Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-10 / 33. szám
4 Szabad t JSÁG Agrármúlt 1993. február 10. Vajúdó parasztvilágunk történetéből A mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés szemszögéből kevésbé ismertek azok a Magyarországot ért veszteségek a termőterületben, az állatállomány létszámában és a termelésben, amelyek a Trianon utáni időszakot jellemezték. (A nagyhatalmak 1920. június 4-én megkötött szerződése Magyarország területét 92 833 négyzetkilométerre csonkította meg, a magyar nyelvű lakosság egyharmada a szomszédos országokba került.) Dr. MIKOLAI FERENC nyugalmazott egyetemi docens az állattenyésztést áttekintő összehasonlító munkájában az 1919-1938 közötti évek történésével, az állomány számszerű és minőségi értékelésével foglalkozik. Az adatok hitelessége és összehasonlítása érdekében szükségessé válik a visszatekintés az első világháború előtti állatállomány alakulására, mint bázist és viszonyítási alapot is figyelembe véve. Indokolja továbbá, hogy ebben a korszakban csak 1911- ben, 1935-ben és 1942-ben tartottak megbízható tételes és rendszeres állatszámlálást. A témában az 1935-ös tenyésztőikisgazdasági adatokból következtethetünk a szorosan vett trianoni időszak változásairól. Sokatmondóak azok a számok, amelyek az 1911. évi állatszámlálási adatokat mutatják a Trianon utáni területen. (1. táblázat) Az 1911-es állatszámlálást nagy érdeklődés kísérte nemcsak szakmai körökben, hanem az állatkereskedelem és az élelmezés területén is, hiszen legutoljára 1895-ben volt csak részletes felmérés. A Trianon után területre vetítve érdeklődésre tarthat számon az akkori időszak fajtapolitikája. A szarvasmarha-állomány 31,1 százaléka magyar szürke, tarka és szimentáli 60,8, borzderes 1,4, egyéb fajta 6,1 százalék. A 12 ezer bivaly 0,6 százalékos arányt mutatott. A tehenek aránya 40,9 százalék, ebből igázásra is használták a tehenek csaknem tíz százalékát. Rendkívül magas volt az igavonó ökrök és tinók aránya is. A lóállomány 48,3 százaléka kanca volt. A sertésállomány 16,7 százalékát tette ki a tenyészkoca. A hússertések aránya csupán 8,7 százalék. A juhállományból az összes létszám 48,7 százaléka volt anya é$ ezeknek felét fejték is. A merinófélék 19,5, a rackák és cigáják aránya pedig 10,2 százaléka volt az összes állományon belül. Bár a trianoni békeszerződést csak 1920 nyarán írták alá, az állattenyésztés szempontjából 1919-től érvényesült a „csonka“ határ hatása. Gondok voltak a termelésben és az értékesítésben egyaránt. Kedvezőtlen alapokkal indult az ország a takarmánytermelésben, hiszen az új határmegvonás következtében a leggyengébb termőterületek, a legelők maradtak meg. Magyarország elveszítette a csapadékos, túlnyomórészt kedvező humuszdús területeket, maradtak a zömében szikes, homokos és egyéb okokból is gyenge minőségű talajok. Régi területéből 9,3 százalékot foglalt el a rét és 11,7 százalékot a legelő. A Trianon utáni területen ez 7,2 százalék, illetve 11,1 százalék arányúra csökkent, hiszen á régi erdőterületeknek 14 százaléka maradt csak meg. Az abraktermő területekből is például a kukorica 35 százaléka, a zab 32 százaléka és az árpa 47 százaléka maradt meg a „csonka“ területen. A trianoni határmegállapítás az állattenyésztés területén szerkezeti változásokra is kényszerítette az állattartókat. Talán legfájóbb a magyar erdélyi marha elvesztése, amely az alföldi magyar szürke állomány számára jelentett vérfrissítő szerepet. A Kárpátalja és a Máramaros elcsatolásával a borzderes állományt úgyszólván teljesen elveszítette. A lótenyésztés területén a Muraköz vidékének elveszítésével a hidegvérű igáslovak tenyésztésében keletkezett jelentős űr. Nem tudtuk pótolni a székely lovat és az egyéb hegyvidéki igénytelen kistermetű lóállományt sem. A bihari és szatmári vidékeken, a Tisza bal partján több kiváló mangalica törzstenyészet került idegen kézbe. Az ország megcsonkításával úgyszólván teljesen elveszett az egész durvagyapjas juhállomány. Egyébként az új határvonalak legkevésbé a baromfitenyésztést érintették hátrányosan, mivel a számottevő feleslegek, vagyis „árut előállító vidékek“ a trianoni területen belül .maradtak. Az értékes kisállattenyésztő vidékek közül az Ipoly, a Garam, a Nyitra, a Vág és a Duna mentén lévő libatenyésztő gócokat, valamint Bácskát veszítette el az ország. Közismert, hogy Magyarország régi területéből 32 százalék, a lakosságából pedig 41 százalék maradt meg a Trianon utáni területeken. Az összehasonlító értékelés megköveteli a népesség és az állatállomány viszonylatában beálló változások vizsgálatát is. Néhány adat ezek értékeléséhez: megcsonkítás előtti területen 100 lélekre jutott 33,9 szarvasmarha, 11 ló, 16,35 sertés és 42,2 juh, számosállatban összesen 42 darab. A trianoni területen maradt 28,7 szarvasmarha, 12 ló, 44,2 sertés, 32,2 juh, összesen számosállatban 36,5. Az arányszámokat szemléltetően egészíti ki, ha a létszámadatokat a szántóföld területi viszonyszámára (100 kataszteri hold) vetítjük ki. (2. táblázat) Összefoglaló képet ad a trianoni időszak állattartásáról az állomány mennyiségi változása. (1920-1938 között, a tavaszi összeírások alapján.) (3. táblázat.) Az 1920-1921. tavaszi haszonállat-összeírások eltérő területekre vonatkoznak, mert Pécs környéke még akkor szerb fennhatóság alatt állott. Viszont Magyarországhoz tartozott még Nyugat-Mag'yarországnak később Ausztriához csatolt egy része. Az állattenyésztés fejlődését, a létszám alakulását a ciklusosság jellemezte. Ezt az időszakot öt ciklusra célszerű felosztani. Az első időszakot (1922-1925) a fokozódó létszámgyarapodás jellemzi, mivel a gabonatermelés és a termékek értékesítése kedvezőbbé vált. A második időszakot (1926-1928) közepes szintűnek lehet minősíteni, noha 1928-ban az alacsony terméshozamok miatt ismét csökkent az állomány létszáma. A harmadik időszak (1929-31) ismételten változatlan, fejlődésről, létszámgyarapodásról nem lehet beszélni, az 1928. évi nagy gabonatermés ellensúlyozásával az állomány nagyjából azonos szinten maradt. A negyedik időszakra (1932-34) már az óriási létszám és termékhozam-csökkenés a jellemző. Például az 1931. évi 1 millió 676 000-ra, az 1 millió 440 000 juhállomány 1 millió 087 000 darabra csökkent. Az ötödik időszakban (1935-38) az 1935. évi javulást a korszak egyik legrosszabb szálas- és abraktermése követi, elsősorban a legnagyobb kiárusítás a sertésállománynál következik be. Az 1935. évi 3 millió 176 000-et kitevő sertésállo-1. táblázat 1911. évi állomány (db) A régi ország területén a Trianon utáni területén szarvasmarha 149 000 ló 2 001 000 896 000 sertés 6 416 000 3 322 000 juh 7 697 000 2 406 000 kecske 331 000 20 000 szamár és öszvér 20 000 8 000 A baromfiállományt 1911-ben nem írták össze. 2. táblázat 100 kh szántóra (db) trianoni szerződés előtt után szarvasmarha 27,8 22,4 ló 9,0 9,4 sertés 28,8 34,7 juh 34,5 24,2 számosállat 33,7 28,0 3. táblázat: Az ország régi területén egy számosállatra 2,9, utána 3,9 kataszteri hold szántóföld jutott. Év Szarvasmarha Ló Sertés Juh 1000 darabban 1920 2063 738 2873 1401 1921 2197 748 3226 1489 1922 1827 717 2473 1352 1938 1882 813 3110 1628 mány 1936 végére 2 millió 554 000-ra csökkent. Az 1937-38-as esztendők viszont már gazdag termést hoztak, megszilárdult a világpiaci helyzet is, az állatkereskedelemben a kínálat és a kereslet mérlege aktívvá vált. Az időszak állománycsökkentő tényezői között nem szerepelnek a háborús jóvátétel számára történő szállítások, melyet a békeszerződés tételesen előírt, Például csak 1922-ben 28 500 felnőtt állatot igényeltek ilyen célra. Még Görögországnak is többszáz lovat kellett bevagönírozni, nem beszélve a többezres szarvasmarha-tételről, amelyet Jugoszláviának szállított Magyarország. Számottevő volt az állománylétszám csökkenése is. Állatfajokra, tenyésztési ágazatokra vetítve a szarvasmarhalétszám - a trianoni időszakon belül - 1925-ben érte el a legmagasabb szintet. A tehénállomány 900 ezer felett volt, az utánpótlás is biztos alapra épült, mivel a két éven aluli növendékállomány aránya 26-31 százalék között alakult. Fajta tekintetében tovább csökkent a magyar alföldi szürke és terjedt a tarka marhák térhódítása. A húszas évek kezdetén még 300 000 alföldi szürke száma tíz év alatt 200 000-re csökkent. Az évi tejhozam a táj jellegétől és birtok nagyságától függően 1710-2880 liter volt tehenenként (300 napos laktációra vetítve). A kifejt tej 51 százalékát adták el, melyet közvetlen a tejüzemek és a tejcsarnokok vásárolták fel, ebből az összes tej (napi 3,1 millió liter) 38 százaléka jutott közvetlen fogyasztásra. A termelői tej árának átlaga az időszakban 12-14 fillér között változott. A háború által erősen megapasztott lóállomány állandó és következetes növekedést mutatott. 1928-ban 918 ezer darabbal éri el a csúcspontját, utána fokozatosan csökken és a válság legnehezebb évében éri el a mélypontját, 802 ezerre apad le. A csökkenés elsősorban a csikóállományt érinti, arányszámuk 13-15 százalék között alakul. A kancák aránya 48 százalék, a heréiteké 32 százalék. Fajta tekintetében az állatösszeírások nem tesznek nagy különbséget, csupán meleg- és hidegvérűekré csoportosítanak. A két csoport aránya az időszak alatt érdemlegesen nem változott, 78-80 és 26-22 százalék között mozgott. A sertésállomány számában visszatérő hullámok (4-5 évenként) jellemzőek. Ebben az időszakban is érvényesültek a sertésciklusok. A hullámcsúcsokat az 1921, 1925, 1928, 1931, 1935 és az 1938-as évek mutatják a 3,2-2,6-2,6-2,7-3,1-3,1 millió darabos állományalakulással. Az időszak második felében a csúcsok jellemzőbbekké váltak, de ebben közrejátszott a sertéspestis nagymérvű pusztítása is. A kocák száma nagyjából 500-600 ezer között mozgott. Számottevő volt az időszak fajtaállománymegoszlása. A húszas évek elején például a hússertések az egész állomány 6 százalékát sem tették ki, még 1932-ben meghaladja a 18 százalékot, 1935-ben már 20,2 százalék. Ennek megfelelően a 94 százalékos mangalica-állomány lecsökken 80 százalékra, a hússertések zöme yorkshire, Cornwall és berkshire fajtákból tevődik össze. A juhállománynál is érvényesült az a törvényszerűség, hogy az ingadozás elsősorban a növendékállománynál adódott. Szemlélteti ezt a megállapítást, hogy például 1924-1933-ig a felnőtt juhállomány alig egy harmadával, míg az éven aluli, több mint felével csökkent. A gyarapodás 1934-től vált jellemzővé. A tavaszi haszonállat-összeírások csak 1934-ben adnak némi támpontot az állomány fajtajellegének meghatározásához. Ez is csupán a „rövidgyapjas“ és „hosszúfürtös gyapjas“ elkülönítést tartalmazza. Az előbbiekhez tartoznak a merinófélék, az utóbbiba a racka és cigája juhok. Az állomány zöme (93-94 százalék) merinóféle, a többi „hosszúgyapjas“. A többi állatfajokhoz viszonyítva alárendelt jelentősége van a kecsketenyésztésnek. Az első világháború után is sok szegény gyerek köszönhette életét-egészségét a kecsketejnek, amely garantáltan TBC-mentes volt. A sokgyerekes falusi portákon a „szegény emberek teheneként" tisztelték. Az 1921. év 65 ezres kecskeállománya 1938-ra 41 ezerre csökkent. Kacsa, liba, pulyka A baromfiállományról a tavaszi összeírások sajnos nem tartalmaznak adatokat, így tenyésztésük alakulásáról hiányos a képünk, csupán egy hivatalos állatszámlálás történt, 1935-ben. Az 1928-as felmérés nem volt teljeskörű, mert csupán a földterülettel rendelkező gazdaságokban számlálták meg az aprójószágokat. A trianoni területen tehát 1935-ben 22,9 millió volt az összes baromfifélék száma, ebből tyúkféle 17,8, liba 2,3, kacsa 1,4, pulyka 0,37, 0,9 a galamb és 0,3 milliót tett ki a házinyulak száma. A Trianon utáni időszak alatt minden baromfitermék kivitele számottevően megnövekedett. Például a levágottbaromfi kivitel megkétszereződött, ezenbelül a -kacsa-kivitel szinte megsokszorozódott, a libamáj- és libazsír-kivitel a négyszeresére nőtt. A belső fogyasztás ebben az időszakban viszonylag kicsi, igaznak tartva azt a régi mondást, hogy a paraszt ember legtöbbször akkor evett, ha önmaga vagy a baromfi volt beteg. A Trianon utáni időszak állattenyésztésére a pontot végeredményben a második világháborúba való sodródás és ennek következtében az ország egész területének hadszíntérré válása tette. Magyarország állatállománya az 1944-45. év folyamán szinte megsemmisült, nemcsak létszámban, hanem minőségben is pótolhatatlannak látszott veszteséget szenvedett, sőt strukturális felépítésében is jelentős arányváltozások történtek. M. M.
