Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-31 / 75. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1993. március 31. Családi kör / Vallomások a családról Nem tudom, beleillik-e a „képbe" az én vallomásom, hiszen egyedül élő nyugdíjas asszony vagyok. Van két nagyfiam, mindkettő családos ember, a hivatásuk messze szólította tőlem őket. Néha-néha (ünnepek alkalmából) fölkeresem őket, vagy ók látogatnak meg engem. A nyugdíjamat kézimunkák eladásából egészítem ki, mert nagyon drága lett a kis városi lakásom, a villany, az élelem. De nem is erről szeretnék írni. Amikor még kicsik voltak a fiaim, akkor maradtam özvegyen. Alig múltam harmincöt éves. Mikor a férjemért érzett bánatom enyhülni kezdett, észrevettem, hogy a velünk egy tömbházban lakó szomszéd (valamilyen intézetben dolgozott, mint biológus) milyen kedvesen köszön, szólít meg mindig. Egyre gyakrabban találkoztunk az üzletben, majd beszélgettünk, később leültünk a cukrászdában. Mit mondjak, belészerettem. Úgy éreztem, még lehetek én is boldog, nem kell egyedül megöregednem A gyermekek éppen olyan korban voltak, hogy nagyon hiányzott nekik az apjuk, vonzódtak minden férfi rokonhoz, így kedves szomszédomat is örömmel, ragaszkodással fogadták. Hivatalnokként dolgoztam, de akkortájt a munkahelyemen nem volt éppen üdülöbeli nyugalom. Kiborultam én is, beteg lettem. Kit kértem volna meg, ha nem a barátomat, akivel akkor már szoros (és úgy éreztem), mély volt a kapcsolatunk, hogy segítsen. Kétszer-háromszor előfordult, hogy 6 hozta haza a napköziből a fiaimat, s bevásárolt, főzött nekem. Természetesnek vettem, hogy ő is segít, hiszen én, ha magas beosztású, híres vendégeket várt, vagy a barátait fogadta, háziasszonyként tettemvettem nála, főztem, kínáltam a vendégeket. Színházba, moziba, társaságba jártunk együtt. Aztán egyre kevesebbszer ért rá, mindig volt kifogása, miért nem segíthet, miért nem tud jönni. Még sokáig reménykedtem, hogy valóban csak erről van szó, végül rájöttem, hogy „tapintatosan" szakítani akart velem. Máig sem tudom, miért? Talán kiábrándult belőlem, amikor beteg voltam, és látott ápolatlanabbul, mint máskor? Vagy a felelősségtől félt, s nem akart két gyermeket, egy (akár beteg is lehet) asszonyt a nyakába venni? Vagy a tudományos karrierjével nem fért össze egy (főleg, hogy már „készen kapott“) család? Én nem mertem megkérdezni soha, ő meg nem mondta. Csak... abbamaradt. Most is itt él, magányos nyugdíjasként ő is, ugyanabban a „panelben", ahol én. De ma már nem állunk meg beszélgetni, csak úgy köszönünk egymásnak, mint távoli ismerősök. Most már nem fáj, de azért mindig eszembe jut, mi lett volna, ha akkor nem vele találkozom, ha akkor másképpen alakul a sorsunk?... j. i. KASSA r I Ijbányán láttam meg a napvilá-U got öt testvéremmel együtt. Édesapám a Szociáldemokrata Párt helybeli szervezetének elnöke volt, ezért csakhamar munkanélkülivé vált. 1929-ben Lévára költöztünk, ahol egy asztalosműhelyben munkát kínáltak apámnak. Itt talált megélhetési lehetőséget a család többi tagja is. Édesanyámnak a hat gyerek körül volt tennivalója elég. Én, amikor már nagyobbá cseperedtem, takarítani jártam, idős embereket gondoztam, konyhán segítettem. Később a helybeli cukorkagyáros fiatal lányokat keresett munkára. Én is jelentkeztem, s felvett dolgozni. Pontosan emlékszem, 1933-ban történt, hogy a munkavezető odarohant a műhelyünkbe, s megkérdezte: ki nem fél a vértől? Én meg bambán azt kérdeztem, miért, a csirke nyakát kell elvágni? Dehogy, felelte ingerülten, az egyik karbantartónak a gép levitte az ujját. Odamentem a munkavezetővel, s ahogy tudtam, bekötöztem, ma már úgy mondanám, elsősegélyben részesítettem. A tulajdonos ezután minden munkateremből 2-3 önkéntes jelentkezőt beíratott az ápolónőképző tanfolyamra. Hetente kétszer jártunk a tanfolyamra, s ó fizette a költségeket, valamint a napidíjunkat. Így kerültem kapcsolatba a Vöröskereszttel, s dolgoztam, ahol s amikor szükség volt a segítségemre, önkéntes ápolónőként. A háború után részt vettem a Vöröskereszt szervezetének újraindításában. Az elsők között lettem véradó. Sajnos, később betegségem megakadályozott ebben a nemes tevékenységben, s nem adhattam vért. De nem volt olyan sport-, kulturális vagy egyéb rendezvény, amelyen ne vettem volna részt mint önkéntes egészségügyi nővér. Még ma is segítek, ha hívnak, ha szőkébb környezetemben, a szomszédoknál, ismerősöknél segítséget, elsősegélyt kell nyújtani. Időközben férjhez mentem. A férjem az első világháború idején került ide 10 éves gyermekként, egy magyar katona nevelt fiaként. A traktorállomáson dolgozott, mint karbantartó. Sajnos, ez év januárjában elhunyt, itthagyott bennünket. Van egy fiam. De ha valaki megkérdezi, hány gyermekem van, mindig azt mondom, hogy hét. Mert hat embernek én mentettem meg az életét. Közülük néggyel még ma is tartom a kapcsolatot. Testvéreimmel is jól megvagyok, szeretjük egymást, törődünk egymással. Például a 88 éves bátyám naponta meglátogat. Kerékpáron jár még mindig. Jóban vagyok a szomszédaimmal is, így nem vagyok magányos, ha egyedül maradtam is. HELENA JAKOVLEVOVA, aki 60 éve a Vöröskereszt tagja, önkéntes ápolónő Van egy jó barátnőm. Az utóbbi időben sajnos, nagyon izzad. Már kértem, hogy mosakodjon naponta többször, s hogy használjon desodort, hogy ne legyen olyan kellemetlen szaga. De a blúzán is átüt az izzadtságfolt, én érzem kínosan magam, ha valahová együtt megyünk. p. K. leveléből Az izzadás mindenképpen kellemetlen, mind a környezet, mind az illető egyén higiéniája, de még öltözködése szempontjából is. Még rosszabb, ha aggodalomra ad okot, vajon hogyan szüntethető meg, nem betegség okozza-e? A verejtékezés normális élettani folyamat. Az egészséges ember teste is párolog, még akkor is, ha az időjárásnak megfelelően öltözik, nem fejt ki nagobb erőt, mint normálisan, s akkor is, ha a megivott, felvett folyadék mennyisége nem haladja meg az optimális szintet. Az ember szervezetében ugyanis állandó égési folyamat zajlik, az anyagcsere során nemcsak a veséken keresztül megy végbe a víz kiválasztása, hanem az egész börfelületen át is. Ez tartja az emberi testet egyensúlyban, hogy fizikai állapota, közérzete, egészsége megfelelő legyen Nagyon sok esetben a verejtékmirigyek fokozott működése okozza az ún. lokális izzadást (hónalj, láb). De például a tenyér izzadását általában a pajzsmirigy megbetegedése idézi elő. A levélíró soraiból nem derül ki, hány éves ö, illetve a barátnő. Ha fiatalok, lehet, hogy az idegesség, ha változó korban vannak, akkor a szervezet megváltozott hormonháztartása idézi elő. Mind a lokális verejtékezés, mind az egész test izzadása nagy folyadékveszteséggel jár, ami egyben energiavesztést is jelent, ásványi sók, nyomelemek szabadulnak fel és távoznak a szervezetből. Ezek veszteségét pótolni kell. Olyan munkahelyeken, ahol magasabb a hőmérséklet, s az emberek természetesen többet verejtékeznek, ott kötelező az ásványvizek és a tej fogyasztása. Hadd hívjam fel a levélírók figyelmét, hogy „távdiagnózist“ megállapítani nem lehet, csak nagy általánosságban beszélhetünk arról, milyen tünetet mely betegség válthat ki. A túlzott verejtékezés a túltáplált, kövér, cukorbeteg, vérszegény, reumatikus betegségben szenvedő, TBC-s emberekre a legjellemzőbb. De általában minden ragályos betegség első tünete is a lázzal váltakozó, vagy azzal járó izzadás. Az említett esetekben már kóros izzadásról beszélünk. Ezeknek a betegeknek az izzadást kiváltó bajra adott gyógyszerek mellett gyógyteák, teák, tej, limonádé fogyasztását javasoljuk. Olyanokét, amelyekben ásványi sók és nyomelemek is vannak. Előfordul ugyanis, hogy a láz, a lázzal járó izzadás következtében izomgörcsöt kap a beteg. Ez a szervezetből kiizzadt sók (főleg a káliumveszteség) hiánya okozza. Pótlásukra szintén az említett folyadékok (illetve ásványvizek) fogyasztását ajánljuk, s ha szükséges, tablettában adunk még káliumot. Az említett betegségek kezelésével az orvos az esetek többségében segít az izzadást is mérsékelni, megszüntetni. Sokszor azonban ennek a kiváltó okát csak maga az érintett tudja megszüntetni, orvosolni: a mértéktelen alkoholfogyasztás, a dohányzás, a helytelen (sok fűszert, sót, csípős paprikát tartalmazó ételek) táplálkozás, a rendszertelen életmód (éjszakázás, zárt, füstös helyiségben való tartózkodás, kevés mozgás) lerombolja, tönkreteszi a szervezet természetes ellenálló képességét. A túlzott verejtékezés - tulajdonképpen ugyanúgy, mint annyi más civilizációs betegség - elsősorban ésszerű táplálkozással, kímélő étrenddel, diétával mérsékelhető. Mindenkinek ajánlható az ún. diétás (tengeri) sók fogyasztása, amelyeknek a jódhatása kitűnő, s ásványi sókat is tartalmaznak. Ez azoknak való, akiknél a kóros izzadás valamilyen betegség kísérőtünete, és olyanoknak is, akik a fentiekben említett helytelen módon maguk rombolják szervezetük ellenálló képességét. Itt kell említést tenni arról is, hogy (most még) a városi lakások, valamint a saját központi fűtéssel felszerelt családi házak legtöbbje túlfűtött. Kívánatos lenne optimalizálni a házak, a lakások hőmérsékletét, gyakrabban szellőztetni. Az emberi szervezet természetes hószabályozása ugyanis ilyen körülmények mellett gyengül, s ez is előidézheti az izzadást, majd a megfázást. Ne felejtsük el, hogy bizonyos állapotban, helyzetben az izzadás természetes, sót szükséges. (Pl. fizikai megterhelés, futás.) A járványos betegségek idején izzadó ember, ha már kiizzadt, megkönnyebbül. Külön írunk majd a szaunáról, amelyben olyan állapotba kerül az emberi szervezet, hogy gyorsan kiizzadja magából a mérgező anyagokat, a folyadékot. A hosszú ideig tartó, túlzott verejtékezés súlyveszteséggel is jár. Hogy ez hasznos-e, vagy veszélyes az emberi szervezet számára, nagyon relatív: az egészségi állapot, a verejtékezést előidéző ok - vagyis az orvos határozza meg. Mivel az izzadással különböző savak - az orvosságok, a fűszerek lebomlott vagy le nem bomlott részei - is eltávoznak a szervezetből, az orvos ebből is következtetni tud a betegségre, a kiváltó okra, s az elfogyasztott szerekre is. Amikor aminosavak szabadulnak fel, különösen kellemetlen szag keletkezik. Fokozott tisztálkodásra van tehát szükség, s ügyelni kell arra is, hogy az izzadó hónalj, láb ne legyen táptalaj a gombás betegségek számára. A nők izzadása a klimax, a változás időszakában gyakori. Ezt a hormonális változások idézik elő. Mivel a verejtékezés által a vér besűrűsödhet, különböző érrendszeri megbetegedések is kialakulhatnak, ezért az orvos a vér hígítását elősegítő gyógyszereket ír elő. Hangsúlyozom azonban, a legfontosabb a rendszeres életmód, a mértékletes táplálkozás, a sok mozgás a tiszta, szabad levegőn, a rendszeres tisztálkodás. Jó hatásúak a természetgyógyászok által ajánlott fürdők, gyógyteák. Ma már nemcsak a gyógyszertárakban, hanem különböző magánboltokban, piacon is kaphatók. Dr. CS.J. GAZDÁLKODJ OKOSAN! Húzzuk szorosabbra a nadrágszíjat! A jelenlegi labilis gazdasági helyzetben ezzel a mondással is meg kell barátkoznunk. Persze, ez nem mindenkire vonatkozik, hiszen olyanok is vannak, akik a „havi fixból“ annyit félre tudtak tenni, hogy most vehettek maguknak egy áruházat, gyáracskát, Mazdát... De mi, akik nem voltunk ilyen takarékosak, iparkodók, most törhetjük a fejünket, hogyan gazdálkodjunk egyre kevesebbet érő pénzecskénkből. En személy szerint csak ilyen megoldásokat tudok kitalálni: Inkább a piacra járok bevásárolni, ahol minden olcsóbb, mint az üzletekben. Például ott az Azúr mosóport megvehetem 26 koronáért, a toalettpapírt 4 koronáért stb... Az élelmiszerboltokban is különbözőek az árak. Végigjártam az üzleteket, s amelyikben olcsóbban kaptam meg ezt vagy azt az árucikket, élelmiszert, most odajárok vásárolni. Mivel már itt a tavasz, szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani azokat a teaféléket, teának való cserjéket, növényeket, amelyeket mostantól őszig magunk is begyűjthetünk, s nem kell értük télen pénzt adni. Én minden évben szedek bodzavirágot, de szárítok hársfavirágot éppúgy, mint akácvirágot, gyűjtök csipkebogyót. Az idén pedig - amíg szép, zsenge - gyűjtök és szárítok csalánt is. A városunkban nyílt több, kilósruha-butik, ahol külföldi holmikat árusítanak olcsó áron. Itt szerzem be magunknak és a gyerekeknek az otthoni játszó-, illetve háziruhákat. Mivel közel lakunk a magyar határhoz, néhanéha átruccanunk a „KGST-piacra“, ahol legutóbb szép alkalmi blúzt vettem ezer forintért. Idehaza ugyanennyi koronát fizethettem volna érte. De megemlíteném egy idős házaspár okos gazdálkodási módját is. Városi tömbházban laknak, de a száraz kenyeret nem a kukába dobják, hanem összegyűjtik, és falun élő rokonuknak adják. Elteszik még az újságpapírt is, az üres tejeszacskókat, műanyag joghurtos dobozokat. (Ezeket a fóliázó rokonok palánták ültetésére használják fel, az újságpapírt pedig gyújtósnak.) Cserébe aztán az idős házaspár zöldségfélét, tojást kap tőlük. Én a kinőtt ruhákat elajándékozom. Persze, tudni kell a módját ennek is, mert van, aki nem fogadná el, a rászorulóknak pedig úgy kell tudnunk adni, hogy ne sértsük meg vele az önérzetüket. H. I. Komárom A jó pap is holtig tanul... Nekünk is sok mindent meg kell tanulnunk, amit ez idáig elmulasztottunk. Például takarékoskodni. Tudok emberekről - egy csallóközi faluban mesélte a hentes akik a vasárnapi húslevesbe megvették a két kiló marhahúst, s mikor megfőtt, úgy ahogy volt, kidobták a tyúkoknak. Csak a levesét szerették... Saját szememmel láttam egy tömbház melletti kukában karácsony után egy egész kidobott csirkét, két szál megpenészedett kolbászt, kilónyi hurkát. És láttam szalámis zsemlét, fél tábla csokoládét az iskola mellett eldobva, almát, narancsot épp csak megkezdve az utcára hajítva. Hadd tegyem hozzá, nem ezen a télen: tavaly, tavalyelőtt... Ma már a száraz kenyér sem kerül a szemétbe, aki tudja, ismerősöknek adja. Szeretik a tyúkok, a házinyulak. Akinek nincs falusi rokona, város végi kertje, az legalább igelitzacskóban a szemeteskuka tetejére (vagy mellé) teszi, hadd vigye, aki még hasznát veheti... De mióta jobb minőségű a kenyér, kevesebb szárad meg, marad ki belőle. A zsömle, a kifli, ha megszárad is, jó morzsának, húsok bundázásához. Én az idén télen azt mértem le, számítottam ki, mennyivel gazdaságosabb házilag tartósítani a zöldségféléket, gyümölcsöt, mint az üzletben vásárolni. Éppen ezért jobb befektetés egy mélyhűtő, mint a boltban vett befőtt, savanyúság, zöldség és főzelékféle. Egyszerűen több zöldbabot, cukorborsót, karfiolt termelünk az idén, s ami megterem, azt tároljuk a mélyhűtőben. Vegyük például a káposztát: az idén télen alig lehetett hozzájutni. Mennyivel jobb a házi savanyításé káposzta! Csak az idényét, a helyét kell kifogni, mikor vásárolja meg a legolcsóbban az ember. A „kétlaki“ embereket, akik városban élnek, de falun is van ismerősük, rokonuk, szeretném figyelmeztetni, az idén gyűjtsenek be mindent, amit lehet. És lesz mit, nem is túl drágán. A városi piacokon, boltokban a külföldi zöldséget árusítják, a hazai termelők zöldségeit, gyömülcsét valószínűleg jóval olcsóbban megvásárolhatjuk majd egyenesen a termelőknél. Csak jó tartósító módszerekre, helyekre van szükség. És elsősorban a mélyhűtést ajánlom, de ha van pince, kamra, akkor a káposztát is savanyítsuk házilag! Hagyományos befőzéssel is rengeteg pénzt megtakaríthatunk. Vegyünk egy hétdecis uborkát, savanyított paprikát! Tizenkilenc, húsz korona a boltban. Parajt, sóskát, kelkáposztát, petrezselyemzöldet, kaprot, csillagtököt pontosan kiszámítva úgy tehetünk el télire, hogy az új idényig kitartson. Egyszerű: egy stabil családban a háziasszony veszi a naptárát, s hozzávetőlegesen betervezi, miből hányszor fog főzni ősztől tavaszig. Lehet, hogy néhány csomaggal több lesz a spenót, mint a cukorborsó, de az nem számít. A lényeg, hogy kéznél van, nem kell érte akkor pénzt adni, amikor pl. a karfiol 25 korona. Én ilyenkor veszem elő a mélyhűtőből a legszívesebben azt az ugyanolyan jó minőségű, ugyanakkora karfiolt, amit nyáron 6 koronáért vettem (vagy a kertben termesztettem). Persze, akadhat közgazdász, aki kiszámítja, hogy most már a mélyhűtő áramfogyasztása sem olcsó mulatság, de még mindig olcsóbb, mint a méregdrága primőrök. Ugyanígy a húst is beszerezheti most, akinek falusi rokonai vannak. A szövetkezetek rántani való csirkét adnak el (idegeneknek is) kilóját 25 koronáért. Aki tud, tartson házinyulat, legalább otthoni fogyasztásra, a kerti zöldséghulladékon, száraz kenyéren felnő, de eladásra is megéri, jó a felvásárlási ára. Persze, azért érteni kell hozzá. Ma fényűzés például combhúst vásárolni. De minek is, amikor a csontos húsok jobb ízűek, s áruk sokkal alacsonyabb, mint a színhúsoké. Éhes gyermekeim nagyon szeretik a sonkás kockát. Barátnőm a múltkor csodálkozva kérdezte: Ennyi pénzetek van! Füstölt sonkát vásároltok? Dehogy! Eloszlattam a félreértést; én mindig füstölt csontot vásárolok, megfőzöm, lefejtem róla a húst, megdarálom, azt teszem a tésztára. A levéből pedig savanyú leveseket főzök. Újabban pedig vegyítjük a húst szójával. Olcsó, tápláló és kiadós. Természetesen, ezt is meg kell szokni. Sokszor készítek húspótló ételeket. Ilyen a már említett csillagtök, a kelkáposzta. De a burgonyából is rengeteg finomság készíthető. Egyszóval: leleményesebbnek kell lennünk! Szívesen olvasnám mások ötleteit is. Z. J. Pozsony
