Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-02 / 77. szám
jVSnjTTb . yAr' ír, . ^ -£y1 f f & ur ct'Jl f^TV 7, ^ Jí y+j£ / s- ■ - ------ - _________________' __________________________________________ Napjaink 1993. április 2. V i</ ^ Szabad ÚJSÁG HAH NA ISTVÁN A szlovák Köztársaság gazdasági helyzetének jellemzése' A Szlovák Köztársaság gazdaságának fejlettségi színvonala, teljesítőképessége, akár bruttó hazai termékmutatóval, akár nemzeti jövedelemmutatóval mérve kb. 25-30 százalékkal alacsonyabb, mint a Cseh Köztársaság gazdaságáé. Ennek oka a társadalmi munkatermelékenység alacsonyabb színvonalában, valamint a nem megfelelő gazdasági szerkezetben keresendő. Ez a szlovák gazdaság teljesítőképességében, fejlettségi színvonalában meglévő különbség a Cseh Köztársaság gazdaságával szemben, meghatározó az önálló Szlovákia nemzetközi megítélése, valamint a követendő gazdaságpolitikája szempontjából. Sőt meghatározó Szlovákia lakosságának életszínvonalának alakulása szempontjából is. Szlovákiának és lakosságának szembe kell néznie azzal a következménnyel, azzal a pozícióvesztéssel, amely az említett fejlettségi színvonal különbségéből adódik. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság viszonylag jó pozíciója a cseh gazdaság magasabb és a szlovák gazdaság alacsonyabb színvonalából adódott. Ezért a természetes következménye a szétválásnak, hogy a Cseh Köztársaság nemzetközi gazdasági pozíciója javulni, míg a Szlovák Köztársaság nemzetközi pozíciója elég jelentősen romlani fog. Ez annyit jelent, hogy Szlovákia gazdasági szempontból kb. Románia és Bulgária gazdasági színvonalára csúszik viszsza. Úgy gondolom, hogy ez komoly öntudati problémát fog előidézni Szlovákia lakossága, elsősorban a szlovák nemzetiségű lakosság körében. A nemzetközi pozícióvesztésnél sokkal roszszabbak a szétválás gazdasági és szociális következményei. Gazdasági téren ez a megtermelt jövedelem volumenében jelenik majd meg, vagyis kisebbek lesznek azok a források, melyekkel a társadalom rendelkezhet az élet minden területén, tehát a gazdaság, a szociális ellátás, az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a környezetvédelem, a sport, a közbiztonság, a védelem stb. területein. Sajnos ezek a hatások már keményen érezhetők a Szlovák Köztársaság 1993-as évre elfogadott állami költségvetésén. Tudniillik, az államháztartás 1992-es évi szintjén való működtetéséhez, a költségvetésből fedezett magán és közületi fogyasztás szintentartásához hiányzik kb. 30-50 milliárd korona értékű bevétel. Ez olyan mértékű költségvetési restrukciót jelent, amely már a költségvetési szféra működőképességét veszélyezteti, lásd pl. az egészségügy, az iskolaügy stb. helyzetét. Valószínű, hogy a gazdasági visszaesés nagyobb mértékű lesz, mint amilyennel a kormány a költségvetési bevételek tervezésénél számolt, s ez tovább növeli a forráshiányt. Szerkezeti problémák Amiről a szlovák politikusok, de sajnos a közgazdászok sem beszéltek, illetve nagyokat hallgattak, az az a tény, hogy Szlovákia gazdaságának szerkezete nem felel meg egy önálló állam gazdasági szerkezetével szembeni követelményeknek. Csehszlovákia 1918-as megalakulása óta Szlovákia gazdasága mint komplementáris, azaz mint kiegészítő gazdaság fejlődött a viszonylag komplex cseh gazdaság mellett. Szlovákia főleg nyersanyagokat, félkésztermékeket, illetve alkatrészeket gyárt és a végtermékek gyártásának a részaránya eléggé alacsony. Ezért Szlovákia importigénye, árubehozatalra való rászorultsága nagyon magas. Elég körülnézni bármelyik üzletben, hogy megállapítsuk, hogy az áruk zöme, cseh illetve más országból importált termék, de hasonló a helyzet a termelési eszközök piacán is. (gy az árukínálat szintentartása, a fogyasztói szükségletek kielégítése, komoly devizaigényként jelenik meg. Ezzel szemben viszont a szlovák gazdaság devizatermelési, exportképessége eléggé alacsony. Olyan termékeket gyárt és exportál (acéláru, alumíniumtömbök, nehézvegyszerek, cement, stb.), melyekkel telített a világpiac, sőt a fogadó országokban behozatali korlátokba ütközik. A szlovák ipar termékeinek minősége és műszaki színvonala igen alacsony. A felsoroltakból következik, hogy Szlovákiának jelentős gazdasági szerkezetváltást és modernizációt kellene végrehajtani, ami nagyon tőkeigényes folyamat. A szlovák gazdaság azonban nem rendelkezik az ehhez szükséges hazai erőforrásokkal, tőkével. Sem a költségvetés, sem a lakosság, sem a hazai bankok forrásai erre nem elegendők, ezért a kormány külföldről szeretné a szükséges tőkét megszerezni. Az 1993-as állami költségvetés csupán 2,8 milliárd koronát irányoz elő gazdaságfejlesztésre, ami siralmasan kevés. A privatizációról A privatizáció folyamata Szlovákiában lelassult, illetve a vagyonjegyes privatizáció első hullámának lebonyolítását kivéve, az ún. nagyprivatizáció még el sem kezdődött. A kormány a klasszikus privatizációs módszerek (közvetlen eladás, árverés, versenytárgyalás) mellett döntött, ami rendjén is volna, ha kellő tőke állna a hazai vállalkozók rendelkezésére. Sajnos azonban, még a vásárlási érték megkövetelt 10 százalékának kifizetése is, megfelelő banki hitelek nélkül majdhogynem leküzdhetetlen akadályt jelent, a hazai vállalkozók számára. Szlovákiában pedig már hónapok óta nem lehet hitelhez jutni. Főleg a külföldi tőkére alapozott nagyprivatizáció árnyoldala, hogy Szlovákia gazdasága nagymértékben külföldi kezekbe kerülhet és a megteremtett profit jelentős része kiáramlik az országból. A külföldi töke beáramlásából kapcsolatos elvárások azonban nem valószínű, hogy teljesülnek, mivel az összes volt szocialista ország, a volt Szovjetunió utódállamait is beleértve erre számítanak. Bizonyára jönni fog a külföldi tőke, de nem olyan volumenben és dinamikával, mint ahogy azt a kormány szeretné. Itt jegyzem meg, hogy a tőke beáramlásának esélyét rontja a Meőiar kormány egyeduralomra törő, ellentmondásokkal teli bel- és külpolitikája. A privatizációval, illetve annak lassú menetével kapcsolatban meg kell még említeni, hogy mintha a kormány nem tudatosítaná, hogy jelentős magánszektor nélkül nincs piacgazdaság, vagyis nem érvényesülhet a piac gazdaságintegráló és koordináló szerepe. S miután a központi tervutasításos rendszert felszámoltuk, nincs olyan mechanizmus a piacon kívül, amelyik biztosítani tudná az egyensúlyi feltételeket a gazdaság működése számára. Szlovákia pénzügyi helyzete Szlovákia 1992-ben 16,7 milliárd korona értékben bocsátott ki állami kötvényeket, belső adósságainak finanszírozására. Ebből 4,2 mid. lakásépítés finanszírozására, 8,0 mid. korona az 1991-es deficit finanszírozására és 4,5 mid. korona értékben a bősi vízi erőmű finanszírozására. A komplex lakásépítésre év elején került kibocsátásra 4,2 mid. korona értékű kötvény. Ezeket a kötvényeket a kereskedelmi bankok megvásárolták. A költségvetési deficit finanszírozására a múlt év második felében kiadott 8,0 milliárd korona értékű kötvényből azonban ez idáig csak 600 millió korona értékű kötvény talált gazdát. A bősi vízi erőmű finanszírozására a 4. negyedévben kiadott 4,5 mid. korona értékű kötvényből mind ez idáig csupán 100 millió értékben sikerült értékesíteni. Ez azért van így, mert a kereskedelmi bankoknak nincs kellő hitelkeretük, amelyből a kötvényvásárlást finanszírozni tudnák és a lakosság sem rendelkezik ilyen volumenű szabad tökével. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy sem a kereskedelmi bankok, sem a lakosság, sem a külföld nem bízik abban, hogy a kormány biztosítani tudja az értékesítésnél vállalt feltételeket. Tehát egyelőre nincs meg az állam múlt évi túlköltekezésének pénzügyi fedezete. Ezt a belső adósságot növeli az 1992-es költségvetés kb. 11,2-11,7 mid. koronás hiánya, melynek fedezetéről és pontos összegéről a kormány még hivatalosan nem informálta a parlamentet. Valószínűleg ezt a hiányt is állami kötvények kibocsátásával próbálja meg fedezni a kormány. A Szlovák Nemzeti Bank tartozik továbbá a Cseh Nemzeti Banknak kb. 24,5 mid. koronával, azokért a refinanszírozási hitelekért, amelyeket a Szlovák Kereskedelmi Bankok a volt Csehszlovák Állami Banktól vettek fel, s amelyek a Cseh Kereskedelmi Bankok letétjéből voltak folyósítva. Rendezetlenek továbbá kb. 15,0 mid. korona értékű szlovák vállalati tartozások a cseh vállalatoknak és 19,0 mid. korona értékű cseh követelés a vagyonjegyes privatizációval kapcsolatban. Az utóbbi követelés a cseh, illetve szlovákiai vásárlások különbségéből adódnak. Szlovákia külföldi adósságát terheli továbbá a volt Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság államadósságának Szlovákiára eső része kb. 3,2 mid. US dollár. A szlovák korona értékének problémája A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság szétválásának az önálló köztársaságok létrejöttének természetes velejárója a nemzeti valuták létrejötte és árfolyamuk önálló mozgása. A két utódállam gazdasága teljesítőképességének különbözőképességéből adódóan természetes, hogy a két nemzeti valuta árfolyama elvált egymástól, vagyis hogy a cseh korona a szlovák koronához képest leértékelődik. Ez a folyamat játszódik le a konvertibilis valuták viszonylatában is. Ennek következtében és a devizatartalékok rohamos és katasztrofális csökkenése végett veszélybe került a szlovák korona belső konvertibilitása. A belső konvertibilitás megőrzésének szükségessége, az export serkentésének és az import korlátozásának fontossága piackomform módszerekkel napirendre tűzte a szlovák korona devalválásának szükségességét. Ez az intézkedés elkerülhetetlennek látszik, ha a kormány nem akar adminisztratív eszközökhöz folyamodni. Úgy látszik azonban, hogy a kormányban nincs politikai erő és akarat és kellő gazdaságpolitikai előrelátás ahhoz, hogy ezt az intézkedést megtegye. Úgy tűnik, hogy nagyon fél politikai presztízsének elvesztésétől, ami azonban előbb-utóbb úgy is bekövetkezik. Gazdasági kilátások Úgy érzem, végezetül szólni kell az 1993-as év gazdasági kilátásairól. Úgy néz ki, s ezt mutatják a gazdasági elemzések, hogy 1993- ban számítani keli egy 15 százalék körüli gazdasági visszaeséssel, 50-70 %-os inflációval és kb. 20-25 mid. korona költségvetési deficittel. De fennáll a veszélye annak is, hogy a költségvetési kiadások restrikciója olyan szociális feszültséget és nyomást vált ki, hogy a kormány nem tudja kezelni a kialakult helyzetet, és kénytelen lesz fedezetlen pénzkibocsátással finanszírozni a költségvetési szféra többletköltségeit. Ez viszont egy három számjegyű inflációs folyamatot is beindíthat. Úgy érzem az elmondottakból világosan kitűnik: megalapozatlan az a kincstári optimizmus, hogy a gazdasági hanyatlás ez évben eléri a mélypontot, és egy növekedési folyamat indul meg. Sokkal valószínűbb, hogy a gazdasági hanyatlás a jövő évben is folytatódik, és egy eléggé hosszú, több évig tartó stagnáció időszaka elé nézünk. A szövetségi állam szétesése következtében előállt gazdasági helyzetért, a lakosság életszínvonalának Csökkenéséért és a várható szociális feszültségekért a felelősség teljes mértékben a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat és azokat a pártokat és mozgalmakat terheli, amelyek segédkeztek a Szövetségi Állam szétválásánál. A választásoktól s főleg 1993. január 1-től eltelt időszak bizonyítja, hogy a kormánynak nincs kidolgozott, életképes programja, az önálló szlovák gazdaság talpraállítására és működtetésére. A kormány kapkod, tűzoltó munkát végez, próbálja oltogatni a hol itt, hol ott fellángoló problémákat. Úgy néz ki, hogy a kormány és az államapparátus szakértelmüket és tapasztalataikat tekintve nincsenek kellően felkészülve az önálló állam kormányzására. Nem tudnak élni szuverén jogaikkal, döntésképtelenek. Hetvenöt éven át az államot Prágából kormányozták, a szlovák vezetésnek nincs ilyen irányú tapasztalata és tudása. Úgy gondolom, az elmondottakból világosan kitűnik, hogy Szlovákiának sürgősen egy válságkezelő gazdasági programra van szüksége. Egy ilyen program kidolgozásához és főleg végrehajtásához össztársadalmi konszenzusra, a politikai pártok és mozgalmak együttműködésére lenne szükség, mivel a gazdaság talpraállítása és működtetése nagyon komoly áldozatvállalást követel a lakosságtól. Magyarán, jelentős életszínvonal-csökkenést a lakosság nagy részének elszegényedését vonja maga után. Mozgalmunk hajlandó lenne részt venni egy válságkezelő gazdasági program kidolgozásában és segíteni a végrehajtását, ha a kormány változtatna eddigi demokráciaellenes és kisebbségellenes politikáján. * Elhangzott az Együttélés IV. Országos Kongresszusán A galántai vállalkozók lapjáról „A jó tanácsokért meg kell fizetni“ „Már a verebek is csiripelik, hogy némely előírások szinte segítik a spekulánsok munkáját, és kerékkötői az egyenes utat járó vállalkozóknak. A megrendelt áru és szolgáltatások számlázásakor bizony a spekulánsok nemegyszer a markukba nevetnek. E szabályos vállalkozói engedéllyel és azonosítási számmal rendelkező vállalkozók megrendelik az árut, de a fenyegetések ellenére sem térítik meg annak értékét. Hiábavalók a figyelmeztetések, bármiféle követelődzések, az anyag- és áruszállítókon sem a rendőrség, sem az iparengedélyt kiadó hivatal nem hajlandó segíteni. A becsületes vállalkozónak adóznia kell az államnak az elküldött, számla útján viszont meg nem térített áru után is“ - olvassuk a galántai vállalkozók lapjában, a Magánvállalkozóban. A lap negyedik évfolyamának márciusi számában több hasonlóan kritikus hangvételű írásra figyeltünk fel. Úgy tűnt, a lap periodicitása ellenére valóban tükrözi a vállalkozók jelenlegi hangulatát. Dr. Milan Arakáát, a Magánvállalkozó főszerkesztőjét arról kérdeztük, vajon miben lehet a havonta megjelenő, magazinjellegű kiadvány a vállalkozók segítségére.-Elsősorban a vállalkozókat érintő törvények kivonatát és az előírások magyarázatát közöljük rendszeresen, amit főleg a Trend és a Profit vállalkozói lapokkal való együttműködés tesz lehetővé. Vannak saját szakelőadóink is, mint például dr. Mária Gálová, aki a Nemzeti Biztosító galántai regionális központjának munkatársa. A vállalkozók nemegyszer fordulnak hozzánk különböző kérdésekkel levélben, de akadnak, akik személyesen is ellátogatnak szerkesztőségünkbe, hogy tanácsot kérjenek tőlünk. Sajnos sok esetben meg kell tagadnunk a válaszadást, hiszen a részletekbe menő, egyes vállalkozókra jellemző előírások magyarázása ma már pénzbe kerül - tudjuk meg a főszerkesztőtől, aki a továbbiakban azt is elmondja, hogy ilyen esetekben az illető vállalkozónak megadják a lakóhelyéhez legközelebb álló tanácsadói iroda címét. A Galántai járás vállalkozóinak egy része magyar anyanyelvű. Megtudtuk, hogy a lap az 1990-es évi induláskor csupán szlovák nyelven, később azonban a vállalkozók támogatásával magyar mutációban is megjelent.-Lapunk kétezres példányszámmal indult, ám olvasóink száma egyre nőtt. Ez azzal is magyarázható, hogy a Galántai járásban megszűnt a Győzelmes Út - később csak Az Út - című járási hetilap, így a Magánvállalkozó a legújabb vállalkozások és a vállalkozók problémáiról szóló híreken kívül a járásban zajló társadalmi, illetve kulturális eseményekről is közölt és közöl írásokat. Jelenlegi példányszámunk eléri a négyezret is, időközben viszont megszűnt a magyar mutáció, mivel annak kiadása nem volt a kiadó - Szlovákia Vállalkozók Szövetségének Járási Tanácsa - számára kifizetődő. Ma már a lap nyomása sem a nyitrai nyomdában történik, a nagyobb nyereségesség érdekében a nyomást is járásunk vállalkozóira bíztuk - tájékoztat bennünket a lap főszerkesztője dr. Ataksa, akivel ezután átlapozzuk az elmúlt évek számait is. A lap szerkesztője azzal az ötlettel állt elő, hogy olyan módon növeli az olvasók számát, ahogyan ez nálunk egyelőre még nem megszokott. Azok a vállalkozók, akik jórészt a lapnak köszönhetően váltak a járás lakossága körében népszerűvé, hálából különböző díjakat bocsátanak a lap sorsolásban részt vevő olvasói számára. A Magánvállalkozó nyertes olvasói így voltak már ingyen fodrásznál, egy hangulatos étteremben vacsorán, kaptak már ingyen virágcsokrot és pénzutalványt is. A lap márciusi számának nyertes olvasói például majd a diószegi malom ajándékáért, ezer korona értékben felkínált tésztafélékért „játszhatnak“ majd. Mindezért csupán a lapban megjelenő szelvényt kell beküldeniük. A Magánvállalkozó főszerkesztőjével a lapszemlét követően már nem csupán az olvasók játékszenvedélyéről beszélgettünk.- A Galántai járásban is voltak olyan vállalkozók, akik visszaadták a vállalkozói engedélyüket, mert nem bírták az adómegterhelést, és nem kívántak a Nemzeti Biztosító törvényének áldozataivá válni - tudtuk meg a Magánvállalkozó főszerkesztőjétől a lapszemlét követően, aki elmondta, hogy a vállalkozókkal folytatott beszélgetések során megtudta: többnyire azok mondtak le vállalkozói tevékenységükről, akik állami alkalmazottként végzettségüknek nem megfelelő munkakörben próbáltak némi mellékeshez jutni. Azok a vállalkozók, akiknek az iparengedély az egyedüli megélhetési lehetőséget jelenti, és ma már családjukon kívül másokat is alkalmaznak, nem léptek vissza, továbbra sem adták fel a hosszú éveken át dédelgetett elképzeléseiket.
