Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-20 / 66. szám
1993. március 20. 4 Szabad ÍIJSÁG Riport Polgármester úr, jó napot! Mi bosszantja leginkább? Feszültségekkel terhes világunkban szinte mindenki ideges. Miért lennének nyugodtak épp a polgármesterek? De vajon mi dühíti, mi bosszantja őket mostanság leginkább? Ezúttal a Galántal járásban érdeklődtünk... NÁGEL EDE: Nagyfödémes polgármestere- Sok minden dühít, idegesít. Temérdek a gondom. A látszatra kis bajokról nem szólok. Ha ugyanis az apró problémákat, helyi tyúkpereket, piti bosszúságokat is el akarnám mondani, húsvétig egyfolytában beszélhetnék.- Itt van például a munkanélküliség. Négyezerkétszáz lakosunk közül mintegy kétezer az aktív kereső. Jelenleg kétszáztizenöt munkanélkülit tartunk számon. Öröm az ürömben: tavaly ilyentájt még kétszázhetvenhat állástalan személy adatait tartottuk nyilván. Csakhogy! A munkát Nágel Ede (A szerző felvétele) nem találók között akadnak olyanok is, akik már egy évvel ezelőtt vagy még régebben is állás nélkül voltak. S a nagyobb baj az, hogy nem ritka a zugmunkanélküli sem.- Két kőműves esetét - persze nevük és címük nélkül - külön is megemlítem. A szakik feketén, titokban dolgoztak valahol Pozsonyban. Mindezt szóvá tettem Diószegen, a körzeti munkahivatalban. Az ügyintéző hölgy azonnal leadta a drótot a mestereket felbérelő munkaközvetítőnek.- Itt járt a polgármester, tájékoztatta a „keritőt“, s feljelentette a mestereket... Aztán a zugmunkaerő toborzó megsúgta, hogy ne idegeskedjek a két polgár miatt, jó helyen voltak, egy volt miniszternél dolgoztak. Galántán pedig egyenesen a szememre vetették „buzgóságomat." Hát hogy is van ez kérem? A tisztességet, becsületet megint bezártuk a ládafiába?- Jó néhány állástalan embert mi is tudnánk közhasznú munkára, faluszépítésre, karbantartásra, miegyebekre alkalmazni. Csak az a bökkenő, hogy az illetékes hivatal nem tud fizetést biztosítani a számukra. Adok én munkát, ágáltam már több alkalommal több helyen, biztosítsanak mondjuk kétezer korona fizetést egy személynek, ugyanennyit még mi is hozzáteszünk. Mert tennivaló lenne épp elég, ebben a faluban mindig akad dolog. Ez idáig azonban a járás egyetlen települése sem látott ilyen célra egyetlen petákot sem.- Még az év elején is arról volt szó, hogy a nálunk befizetett jövedelemadó bizonyos meghatározott százalékát, akár két éve és tavaly, az idén is megkapjuk. Vannak állástalan iparosaink s egyéb szakmák mesterei is, akikre szükség lenne, de nem tudom a munkájukat megfizetni.- Munkanélküliség mindig is lesz, még a legfejlettebb tőkés országban sem sikerült a problémát teljes mértékben megoldani, a hiba az, hogy minálunk boldog-boldogtalan kaphat segélyt, olyanok is, akik soha nem dolgoztak becsületesen...- A legnagyobb gondunk azonban a falu szélén terpeszkedő szeméttelep. Nagyfödémes a (ki)múlt rendszerben úgynevezett központi község volt, s talán éppen ezért, no meg gondolom a „kéznél!' lévő terület miatt is, itt létesítettek hulladéktározót is. A célra, ha jól számolom, tizenöt évvel ezelőtt, a kimerült homokbányát jelölték ki az ügyben illetékes illetéktelenek. Az elvtársak mintegy három és fél hektár területet neveztek ki szeméttelepnek Ma már az egyes részein a föld felett nyolc méter magasan áll a hulladék.-Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy januártól már csupán a mi szemetünk kerül a telepre... Lett saját szeméttárolónk, de nincs mit dicsekednünk vele. Mintegy másfél hektáron most is egyre nőnek a halmok. Tudni kell, hogy a lakosság zöme zöldségtermesztő, a kertekből, fóliasátrakból kikerülő szemét a növények hasznavehetetlen szára, valamint az elhasználódott fólia például, mind-mind a jókora, rágcsálónevelő telepre kerül.- Az évek során felhalmozódott hulladék bomlásakor törvényszerűen bizonyos gázok keletkeznek. Mi elhatároztuk, hogy ezeket a gázokat hasznosítjuk, hogy örökségünkből némi hasznot is hajtsunk. A készletek felmérésére egy pozsonyi céget kértünk fel. Az intézmény szakemberei osztottak, szoroztak, fúrtak, kutattak, aztán kijelentették, hogy a munka összesen több mint háromszázötvenezer koronát emésztene fel.- Hát ennyi pénzünk nekünk nincsen. Sajnos, megtudtunk azonban mást is. Kiderült, hogy a szeméttelep óriási bendője növényekre, állatra, emberre egyaránt veszélyes gázokat rejt. A benzén, toluén, xylén többek között leukémiát okozhat. Ezek a vegyületek a 206/1988-as kormányrendelet szerint is mérgező anyagoknak számítanak, s egyebek mellett befolyásolják a növények vegetációját is.- Mindezek tudatában persze megváltoztattuk a haditervet, s azóta már a telep felszámolását szorgalmazzuk. A mérgező vegyületek gondtalanul bejutnak a föld alatti vízhordozó rétegekbe. Képzelje csak el: a szemétraktártól mintegy három kilométerre találhatók a jókai mélykutak, melyek többek között Nyitrát és környékét, valamint Galántát és vidékét is ellátják - a vízvezeték-hálózat révén - ivóvízzel. Még csak azt sem tudom megmondani, kapunk-e egyáltalán az ominózus terület rendezésére állami támogatást.- Úgy gondolom, senki sem mer hozzáfogni a telep megbolygatásához, senki sem meri vállalni a következményeket. Az etilént, meg a többi káros anyagot a talajban semmi sem köti le... hatalmas lőporoshordó mellett élünk. S napról napra mérgezzük szervezetünket. Aztán meg csodálkozunk, hogy mennyi a rákos megbetegedés a környéken.- Polgártársaink közül sokan eléggé felelőtlenek. A közelmúltban a munkások száz kilós elhullott sertést is találtak az egyik bűzlő halom tövében. Nem is olyan túl régen meg sok ezer, szépen becsomagolt, bizonyára valahol bezápult tojás került elő. Tavaly a nyúlvészkor szinte minden elpusztult állat a telepünket gazdagította. Ahelyett, hogy biztonságos helyen elásták volna a kis jószágokat, a tárolóba hordták majdnem az egész dögállományt. Azt hiszem, a patkányok viszont igencsak megörültek a számukra értékes hulladéknak.- Apropó, patkányok. Majd fél méter nagyságú szemétpatkányok nyüzsögnek a területen, attól félek, hamarosan hadjáratot kell a kiirtásukra szervezni, hisz a telep tőszomszédságában lakóházak állnak. A rusnya, dagadt rágcsálók bemerészkedhetnek a portákra is.- Szemétfeldolgozót szeretnénk hát építeni, de segítség nélkül mozdulni sem tudunk. Nem is merjük a halmokat kotrógépekkel megbolygatni, félünk, hogy a hirtelen kiszökkenő gázok robbanást okoznak. A hivatalok egymásra mutogatnak, a gondunkat azonban érdemben nem segít megoldani senki. A telep őrzésére tavaly tizenöt embert alkalmaztunk. Most már erre sem futja a pénzünkből.- A minap már épp azt fontolgattam, hogy „összecsődítem“ az újságírókat és ország-világ elé tárom a problémánkat.-Teljesen közművesíteni kellene a községet, s kellene szennyvíztározó is. A polgárok a szennygödrök tartalmát ugyanis a legtöbb esetben valahol a falu határában, a termőföldre engedik. Azaz, nem ők, hanem a szippantókocsi-kezelök. Ha azt a pénzt, amit az állam a házi szennyvíztelepek építéséhez, dotációként adott, közös tároló készítéséhez használták volna fel, most nem főne a fejem, s egy komoly gonddal kevesebb nyomná a vállamat. De hát ez már egy másik, újabb beszélgetés témája lehetne... ZOLCZER LÁSZLÓ Oros Csaba: „Szeretnék teljes mértékben áttérni a számítógépes adattárolásra Jókán, a Galántai járás immáron csaknem négyezer lelket számláló községében nagyon sok a vállalkozó. Mert ha alaposan belegondolunk, hogy a szóban forgó helység mintegy kétezer aktív munkaképes polgára közül csaknem hatszázan maszekok, nyilvánvaló, hogy akár szlovákiai viszonylatban is az élenjárók közé sorolandó a község. Ez pedig most, amikor rengetegen úgy döntöttek, hogy a könyörtelen adóztatási és biztosítási feltételek közepette az idén már inkább ki sem váltják iparengedélyüket, valóban elismerést érdemlő arány. A községben a magánvállalkozások skálája igencsak sokrétű. De egy magánszolgáltatás mindenképpen - legalábbis nézetem szerint - minimálisan egy utcahosszal megelőzi a jókai maszekmezőnyt. Oros Csabáról, a látszerészről van szó.-Tény, hogy ez a fajta szolgáltatás szinte az egész környéken ismeretlen - fogad a fiatalember. - A magánvállalkozások beindulásakor jómagam azonnal határoztam: szükség van az ilyen szolgáltatásra is, hát belekezdek. Már azelőtt is a szakmában dolgoztam, ugyanis négy éven keresztül egy állami vállalatnál látszerész voltam. A szakma módfelett a szívemhez nőtt, s éppen ezért képtelen voltam bármiféle egyéb váltásra. A szemüvegek, az optika világában kívántam maradni - s ilyen téren kielégíteni az emberek igényeit. És a szakma szeretetén kívül még egy dolog közrejátszott abban, hogy a „kaptafánál“ maradjak. Annak idején, amikor az állami vállalat alkalmazottja voltam, sokszor dühítettek a hosszú várakozási idők. Úgy fontolgattam, hogy ha majd egyszer netán maszek leszek, mindenképpen rugalmasabban próbálom megoldani a problémákat. Úgy vélem, ez ideig sikerült is. Oros Csaba esetében az indulás ezerkilencszázkilencvenegyre vezethető vissza - már ami a magánszolgáltatást illeti. Egészen pontosan az említett év augusztusára...-A szükséges iratokat valóban rövid időn belül rendeztük, s ezért a polgármesternek, Ravasz Andrásnak a mai napig hálával tartozom. Egyébként ő jelentős mértékben támogatja a maszekokat, s minden bizonynyal a már említett magas arány neki is köszönhető. Persze, a kezdet kezdetén még csak nagyon kevesen ismertek. Kellett a reklám, ami ugyebár szintén nem olcsó buli... Szóval az elején sok pénz elment erre is. A környékbeli falvakban, községekben, de távolabbi városokban is reklámtáblákat helyeztünk el, hogy az emberek megismerjenek. Most már jóval többen ellátogatnak hozzám, mint annak idején. És nem csupán a helybéliek jönnek. .. Oros Csaba szolgáltatásaival kapcsolatosan több „ügyfél“ szólt látogatásunkkor elismerő hangnemben. A látszerész szemüvegeket kínál és javít, optikai kellékeket árusít, de nagy választékban található szaküzletében napszemüveg, szemüvegtok, s aki éppen fotózni készül, márkás filmet is vásárolhat nála.-Az egyik jellemző tulajdonságom - magyarázza Csaba -, hogy sosem nyugszom bele a jelenlegi állapotokba. Mindig az újításra, a korszerűsítésre törekedtem és törekszem manapság is. Éppen ezért állandóan böngészgetem a külföldi katalógusokat, azzal a céllal, hogy azokból ötleteket, új dolgokat lessek el. S ha módomban áll, jómagam is beszerzem a márkásabb termékeket. A jókai látszerész hetente hat napon át áll a „páciensek“ rendelkezésére. Reggel nyolctól délig, majd délután háromtól este hatig tart nyitva. Szerdán csak délig üzemel, mivel délután Pozsonyba utazik áruért. Szóval ha valaki mondjuk hétfőn vagy kedden keresi őt fel azzal az óhajával, hogy meg szeretné csináltatni szemüvegét, vagy mondjuk újat akar, előfordul, hogy még azon a héten pénteken vagy szombaton mehet is az áhított cikkért. S ami szintén említésre méltó: mind orvosi előírásra, mind pedig saját kérésre készít szemüveget. És nem csupán a szűk körzet lakosai számára, hanem az ország bármely sarkából érkezőnek. Számítógépes adattárolás A szaküzletnek berendezett helyiséget a községi hivataltól bérli. A mai viszonyok közepette felettébb olcsón: négyzetméterenként csupán 190 koronát fizet, s így évente mintegy háromezer koronára rúg esetében a bérleti díj. Néhány szóban ugyan vázolja a kezdeti nehézségeket is - például a vízvezeték-hálózat körül kialakultat -, de a kezdeti gondokon, bajokon most már csak mosolyog. Sokkal inkább részletezi a közeljövő terveit, elképzeléseit.-A helyzet úgy alakul, hogy már nekem is számítógépben és egyéb „műszaki csodákban“ kell gondolkodnom. A különböző adatokat ily módon szeretném ugyanis nyilvántartani. Most gyakorolgatom az egész folyamatot, a Siemens cég egyik munkatársával dolgozom együtt. Megjegyzem, ez sem olcsó mulatság. Hiszen vannak olyan programok is, amelyek 8-10 ezer koronába kerülnek. De hát fel kell fejlődnöm. Ez is benne van a pakliban! Ha minden úgy sikerül, ahogyan azt elképzelem, egy programot is kidolgozok majd - s azt felkínálom az optikáknak. Mostanság többen is megállítanak, s rákérdeznek: megéri-e, érdemes-e ma ilyesmivel foglalkozni? Tény, hogy végképp nem egyszerű. Mint említettem, kilencvenegyben kezdtem - és még tavaly év végén is veszteséges voltam. De nem adom fel. Mert ha egyszer belekezdtem, most már nem fordulok vissza! SUSLA BÉLA Magánlátszerész Jókán „Most már nem fordulok vissza!“
