Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-16 / 88. szám
4 Szabad ÚJSÁG Napjaink Polgármester úr, jó napot! Mi bosszantja leginkább? Feszültségekkel terhes világunkban szinte mindenki ideges. Miért lennének nyugodtak épp a polgármesterek? De vajon mi dühíti, mi bosszantja őket mostanság leginkább?-------------BALOGH GÁBOR,----------------Ipolybalog polgármestere- Mindennapi életünk egyik meghatározója a pénz, az anyagiak léte, vagy nem léte, illetve előteremtése. Sajnos, így van ez már hosszú idők óta, és gyanítom, hogy még nagyon-nagyon sokáig így is lesz. Azt hiszem, megállapításom igazát nem kell bizonygatnom. A szólásmondás, hogy „a pénz nem boldogít“ talán csak a „kizárólag“ szóval kiegészítve igaz. Egy barátom hozzá szokta tenni: „de jó, ha van“.- Csak lenne belőle elég, mert hát ugye mindig ez a „legkevesebb“. S már benne is vagyunk a közepében. Mert mi az, ami leginkább bosszantja manapság az embereket, minket, engem? Mindent felsorolni képtelenség, s nem is érdemes. Egy okot ragadjak ki a sok közül? Nem lenne szerencsés megoldás. Hármat? Az már az unalmasság kezdete lenne. Meg aztán, minek ennyit panaszkodni, változik tőle valami? Ugye nem? Legyen hát kettő, egy kicsit túllépve a szűkszavúság határait.-A felcíme legyen: Az anyagiak hiánya, illetve a kevés elosztása. A nyelv csodálatos adottsága, hogy lehetővé teszi a dolgok fokozását pozitív és negatív irányban is. Vegyük azt a szót, hogy „szegény“, annak is a legmagasabb, vagy legutolsó fokozatát: leg... leg... leg. (No nem a népszerű tévéműsorra gondolok.)-Hát többekkel együtt ezek vagyunk mi, a Nagykürtösi (jaj, szabad még egyáltalán így, magyarul leírni?) járás. Ezt nálunk okosabbak állapították meg. Rólunk. Az ember máról holnapra koldusbotra juthat, de egy egész vidék? Vagy uram bocsá’, egy egész ország? Nos ez viccnek is rossz.- Szóval rangsoroltak, és mi ennek - bármilyen furának tűnik is - őrültünk. Mert bíztunk. Bíztunk, hogy annak akinek ki van a..„ annak tesznek rá valamit, ha mást nem, foltot. Az ember bonyolult szerzet, sokszor a kevéssel is beéri, de sajnos sokszor a dolgoknak a nehezebb végét keresi. Új idők, új módi. Mi történik, ha fordítunk egyet a ruhadarabon? Ugye mindjárt sikkesebb? S az ára...?- A teljes igazsághoz tartozik, hogy kaptunk támogatást. A járás. Szét is osztották, mi pedig egy fél évig kérdezgettük egymástól: Te kaptál? Aztán kiderült, sok a lyuk, nagy foltra nem telik, legfeljebb a lyukak lettek egy picivel szűkebbek. Nem jó, ha valami nagyon huzatos. Lehet a testvéries elosztás ellen kifogása valakinek? Ismerjük a mondást: A kövér lefogy, a sovány elpusztul.- De ne keressünk a kákán is csomót. Az új törvények mindenkinek egyforma lehetőséget biztosítanak, kezünkben a sorsunk, most megmutathatjuk... Hogy a többieknek csak a hátát látjuk? S azt is jó távolból? Már megint zúgolódunk, nekünk semmi sem jó, semmi sem szent? Mindent a szánkba kell adni, mint eddig?- Hullanak a morzsák az asztalról, mi meg csipegetünk, csipegetünk. De mit tehet az ember fia, ha nem ér fel az asztalig? Megfogadja a tanácsot. Tervez, kér, terveket készíttet, hátha? Ha..., ha...,ha../ha..„ ha a közeljövőben sor kerül rá(nk), akkor talán kap(unk) annyit, amivel kezdeni sem érdemes. Persze a „kis pénz“ is elfolyik, és mi futhatunk a pénzünk után.-Erről jut eszembe: mi volna, ha a járáson belül a falvak, városok megfogalmaznák az igényüket, az illetékesek rangsorolnák azokat, állam bácsi pedig rábólintana? Akkor talán világosan láthatnánk, tudnánk, a következő évben mire számíthatunk, illetve mit kell önerőből pótolni.- Most, hogy idáig értem, már nem is tűnik olyan szépnek az egész, mert látom, falba ütköztem. Ami egyszerű és kézenfekvő, az nem jó, a ma emberéhez már magasabb röptű gondolatok dukálnak.- A nép akaratából és segítségével megválasztott pártok és kiváló szakembereik tudják, mi kell a népnek, az országnak..., nekem. Demokratikus, nem? Kineveznek, sőt meg is magyarázzák, hogy kell érteni egyet s mást, mert a sajtó is csak egyre félremagyaráz. Ki tud itt igazságot tenni?- Hát nem nagyszerű? Hotfy egyes körzetekben a választások aránya szerint mást, másokat is meg lehetne bízni ezzel-azzal? Már megint? Te talán jobban tudod, tudnád csinálni? Na ugye? Magad sem tudod, mit akarsz? Meg sem tudod fogalmazni, meg aztán kinek a nevében beszélsz? Igazán? Az én felméréseim szerint ez korántsem így van. Apropó beszéd. Még a helyesírást sem tudjátok. Ezért kellett országos gondjaink mellett enynyit rágódni a nyelvtörvényen.- Hogy helyesen tudjátok majd írni neveiteket, településeitek nevét. Mert ebbe a káoszba még a külföldi sem Balogh Gábor: „...itt minden olyan bársonyos...“ (A szerzö (e|Vétele) jön, hisz eltéved. Meg aztán hol kezdődik vagy végződik akkor Nagy Szlovákia? A kisebbség pedig itt (ott?) uralkodni nem fog, a demokráciában a többség akarata érvényesül. Nem volt elég ezer évig?- Ezt bizonyítja az állami apparátus, a hivatalok és hivatalnokok tömege, magas szintű (anyagi) felszereltséggel, elvégre a feladatuk komoly és a polgár óhaját, óhajait hivatottak kielégíteni. A többségét. Például a kéményemre az engedélyt csak szakképzett járási hivatalnok állíthatja ki. A megbízott a tervekből állapítja meg, hogy az megfelel-e az előírásoknak vagy sem.-Megint ez a piszkálódó hang? Hogy a faluból valaki, netán a polgármester, meg is nézné, esetleg tényleg úgy épült-e fel, ahogy a rajzokon látható? Ugyan uraim, nincs hozzá szakképesítésük, meg hát az apparátust - a pénz nem számít - fenn kell tartani. Mi volna, ha mindent kiadnánk a kezünkből? Áttekinthetetlenné válna a helyzet, akkor viszont honnan tudnánk, mi a jó az állampolgárnak, nekünk?- Ezek után az emberi magatartásról is szólnék néhány szót. Valójában ott folytatom, ahol abbahagytam. Hát nem elég mindez a szegény embernek? Minek még az úgynevezett púp is. Hisz már azt sem veszem észre, ha az ág is húz. Körül sem merek nézni. Annyi a buktató, hogy állandóan a lábam alá kell tekintgetnem. Mert mi történik, ha felemelem a fejem? A naptól csak könnyes lesz a szemem, elvakulok, beverem a fejem.- Nehéz a bűvös körből szabadulni. A kutyaugatás úgy sem hallatszik az égig. Ha meg igen, akkor abból semmi jó nem származik. Örüljünk, hogy itt minden olyan bársonyos, kinek kell a daróc? A szamár is akkor ment a jégre... Ha meg az embert netán piszkálja a lelkiismerete? A lélek nagyon bonyolult dolog, ki ismeri ki magát benne? Az ember magának sem tudja megmagyarázni, mi a baja.-A nyugalom a fontos, ellenben kénytelenek vagyunk dolgozni is. No de csak dolgozni, meg dolgozni, annak semmi értelme? Itt már a kutyának sem kell semmi, minek panaszkodni. Fő, hogy szabad az ember. A gondolat szabadsága. Ugye milyen nagyszerű?-Az ember csak van, tétlenül; elmélyülten gondolkodik, meghányjaveti a dolgokat, mereng, álmodik, tervez, s reménykedik. Reménykedik, hogy hátha valaki majd helyére teszi a dolgokat és akkor milyen nagyszerű lesz minden.- Hát szabad bosszankodni? Az emberek nem egyformák. Miért lennének egyformák épp a polgármesterek? Egyesek dúlnak-fúlnak tehetetlen dühükben, mások lemondanak posztjukról, megválnak tisztségüktől, s akadnak olyanok is, akik ironikusan értelmezik az uralkodó állapotokat... ZOLCZER LÁSZLÓ A Tornaijai, Rozsnyói, Szepsi, Király helmed és Nagykaposi járás V"“' KisgeresF ^ ; KWarkánv_ Nagygeres Perbenyikl (\a 2? UJ-18 372 magyar (75.50%) Rozsnyói járás 42 107 lakos, 21 592 magyar (5128%) Szepsi járás 32 401 lakos, 15 822 magyar (4&83%) Nagykaposi járás 20 210 lakos, 14 565 magyar (7207%) Királyhelmeci járás 39 153 lakos, 31 153 magyar (7957%) A Szabad Újság március 20-i számában megjelent az Együttélés javaslata a magyarlakta Dél-Szlovákia területi és közigazgatási felosztására. Most sorozatban közöljük a mozgalomnak az egyes járások kialakítására vonatkozó elképzelését - térképvázlat formájában. 1993. április 16. Küzdelem a fennmaradásért A problémákat orvosolni kell A nyitrai Árba betonelemeket gyártó részvénytársaság a Zipp állami vállalat hálózatában működött. Közel egy évig folytatta tevékenységét Zipp Rt. néven, majd 1992. július elsejével felvette az Árba Rt. nevet. Az ipolysági fióküzem, önállóan gazdálkodik. Kínálatuk sokrétű, hisz több mint 25 féle, betonból készült terméket gyártanak. Az „ősvállalat“ ipolysági egységénél mintegy 120 embernek volt munkalehetősége, jelenleg viszont csak 37 alkalmazottuk van. Az igazgató, Herceg Pál értékesítéssel is foglalkozik. Az idén lesz huszonöt éve, hogy a cégnél dolgozik.-Bizony a téli hónapokban - mondta - nem voltak megrendeléseink, nem volt kinek termelnünk. így munkásaink kénytelenek voltak beérni a minimálbérrel. Februárban 107 000 korona forgalmunk volt. Áprilisra viszont már egymillió-háromszázezer korona értékben ten/eztük be az áruértékesítést. A vállalatban az 1993-as évre 1 670 000 korona nyereséget terveztek, ez már biztosítja a fennmaradást. A bérekre 1 600 000 korona jut, ez személyenként 3828 korona havi fizetést jelent. Csakhogy az igazgató ezt az összeget akkor fizetheti ki, ha termel is az üzem.- Nagyon szeretném, ha embereim hónapról hónapra 6-7 ezer koronát kereshetnének. Tudom, megdolgoznak a pénzükért, de sajnos - tárja szét karját az igazgató -, e patthelyzetből még nem sikerült kiutat találnom. A munkások nem elégedettek, és ezt Herceg Pál is tudja. - Ha nem hinnénk a jövőnkben - jegyezte meg -, már régen feladtam volna. Voltak ezalatt a negyed század alatt gondok, problémák, de mindig sikerült belőlük valahogy kimászni. Nem adom fel. Az igazgató kénytelen volt beletanulni az üzletkötésbe. Még nem ismeri teljesen az üzlet fortélyait, annyit azonban már tud, hogy nem szabad mindenkinek bedőlni. A közelmúltban épült fel a vállalat új betonkeverője, mely nélkül nem életképes a termelés. Az előző keverő ideiglenes volt, a tervek szerint csupán hat hónap időtartamra készült. Ez 10 éve történt, de mára már üzemképes az évek óta ígérgetett csoda, amely kiváló betont tud keverni. Elszomorító azonban, hogy jelenleg kihasználatlanul áll az új monstrum. Éppen ezért terveik között szerepel kereskedelmi tevékenységük körének a kibővítése. Szeretnének a fa anyagoktól egészen a cserepekig, épületanyagok árusításával is foglalkozni. Hogy mindez mennyire bizonyul életképes üzletnek, azt majd a jövő dönti el. Lépniük kell, mert a sok gondjuk mellett a bank is „szorongatja“ őket. Jelentős összegű hitelt kell visszafizetniük. Nekik is tartoznak mások, ám fogalmuk sincs, mikor kapják meg ezeket a hiteleket. Az igazgató asztalán fekvő megrendelést igazoló okmány másfél hónapja biztosít munkát. Az igazgatótól megkérdeztem: -El tudná képzelni teljesen különálló üzemegységként a vállalatot? Egyértelműen igennel felelt. Ami bevallom, meglepett. 10-12 emberrel kezdene egy teljesen más gazdasági formában, gyökeresen új gyártási technológiával indulna újra.- Talán egyszer erre is sor kerül majd. Mindenesetre bízom benne! Nos, reménykedjünk mi is! PALÓCZ TURCI ÁRPÁD
