Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-05 / 29. szám

( MCt / / PÉNTEK 1993. február 5. III. évfolyam 29. szám Ára 3 korona Holnapi számunkban közölJUk az Együttélés Politikai Mozgalom R& stoffsnnir&ü GsflssftteSgíWD tegjspm MffsmsoDDaBft címer politikai memorandum javaslatát. ÚJsioárvsánál már most rendelje meg a Szabad Újság holnapi számátl________ Megszűnik a Léőiva monopolhelyzete Csupán a pénzinjekció hatásos „Elsőként a gyógyszerhiányt, majd az egészségügyi szervezési- és pénz­­rendszert kell megoldanunk. Az év első két hónapját olyan átmeneti időszaknak tekinthetjük, mely során végbemegy a gyógyszertárak privatizálásának folya­mata. A lakosságnak és a gyógyszeré­szeknek egyaránt alkalmazkodniuk kell a piacgazdaság új feltételeihez. Ezt sem­miképpen sem szeretnénk velük valami­féle sokkolási módszerrel tudatosíttat­­(Folytatás a 2. oldalon) Magyar memorandum a Szlovák Köztársaság felvételéül A címzett az Európa Tanács Késhegyével biteiesítettetegBap délután a négy szlovákiai magyar párt és mozgalom, a Magyar Polgárt Párt, a Magyar Kjeresatéöydemokrata Mozgatom, a* Együttélés, valamint a Magyar Néppárt elnöke azt a njemoraaduojot, amelyet az aláírók az Európa Tanácshoz szándékoz­nak eljuttatni. Mintáz aláírás után a magyar lapok képrösef# számára tartott sajtótájékoztatón megíudtuk, az állásfoglalás egy hónapig tartó munka eredményeként született meg, s minden olyan kérdést igyekszik feJóíelnl, amely bennünket, szlovákiai magyarokat közelebbről is érint A memorandum teljes szövegét az alábbiakban közöljük Az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt memoranduma a Szlovák Köztársaság felvételéről az Európa Tanácsba A Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­társaság, amely 1991. február 21-től tagja volt az Európa Tanácsnak, 1992. december 31-én megszűnt létezni. A magát utódállamnak nyilvánító Cseh Köztársaság és Szlovák Köztársaság nemzeti tanácsaik révén kifejezték óha­jukat, hogy az Európa Tanács tagjává váljanak. A LEGITIMITÁS KÉRDÉSEI A Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­társaság megszűnésének ténye vitatha­tatlan, legitimitása viszont megkérdő­jelezhető, mert 1. A szövetségi állam megszűnéséről nem népszavazás döntött A népfelség­jogból származó önrendelkezési jog ér­vényesítését pártpolitikai döntések he­lyettesítették. 2. A népszavazás hiányát egy, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnéséről 1992. november 28-án elfogadott szövetségi alkotmánytörvény pótolta (a Tt. 1992/542 sz. törvénye), amely mindössze két szavazattal kapott többet, mint az elfogadáshoz szükséges szavazatarány. 3. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 1993. január 19-én hozott dön­tésével elvetette a Szlovák Köztársaság területén megválasztott szövetségi gyű­lésbeli képviselők becsatlakozását Szlo­vákia törvényhozói testületébe. Ezzel megsértette az előző pontban említett törvény 4. cikkelyét és még kétségeseb­bé tette a szövetségi állam megszűnésé­nek és az ül államok létrejöttének legi­timitását. 4. A Szlovák Nemzeti Tanács már 1992. szeptember 1-jén Szlovákia alkot­mányának elfogadásával egyoldalú lé­pést tett a szövetségi állam megszűnése felé. Ezt az alkotmányt tartalmi okok­ból az ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom, valamint az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom képviselői nem szavazták meg. SZLOVÁKIA ALKOTMÁNYÁ­VAL SZEMBEN FELVETHETŐ KIFOGÁSOK 5. Az alkotmány a „Mi, a szlovák nemzet...” bevezető szavaival a nemzet­állam szellemét támasztja fel és a „nem­zetiségi kisebbségek és etnikai csopor­tok” állampolgári másod rendiségét sugallja. Ezt erősíti az alkotmány né­hány további meghatározása is. 6. A kisebbségben élő nemzeti kö­zösségek jogait illetően olyan pontatlan megfogalmazásokat tartalmaz, amely e közösségek jogi viszonyait a parlamen­ti többség kényének-kedvének szolgál­tatja ki. Például előírja, hogy Szlovákiá­ban a szlovák nyelv az egyetlen állam­nyelv (6. paragrafus). Más nyelvek hasz­nálatát törvénynek kellene szabályoz­nia. Ugyanakkor kimondja, hogy az ál­lami szervek és az önigazgatás területi szervei államnyelven kötelesek infor­mációkat nyújtani tevékenységükről. Ez eleve kizárja, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek nyelve használ­ható legyen a hivatalos kapcsolatban. 7. Nem garantálja tételesen a nem szlovák nyelvű iskolák létezését A ki­sebbségben élő nemzeti közösségek szá­mára „művelődési és kulturális intéz­mények” létesítését engedélyezi. Ezek fogalmilag nem azonosak a 42. cikkely­ben meghatározott iskolai intézmények­kel. 8. Az alkotmány 34. cikkelye első bekezdésének értelmében a kisebbség­ben élő nemzeti közösségek csupán „nemzetiségi társulásokat” hozhatnak létre. Ez a megfogalmazás szűkíti az alkotmány 22. cikkelyének 2. bekezdé­sében biztosított, a politikai pártok ala­pítására vonatkozó általános jogot. 9. A „kisebbségek és etnikai csopor­tok” jogait érintő rendelkezések rest­­riktívek, és nem megengedők. Az alkot­mány 34. cikkelyének 3. bekezdése megfelelő jogalapot nyújt a jövőben a kisebbségben élő nemzeti közösségek­kel szembeni diszkriminatív bánásmód­ra, azáltal, hogy egyedül őket említi a lehetséges dezintegrációs és az állam­nemzet jogait korlátozó tényezőként. 10. Az alkotmány ugyan elismeri a községi önigazgatást, de a nagyobb te­rületi önkormányzati egységek létreho­zását jelenleg még törvényileg sem ga­rantálja. 11. Az alkotmány nem biztosítja — a bíróságok függetlenségét a vég­rehajtó hatalomtól (145. cik.), és — a különböző tulajdonformák egyenjogúságát és egyenrangúságát (20. cik. 2. bek.) (Folytatás a 3. oldalon) Pénzváltás Tegnap országszerte megkezdődött a csehszlovák korona felülbélyegzése, melynek befejeztével végképp kimon­­datik: a válás visszafordíthatatlan. Szlovákiában több mint kétezer helyen folyik a „pénzcsere”, a bélyegzés, leg­többen a postákat veszik igénybe. Teg­nap még nem voltak hosszú sorok, ma és holnap talán már lesznek. Bár ki tudja? Meglehet, csak annyi közös bankót tartanak maguknál az embe­rek, amennyivel megülhetik a halotti tort egy egyszer-volt ország egyszer-volt pénze felett. Mert hétfőtől visszafordít­hatatlanul devizakülföldiek leszünk mi, szlovákiaiak Csehországban, a csehek meg nálunk. A pénzcsere pillanata (Telefotó: TA SR) A végleges válás napjai Elfogytak a sorok A Rimaszombati járás településein tegnap nem alakultak ki hosszabb sorok a pénzbeváltóhelyek előtt, pedig a járási székhelytől távolabb eső falvak polgár­­mesterei csak tegnap délelőtt kapták meg a pénzcsere lefolyásáról szóló hiva­talos értesítést. Reggel nyolc órakor a járás 52 településén összesen 132 bevál­tóhely kezdte meg működését. Rinuszombatban — a városban — reggelit óra felé a beváltóhelyek előtt már gyülekeztek a polgárok. A postánál volt a leghosszabb sor, de röviddel a pénzcsere megkezdése után megfogyat­kozott. A reggeli enyhe pánikhangulat talán azzal magyarázható, hogy szerdán beszélték a városban: Rimaszombat a kértnél kevesebb felülbélyegzett pénzt kapott. Tegnap délután Bosnyák Béla mérnök, a Rimaszombati Általános Hi­telbank igazgatója cáfolta ezt a hírt. Kijelentette: „A járás területén nem lesz hiány felülbélyegzett koronából.” Továbbá elmondta, hogy a járás rendőr­­parancsnoka, a takarékpénztár és a pos­ta járási igazgatója, valamint a járási hivatal vezetője a hitelbank épületében, illetve telefonközeiben tartózkodik. így bárhol, bármilyen hiányosság is lépne fel, azonnal tudnánk intézkedni. Továb­bá elmondta: „A járásban nem történ­het meg, hogy a mi hibánkból valakinek ne legyen becserélve a pénze. A bevál­tóhelyek este nyolcig tartanak nyitva, de szükség esetén meghosszabbítjuk a fo­gadóórákat. Szombaton és vasárnap a magánvállalkozók és üzemek is becse­rélhetik pénzüket. Számunkra és a pol­gárok számára is az lenne az előnyös, ha a magánszemélyek már péntek estig be­cserélnék pénzüket. A magánvállalko­zók, illetve az üzemek vasárnapi bevéte­lét hétfőn délig még elfogadjuk ott, ahol számlájuk van nyitva. Füleken reggel még hosszú sor kí­gyózott a beváltóhelyek előtt, de dél­utánra a tömeg elfogyott és szinte vára­kozás nélkül cserélhették be koronáju­kat a polgárok. Hasonló helyzetet tapasztaltunk Lo­soncon is, délutánra már semmi jel sem utalt arra, hogy országos jelentőségű akció folyik. Lapzártáig kihágásról, visszaélésről vagy egyéb bűnesetről nem kaptunk hírt._______FARKAS OTTÓ Meéiar optimista realizmusa Saját nemzeti valuta, saját hitelfelvétel Tegnap reggel sajtótájékoztatón ismer­tette az újságírókkal Vladimír Meéiar kormányfő és Július Tóth pénzügy­miniszter a cseh kormány tagjaival foly­tatott éjszakai tárgyalások eredményeit Csütörtökre virradóan ugyanis abban kellett egyezségre jumia a két kormány­nak, milyen lesz a kölcsönös kereskedel­mi elszámolási rendszer a két ország kö­zött 1993. február 8-átóL Meéiar kormányfő kimerítő előadást tartott a pénzügyi unió felbontásának okairól. Korábbi kijelentéseivel ellen­tétben — hogy Csehország devizakész­letei megcsappantak — most főleg azt hangsúlyozta, rendkívüli mértékben megnőtt a fölös pénzmennyiség nagysá­ga Csehországban (600 milliárdra ug­rott), ezért a cseh bankok devizavásár-A Sor(s) lásba fogtak, miközben Szlovákiában le­csökkent a forgalomban levő pénz mennyisége. Magyarán ez azt jelenti: sokan vitték át készpénzüket csehorszá­gi bankokba, mivel magánemberek és jogi személyek jobban bíztak bennük. Szlovákiában ennek köszönhetően te­­(Folytatás a 2. oldalon) Ezen a téli reggelen korán keltek, nagy napra ébredtek a Csermosnya­­völgy falvaiban lakó emberek. Még a pirkadat előtt induló autóbusszal útra keltek, hogy idejében eljussanak a leg­közelebbi (demői) postahivatalba. A fa­gyos hangulatú — java részben nyugdí­jas — sorbanállók mintegy órán át dide­regtek, mígnem megnyílt előttük „Sze­­zám”, és ekkor szemlesütve eltoporog­­hattak a pénzre-rendre vigyázó díszőr­ség előtt — a váltóhelyen. Halk beszélgetésükből kitűnt, hogy számukra a pénzcsere — lévén már ilyesmiről tapasztalatuk — egyet jelent a pénzbeváltással. Hiszen napról napra a fizetőeszköz romlását tapasztalják. Egy kilencven felé járó öregúr a monar­chiabeli arany- és ezüstpénzek értékál­lóságáról nosztalgiázott. Egy görbebot­jára támaszkodó anyóka pedig megje­gyezte, hogy a mai didergéstől kiújul az isiásza, s holnap már az orvosi rendelő­ben, holnapután pedig a gyógyszertár előtt folytathatja a sorban állást. Egyébként különösebb dolog nem történt ezen a hajdan Kispestnek becé­zett településen. Senki sem akarta ha­talmába keríteni a békés ostrom alatt tartott postahivatalt. Hacsak azt nem róják fel a sorbanállók bűnéül (ki tudja nem-e, hiszen a jelenlevő szemfüles pénzőrök figyelme mindenre kiterjed), hogy a megbélyegzésre várók keresetlen szavakkal szidták a kormányrúdnál posztoló Főstrázsamestert. Bár egyesek szerint Ő főhatalmasságára is rájár majd az a bizonyos (jelenleg alattvalóit sújtó) rúd. Minthogy az is meg vagyon írva a Nagykönyvben, hogy egyetlen emberfia sem kerülheti el a sor(s)át. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Zieleniec Pozsonyban Tegnap egynapos hivatal«» látogatást tett Pozsonyban Josef Zleientec, a C8K külügymtntszler*, Mtíiar államfővel is Milan Kdaíko JcüJügyíntntsz­­terret a kát ország együttműködéséről, a pillanatnyi külpolitikai helyzetről, a közép-európai régió problémáiról, valamint a két ország USA-hoz ás Kelet-EurÓpához való viszonyáról cseréltek eszmét A két külügyminiszter külügyi együttműködési szerződést írt alá. Megegyeztek a külképviseleti szerveit együttműködésében is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom