak fantáziátlan ember lehet. Majdnem úgy néz ki, mintha írógépen írták volna. Aha, itt van! Stadler KFT, Akasztó. Tényleg magyar. Úgy látszik a magyarok betörtek a vodkapiacra. Ez a kis ország ezentúl nemcsak a fütyölös barackpálinkától és a tokaji aszúról lesz nevezetes, úgy ám! De mi ez a kis pacni itt a cimke jobb felső sarkában? Közelebb hajolva kiderül, hogy a pacni írás. Nagyon apró betűkkel, rendkívül szerényen emigyen tájékoztatja a nagyérdemű vásárlóközönséget, összetétel. Ivóvíz + etilalkohol. Magyarán: Tiszta szesz, negyven százalékosra hígítva. Hát ezért ilyen olcsó. Biztosan jó üzlet. A gyártó (vagy inkább: hígító) vállalat becsületességéhez kétség sem férhet. Nem árulnak zsákbamacskát, nyíltan, férfiasán bevallják: Ez, emberek, csak szesz! Valódi csapvízzel keverve. Ez már magá■ban is nagy dolog ivóvízszegény világunkban. Ráadásul egészséges is. Már úgy értem, viszonylag. Például a rumhoz képest, ami ugyancsak vízből és etilalkoholból áll csak löttyintenek hozzá egy kis mesterséges rumeszenciát, amit mindenféle bűzös vegyületekböl kotyvasztanak a vegyészek Hogy a borókapálinkáról meg a pirulázott palackos borokról már ne is beszéljünk. Az Extra Vodka ezekhez képest valóságos elixir. Végül is, aki elolvassa a címkét és megveszi, az tudja, hogy mit vásárol. Aki meg nem, és az ízéből sem jön rá, annak úgyis mindegy. TÓTH FERENC
