Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-13 / 36. szám
Szabad fórum 1993. február 13. 8 Szabad ÚJSÁG Olvasóinknak, munkatársainknak kínáljuk: ez az oldal (hetente vagy kéthetente) a szabad szájúak rovata. Névvel, vagy név nélkül vagy álnéven - szájzár nélkül - ki-ki azt írhatja meg, amit még hangosan sem mer kimondani, óhaját, sóhaját, bánatát, sérelmét, kivel, mivel van baja, kit vagy mit imád és utál, akkora szabadossággal, amekkorát a nyomdafesték pirulás nélkül eltűr. A szerkesztőség nem korrigál, de felelősséget sem vállal. Süvöltsön a szelep! Egy szlovákiai magyar diák levele az amerikai nagybácsihoz 1. levél Kedves Joe bácsi! Ígéretemhez híven, ezentúl rendszeresen beszámolok Neked mindenről, ami velem történik. Képzeld, újévtől új iskolába járok. Önállósultunk, kiszakadtunk a nagy csehszlovák iskolából - ezentúl Szlovák Iskola vagyunk. De ez csak alapiskola, mert a többi menő suli tanárai szerint nagyon alacsony nálunk az oktatás színvonala. Szerintem a diri színvonala is nagyon alacsony. Megengedte például, hogy a régi úttörőszervezet befejezze az iskolaudvar végében elkezdett kommunista műemléket. Pedig ahol ezek megfordulnak, mindent tönkretesznek, még a szomszéd kertjét sem kímélik. Zabos is a szomszéd miatta. Azt mondta, az egész iskolát be fogja perelni. Elég sokan vagyunk, akiknek már nagyon teli van a hócipőnk ezzel a sulival. Már a tantestület tagjai is kezdik kapiskálni, milyen lepra hely lettünk ezzel az önállósulással. (Pedig eddig ők teljesen odavoltak saját maguktól.) Főleg a részeges igazgatóhelyettesnek kezd kinyílni a csipája - nagyon sokat fúrja a dirit. Nekem mindegy! Előbb vagy utóbb úgyis elvágják, elharapják egymás torkát. A nagyiskolában volt közös pénzünk is, ami nem ért ugyan sokat, de legalább elismerte a világ összes iskolája. Most ezt a pénzt is megszüntették. Lett helyette másik - keresztes. Majd elfelejtettem, kitört az aranyláz. A szülői tanács vezetői kitalálták, hogy adakozzunk az iskola pénztárába - persze aranyban, mivel a pénz már nem ér sz.. -t sem. Röhögnöm kell, emelték a tandíjat, kötelezővé tették a biztosítást, az iskolaorvos nem tud más gyógyszert adni, csak hashajtót, majd minden nap a diri pofalemezét mutogatják a sulitévében, folyton szorulásom van, s akkor, még elvárnák, hogy önszántamból fejjem magam. Ne ijedj meg, azért nem minden olyan rossz nálunk! Két hete is járt itt öt tanfelügyelő Strassbourgból, és biztosítottak bennünket, hogy minden rendben van, és szerintük a diákok jogai nem szenvednek csorbát minálunk. Kicsit fiúgosak voltak - lehet, hogy a vendéglátóik, az iskola színjeinek hatására, na meg a borókapálinka is megtette a magáét... Lassan befejezem, mert mindjárt kezdődik a karateedzés, és nem akarom lekésni. Írj, és ha tudsz, küldj egy kis zsozsót! Ha lehet, valutában! Szia! öcséd, Jenőke ...a megfelelő embert! A fehér Favoritban négyen ültök. Gusztusosat vigyorogtok, amikor mellettem elhaladva rám fröcskölitek a latyakot Amint észreveszel, egy pillanat erejéig ugyan az arcodra fagy a mosoly. De azon nyomban vidulsz is tovább társaiddal, az egész eset nem izgat különösebben. Talán mintha még bólintanál egyet, amúgy hanyagul, flegmán. Mert hát azért egykori utcabelidnek azért mégis csak illik... (Négy házzal laktatok odébb egykoron. Már egészen pontosan nem emlékszem, a negyedik vagy az ötödik elemiig bírtad-e szusszal. Tény, hogy nem húztad sokáig, kisegítőiskolás lettél. Hogy azért valahol végezz...) Egyébként elég sokszor összefutottunk már azóta, hogy nem lakunk egy utcában. De valahogy mindig igyekeztél a legnagyobb ívben elkerülni engem. Akár gyalogosan, akár biciklin. Nem is beszélve arról, hogy amióta seriff lettél, s Favorittal jársz ... Szóval azóta meg már egyáltalán nem is akarsz ismerni... (A mai napig rejtély számomra, hogy az iskolatípusok leggyengébbjét abszolválva miképpen mehettél kőművesszakmát tanulni. Te mindenesetre mentél, láttál - és győztél. Mert állítólag kitanultál. Igaz, a munka a későbbiekben eléggé büdös lehetett számodra, s a temetésére minden bizonynyal elsőként, zászlóvivőnek mentél volna el. Meg gondolom, valami jajdeszakember sem lehettél, mert igencsak korán szögre akasztottad a „fándlit". S azután próbálkoztál autójavítással, maszek-alapon, úgy, hogy hárman-négyen társultatok. A röhejes az egészben az volt, hogy egyikőtök sem volt autószerelő. De nem hiányoztál a munkanélküliek listájáról sem, sőt, üzemőr is voltál egy ideig...) A seriffség azonban valószínűleg a te igazi szakmád. Ez aztán ínyedre való. Havi hat-hétezerért elsétálgattok az utcán (persze, csak napközben), elautózgattok (azt már azért estefelé, sőt éjszaka is, hogy körbejárjátok a legközelebbi falvak és községek diszkóit, mulatságait)... Ez a „beosztás" neked való. Mert mit is károgtak szüntelen akkor, amikor errefelé is beindult a... Hogy is hívják? Ja, demokrácia, meg piacgazdaság, meg kapita... Szóval ugye, akkor te is hallottad bőven: csakis megfelelő szakembergárdával, felkészült emberekkel... Megfelelő helyre - csakis megfelelő embert... Öregem, le a kalappal! Mert te értettél a szóból! (susla) Nagykoalíció nemzeti módra Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Holnemvolt ország. Holnemvolt nemrég lett, többek közt annak köszönhetően, hogy egy hosszan tartó diktatúra és egypártrendszer levitézlett végre az országban. Holnemvoltban a felszabadulást követően gombamód alakultak a pártok (van már vagy száz), hogy minden nézetkülönbség politikai äläkot is öltsön. Az első másságot hirdető pártok egyike, a magát nemzetinek hirdető rögtön meg is hirdette: meg kell alakítani az önálló Holnemvoltot. Nos, ez a nemzeti óhaj valóra vált. Csak éppen nem a magát „nemzeti párt“-nak nevező csoportosulás kezébe került a gyeplő. Még csak a köztársasági elnök megválasztása során sem „ismerte el" a párt érdemeit a többi párt, mert nem a nemzeti elnökjelöltre szavazott. Megzokult nemzetieink - elsősorban a kormányzó politikai erőre megzokulva - leültek az ellenzéki kerékasztalhoz, mondván: mégsem járja, hogy Holnemvoltban újra egypárti uralom legyen, legyen csak a köztársasági elnök más színű, mint a kormány. Úgy látszik, azonban, hogy egy-két megbeszélés után a nemzetiek rádöbbentek, ha most ellenzéki egység születik, abba belebukik a kormány, s akkor bizony valakinek át kell vennie a hatalmat a vele járó összes felelősséggel együtt. Az meg ugye nem semmi a jelenlegi rossz napokban. Taktikát változtatott hát a nemzeti párt. Már nem saját, más színű elnökjelöltért harcolt, hanem kijelentette: Holnemvoltban el kell érni, hogy az összes parlamenti politikai erő együtt kormányozza az országot. Rá kell kényszeriteni a kormányt, vegye be mind az öt parlamenti erőt egy nagykoalícióba, s akkor mind Holnemvolt ország szekerét tolják majd. Ha rossz felé, az sem baj, hisz a felelősség szépen hatfelé osztódik... Nem lesznek győztesek és vesztesek, a legközelebbi választásokon senki nem mutogathat ujjal senkire. Jó, jó - szisszent fel három törpe ellenzéki a kerekasztal mögött -, de akkor mi lesz a demokráciával, mi lesz a pluralizmussal?! Hát ha ti ilyen hülye szőrszálhasogatók vagytok, magatokra vessetek - hördültek fel a nemzetiek s velük együtt a szocialisták is, akik kapásból megértették az idők nemzeti szavát. - Majd mi megmutatjuk nektek! Kormánypártékkal együtt vagyunk annyian, hogy Holnemvoltban minden úgy legyen, ahogy mi akarjuk. Ti, törpék akár haza is mehettek! Vagy ugathattok kedvetekre. Elvégre: azt is mi fogjuk megszavazni, Holnemvoltban mi a demokratikus...-ngyr-Valaha úgy hittem, hogy a fizetés nagysága egyenes arányban áll az elvégzett munka mennyiségével és minőségével, s megállapításánál - mi sem természetesebb - a szakértelmet, az iskolai végzettséget, képzettséget s a munkában eltöltött évek számát is figyelembe veszik. Érthető, ha magasabb beosztásban magasabb fizetés dukál, de hogy a munkaadó viszonyítás, összehasonlítás, sorbaállítás nélkül dobálózzon a számokkal - az teljességgel felfoghatatlan. Pedig vállalatainkra, munkahelyeinkre pillanatnyilag ez a legjellemzőbb: fejetlenség, pénztelenség mindenfelé, nincsenek bérezési szabályok, előírások, nincs bérpolitika... Olvastam valahol, hogy egyes nyugati vállalatokban az alkalmazottak pontokat gyűjtenek. Meghatározott mennyiségű pont jár a végzettségért, gyakorlati időért, a betöltött posztért, egyes feladatok elvégzéséért, a teljesítményért s minden további, munkában töltött évért - a folyamatos előrelépést s az életkorral párhuzamosan növekvő bért így biztosítják. Nemrégiben olvastam azt is, hogy Japánban nem történhet meg, hogy egy fiatal dolgozó nagyobb keresettel rendelkezzék egyazon posztban az idősebbnél. A fizetés a nyugdíj előtt tetőzik. A minimálbért nálunk is felemelték, a fiatalokat, kezdőket „megsajnálták" - joggal, mert hiszen hogyan is lehetne 2-3 ezer koronából szülői támogatás nélkül megélni. Csakhogy a munka dandárját végző korosodó családfenntartókról, két műszakban helytálló asszonyokról a legtöbb munkahelyen megfeledkeztek. No, nem minden esetben, de annyi biztos: akit újonnan vesznek fel, annak kifejezetten előnye van, s nincs panaszra oka a havernak, a mindenki babájának, a vastagbőrűnek és a talpnyalónak sem. Jaj annak, aki bírálni mer! Mondom, a legtöbb helyen ez így van... Az én munkahelyem ez alól, természetesen, kivétel...! R. Ferenczi Éva A kivétel erősíti a szabályt Mindenkinek megvan a maga keresztje Z. L. FELVÉTELE Szeretnék veled egy húron pendülni A Jég birodalom fogságában Éljen a Király Kora este, úgy fél hat tájban kopog- Már csak a tévéhíradó kamerái hiátak cellám ajtaján.- Szabad, ha szép! - rikkantottam el magam, és persze - biztos, ami biztos - menten talpra ugrottam. Pár másodperc múlva kedvenc börtönőröm busa feje jelent meg az ajtóban. Jánoáík lófogai között olajágat ropogtatott. Azt hittem, meghibbant, de nem látszott bolondabbnak, mint máskor. Szélesen vigyorgott. Jól állt neki. A zsír ijedtében lemászott az asztalon felejtett kenyeremről, s a fekete dobozba vackolta be magát.- Mondd - taszított szelíden mellbe tudod, mi vagyok én? Nos, lett volna néhány biztos tippem, de nem mertem hangosan egyiket sem kimondani, hát inkább hallgattam.- Hát - ráhintette el magát - békegalamb. Csókot hintett felém, és szerencsémre gumibotjának csak szele érte el a fülemet. Aztán az alaposan megsanyargatott vesszőt a küblibe hajította.- A béke követeként jöttem hozzád - lépett a lábamra -, egyébként bocsáss meg, hogy nem jöttem előbb, s a szokásos nagyvizit is elmaradt, de tegnap óta ünnepel az ország, tegnap volt ugyanis a Parlamentben a kétezredik sikertelen elnökválasztási kísérlet, s Kardos úr őföelvtárssága errnek tiszteletére kétnapos országos vigadalmat rendelt el... Tudhatod, a Kardos úr áldott jó ember. Képzeld, hajnal öt és negyed hat között még az ellenzéki politikusok is kimehetnek az utcára. Csak beugrottam hozzád, hogy jó éjszakát kívánjak, s elalvás előtt adjak egy búcsúpuszit, tette még hozzá, és finoman felém rúgott. Amikor kedves akart lenni, nem ütött, csak rúgott. Az óriás tekikatona enyhén spicces volt. Szinte pillanatok alatt pálinkabűzzel lehelte tele déli fekvésű lakosztályomat. Leghamarabb a félénk, józan életű svábbogaraknek ártott meg az alkoholillat. Önkéntes cellatársaim minden óvintézkedést felrúgtak, a kübli biztonságot adó árnyékából a szoba közepére merészkedtek, aztán vad táncba kezdtek, sőt a legduhajabbak még a Sneider Fánira is rázendítettek ... nyoztak! Az otromba porkoláb rajtaütésszerűen elaludt, ám néhány másodpercnyi éktelen horkolás után talpra ugrott, s folytatta az emlékezést. Ott folytatta, ahol abbahagyta. A lábakon állva.- Tegnap este - újságolta -, bál is volt a Fő téren. Utcabál. Utcalányoknak. Meg szépségverseny. A Vödric szépe Nagydíjat K. Rozika, a Kardos gmk oszlopos tagja nyerte el. Rozika kormánykörökben is sűrűn megfordul. És segít a rászorulókon. Hanyatt-homlok. Rozika a becses neve, de Kilenclyukúnak hívja mindenki. A boldog nyertes magától, Kardos úrtól vehette át a díjat. Amihez flepni is járt.- Mindig is büszke voltam a névadónkra - kiabálta teli torokból -, ő közülünk a legnagyobb! Rozika, különdíjként, Kardos úrral tölthet egy estét. Kardos úr felajánlotta az éjszakát is, de az éjt nappallá téve keményen dolgozó dús keblű kapualjtündér visszautasította az ajánlatot. Van ő neki már úgy is épp elég baja, legyintett, ráadásul a legtöbb gyógyíthatatlan. Mr délelőtt meg leleplezték Kardos úr szobrát. Sót árult. Nyalósót.- Jaj - csapott a homlokomra Jánosík -, majd el felejtettem: táncverseny is volt. Csárdást kellett táncolni. Szlovák módra: két lépés hátra, s egy még hátrább. Megropogtatta elgémberedett végtagjaimat.- Ma - ült kisvártatva vissza a lábamra -, az est fénypontja az ellenségköpködő verseny lesz. A győztes méltó ajándékot kap: a Nagy Nyájas Vezér két páratlan kimustrált bokszkesztyűjét viheti haza. Merthogy Kardos úr valóban páratlan ember! Felvigyázóm felsóhajtott. Mennem kell, szorította meg a kezemet, hogy majd összeragadtak az ujjaim, azután oldalba rúgott, és kifelé indult.- Tessék vigyázni - fordította meg a kulcsot a zárban -, az ajtók záródnak. S még egyszer felröhögött. Későre járt. A szomszéd cellában kilencet ütött egy nyomozó... ZOLCZER LÁSZLÓ
