Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-13 / 36. szám
Gazda szerviz 1993. február 13. 6 Szabad ÚJSÁG A Kisállattenyésztők Füleki Alapszervezete január végén tartotta évzáró tagsági gyűlését. A valamikor száznál is nagyobb létszámot számláló szervezet tagsága, mára bizony megritkult. Nem maradtak a szervezetben csak a valóban aktív tenyésztők, ők pedig alig vannak harmincán. Tevékenységi körük is beszűkült, de a dicséretükre legyen mondva: amit csinálnak, azt jól csinálják. A szervezet elnöke Agócs József. Vele beszélgettem az alapszervezet mostani helyzetéről. Oldalra nem lát az angol parókás. Nemcsak lefotózni lehet közelről, könnyen meg is fogható e Elnök úr, az ön vélemény« szerint miért fogyatkozott meg ennyire a szervezet taglétszáma? — Ennek nagyon sok oka van. Itt vannak például a nyúkenyésztők. A hetvenes években Füleken országos hírű nyúltenyészet volt Tizenöt fajta nyulat tenyésztettünk, természetesen minden szükséges adminisztrációt is beleértve. Ma Füleken nincs egyetlen nyilvántartásba vett nyúl sem. Hogy miért? A Brankónak köszönhetően. A tenyésztők keresztezték az értékes fajtákat és a fiókákat „húsban” adták el. Ez még önmagában nem lenne baj, a hiba ott kezdődik, hogy közben megfeledkezünk a törzstenyészetek fenntartásáról. Aztán iff vannak a nyugdíjas tenyésztők. Akik szeretik ugyan az állatokat évtizedekig erősítették a szervezetünket de a nyugdíjukból már nem bírják fenntartani az állományt • Milyen a szervetek tagságának a korösszetétele? — Vannak harmincasok, ötvenesek is, de a zömét negyven, ötvenévesek alkotják. • Van egyáltalán aktív szakcsoportja az alapszervezetüknek? — Hogyne, persze hogy van, különben már mi sem léteznénk, felbomlottunk volna, mint a legtöbb szervezet a járásban. Legaktívabb az egzotikus madarakat tenyésztők és a galambtenyésztők klubja. Magam is közéjük tartozom, tartok papagájokat és galambokat is. Mondhatom, hogy tagságunk nagyon értékes állománnyal rendelkezik. Az egzotikus madarak közül nem egy tízezer koronát is ér, a galambtenyészetek közül pedig kettőt ismertek el tavaly decemberben országos jellegű tenyészetnek. Az egyik tenyésztő Varga Attila. A mi galambjaink számos országban képviselték már hazánkat A színvonalat tükrözi az is, hogy hozzám többek között Indiából, Kuvaitból is járnak angol parókás galambokat vásárolni. • A madarak, a galambok, a nyulak mindig nagy érdeklődést váltanak ki a kiállításokon. Rendeznek kiállításokat Is? — Úgy öt évvel ezelőtt rendeztünk utoljára Fülekpúspökiben. Nagyon jól sikerült, ennek ellenére csak 280 volt a Februári teendők A mostanában születő bárányok, gidák fázékonyak, gyengék, frissen almozott, huzat nélküli, meleg ól való nekik. Nagyobb juh- és kecekecsoport esetén fogadtatórekeszeket célszerű készíteni, ahol néhány napot anyjukkal, a többiektől elkülönítve tölthetnek. Az Iker- és hármas ellésű bárányoknak juttassunk póttejet — a kecskéé nagyon megfelel e célra — vagy tejpótló tápszert. Egy anyakecske két-három kis bárányt is elláthat tejjel. A most fialó koca malacainak almozott rekeeze fölé Infravörös lámpát lógassunk, ennek hiányában — egyik végét kivéve — búvóládát helyezhetünk el: szeretnek zárt térben, összebújva pihenni. A maglibák elkezdik a tojásrakást. Az ól árnyékos fala mentén alakítsunk ki nekik fészeksort — háromnégy lúdra számítva egyet —, deszkával választva el őket egymástól. Leginkább hajnalban tojnak; kora reggel szedjük össze a tojásokat, nehogy megfagyjanak. A nappalok hosszabbodása folytán a külterjesen — világítás néMtfll — tartott tyúkok Is jobban kezdenek tojni: csökkentsük a kukoricaadagjukat, a kapjanak fehérjében gazdagabb takarmánykeveréket. A reggelenként adagolt, langyos vízzel nyirkosított takarmányba szénamurvát vagy lucerna lisztet, ha tavaly gyűjtöttünk, akácfa- és csalánlevél-törmeléket, porrá tört tojáshéjat vagy Futort, ha szárítottunk, áztatott maradékot és héjat Is vegyíthetünk. Jó étrendi hatása, vitamintartalma miatt juttassunk a nyulaknak — ha eleget termeltünk, a disznóknak, borjaknak, kecskéknek Is — sárgarépát, a tyúkoknak, galamboknak pedig csíráztassunk gabonamagvakat látogatónk. Aztán rendeztünk egy országos galambkiállítást, amelyet a kaposvári tenyésztők galambjai emeltek nemzetközivé... Sajnos, Füleken kevesen értékelik az állatkiállításokat. e A tagság lemorzsolódott, a városban nincs érdeklődés a kisállatok Iránt, költséges a tenyészetek fenntartása, és még sorolhatnám azokat a negatív jelzőket, amelyeket öntől hallottam. Akkor érdemea-e egyáltalán ezzel foglalkozni? — Hát, ez az. Ezt nagyon kevesen értik meg. Mert amíg pénzben, mondjuk fillérben, kifejezhető haszon van belőle — pontosabban volt belőle, amíg a zsákot lehetett tartani —, addig rengetegen voltunk. Sokan csupán kisebb-nagyobb kedvezményekért képesek elvégezni valamit. Az emberekből úgy érzem, hogy hiányzik a kitartás. Ha munkájuknak elmarad a kézzelfogható eredménye, azonnal megtorpannak. Én azt mondom, hogy nekünk, fülekieknek nem kell nagy szervezet, nekünk jó szervezet kell. És ez most megvan. Mi nem csupán a gyűléseken találkozgatunk. A tenyésztőtársakkal naponta összejövünk valakinél. A lényeg, hogy megmentsük a szervezetet, mert néhány év múlva csatlakoznak majd hozzánk olyan fiatalok, akik nem érdekből lesznek tenyésztők. • Ezt miből gondolja? — Nézze, a fiatalok, pontosabban a szüleik egyre inkább felismerik az állatok embert nevelő hatását Ha ezt vesszük alapul, az állattartási költségek busásan megtérülnek. • Milyen nevelő hatásra gondol? — A magam példájából indulok ki. Én az állatoknak köszönhetem, hogy családi házam van. Befizettem egy szövetkezeti lakásra, aztán azon kezdtem gondolkodni: hol fogok én állatokat tenyészteni? A város szélén építettem magamnak egy házat. Nyolcéves korom óta tenyésztek madarakat, galambokat, nyulakat... Gyerekkorban az állatok szeretető arra ösztönzi az embert, hogy reggel korábban keljen fel, mert etetni, itatni kell. Délután ugyan — ezért siet haza az iskolából. Célja, dolga van. Ezt meg lehet szokni, és felnőttkorban az ember nem a szórakozó-Agócs József a kedvencei között helyeken tölti a szabad idejét, hanem otthon. A családok többsége tudom, ma még nem úgy néz az állatokra, hogy hány sör árát takarítják meg azáltal például, hogy egy kanárit etetni kell, helyét ki kell takarítani, és nincs idő a kocsmába elballagni — hanem úgy, hogy milyen értékű eledelt kell neki vásárolni. Bízom benne, hogy az ésszerűség és a természet szeretető az ilyen hasznos hobbikra ösztönzik majd az embereket. Farkas Ottó Tojásgyűrűk az ágakon Meglehetősen ritka eset, hogy a gyűrűspille (Malacosoma neustria) tömegesen elszaporodik. Ha azonban mostanában figyelmesen átnézzük a gyümölcsöst, nincs kizárva, hogy mégis rátalálunk valamelyik vékonyabb vesszőn a jellegzetes, gyűrűalakban lerakott tojásaira, amelyekről az elnevezést kapta. (Inkább csak a törpe törzsű fákon, többnyire az almafán távolítsuk el ezeket a tojácsomókat, mivel egy-egy ilyen tojáscsomó 250- 300 tojást tartalmazhat. Igen figyelmesen vizsgáljuk meg a fákat, mert metszés közben könnyen elnézhetjük a piszkosszúrke, kéregszínű tojáscsomókat. A gyűrűbe foglalt tojások igen kemények, ujjal nem lehet szétrepeszteni, szétnyomni őket. A lerakott tojásokat ugyanis a nősténylepke azonnal bevonja gyorsankötő ragasztószerű váladékával, amely azután védi a tojásokért. A tojásburok olyan vastag, hogy a téli permetezés sem irtja eléggé ezt a kártevőt. Ezért a legjobb a gallyat levágni, és vele együtt eltávolítani, elégetni a gyűrűspille tojásait. Ha ezt elmulasztanánk, április-május folyamán kikelnek a hernyók — ezek hasonlóan, mint a lepkéjük, éjjeli rovarok. Ritka szövedékkel védett, közös hernyófészekben élnek. Fiatal rügyeket, leveleket fogyasztanak. Tavasszal felhasználjuk ellenük a természetes ellenségük (Racillus thuringiensis) alapján kifejlesztett környezetkímélő rovarirtó szerek valamelyikét: Barhurin 82 0,1-0,2%, Bathurin 82 S, 1,6-3,2% vagy Dipel 0,1-0,2%. A hernyók az ágvillában minden vedlés előtt sűrű szövedéket készítenek maguknak. Társas hajlamuk csak a fejlődésüket befejezve szűnik meg, mert ilyenkor már szétszélednek, hogy bábbá alakuljanak. (Június végétől rajzanak ki a lepkék.) VANEK GÁSPÁRNÉ mérnök Prémesállat-tartás A róka Alapvetően két fajta van: a sarki és az ezüstróka, és ezek igen sok színváltozata. A két faj a tartás, takarmányozás, szaporítás terén különbözik egymástól, valamint egymással természetes úton nem ketesztezhető. A sarki róka. 10—12 kg-os, nemes prémet adó állat színváltozatai közül a kék, a fehér és a shadow a legelterjedtebb. A sarki róka viszonylag nyugodt és szapora. A nőstények március második és április első felében ivarzanak, 51—54 napig vemhesek, és 6—8 kölyköt hoznak a világra, amiket nagyon gondosan nevelnek. A fiatalok 3—5 hetes korukig csak szopnak, utána kezdenek enni anyjuk táplálékából, átlagosan 6 hetes korukban választhatók el, és még abban az évben decemberre többnyire prémérettek lesznek. Ketrecben célszerű tartani. Állatonként legkevesebb 1,5 m2-nyi helyre van szükség. A padozat drótfonata 3x3 cm-es kötésűnél ne legyen ritkább, mert az már nagyon kényelmetlen az állatok számára. A rozsdás drótfonat a prémet tönkreteszi, ezért ennek elkerülésére különös figyelmet kell fordítani. A tenyészkanok és a szukák ketrecéhez tolózárral ellátott búvóláda csatlakozik, erre a növendékeknek nincs szükségük. A takarmány összetétele és mennyisége a tenyészidőszak folyamán igen változó, de a táplálék legalább 65 százaléka állati fehérje legyen, és egy állatra naponta átlagosan 50 dkg-ot számoljunk. A hús vágóhídi hulladék, baromfi, lefojtott csibe, keltetőből kiesett tojás lehet. Csontosból darálva, növényi anyagokkal — darakeverékkel — ós ásványi, valamint vitaminpremixszel kiegészítve kell az állatok elé adni. Elengedhetetlen feltétel tehát a nagy teljesítményű daráló ós a hűtőkamra. Az ezüstróka nyúlánkabb testű, élénkebb, néha agresszív állat színe ezüstös fényű fekete, farka vége hófehér. A nálunk honos vörösrókával rokon, sikeresen keresztezhető is vele. Sok színváltozata van, leggyakoribb a fehér-szürke platinaróka, a pasztell és a tűzróka. Tenyésztése nagyobb felkészültséget igényel, mint a sarki rókáé. Szaporasága gyengébb. Elhelyezése, takarmányozása megegyezik a sarki rókáéval. Nemes prémje értékes és jelenleg nagyon divatos is, ezért a prém és az élő állat is drága. Ezüstróka tenyésztésére csak az vállalkozzon, aki teljes nyugalmat tud neki teremteni, egyébként a felnevelési veszteségek igen nagyok lehetnek. A nyérc Az örökké divatos és elegáns nercbundát a nyérc prémjéből varrják. Színe eredetileg egészen sötétbarna, a tenyésztés alatt rendkívül sok színváltozata alakult ki, egyszínű és tarka egyaránt. A nyérc kis testű, 1—2 kg között rendkívül mozgékony ragadozó. Nehezen szelídíthető, állandó gondozójuk is csak vastag bőrkesztyűvel foghatja meg őket. A takarmányozásra igényes, eleségének 80—85 százaléka állati fehérjéből s csak némi növényi eredetű takarmányból kell, hogy álljon. A nyérc február végén, március elején ivarzik, 50—51 napig vemhes, és többnyire 3—4 könyköt hoz a világra, melyek fejletlenek ós vakok, szemük csak öt hét után nyílik ki. A nevelés alatt az anya feltétlen nyugalmat kíván. Három hónapos korukban választják el a kicsiket. Az állatokat fészer alatti ketrecekben helyezik el. A ketrecek mérete 40 x 60 cm, hozzá csatlakozó búvóládával. Nyílt vizű itatóra feltétlenül szüksége van, etetőre azonban nincs, mert a darált és kevert eleséget a ketrecrács tetejére teszik, onnan fogyasztják el az állatok. A görény Tartása, elhelyezése hasonlít a nyérőéhez, de annál sokkal nyugodtabb, szelídebb, ezért gondozójának könnyebb a dolga vele. Küllemileg is hasonló hozzá, de testtömege valamivel kisebb, prémje kevésbé értékes, mint a nyércé. Prémje sokkal inkább a divat függvénye, mint a nyércé, ára is alacsonyabb, azonban igénytelenebb és lényegesen szaporább is a nyércnél. Április elején ivarzik, 42—43 napig vemhes, átlagosan 6—10 kölyköt hoz a világra. A kicsik 6—7 hetes korukban választhatók el. Ezt követően az anya másodszor is fedezhető, és augusztus végén, szeptember elején ismét fialtatható. A takarmányok iránt a nyércnél is kevésbé igényes a görény. A mennyiség szerint mintegy 20 százalékkal éri be kevesebbel. Ha takarmányának állatifehérje-aránya 65—70 százalék, megfelel neki. A nyestkutya Ázsiából származó, 9—11 kg súlyú, a kutyafélékhez tartozó mindenevő állat. Megjelenésében a mosómedvére emlékeztet, téli álmot alszik. Tavasszal február végén, márciusban ivarzik, 60 napos vemhesség után 6—9 kölyköt hoz a világra, amelyeket nagyon gondosan nevel. A kicsik szeme 7—10 napra nyílik ki, gyorsan fejlődnek, 6 hétre választhatók, 8—10 hónapos korban ivarérettek. A rókáéhoz hasonló, lábon álló ketrecekben helyezhetők el, legalább 1 m2-nyi helyet igényel egyegy állat. A tenyészállatok ketrecéhez 90 x 50 x 50 cm-es búvóládát kell csatlakoztatni. A nyestkutya átlagosan naponta mintegy 400 g takarmányt igényel, melynek legalább 60 százaléka állati eredetű. Félnemes prémje hosszú szőrű, a kereslet igen változó iránta. A szkunk Legújabb prémes állatunk, Észak-Amerikából származik. 6—8 kg-os, sötétbarna — csaknem fekete — alapszínű bundáját a hátán és a fején különböző szélességű fehér csík díszíti. Mutatós, szelíd állat. Februárban, márciusban ivarzik, 63 napig vemhes. 5—7 fiókát hoz a világra. Mindenevő, de táplálékának legalább 60 százaléka állati eredetű legyen. A rókáéhoz hasonló ketrecben tartható, de a tenyészállatok legalább egyméteres fallal körülvett, betonalapú, tető nélküli helyiségben is tarthatók, mert ahol nem kaparhat, onnan nem szökik meg, hiszen mászni, ugrani nem tud. Búvóláda szükséges számukra. Bűzmirigyét el kell távolítani, mert amire annak váladéka ráfröccsen — s a gerezdája is —, használhatatlanná válik. Beszélgessünk az állatokról A költségek megtérülnek
