Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-20 / 91. szám
4 Szabad ÚJSÁG Egészségügy 1993. április 20. Akiket már csak a statisztikák tartanak nyilván Nem kellett volna meghalniuk Fogadásból ugrott le a hídról, ám a folyóból már nem bukkant elő. A huszonhét éves fiatalembernek számtalan értelmetlenül merész „követője“ van. A mentőszolgálat orvosai ezt a jelenséget „amerikanizációnak“ Is nevezik, gyakorta kénytelenek ellátni lőtt, illetve késszúrás okozta sebeket, bár erre régen csak ritkán volt példa. Dr. Ján Kovalcík, a pozsonyi mentőszolgálat orvosa szerint a fővárosi baleseti sebészet nincs kellőképpen felszereivé ahhoz, hogy ezzel a jelenséggel szembe tudjon nézni.- Kevés a betegágyunk, öregek a gépkocsijaink. Helikopterekkel ellátott állomásaink vannak ugyan hét helyen Szlovákiában, és 20 percen belül ott termünk velük a szükséges helyszínen, ám nem mindenütt tudunk landolni, és emellett ráadásul éjszaka nem használhatjuk ezt a közlekedési eszközt. További hátrány, hogy mentőszolgálat csupán Pozsonyban és Kassán található. Nagy szükség lenne egy 150-200 ágyas baleseti központ kiépítésére, de ez csupán a jövőben valósulhat meg, hiszen a kovácsi rehabilitációs központban nem fogják győzni az utókezelések lebonyolítását - mondotta dr. Kovalcík az újságíróknak, és egészségügyünk katasztrofális anyagi helyzetét ismerve a mentőszolgálatos orvosok problémái nem okoznak meglepetést. Túl sok cIZ aluOZdl kon kívül a statiszták kimutatták, hogy Csehországban az utóbbi 15 évben kevesebb lett az öngyilkosok száma, hasonlóképpen mint Szlovákiában, ahol leginkább a halállal végződött öngyilkosságok száma csökkent érezhetően. A számok józan megítélésre kényszerítenek valamennyiünket. Az Egészségügyi Világszervezet ezért a közelmúltban megtartott egészségügyi Világnap alkalmából újabb adatokat bocsátott a nyilvánosság rendelkezésére. A világban ezen adatok alapján évente 3,5 millió ember hal meg különféle balesetek során, és további 3,5 millió viseli egy egész életen át a balesetek maradandó következményeit. A fejlett államokban évente 60 ezer gyilkosságot és 200 ezer öngyilkosságot követnek el. A fejlődő államokban évente 21 ezer a megyilkoltak száma, és ugyanazen idő leforgása alatt 550 ezren dobják el maguktól az életet. Az öngyilkossági listát már évek óta Magyarország vezeti. A százezer lakosra eső öngyilkosok száma százalékban ebben az országban 48,4. Szomszédaink után Finnország következik 47,1 százalékkal, majd az egykori Szovjetunió 33,4 százalékkal. Ami az anyaországot illeti, ugyancsak listavezető a balesetnek számitó eséseket illetően. Évente az emberek (ugyancsak 100 ezerre számítva) 25,4 százaléka pottyan le fáról, botlik meg, esik le szikláról stb. A második helyen az egykori Csehszlovákia áll 18,7 százalékkal. Orvosaink tapasztalatai alapján a legtöbb áldozat férfi. Az Egészségügyi Világszervezet figyelmezteti a Föld valamennyi lakóját, hogy a szívelégtelenség, illetve a daganatos megbetegedések mellett a harmadik leggyakoribb halálok a baleset. A legtöbb fiatal, egészséges ember idő előtti halálát baleset okozza. Mondanunk sem kell, hogy a megtörtént balesetek nagy mennyisége viszszatükröződik a kórházi kezelési költségekben is. Hiroshi Nakajimu, az Egészségügyi Világszervezet elnöke szerint a balesetek áldozatainak gyógyításába fektetett évi költségek elérik az 550 milliárd dollárt, és minden tizedik kórházi ágyat egy baleseti áldozat foglalja el. Ahhoz, hogy az áldozatok soraiban ne legyenek kénytelenek rólunk is nyilvántartást vezetni, nem elegendő szidni az egészségügyi dolgozók szakképzetlenségét, a kórházi ellátottság színvonalát, esetleg a közutak rossz állapotát vagy a rendőrség munkáját. Ezen ismert tényezőkön túl ott állunk mi, akik a legtöbbet tehetnénk a balesetek áldozatairól számot adó statisztikai adatok riasztó növekedése „A lépcsőfokok magasak, a korlát fája olyan vastag, hogy nem tudtam megszorítani. Pedig anélkül nem merem megemelni a lábamat, félek, hogy elesek. Az orvoshoz indultam, de még az első emeletre se jutottam fel, pedig a másodikra kellett volna mennem. Megszólítottam az egyik nővért, aki azután beszélt az orvossal, és a doktor úr nagyon kedves volt, lejött hozzám, és egy földszinti rendelőben vizsgált meg" - hallottam a minap Rimaszombatban egy nénikétől. Hadilábon a korlátokkal Egy törvényről, amely nem vonatkozik mindenkire Hát igen, ha jól körülnézünk kishazánkban, akad bizony bőven olyan „műremek', ahová egészséges embernek is gondot okoz bejutni, feljutni, hát még az idős, beteg vagy testileg sérült polgártársainknak... Pedig az ő érdekükben született meg 1985-ben az 53. számú törvény, amely kimondja, hogyan kell(ene) megtervezni és kivitelezni egy-egy középületet, hogy abban tolókocsival is közlekedni lehessen. Ugyanez a törvény írja elő a régi épületek bejáratainak, feljáratainak, szociális helyiségeinek átépítését is.- A törvényt megalkották és ma is érvényben van, de úgy tűnt, mintha a gyakorlatban nem vonatkozna mindenkire. A törvény ugyanis kimondja, hogy milyenek a követelmények, milyenek a technikai előírások, azt azonban nem taglalja, hogy aki az előírásokat mégszegi, hogyan büntethető Az előírásokat így csak az veszi figyelembe, aki akarja. Ezért fordulhat elő itt a városban is, hogy bizonyos középületeket testi fogyatékos emberek nem tudnak megközelíteni. Nem juthatnak be az épületbe vagy fel az emeletre, mert nincs korlát felszerelve, a lépcsőfokok magasak (a szabvány 15-17 cm)... - nyilatkozta lapunknak Milan Ocenás a mozgássérültek lévai alapszervezetének elnöke, aki a továbbiakban így fogalmazott: Összevetve viszont a statisztikák számadataival ez a tény nem hagyhat bennünket nyugodni: az 1—4 évesek 46 százaléka, az 5-14 évesek 55 százaléka szenvedett 1990-ben a világban balesetet. A 15-24 éves fiatalok korosztálya a legveszélyeztetettebb. ugyanis 79 százalékukat csakúgy, mint a 25-34 évesek 62 százalékát baleset érte. A 35-44 éves korosztály 31 százaléka szenvedett balesetet. Valamennyien produktív korban lévő, egészséges emberek, balesetüket saját vagy mások gondatlansága okozta. A balesetek áldozatai közé tartoznak a produktív korban lévő emberek is, akik önszántukból vetnek véget életüknek. Szlovákiában 1989-ben 599-en lettek öngyilkosok (ebből 492 férfi és 107 nő), 1990-ben számuk 728-ra nőtt (ebből 582 férfi és 99 nő), az 1991-es évi utolsó adatok alapján 581-en (ebből 482 férfi és 99 nő) haltak meg így. A gyors segítségnyújtásnak köszönhetően 1991-ben 781 öngyilkosjelöltnek (420 férfinak és 471 nőnek) mentették meg az életét. Az alábbiakban feltüntetett évenkénti számadatoSérüléses, mérgezéses, és erőszakos balesetek áttekintése világviszonylatban FÉRFIAK nők egyéb erőszak 5,7% gyilkosság 8,4% öngyilkosság 22,2% égési sebek 2,1% esések 6,5% egyéb erőszak 4,9% egyéb balesetek 22,5% öngyilkosság 20% közlekedési balesetek égési sebek 24,8% 3.4% mérgezések 7,8% esések 16,6% egyéb balesetek 19,4% közlekedési balesetek 22,2% mérgezések 6,4%- Alapszervezetünknek jelenleg ötszázhetvenhárom tagja van, ebből negyvenen kizárólag tolókocsival tudnak közlekedni. Ne értsen félre, én nem állítom, hogy egyetlen intézményben sem igyekeznek a kedvünkben járni. Ha jó példát akar hallani, megemlíthetem a régi rendelőintézetet vagy a fogorvosi rendelőt, ahol akár tolókocsival is bármi könnyedén megközelíthető. A járási székhelyen újonnan épülő rendelőintézet tervében benne foglaltatott ugyan az épület megközelítésének lehetősége, a feljárás, és még nagyon sok egyéb részlet aprólékosan kidolgozva, egy valamire azonban nem figyelt oda a tervező, nevezetesen a szociális helyiségek tolókocsival történő megközelítésére.-Az új épületek tervrajzait kérésünkre megkapjuk és ha okot látunk rá, eszközölhetünk benne változást. Az új épületek kivitelezőivel is egyhamar megegyezünk, viszont ez nem mondható el a régi épületek átépítése esetében. FARKAS OTTÓ A mozgáskorlátozottak emberi jogairól a fel „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van“ - olvassuk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első pontját, ugyanakkor a magánélet sértetlenségéről szóló 10., illetve a mozgásszabadságról szóló 14. cikkely azon emberi jogokkal ismertet meg bennünket, amelyek mindenfajta megkülönböztetés nélkül valamennyiünket megilletnek. A Mozgáskorlátozottak Érdekeit Védő Liga tagjai azt szeretnék elérni, hogy ezen emberi jogok ne csak papírforma szerint létezzenek, de érvényesülhessenek a gyakorlatban is. Az egészségkárosultak kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság nem vette fel tagjai közé a Sklerózis Multiplex Szlovákiai Szövetségének képviselőjét. Ez okból az említett szövetség petíciót fogalmazott meg a Roman Kovác vezette kormánybizottság címére, amelyben képviselőjük felvételét, az előirt B, C, E és MAGNE B6 vitaminoknak az e betegségben szenvedők részére történő teljes térítését, valamint az alattomos, máig gyógyíthatatlannak számitó betegség, a Sklerózis Multiplex kutatásával foglalkozó intézmény létrehozását kérik. Amint arról lapunk a Tibor Hradílek által irányított SM Szlovákiai Szövetségének sajtótájékoztatóján értesült, a petícióra Roman Kováé levélben reagált, amelyben leírja, hogy a kormánybizottság tagjait limitálták, de Hradílek úr újságíróként részt vehet annak ülésein, a szövetség pedig írásban nyújthatja be kérelmeit. A kormánybizottság ezen kívül elküldte állásfoglalását, amelyben biztosítják a petíció fogalmazóit arról, hogy a közeljövőben a mozgáskorlátozottak integrációját szorgalmazó nemzeti programot hoznak létre. A Mozgássérültek Érdekeit Védő Liga elnökével Marcela Gasová mérnökkel a sajtóértékezeletet követően beszélgettünk. - Az egészségkárosult embernek is joga van ahhoz, hogy kapcsolatot teremthessen az őt körülvevő világgal. Hogyan beszélhetünk mozgásszabadságról, ha a tolókocsis beteg nem tud kijutni lakásából az utcára, ha nem tudja felkeresni a hivatalokat, nem tud bejutni az egészségügyi létesítményekbe, mert azokat nem e célra megfelelően tervezték? A sklerózis multiplexben szenvedők sok esetben kénytelenek távol a hozzátartozóiktól, intézetekben élni. Az ő esetükben a munkához való jog érvényesítéséről sem beszélhetünk - tudtuk meg az elnöknőtől, aki ezután így folytatta: - A munkanélküliség a mozgássérülteket nemcsak lelkileg, hanem anyagilag is megviseli. A körzeti munkaügyi hivatalok feladata lenne pénzbírságokkal büntetni azokat az állami és magáncégeket, ahol a száznál több alkalmazott esetében nem tartják be mozgáskorlátozottak négy százalékban történő alkalmazását. Az alkalmazásban lévő mozgáskorlátozottak viszont nincsenek megfelelően értékelve, hiszen 4 órás munkáért az ennek megfelelő bér 75 százalékát kapják részleges, és 50 százalékát teljes rokkantsági nyugdíjazás esetében. A beteg embernek egyéb kiadásai is vannak, amit sehol nem vesznek figyelembe. Olyan eszközöket kell megvásárolnia, amelyek segítségével egyenrangúvá válhat, és nem érzi magát diszkrimináltnak az egészséges emberekkel szemben - mondotta Marcela Gasová. A mozgáskorlátozottaknak is joguk van családtervezésre, és ezzel kapcsolatos tanácsadásra. Jelenleg sehol sem biztosítanak ilyen jellegű szolgáltatást. Dr. Lopasovsky a Cilag gyógyszerészeti cikkeket forgalmazó cég képviseletével ezen szeretne a közeljövőben változtatni. Felkínálja a cég termékeit azon családok számára is, ahol az egyik vagy mindkét fél egészségi gondokkal küszködik. Termékeiket némely esetben a betegek jutányosabb áron vásárolhatják meg, mint az egészséges emberek. SZÁZ ILDIKÓ
