Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

■ fj i S A G l /<z Együttélés cáfol Bűnbak kerestetik KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI NAPILAP SZOMBAT 1993. április 17. Ili. évfolyam 89. szám Ára 3 korona „Annak ténye, hogy Szlovákia, illetve Csehország Európa Tanácsba történő felvételét későbbre halasztották, nyilván­valóan arról tanúskodik, hogy alapos okai vannak. Ebben a szervezetben ugyanis nagyon képzett, jól informált szakem­berek dolgoznak, és mielőtt döntésüket meghoznák, egy szakértői csoport vizs­gálja a helyszínen az egyes problémá­kat...” — jelentette ki Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés Politikai Mozga­lom alelnöke a szlovák sajtóirodának. Duka Zólyomi nyilatkozatában a Republika című napilapban megjelent Laluha-kijelentésre reagált így. A szlo­vák parlament külügyi bizottságának el­nöke ugyanis többek között ilyeneket állított: „Nyilvánvalóvá vált, hogy az Európa Tanácsot arról, hogyan nyom­ják el a kisebbségeket Szlovákiában, az Együttélésben levő urak tájékoztatták”. Az alelnök a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy mozgalma elutasítja ezt a vádaskodást. A mozgalom arra törek­szik, hogy Szlovákiáról reális képet nyújtson, s nem pedig minden áron an­nak pozitív látszatát keltse. Az Együtt­élés támogatja Szlovákia felvételét az Európa Tanácsba, mert ez az útja az európai integrációs folyamatba történő bekapcsolódásnak, de ehhez bizonyos feltételeknek kell megfelelni, igazi de­mokrácia nem lesz addig, amíg nem oldódik meg a jogbiztonság kérdése, s a nemzeti kisebbségek problémakörében nem garantálnak a jelenlegi nemzetkö­zi, illetve európai normáknak megfelelő megoldást. Robban a bank? Keresztény kezdeményezés ív.' - / Az EK húsimport-korlátozásának következményeként Kiráiyheimecen Európáért Alacsonyabb húsárak KiráJyhelmecen tegnap kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött „Keresztények a köZös Európáért” címmel. Ezen a világ kilenc országa képviselteti magát. * E tanácskozás az Együttélés Politikai Mozgatom, a Magyarok Világ­szövetsége és a Holland Református Egyház közös rendezésében kerül sorra. A konferencia célja, hogy elmélyítsék a keresztény erkölcsöt, és egyúttal elemezzék az egyház jelenlegi helyzetét a negyvenéves elnyoma­tás után. ( Előadók: Bea Nltraw, a holland református párt titkára, George M. Adorjánt (Kanada), Wilfried Böhm, a német parlament képviselője, Heged(ís Lordod, a magyar református egyházi zsinat eínöke és mást*. Tiltakozó szakszervezeti nagygyűlés „Tovább nem hallgathatunk” Pozsonyban tegnap mintegy négyezren vettek részt azon a tiltakozó nagygyű­lésen, amelyet a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja rendezett. A szakszervezetek ugyanis ismételten rá akartak mutatni a gazdasági és szo­ciális problémák megoldatlanságára, s felhívni a kormány figyelmét, hogy a válságos helyzetben koncepciózus megoldási keressen. Alojz Englis elnök a tömeghez intézett beszédében úgy nyilatko­zott, hogy nem akarnak azonnal sztrájkot, csak figyelmeztetni a kor­mányt felelősségére az előállt rossz helyzetért, ami az élet számos terü­letén megmutatkozik Szlovákiában. Véleménye szerint figyelembe kell venni azokat a gazdasági viszo­nyokat, amelyeket a jelenlegi kor­mány örökölt, azonban nem lehet tűrni azt a tényt sem, hogy a kor­mány koncepciótlan gazdasági és szociálpolitikája tovább mélyíti a válságos helyzetet. Ezért nem hall­gathatunk, ugyanis a kormány egy­szerűen figyelmen kívül hagyja már hosszú ideje a létező problémákat. Az Európai Közösség tagorszá­gainak húsimport-korlátozó ren­delkezéseinek következtében a hazai húsfeldolgozók kénytele­nek voltak alkalmazkodni az így kialakult helyzethez. Ezért Szlo­vákia egyes húskombinátjaiban olcsóbb lett a hús és a hústermé­kek. Érsekújvárott a NOVUM hús­kombinát április 19-étől, azaz hétfő­től szinte valamennyi disznóhús és hústermék esetében csökkenti az árakat. Mindezt annak áfán is, hogy csökken a nyeresége, s még nem tudják, milyen lesz az embargó gaz­dasági hatása a részvénytársaságra nézve. Hétfőtől tehát a sertéskaraj kilója 69 koronába kerül, a tarjáért 3 ko­ronával kevesebbet, azaz 59 koronát kell fizetni, az oldalas pedig 35 koro­nába kerül majd. Az árcsökkentés leginkább a szalámiféléknél nyilvá­nul meg, egyes esetekben 13-15 ko­ronával is olcsóbba kerülnek. Kilenc koronával lesz olcsóbb a szalonna — ismét 20 korona kilója, míg a zsírért az eddigi 24 korona helyett csak 18- at kell fizetni. Az üzlethálózatokban a Jednotá­­nál lesz a legdrágább a húsáru, mert ott 18 százalékos árréssel dolgoz­nak, beleértve a hozzáadottérték­­adót. így tehát a magánkereskedőknél lesz—lehet majd a legolcsóbban húst kapni, hiszen azok csak 10-15 százalékos árréssel számolnak. Mindez az érsekújvári „eredetű” húsra vonatkozik, a többi húskom­binát intézkedéseiről csak annyit tudunk, hogy a rózsahegyi hús­kombinát is hasonló lépésre szánta el magát. De — saját, jól megfon­tolt érdekükben — aligha zárkóz­hatnak el a többiek is a húsárcsök­kentéstől. A természetvédők aggályai Tökéletlen törvény Miroslav Fulín, a szlovákiai kör­nyezet- és tájvédők szövetsége elnö­kének véleménye szerint a környe­zetvédelmi törvény már elavult, és nem felel meg a jelenlegi állapotok­nak, illetve az azok által kiváltott kö­vetelményeknek. Az elnök szerint a szövetség tagjai azt várták, miszerint az elsők között módosítják ezt a törvényt a parla­mentben, hogy az ebből következő további rendelkezések szintén meg­felelhessenek a követelményeknek. A vadászati törvényt nagyon gyorsan elfogadták, mert kezdődik a vadásza­ti szezon, viszont a környezetvédők attól tartanak, hogy ezen a területen folytatódik majd a korábbi környezet­­romboló gyakorlat. Ezért a környezetvédők kong­resszusán úgy döntöttek, hogy köve­telik, mielőbb tegyék meg az illetéke­sek a szükséges lépéseket. Két nővér és egy orvos bűne: Gondatlanságból halál Besztercebányán a járásbíróságon tegnap április 30-ára halasztották an­nak a két nővérnek és a Roosevelt kórház orvosának a perét, akiknek a vádirat szerint gondatlanságból okozott halálért kell felelniük. Az elmúlt esztendő májusában egy hét hónapos kisfiút szállítottak be a kórházba Zólyomból. A gyermek nagyon rossz egészségi állapota fokozato­sanjavult, mígnem elérkezett a sorsát megpecsételő pillanat: a számára ada­golt plazma elfogyott, levegő került az ütőérbe és a gyermek meghalt. Sok botcsinálta politikusunk egészen mostanáig úgy tekintett a Nyugatra, mint a hiszékeny kisgyerek a Mikulásra. Min­den érdeklődést, árubehozatalt, tőkebefekte­tési szándékot őszinte segítőkészségnek, szin­te ajándéknak hittek. Almaink netovábbja, gazdasági fellendülésünk egyetlen reménysé­ge az EK-tagság lett. Több nyilatkozat hang­zott el, amely szerint Szlovákia útja Európába az Európai Közösségen keresztül vezet. Hiába voltak a józanító figyelmeztetések, hogy a Kö­zös Piacnak éppúgy megvan a saját érdeke, az ehhez szükséges belső taktikája és stratégiája, mint minden ilyen vagy ehhez hasonló gazdasági és piacérdekeket védő és képviselő szervező­désnek. A kelet-európai országokat tekintve céljuk nem elsősorban a segítség, az ajándékosztoga­tás, hanem új piacok teremtése a saját szá­mukra. Nekünk semmi sem volt drága, csak az EK „jóindulatát, barátságát” kiérdemeljük. Zöld utat kapott minden, az EK piacán árufe­leslegként elkönyvelt termék. Ások drága hol­land, dán és egyéb gyümölcs és zöldség, közös­piaci tejtermék lesöpörte az üzletek, bojtok polcairól a hazai termelők áruit. A húsvéti ünnepek előtt hideg zuhany volt a leglelkesebbek számára, óriási veszteségeket jelentő gond a termelőknek, az üzemeknek az a rendelet, amellyel az EK állat-egészségügyi szakosztálya április 8-án megtiltotta a volt KGST-országokból az EK országaiba az állati eredetű termékek, a hús, a hús- és tejtermé­kek, valamint az élőállatok kivitelét a száj- és körömfájás veszélyére hivatkozva. Ezzel kitört í pánik mind idehaza, mind a szomszédos, a Húsháború avagy az EK nem jótékonysági intézmény volt szocialista országokban. És kezdetét vette a Koppenhágában, a Kelet-Európa gazdasági fejlődéséről és felzárkózásáról rendezett két­napos konferencián csúcsosodó húsháború. Országhatárainkon közben drámai jelene­tek zajlottak. Az élőállatokat szállító kamio­nok vesztegeltek, volt, ahol vizet vittek a szomjazó jószágoknak, másutt tehetetlenül nézték halódásukat. A cseh—osztrák határon kiutazni szándékozó turistáinkkal még a szalá­­mis tízórait is eldobatták, nehogy kivigyék a vélt fertőzés forrását. Gyorsan megszülettek a beho­zatali tilalmak is, a tiltakozó nyilatkozatok írás­ban és szóban. Ezekből szinte naivan kicsengett a csodálkozás és a csalódottság: nem ilyennek képzetlük a nyugati, a közöspiaci segítséget... ^LTagyvonalú szakértők az újságírók fel-1N tételezéseinek és találgatásainak is he­lyet hagytak, nem voltak hajlandók bizonyos kérdésekre válaszolni azzal kapcsolatban, ami hazai berkekben is elhangzott: hogy valóban állat-egészségügyi védelemről, vagy kereskedel­mi „húzásról” volt (van)-e szó. Nos, akkor hát hadd találgasson az újságíró: vajon olyan nehéz­­e egy ilyen konferencia időpontját éppen a rama­­dán és a keresztény húsvét időszakára „időzíte­ni”, amikor (minden kereskedő tudja), a legna­gyobb hús- és élőállat-szállítmányokat indítják mind az arab országokba, mind a világ más tájaira. Ehhez már csak néhány hazai közle­ményt és cáfolatot, egy-két elemzést kellett az EK-országok szakértőinek átböngészni, ame­lyekből könnyen kikövetkeztethették a szá­mukra szükséges tudnivalókat. Például, hogy állattenyésztésünk katasztrofális helyzetbe ke­rült. Hogy az idén a mezőgazdasági üzemek nem tudták beszerezni a védőoltásokat is tar­talmazó takarmánytápokat, s nincs pénzük ál­lat-egészségügyi készítményekre, gyógysze­rekre, fertőtlenítőszerekre sem, ezért fennáll­hat a különböző járványos betegségek kitöré­sének, elterjedésének veszélye. Ilyen adato­kat, elemzéseket mind a mezőgazdasági szak­sajtó, mind a nagyobb napilapok rendszeresen közöltek az év eleje óta minden héten, több változatban. Ahhoz, hogy a kelet-európai országokat rá­ébresszék, hogy az EK nem jótékonysági in­tézmény, már csak jó időzítésre volt szükség. A konferencia ehhez mindenképpen megfele­lő alkalmat nyújtott. A cseh és a magyar tilta­kozás elhangzott (meg is lett a konferencia befejezését követően az eredménye, mivel a jövő héttől kezdve Csehországot és Magyaror­szágot illetően feloldják a húskiviteli tilalmat), de a tanulságot a naiv, demokráciában és in­gyen kapott segítségben vakon bízó kelet-eu­rópai országaink számára a konferencián el­mondott végső következtetések, összegező nyilatkozatok tartalmazták. Niels Helveg Petersen dán külügyminiszter például úgy fogalmazott, hogy a sikeres kelet­európai átmenet közös érdek. Piacaik megnyi­tásával, a kereskedelem liberalizálásával az EK és az EFTA tagországai a legmegfelelőbb segítséget nyújthatják az új demokráciáknak. A segítség azonban nem önzetlen, hiszen a kelet-nyugati kereskedelemből éppen a nyu­gati országok profitálják a legtöbbet. Az az intelem is elhangzott még, hogy újjá kell élesz­teni Kelet-Európa és a volt Szovjetunió orszá­gainak egymás közötti gazdasági együttműkö­dését is. Magyarán: ne várja senki, hogy a sült galamb a szájába repül az EK segítségével. Persze, a tanulságért most túl sokat kel­lett fizetni: Szlovákiában 5 millió már­kára becsülik a kiviteli tilalomból eredő eddigi veszteséget. Hogy mi történik a jövő hétig? Előre nehezen lehet megmondani. Tény, hogy Csehország és Magyarország már fellélegzett. Nálunk a fogyasztók a húsárak átmeneti csök­kentésében reménykednek, a biztos bevételre számító szállítók pedig foghatják a fejüket, va­jon lesz-e, aki valahol értük is szót emel és szót kap, s latolgathatják, mekkora lesz a tényleges veszteségük. Már csak ez hiányzott — károm­kodhatnak a mezőgazdaságban dolgozók. Az új­ságíró pedig azon csodálkozhat, hogy politikus­nak tartják magukat azok a felelős tisztségekért fizetett emberek, akik az EK-nak ezen az in­tézkedésén (és esetleges további lépésein) — csodálkoznak. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom