Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

4 Szabad ÍIJSÁG Családi kör 1993. április 21. Vallomások a családról ................................................................................................................................................. —GAZDÁLKODJ OKOSAN!— Nem húzzuk, folytatjuk tovább a vitát: befejezzük. A beérkezett hozzászólásokból, véleményekből ugyanis úgy tűnik, hogy az olvasók szerint a legtöbb, amit tehetünk, ha háztartásvezetésünk, otthoni takaré­kossági módszereink segítségével próbáljuk meg a takarékoskodást. A cím marad: de ezentúl rovatként szerepel majd a Családi kör hasábjain, hogy takarékossági ötleteket adjon. Persze, szívesen fogadja az olvasók tanácsait is. Ugyanis számtalan felmérés, tanulmány készült már arról, hogy azonos jövedelmű családok életszínvonala között milyen óriási a különb­ség. Van, ahol szinte kifolyik a pénz a háziasszony kezéből, másutt viszont - okos beosztással - mindenre telik belőle. Kérdés, meg lehet-e tanulni az ilyen háztartás vezetést, hogy máról holnapra ésszerűen gazdálkodó, beosztani tudó, ügyes háziasszonnyá, családfővé válhat-e valaki, mondjuk az olyan ember, aki szülei családjában, odahaza egészen máshoz szokott? Ebben senki se reménykedjen. Hiszen a takarékoskodás, az ésszerű, jó beosztás csak a kialakult életvitel, a meghitt családi légkör, az együtt megtervezett jövő, a közösen megbeszélt holnapok, a jó munkamegosz­tás, az összehangolt programok függvénye és eredménye lehet. Ahol mindenki mást szeretne, az egyik nem tudja, mit csinál a másik, ott az ilyesmi lehetetlen. Vegyünk egy nagyon hétköznapi, egyszerű példát: ahol nincs megosztva az otthon teendők sora, ott egyik nap ketten is vesznek kenyeret és tejet, míg a másik vagy a harmadik napon mindenki megfeledkezik a bevásárlásról. Kezdjük talán a legelején: azt szinte minden fiú és lány meg tudja mondani, milyennek képzeli a jövendőbelijét, haja, szeme színét sorolja, s hozzáteszi még, melyik együttes, énekes legyen a kedvence, s még a műveltebb fiatalok számára is az a mérce, kinek melyik a legkedvesebb könyve, írója. Ezen - ma még - nincs mit csodálkozni, hiszen iskoláink tanrendjéből teljesen hiányzott a háztartásvezetésre nevelés. A legutóbbi évtizedekben nagy nehezen odáig már eljutottunk, hogy nyíltabban tájékoztatták a fiatalokat a pszichoszexuális kérdésekről, azonban az élethez, a házassághoz, a gyermekneveléshez szükséges tudnivalókból éppen a legszükségesebb, ún. hétköznapi kérdések maradtak ki, ezek­nek is a gyakorlati része. Mivel családjainkra (a megélhetés miatt) még ma is az a jellemző, hogy mindkét házasfél dolgozik, a felnövekvő lányok vajmi keveset tanulhattak édesanyjuktól a főzés, mosás, vasalás, gomb­felvarrás „tudományából“. És mára bizony nagyon meghatározóvá vált, ismeri-e valaki, pl. a marha- és sertéshús különböző részeit, tudja-e, miből lehet levest, natúrszeletet, fasírozottat készíteni, mert ha nem, akkor nehéz lesz beosztania mondjuk két kezdő mérnöki vagy tanári fizetést... De ugyanez vonatkozik ma már a zöldségfélékre, péksütemé­nyekre is, ha csak nem úgy képzelik a „mindent másképpen, jobban tudunk majd, mint a szüléink!“ elvet valló fiatalok, hogy megélnek ők főzöcskézés nélkül is. Ugyanis a „hidegvacsorák", a készételek sem olcsó mulatság... De nem az a koplalás, a nemevés sem, mert annak az egészség, a munkabírás látja a kárát. Akkor hát mit lehet tenni? Legalább néhány kérdésre megpróbálunk majd rovatunkban válaszolni. A konzervekről Az én történetemhez nem való sem­miféle fotográfia. Szeretném kitörölni az emlékezetemből is életem tíz évig tartó kálváriáját. Talán az volt a baj, hogy csonka családban nőttem fel. Anyám elvált, amikor még csak nyolc­éves voltam. Apám izgága, iszákos ember volt. Messzire költözött tőlünk, csak éppen a pénzt küldte minden hónapban, de őt magát csak kétszer láttam. Komor, zárkózott embernek tűnt. De ma már ebben sem vagyok biztos, meg abban sem, hogy valóban olyan izgága, olyan iszákos volt, ami­lyennek anyám mondta. Mert közben én is átmentem a „tiszítótűzön". Gyanútlan, jóhiszemű gyerek vol­tam, amikor a főiskola elvégzése után alig egy évvel feleségül vettem azt a kedves, szép laboránsnőt, akibe - első munkahelyemen - beleszeret­tem. Néhány hónap ismeretség, együttjárás után jött a gyerek. Mi sem volt hát természetesebb, mint hogy összaházasodunk. Rövid időn belül az üzem adott lakást is, szép háromszo­bás otthonunk lett. Rendezgettük, csi­nosítottuk, s három év múlva már négyen voltunk. Közben fel sem tűnt, hogy mindazt, amit másutt „női mun­kának" neveznek, nekem kell elvé­gezni. Szívesen tettem, hiszen édes­anyám mellett megszoktam, hogy kö­zösen végzünk mindent. Nem kerestem rosszul. A fizetése­met mindig odaadtam a feleségem­nek, ahogyan odahaza az édesanyám kezelte a pénzt, úgy gondoltam, ez az asszony gondja. Amikor aztán a két gyerek óvodáskorba cseperedett, fe­leségem is dolgozni kezdett. Közben én más munkahelyre kerültem, jobb fizetéssel. Sokszor jött későn haza, a sok munkára hivatkozva. Már min-HÁZIORVOS Azt szeretném tudni, hogy a vi­taminok esetében mennyire le­het hinni a reklámoknak? Való­ban olyan fontosak, haszno­sak-e, amilyennek hirdetik a Pregnavit, a Geriavit vagy a Plussz készítményeket? Z. I. leveléből A levélíró által említett készítmé­nyek valóban kitűnőek és ilyenkor, tavaszi fáradtság idején jó lenne, ha mindenki megtenne annyit egészsége érdekében, hogy egy adag vitamint beszed. Már a vitamimok gyűjtőnevéből (vi­ta-élet) is kitűnik, hogy fontos szere­pük van egészséget fenntartó hatásuk miatt az ember életében. Egyoldalú táplálkozás esetén hiányuk számtalan betegséget válthat ki. Annak ellenére, hogy például elegendő mennyiségű fehérjét, szénhidrátot vesz fel a szer­vezet, mind testileg mind lelkileg meg­betegedhet az ember, ha a legfonto­sabb vitaminok, ásványi sók hiányoz­nak ételéből, italából. A vitaminok nem energiahordozók, de jelenlétük mégis nélkülözhetetlen az életműködéshez. Hiányuk esetén az ember fáradt, kedvetlen, álmos, búskomor, ugyanis a szervezet anyagcsere-folyamatai károsodnak. A vitaminok különböző egyszerűbb, vagy bonyolultabb szerkezetű szerves vegyületek. Vegyi összetételüket felfe­dezésük idején még nem ismertük, ezért felfedezésük sorrendjében az ABC betűivel jelölték őket. Ma már valamennyi vitamin vegyi összetétele ismert, s a legtöbbet szintetikus úton is elő tudjuk állítani, azonban az elneve­zésükön már nem változtat. Ma az élettani hatásuk szerint összeállított vitaminkoncentrátumokat látják el új nevekkel, ilyenek a levélíró által emlí­tett Pregnavit, Geriavit, stb. denki tudta, csak én nem, hogy ilyen­kor a munkatársaival „szórakozik“. Amikor én is rájöttem, hiába volt a szép szó, az érvelésem, ő fel sem fogta, mit kérek számon. Egészen más elképzelései, elvei voltak a há­zasságról, mint nekem. Ő - hogy diva­tos szóhasználattal éljek - nyitott há­zasságban akart élni, mert különben „túl unalmas volna az egész“... Nos, én ebbe nem tudtam belemenni. Talán konzervatív vagyok, talán túl „kényel­mes“, ahogyan ő mondta, de én úgy véltem és tartom, hogy két ember szövetsége érzelmi kapocs is, s köz­tük, mellettük nincs helye másoknak, senkinek. Vannak vitaminok, amelyeket az ember szervezete elő tud állítani. Na­gyon érdekes, hogy amíg a C-vitamint képtelen az emberi szervezet előállíta­ni, addig a patkány vagy a kecske szervezete még a természetes vita­minforrások nélkül, száraz takarmány­ból is előállítja. A vitaminhiány miatt fellépő beteg­séget avitaminózisnak nevezzük. A legtöbb vitamin esetében az avita­­mínózisnál, amely jellegzetes és köny­­nyen felismerhető tünetekkel jár, sok­kal fontosabb a nagyon bizonytalan, nehezebben felismerhető tüneteket okozó hipovitaminózis. Hipovitaminó­­zis alatt nem a teljes vitaminhiányt, hanem a szervezet nem kielégítő, elégtelen vitaminellátását értjük. A kutatások során az is kiderült, hogy az emberi szervezet egyes telí­tetlen zsírsavakat, bizonyos vitamin­­szerűen ható anyagokat nem tud előállítani, ezeket a táplálékkal kell megszereznie. A zsírsavakat a vaj (de még jobb, ha a növényi zsiradékok, az ún. margarinok) segítségével juttatjuk a szervezetbe. A könnyebb áttekinthetőség érde­kében a vitaminokat zsírban és vízben oldódó vitaminokra osztjuk. A zsírban, oldódó vitaminok közé tartozik az A-, a D-, az E-, és a K- vitamin. Ezek közül főleg az A- és a D-vitamin afontos. Az E-vitaminról nem sikerült kideríteni, hogy állatkésértetek során megfigyelt tünetei az emberben is létrejönnének. A K-vitaminhiány pe­dig normális körülmények között em­bernél nem fordul elő, még abDan az esetben sem, ha a táplálékából a K-vitamin teljesen hiányzik, mert a bél baktériumai fel tudják építeni. A vízben oldódó vitaminok közé tartozik a B-vitamincsoport és a C-vitamin. Az A-vitamin sárgás, olajszem Bizony, voltam durva is, s volt úgy, hogy jól meghúztam a konyakos üve­get. Végül ő adta be a válókeresetet. Ekkor már belefáradtam, belefásultam az egészbe. Azt sem bántam, hogy a durvaságomra és italozásomra fogta az egészet... Az fáj csak, hogy a fiamat és a lá­nyomat elzárja előlem, hogy a láthatás idejére mindig kitalál valamit. Egyszer az egyik lázas, másszor éppen kirán­dulni utaznak. És úgy látom, lassan­­lassan elidegenednek tőlem, az apjuk­tól. Akkor, amikor én váltam, a család­jogi törvények teljesen nőközpontúak voltak, csak az asszonynak lehetett igaza a „lenini egyenjogúság“ ne­vében ... Most, hogy sem gyermekeim nin­csenek, sem lakásom (természetesen neki ítélte a bíróság), úgy érzem, ki­fosztottak. Sokszor eszembe jut az apám, hogy talán ő sem volt mindig durva, iszákos, mogorva ember? Ki tudja, hol kezdődik egyikünk és má­sikunk bűne, s mekkora az emberi tragédiákban a társadalom bűne? anyag, rokonságban áll a karotinok­­nak nevezett festékekkel; amelyeket színes főzelékfélék, sárgarépa, sütő­tök stb. nagy mennyiségben tartal­maznak, s amelyek ezen növények jellegzetes, sárgás színét adják. Csu­pán kuriózumként említeném meg, hogy sokan nem tudják, miből ered a mondás, „sárgarépát a bírónak“. Nos, a sárgarépa karotinja is - a többi, említett karotinnal együtt - a szerve­zetben A-vitaminná alakul át, ezért az A-vitamin elővitaminjainak is tekinthe­tők. Az átalakulás a májban zajlik le, a táplálékkal felvett A-vitamint a máj tartalékolja. Normálisan táplált ember mája kb. 100 napra elegendő tartalék­kal rendelkezik, vagyis teljesen A-vita­­minmentes táplálkozás esetén is csak mintegy 100 nap múlva jelentkezné­nek a hiánybetegség tünetei. Az A-vitamin hiánya következtében a szervezet ellenállókópessége erő­sen csökken, a legkorábban jelentke­ző tünete látási zavarban nyilvánul meg. (Tehát ha sárgarépát kap a bíró, jobban lát majd...) Ez a zavar főleg szürkületkor, tehát a megvilágítás csökkenésekor lép fel. Közismert neve a farkasvakság. Ez a látási zavar az­zal magyarázható, hogy a szem ideg­hártyájában található fényérzékeny festékanyag, a látóbíbor képződésé­hez hiányzik a szükséges A-vitamin. További betegség, amelyet az A-vita­­min hiánya vált ki, a szervezet felüle­tén elhelyezkedő hámképződmények (szem, bőr, nyálkahártya) szárazsága, gyulladásra és fertőzésre való hajla­ma. Gyermekeknél pedig a növekedés visszamaradása, a csont- és fogkép­ződés zavarai. Az A-vitamin a hámsej­tek épségét és ellenállóképességét fokozza a fertőzésekkel szemben. A továbbiakban a többi vitamin fon­tosságáról, a hiányuk okozta betegsé­gekről lesz szó. Dr. Cs. J. A konzervek általában a háztartá­sok olyan tartalékai, amelyek válto­zatosságuk, hosszabb eltarthatósá­guk, egyszerű tárolásuk miatt sokré­tűen felhasználhatók. A tartósítás módja szerint lehet­nek hőkezeltek vagy tartósítószert tartalmazó, nem hőkezelt készítmé­nyek. A hőkezelés előnye az általá­ban hosszabb minóségmegőrzési időtartam (amely a csomagolóanyag és a feldolgozott alapanyag minősé­gétől függően 1 -4 év között változ­hat). A hőkezelés nélküli konzervek­­nél a tartósítószer használata ropo­­gósabb állományt, frisebb ízt ered­ményezhet, egyes termékeknél ki­küszöbölhető a magas hőmérséklet károsító hatása. A házi konzerválás is ezt a módszert használja a sava­nyúságoknál. Tanácsunk: az ecet minőségét korlátlan ideig megőrzi, a szükséges mennyiséget az elte­­vés szezonja előtt, minél korábban szerezzük be! A konzervek csomagolóanyaga egyre változatosabb, az üveges és fémdobozos termékek mellett meg­található a tubusos, műanyag cso­magolású, kasírozott papírdobozos kiszerelés sok fajtája. A hőkezelt termékeknél a fém csomagolóeszközöket tárolásnál védeni kell a túlzott nedvességtől, a külső szennyeződéstől (főleg sa­vas-lúgos folyadékoktól), mert a megsérült lakkréteg alatt a fém korrodálódhat és a legkisebb lyu­­kacska is elég a konzerv megromlá­sához. A bontatlan konzervet ne tegyük hűtőszekrénybe, hűtés nélkül sem romlik meg, viszont a rácsepe­gő nedvességtől elrozsdásodhat! Felbontás után a dobozos kon­zervek tartalmát azonnal fogyasszuk el, de ha mégis tárolni akarjuk, a do­bozból vegyük ki és tegyük át üveg­be, mert levegő hatására a fémek kioldása megkezdődik.- ________________________________ A légmentesen zárás felbontása után az üveges konzervek is csak rövid ideig tárolhatók a hűtőszek­rényben. A fel nem használt sűrített paradi­csomot lefagyasztva, mélyhűtőben tárolhatjuk minőségromlás nélkül, de csak műanyag csomagolásban! Sokan idegenkednek a zöldség­konzervek használatától, mert a zárt edényben, magas hőmérsékleten „megfőtt“ zöldségek színe, íze, ál­lománya eltér a szokásos konyha­­technológiával készített ételtől. A zöldborsó, a zöldbab, karfiol stb. konzervekben az alapanyagot már megfőzték, a további hőkezelés már csak ronthat az állományon (pl. a zöldborsó keményebb lesz, a kar­fiol szétesik). Készítsük el előbb a leves vagy főzelék alapját a konzerv levével rántással vagy habarással, ízesít­sük, esetleg főzzünk bele levesbeté­tet, a zöldséget csak az utolsó perc­ben öntsük bele és melegítsük át. Hamar elkészül és a zöldség állo­mánya, íze nem változik. Váratlan vendég betoppanásakor az ételkonzervekböl, hideg húské­szítményekből kis fantáziával és íz­léssel percek alatt házias jellegű fogásokat készíthetünk. Az étel jel­legétől függően pirított szalonnával, sajttal, tejföllel, enyhe fűszerekkel petrezselyemmel „megbolondíthat­­juk“ az egyébként kissé egyhangú ízeket. A hőkezelés nélküli konzervek jel­lemző csoportjai a savanyúságok és ételízesítők (mustár, ketchup, torma készítmények stb.) Felbontás után a savanyúságokat célszerűbb hűtő­­szekrényben tárolni, az ételízesítők hűtés nélkül is elállnak. A mustárból, a majonézből szobahőmérsékleten kevésbé válik ki az olaj, mint hűtve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom