Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-26 / 47. szám
Mezőgazdaság szabad ÚJSÁG 5 1993. február 26. Ki tud itt igazságot tenni? Tartozik és követel A három községet egyesítő gesztetei szövetkezet tavalyelőtt három részre szakadt. Szakadt, mert szakították. A dolgozók úgy látták jónak, ha ezentúl minden falu a maga útját járja. Számba vették a közös vagyont, pontosabban százalékban fejezték ki a községek részesedését: Gesz-Nagy Jenő, a détéri szövetkezet üzemgazdásza tétének 35 százalék jutott, Jesztének kevés híján 19, a legtöbb^ majdnem 46 százalék, Détérnek maradt. Ilyen arányban részesedtek volna a falvak a közös vagyonból, ha korábban nem dönt másképpen a vagyonelosztó bizottság. Úgy határoztak, hogy a mezőgazdasági gépeket nem a kiszámított százalékérték szerint osztják szét, hanem humánusan. Jusson minden faluba traktor, betakarítógép, földműveléshez eszközök is, hogy az új szövetkezetek önállóan gazdálkodhassanak. Az amúgy is szerény vállalkozás után legalább vásárolni ne kelljen. A gondolat természetesen támogatásra talált. Csakhát valamivel nem számolt a vagyonelosztó bizottság. Nevezetesen azzal, hogy az alkun valaki veszíteni fog. Ez csak a gépek fizikai elosztásánál derült ki, amikor a falvak képviselői összevesztek. Az idestova másfél évig tartó vita végül tavaly ősszel egy szerződéskötéssel zárult le. Hiába, akármilyen igazságosan is történik az osztozkodás, utána mindenki vesztesnek érzi magát. így van ezzel Détér is.- A meghatározott százalék alapján nekünk járt volna a legtöbb mezőgazdasági gép - tájékoztatott Nagy Jenő, a Détéri Mezőgazdasági Szövetkezet üzemgazdásza. Hogy a másik két szövetkezetnek is hiánytalan legyen a gépparkja, átengedtük nekik a reánk eső gépek egy részét. Ezért Gesztete az osztozkodás után öt és fél millióval. Jeszte pedig közel másfél millió koronával maradt adósunk. Az épületek elosztása sem volt'számunkra a legszerencsésebb, olyan gesztetei épületeket is kaptunk, mint pl. a volt központi irodaház, a gyümölcsfeldolgozó, két hatlakásos szövetkezeti ház, a K-320-as tehénistállo fele, amelyek nem jövedelmeznek. A gesztetei telepen lévő transzformátor is nekünk jutott, mi fizetjük a gesztetei istállókban fogyasztott villanyáramot, amit a gesztetei szövetkezet aztán természetesen kiegyenlít a számlánkon. Détér nagyon rossz termelési feltételek között gazdálkodik, az 1349 hektár mezőgazdasági területből csupán 329 hektára szántó. De még ez sem jelenti azt, hogy ennyi a síkterület, mert a meredek hegyoldalakat is szántják. Tavaly 120 hektár mezőgazdasági területet - negyven hektár szántót - mértek ki a magánvállalkozóknak, a transzformáció után újabb 90 hektárra mutatkozik igény. Az igénylők száma huszonkettő volt, de eddig ketten visszavonták kérelmüket. Húszán azonban követelik a vagyonrészüket is vissza. Kérésük jogos, csak azt visszaadni (visszaadni?) nem is olyan egyszerű manapság. A szövetkezet vezetősége olyan ajánlatot tett a jövendőbeli gazdáknak, amelyben gépeket, állatokat, épületeket, részvényeket kínált fel. A gazdáknak azonban megvoltak a saját igényeik, ezek szerint egy traktort, egy vetőgépet, ekét, szóval minden talajművelő eszközből egy-egy darabot és egy kombájnt kértek. A szövetkezet vezetősége összevetette a kérést és a kínálatot, s csak fele részben teljesítette a jövendőbeli gazdák kérését. Ezt a változatot kapták aztán meg hivatalosan a vállalkozni vágyók, amit természetesen nem fogadtak el, és gyűlést hívtak össze. Sérelmezték a szövetkezet vezetőségének hozzáállását a magántulajdon visszaadásához. Nevezetesen azt, hogy a vezetőség tagjai egyoldalú párbeszédet folytatnak velük. A vagyonelosztásba nincs beleszólásuk. Megalázottnak érzik magukat, mert a szövetkezet vezetősége azt adja nekik, ami a közösnek felesleges. A szövetkezet vezetősége írásban közölte a gazdajelöltekkel, hogy február 15-ig kiadja a rájuk eső - a vagyonérték szerint járó - állatokat. A teheneket beköthetik a gesztetei K-320-as istállóba. Ezt az épületet kapták ugyanis a gazdák, ezenkívül megkapták a pálinkafőzdét és a volt központi irodaház épületét. A földet azonban csak ősszel méri ki nekik a szövetkezet vezetősége. Elhangzottak a panaszok, azt azonban senki sem tudta megmondani, hol találnak majd gondjaikra megoldást. A szövetkezet vezetősége állítólag lezártnak tekinti az ügyet, „akinek nem tetszik, adja bíróságra!“ - alapon.- Ha megkapják, amit kérnek, akkor nekünk nem marad - folytatja a szövetkezet üzemgazdásza. - Kevés mezőgazdasági gépünk van. Nem azt adtuk, ami számunkra felesleges, azt ajánlottuk fel, amit nélkülözni tudunk. Kilencven állandó dolgozónak adunk munkát, annyira nem vagyunk „gazdagok“, hogy új gépet vásároljunk. Ajánlottuk neki, hogy egyesüljenek, alakítsanak egy másik szövetkezetét és kapnának egy komplett gépparkot. De akkor részesülnek a tartozásainkból is... A szántóföldet csak az őszi betakarítás után mérjük ki, de a legelőt már tavasszal, hogy legyen hol legeltetniük és tudjanak kaszálni a tehéntartók, juhtartók. Tudom, hogy ez így nem felel meg a gazdálkodni szándékozóknak, de nagyobb kedvezményt nem adhatunk. Ha adnánk, a mi termelésünk folyamatossága kerülne veszélybe. Mi is a fennmaradásunkért küzdünk. FARKAS OTTÓ Leleményes vállalkozók A jó ötlet -A vállalkozók nem irigykednek egymás sikereire, ha némi segítségnyújtás ellenében egy másik jól menő cég nyereségéből is részesedhetnek. A Galántai Baromfifeldolgozó Vállalat azon vállalkozások egyike, amelyeknek nem nehéz üzleti partnereket találnia sem itthon, sem pedig a határokon túl. A Stupavai Állami Halgazdaságból egykor kivált vállalat mára huszonöt millió koronáért Moroviő Ferenc, Papp Tibor és Ladislav Poloma galántai vállalkozók tulajdonává vált. A három vállalkozó közvetlen eladás útján, viszonylag könnyűszerrel hozzájutott a vállalathoz. Ám a megvételhez szükséges hitel megszerzésének idején a születendő kft, nem köthetett együttműködési szerződést sem a mezőgazdasági szövetkezetekkel, állami gazdaságokkal, sem pedig a magánvállalkozókkal. Ennek az lett a következménye, hogy ötven dolgozójától búcsút kellett vennie. Miután valamennyi jogi kérdést rendeztek, a vállalkozók hozzáláttak terveik megvalósításához. Korábban mindhárman az élelmiszer-feldolgozás, áruértékesítés területén vállalkoztak. Tudták, megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük a higiéniai előírásoknak, ha a gyomtól burjánzó udvarból parkolóteret, a kihasználatlan térségeken élelmiszer-nagyraktárt akarnak építeni. A keltetőrészleg ugyancsak felújításra szorult, és a feldolgozórészleg korszerűsítése nélkül semmiképpen sem láthattak munkához. Dr. Tibor kandallal, a kft. új vezérigazgatójával tavaly ősszel még csak az elképzeléseikről beszélgettünk. Ekkor azt az ígéretet kaptuk, hogy a kft. az elbocsátott ötven dolgozót hamarosan visszaveszi.- Ez év január 27-től a munkaügyi hivatalban nyilvántartott ötven munkanélküli asszonyt vettünk fel. Sokan közülük ezelőtt is nálunk dolgoztak, ami számunkra nagyon előnyös volt, hiszen a tapasztalt, már betanult aszszonyoktól az újak is hamar elsajátították a munka menetét. ígéretünket nem volt nehéz betartani, hiszen az ez évi termeléshez szerződésileg már az elmúlt évben közel hétezer tonna nyersanyagot biztosítottunk. Az új, univerzális gépsorokon évi 3200 tonna baromfi - napi 10-12 ezer darab - kerül feldolgozásra - tudjuk meg a vezérigazgatótól, aki azt is elmondja, hogy az ugyancsak tavaly folytatott magyarországi, illetve holland kereskedelmi tárgyalásaikat is siker koronázta.- A baromfifeldolgozóban csirkéket, tyúkokat, és pulykákat, valamint vízivalutát ér! szárnyast dolgozunk fel és készítünk elő eladásra. A Győr-Moson-Sopron megyei vállalkozók jóvoltából kerültünk kapcsolatba a sárvári baromfifeldolgozóval. Nekik köszönhetően van ma módunk a baromfiláb-tisztító üzembe helyezésével értékesíteni az eddig csupán hulladéknak tekintett baromfiaprólékot is. Kétkilós csomagolásban, állatorvosi és higiéniai ellenőrzést követően juttatjuk el termékeinket a hazai és külföldi piacra egyaránt. A nemrég még hulladéknak tekintett baromfilábért partnereinknek köszönhetően ma kilónként 0,4 márkát kapunk - mondja Őandal úr, aki nemrég részt vett a magyarországi és I lazai vállalkozók Galántán megrendezett munkatalálkozóján. Itt egy győri, saját farmmal rendelkező vállalkozóval ismerkedett meg. A szomszédos országban élő, de ugyanazon nyelvet beszélő szakmabeli vállalkozó a jövőben talán a galántai baromfifeldolgozó komoly üzleti partnerévé válik. A Galántai Baromfifeldolgozó Vállalat tavaly élő baromfit vásárolt fel csehországi partnereitől. Ma már a vámőrök - pontosabban a vámelőírások - megnehezítik a néhány hónappal ezelőtt még természetesen zajló kereskedelmi kapcsolatot. A kft. a pénzügyminisztériumtól adókedvezményt kért, de nem kapott. A baromfifeldolgozó ugyanis nem tekinthető újonnan alakított létesítménynek, hiszen a magánfeldolgozó közvetlen úton, eladással vált az egykori állami vállalatból magánvállalkozássá. A három vállalkozó mihamarabb szeretné visszafizetni a húszmilliós, kamatokkal fűszerezett hitelt. Ez cseppet sem lesz könnyű feladat, mivel sem új áru vásárlására, sem pedig műszaki berendezéseik megjavítására nem kapnak állami támogatást. A galántai vállalkozók ezért új bevételi források után néztek. Leleményességük eredménye az élelmiszer-nagyraktár, valamint egy saját vállalati bolt megnyitása, ahol a vásárlók a megszokottnál 20-25 százalékkal olcsóbban vásárolhatják a baromfit, illetve az élelmiszert. Már épülnek a gomba termesztéséhez szükséges helyiségek, és a vállalkozók későbbi tervei között szerepel az az elgondolás is, hogy a vállalati bolt épületének felső szintjén a kft. saját éttermet nyithasson. SZÁZ ILDIKÓ A gesztetei K-320-as tehénistálló. Ebbe beköthetik (?) tehenüket a magánvállalkozók Amióta elsődleges és sérthetetlen a tulajdonjog, nemcsak mi, halandók rétegeződünk fokozatosan jómódúakra és kevésbé tehetősekre, hanem a községek is. Lesznek közöttük szegényebbek és gazdagabbak, többek között attól függően, hogy a törvényadta tehetőségeket kihasználva mit kértek vissza, ami valaha a falué, illetve a helyi közösségeké volt. Számos falu újjáalakult közösségei már visszakapták az úrbéri erdőt, az egykori közösségi legelőt, a község tulajdonát képező egyéb területekkel együtt. A használatba vett vagy bérbeadott tulajdonok a község kasszáját is gazdagítják, a falut szolgálják. Ilyen értelemben jó és követésre méltó példával szolgál a Komáromi járásban Marcelháza. Mondatba sűrítve a lényeget: Már mindent visszakértek és -kaptak, ami a községé, illetve a helybeli közösségeké volt. A helyzet egyelőre, vagy ezért, mégsem nyugodt. Különösen a cínkóthegyi és bereki szőlőterület borzolja a kedélyeket és osztja két csoportra a falu érdekelt lakosait. Aszerint, hogy ki miként érez. Úgy, hogy el akarják venni szőlejét, vagy úgy, hogy nem tisztelik a tulajdonjogát. A problémát azok alapozták meg, akik a hetvenes évek elején a kérdéses szőlőterület használati jogát a maguk módján „rendezték“. A részleteket Gál Józseftől tudom.- A szőlőterületet előbb átvette a helybeli földműves-szövetkezet, majd átadta a nemzeti bizottságnak, az pedig itt kerttelepet létesített. Az új használók 25 évre kapták meg a területet, a szőlő valódi tulajdonosai pedig, ha kértek, függetlenül tulajdonuk Érdekcsoportokra szakad a falu? nagyságától, másokhoz hasonlóan szintén kaptak négy árnyi részt. A földtörvény szellemében rendezni szeretnénk a dolgot, ezért megalakítottuk a Földtulajdonosok Társulását, amelynek az elnöke vagyok. A regisztrációt követően még tavaly levélben kértük a kerttelep vezetőségét, hogy üljünk le, beszéljük meg a tulajdonjog s főleg a haszonbér ügyét, de levelünkre nem válaszoltak, így a megbeszélésre sem került sor.- Mit szeretnének elérni?- Abból indulunk ki, hogy a korábbi szerződést a használókkal nem a tulajdonosok kötötték meg, így új szerződésre van szükség. A Földtulajdonosok Társulása tiszteletben tartja a földtörvény rendelkezéseit, de ugyanezt a kerttelep vezetőségétől is elvárjuk. Ezt már Édes Dezső, a társulás vezetőségi tagja mondta, aki társaival együtt egy további tulajdonjogi probléma megoldásán is fáradozik. Az egykori gazdakőzösség basahegyi területéről van szó, legelőről, erdőről, szántóról. A terület okiratokkal bizonyíthatóan a gazdaközösség tulajdonában volt. Egészen 1949-ig, amikor átvette a tulajdonjogot a megalakult helyi földműves-szövetkezet.- A gazdaközösség a Földtulajdonosok Társulása keretében alakult újjá, és a megfelelő ügyintézés során felkértük a mezőgazdasági szövetkezetét, hogy adja vissza a tulajdonjogot. Ha rendeződik az ügy, a kétszáz hektárnyi földet bérbe adjuk a mezőgazdasági szövetkezetnek, de ha lesznek érdeklődő magángazdák, velük is kötünk szerződést. Sőt az sem kizárt, hogy egyszer, akárcsak évtizedekkel ezelőtt, a társulás tagjai közösen fogják használni. De erről már inkább hadd beszéljen Dezső bácsi - adta át a szót az elnök az idősebb korosztály képviselőjének.- A közös használat igazságosan és közmegelégedésre volt megoldva. Akinek volt földtulajdona, az tagja volt a gazdaközösségnek, és a közös területet személyes tulajdonának arányában használta, legeltette rajta állatait, illetve részesedett a jövedelemből. A legelők terméséből tartottuk el az apaállatokat. Az állatgondozók fizetését, közős istállónk költségeit bevételeinkből fedeztük. Eladtuk a nádat, kiadtuk legeltetésre az utakat, a halászcsoportoknak pedig kanálisainkat. Ezt az igazságos rendet követte 1949, amikor azt is megtiltották, hogy a saját területünkön ingyen legeltethessük teheneinket. Csak azért, mert édesapám nem állt be a szövetkezetbe. Negyven év elég volt ahhoz, hogy mindez feledésbe menjen. Legalábbis a fiatalabbak számára, akik már egy új normarendszerü világba születtek bele. Gazdaközösségről, úrbéri erdőről, közösségi legelőről nem hallottak, így azt sem tudták, hogy a tulajdont, amit munkájukkal az ősök megalapoztak az élők pedig gyarapítónak, egykoron nagyra értékelték, a tulajdonhoz való jogot tiszteletben tartották. Természetesnek vették, hogy valakinek, mert többet dolgozik, többje van. Vajon hány évnek kell eltelnie, hogy mindez ismét úgy legyen? Hogy egy-egy községben tulajdonjogi alapokon (is) helyreálljon a nyugalom. A megegyezéshez alapul szolgáló törvény adott, de emberi akarat nélkül ez önmagában kevés. EGRI FERENC
