Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-23 / 44. szám

esf*©©**** SfREOfSKO / äSAG KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI NAPILAP KEDD 1993. február 23. III. évfolyam 44. szám Ára 3 korona HOLNAPI SZÁMUNKBAN: NYOLCOLDALAS MŰSOR MELLÉKLET JÖVŐ HETI TÉVÉ- ÉS RÁDIÓMŰSOR Keleten náthalázjárvány Dr. Mária Koíárová, a kassai epidemiológiai és higiéniai intézet osztályvezetője úgy tájékoztatta a sajtót, hogy Kelet-Szlovákiában erőteljesen támad a náthaláz, noha a tavalyi csúcspontot még nem érte el. Az elmúlt héten további 35 264 személy betegedett meg, általában különféle légúti betegségben. Százezer főre számítva a 2327 beteg azt jelenti, hogy ebben a térségben már túllépték az epidémia határát. A legtöbb megbetegedést Kassán észlelték (3931 új megbetege­dés), továbbá Homonnán, Bártfán, Rozsnyón és Epeijesen. Viszonylag jó a helyzet egyelőre a Tőketerebesi, Nagymihályi, Iglói és Kassa vidéki járásban, százezer főre jutó 1400-1700 megbetegedéssel. Legtöbb a 6-14 éves páciens. Lelkiismeretűnk „néma kiáltása” Václav Klaus Szlovákia fővárosában: ü Devalválás helyett Érdekünk a jószomszédi viszony 1111 IX!rtkorlat<)Z0111 tezkeí,esck tw %J Vladimír Meciar, a szlovák kor- lyek nem feltétlenül szükségesek. Václav Klaus, a Cseh Köztársaság kormányának elnöke tegnap felesé­gével együtt Pozsonyba érkezett, a Szlovák Köztársaság első hivatalos látogatására, Vladimír Meciar szlo­vák kormányelnök meghívására. A cseh kormányküldöttség további tagjai Ivan Kocámík pénzügy­miniszter, Jozef Lux mezőgazdasági miniszter és Filip Sedivy, a Cseh Köztársaság szlovákiai nagykövete. Röviddel tíz óra előtt a régi po­zsonyi repülőtéren Roman Kovác, az SZK kormányának alelnöke fo­gadta a cseh vendégeket, akik ez­után a kormányhivatalba hajtottak. (Folytatás a 2. oldalon) Kiben bíznak? Szlovákia lakossága leginkább a hadseregben bízik. Ez derül ki abból a közvélemény-kutatásból, amelyet a Szlovák Statisztikai Hivatal végzett januárban. A megkérdezettek 62 szá­zaléka bízik a hadseregben. A biza­lomlista második és harmadik helye­zettje a szlovák kormány és az SZK Nemzeti Tanácsa lett. A rendőrség a bíróságok és az ügyészségek tevé­kenysége iránt a reszpondensek többsége bizalmatlan. A statisztikai hivatal többször is felmérte a nemzeti tanács és a kor­mány iránti bizalom alakulását. Nép­szerűségük csúcsán, tavaly nyáron, a felnőttek háromnegyede szavazott bizalmat nekik. Tavaly decemberben már némiképpen csökkent népszerű­ségük. A szlovák kormánynak akkor a megkérdezettek 58 százaléka, az NT-nek pedig 57 százaléka szavazott bizalmat. A kormányhivatal udvarán (balról): Václav Klaus, Július Tóth, Milan Knazko és Vladimír Meőiar (Fotó: VLADIMÍR BENKO — TA SR) MEGKÉRDEZTÜK KAPRINAY IMRE mérnököt, a Vízkeleti Mezőgaz­dasági Szövetkezet elnökét: Mi a véleménye a mezőgaz­daság állami támogatásának idei irányelveiről, össze­géről, odaítélésének feltételeiről? mány miniszterelnöke vasárnap esti szokásos tízperces tévényilatkozatá­ban egyebek között hangsúlyozot­tan megállapította: iyA kormány tisz­tában van azzal, hogy a jelenleg gaz­dasági helyzet számos jelensége elé­gedetlenséget vált ki, s örömmel fo­gadja, hogy ezzel kapcsolatban a pol­gárok bizalommal fordulnak hozzá A gazdasági és a társadalmi viszonyok tárgyi megoldásának bármiféle áttere­lése a politikai viszonyok területére, el­odázza a lényegnek, vagyis a gazdasági viszonyoknak a rendezését. “ A továbbiakban kiemelte főleg annak szükségét, hogy stabilitást te­remtsünk szilárd pénzügyi és bank­­rendszer létrehozásával. A kormány ennek érdekében rövid időn belül messzemenő legiszlatív intézkedése­ket és más lépéseket kezdeményez, így például arra, hogy korlátozza az olyan termékek behozatalát, ame-Ezzel kívánjuk, mint mondotta, összehangolni az export- és import­mérleget, s megakadályozni pénzne­münk devalválását. A miniszterelnök beszédében ar­ról biztosította a polgárokat, hogy a kormány képes minden probléma megoldására és gazdaságpolitikája a stabilitást célozza. Végül mindenkit felszólított arra, hogy megfontolt magatartást tanúsítson, „ne csak a szívéhez igazodjon, hanem az értel­méhez is”, mivel az általános nyug­talanság nem szolgálná javunkat. (Folytatás a 2. oldalon) Jóötemű privatizálás A Nemzetközi Pénzalapot nem is annyira a Szlovák Köztár­áthidaló megoldásként elég lenne. Csakhogy ezt a támo­gatást egy tönkrement mezőgazdaság kapja, s ezért, mert már annyira szegény, pénztelen, attól félek, hogy a felkínált pénzt sem tudja a javára fordítani. A képlet Ezt a támogatást egy tönkrement mezőgazdaság kapja — Nem olyan, nem az, amire a mezőgazdaságnak, a mezőgazdasági szövetkezeteknek jelenlegi helyzetük­ben szükségük lenne. Ha a megelőző évek állami támo­gatásai ellensúlyozták volna a bemenő költségek nagy­arányú növekedését, akkor az, amit 1993-ban kapunk, A lévai találkozó sürgető üzenete egyszerű. Ha megveszek egy, 2,5 millió koronába kerülő gépet, mondjuk kombájnt, akkor az ár negyven százalé­kát visszakapom. Kérdés, hogy kinek mennyi befektet­hető pénze van, amire majd kérheti a dotációt. (Folytatás a 2. oldalon) gyors lefolyása. Többek között ezt mondotta Ladislav Holo­­mány miniszterhelyettes, az SZK Nemzeti Vagyont Kezelő és Pri­vatizáló Minisztériumának teg­nap Pozsonyban megtartott saj­tótájékoztatóján. Nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy a múlt héten a neves bankintézmény képviselői Pozsonyban folytattak tárgyalásokat. A miniszterhelyet­tes kifejezésre juttatta azt a meg­győződését, hogy a Nemzetközi Pénzalap elégedett a szlovákiai privatizálás folyamatával. Hozzá­tette: ,ai múlt héten a tárgyalások során valamiben eltértek a néze­tek, akkor nem a privatizálás kér­désében. * A mintegy száz szlovákiai /Amagyar értelmiségi má­sodik lévai találkozója szellem­iségünk, erkölcsiségünk és okulásaink formálódásának, gazdagodásának bizonyságát adta. Sürgető üzenetté, sőt akarássá keményeden a jogos türelmetlenség, amely a párt­közi huzavona, az elsietett koncepcióváltások és annak okán támadt, hogy kevesen vannak, akik nem menekülnek a feladatvállalástól. Kinek és miről szól az üze­net? Cselekvőknek a tennivalók­ról. Eszmélődünk: a történel­mi útkereszteződés (bár­mennyire nem saját akara­tunkból találjuk magunkat raj­ta) tájékozódási és betájolódá­­si kényszert parancsol ránk, azután pedig azt, hogy sors­­kérdéseink megoldásában mi­nél előbb közös akarásra jus­sunk, majd az összefogás sok­akik erről beszéltek. A találkozói visszapillantó tükör megerősíti a gyanút, hogy ami leginkább hiányzik, az a cél­vagy legalábbis könnyebben felsejlik: hogyan, hányán, mi­lyen módon lássunk hozzá, mennyi az elvégzendő munka, Cselekvést és megegyezést szorozó erejével megküzdjünk megillető jogainkért. Sokan mondták el, mi az. égető szükség, hol s miért nem tűr halasztást a tett, hogyan rangsoroljuk, ami feladat, s mit mulasztunk, ha továbbra is csak elmélkedünk, véle­ményt kutatunk, több irány­ban haladva energiát és időt fecsérelünk, s a feladat és rea­litás ismeretében nem a tárgyi és szakszerű munkát tartjuk a legfontosabbnak. Igazuk volt, tudatos szervezettség. Egy időről időre összeállított, pon­tosított, egyeztetett és a mozgal­mak, piáitok vezetőitől jóváha­gyott rövid közös cselekvési program kizárhatná az időrab­ló ismétlődéseket, a közepén­­végén elvetélődő félmegoldáso­kat és a hosszú, meddő viasko­­dásokat a cselekvés hogyanjá­nak okszerű vagy csak hiúságból torzuló meghatározásáról A mit és mikor kell tenni tudása nyomán megidéződik s mi az olyan eredmény, amely megfelelhet a várakozásnak. A rövid, de velős közös, le­hetőleg időrendiséget is tartal­mazó cselekvési program a szlovákiai magyarság mai áldat­lan helyzetéből adódó legfonto­sabb politikai feladatokról nem­csak munkát, magatartást is meghatározna. Olyan magatar­tást, amely méltó sorsfordulós korszakunk megpróbáltatásnak beillő igényeihez. A lévai összejövetel magán­személyek szabad fóruma volt. Nyílt, őszinte, kötetlen véle­ménycsere a Továbblépésünk lehetőségei jelmondat jegyé­ben. A szervezőket dicséri, hogy egyáltalán létrejött, s hogy bátor lehetett a témafel­vetésben és véleménynyilvání­tásban. A kötetlenség szeren­csére nem volt teljes, mert az előadások eleve meghatáro­zott irányokban ösztönözték a vitát, s így kiderülhetett, mi az, ami fontos teendőink közül már végképp halaszthatatlan. A hallottak summázata mondatja ki a programszerű­séget. A cselekvés rend­szerességét és időrendiségét. Nem léphetünk előbbre gör­csök és időleges bénulások nélkül addig, amíg mozgalma­ink és pártjaink az egyetértés hiánya miatt újra meg újra a kiindulási pontra visszakoz­nak, s nem tudják megszabni a menetelés ütemét. Valóban nincs idő a téblá­­bolásra, menetelni kellene. Többek közt a találkozón dön­téssé érett feladat, a közös au­tonómiaterv kidolgozásában és a területi-közigazgatási fel­osztás általunk kidolgozott tervének előterjesztésében is. Ha mozgalmaink, párt­jaink, és mindazok, akiket érint, a lévai találkozó tanulságaiból csak azt szívlel­nék meg, hogy a szlovákiai ma­gyarság sorskérdéseiben nélkü­lözhetetlen a szervezett, össze­hangolt, egyeztetett cselekvés igénye, a fórum nem volt hiá­bavaló, segített a továbblépés­ben. SZ. G. Az SZK Földművelésügyi Minisztériumának irányelvei

Next

/
Oldalképek
Tartalom