Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-20 / 42. szám

Szabad ÚJSÁG 7 1993. február 20. Húsz éve járja Ráhón (Hrachovo) és vidékén a főút menti házról a pletyka. A szóbeszéd alapja csupán az, hogy akárhányszor beüvegeztették az ablakait, másnapra egyetlen ép üveg sem maradt rajta. Az éj leple alatt titokzatos módon kitörtek, megrepedtek... Úgy tizenöt éve ismerem a házat, azóta ép üveget nem láttam az ablakában. Többnyire üveget sem; helyette papirost, télen általában pokrócot vagy zsákokat. „Pénzpocsékolás oda üveget rakatni - hal­lottam a faluban - úgyis kiverik a kísértetek“. Sokan még a mai napig azt hiszik, hogy a faluszéli ház éjszakánként a kísértetek tanyája. Színes A kísértetház (A szerző felvételei) HÚSZ ÉVE REJTÉLY A ráhói kísértetház A házat a hetvenes évek elején építették, néhányan a Rimaszombati járásban még azt is tudni vélik, hogy az alapjához a követ a temetőben szedték össze. Nem is csodálkoznak hát rajta, hogy a kísértetek egy kicsit magukénak érzik a Katrnák-féle por­tát. Abban dáridóznak éjféltől hajnalig, miközben kiverik a frissen berakott ablaküvegeket. Hogy játékból-e vagy bosszúból? - arra nem kaptam vá­laszt. Mások viszont tudományosan ma­gyarázzák az esetet. A gazdát hibáz­tatják, aki nem választotta meg körül­tekintően a házhelyet, mert vízerek találkozása fölé építette a házát. Ott pedig - és azt csak egy laikus nem tudja - állandóan mozog a föld. Az ember nem észleli az apró rezgése­ket, de a tárgyak igen. Átveszik a föld rezgését, a törékeny anyagok - ese­tünkben ugye az üveg - ettől megre­pednek. Olyan híre van messze földön annak a háznak - s ezt tanúsíthatom hogy egy valamirevaló gazda a vilá­gért bele nem költözne. Na, nem a kí­sértetek miatt, csupán a rossz híre miatt. Eddig engem különösképpen nem érdekelt a ház s a róla szóló pletykák sem, az azonban, hogy he­tekkel az utolsó beüvegeztetés után még mindig épek az ablakok, kíván­csivá tett. Az udvaron láncra kötött, borjú nagyságú kutya állja az utamat. Olyan veszetten csahol, mintha farkas ólál­kodna a ház körül. „Nagyon jó!“ - dör­zsölöm össze a két tenyerem: „Meg­hallják bent, és majd kijönnek.“ Té­vedtem. A kutya belefárad az ugatás-A vámpírtörténetekkel már az ógö­rögök is ijesztgették egymást. Mitoló­giájukban is több vérszívó alakról tesznek említést. Sőt, még Mózes könyvében is találunk vérszopó vámpíroknak címzett részt: ,, Sem­milyen test vérét nem ihatjátok...“ De nem kell olyan messzire mennünk a történelemben. Az idősebbek még bizonyára emlékeznek az 1949-es év egyik szenzációjára, amikor is leleplezték a londoni vámpír, John Haig könyörtelen tetteit. Haig elő­ször saját maga testén ejtett sebeket, és kiszívta azokból a vért. Később áldozatait műtermébe csalogatta, ahol megölte őket, és elmetszett nyakukból vért ivott. 1974-ben őrizetbe vették a ham­burgi Peter Lorkot, aki szintén em­beri vért ivott, és nyers hússal táplál­kozott. Csupán azt nem említették sehol, hogy emberi hússal-e... Ki tudja, mennyi igaz ezekből a tör­ténetekből, és mennyit tettek hozzá ba, de a házból egy lélek se dugja ki az orrát. Pedig biztosan tudom, hogy van bent valaki: az ablakon nincs függöny, ki s be átlátni rajta. Mérgesí­tem a kutyát... Ez aztán segít. Hama­rosan hangos káromkodás és ajtócsa­­pódás hallatszik a házból. Egy férfi siet végig az udvaron, egyenesen fe­lém veszi az irányt. Már-már kedvem szottyan odébbállni, amikor tisztes tá­volságban lecövekel előttem. Dusán Katrnák a szenzációhajhászó lapok? Létez­nek-e igazán, hiteles dokumentumok­kal bizonyíthatóan Haigok és Lorkok? Egy biztos: az elmekórtanban isme­retes egy olyan örökölhető, kóros lelki eredetű betegség, a porfíria, amely valószínűleg több vámpírtör­ténetnek szolgálhatott forrásul. Azoknak a gyerekeknek a nagy ré­sze, akik örömmel szívják ki Se­llyén távolságból is látszik rajta, hogy nem teljesen ura önmagának. Nem a harag miatt, hanem azért, mert gyengeelméjű. Elbeszélget velem, de a gondolatait nehéz követni. Minden kérdésemre válaszol, ám útban haza­felé betérek a községi hivatalba, hogy pontosítsam a tőle hallottakat. A polgármestert nem találtam a he­lyén. Helyette két (hölgy) alkalmazott mondta el a pletykák alapját képező történetet. A tőlük és a ház lakójától, Katrnák Dusántól hallottak alapján állt össze a ráhói kísértetház múltba nyúló története. Kiderül, a valóságnak sem­mi köze a rémmeséhez. Egy nagyon is emberi „jelenségről“ van szó, neve­zetesen a szülő-gyermek vitáról, ami a véletlen folytán vált kísértethistóriát idéző szóbeszéddé... A Katrnák család egészen a het­venes évekig a ráhói pusztán lakott. Ez úgy egy óra járásnyira lehet a falu­tól. A házuk egyszerű, de takaros tanyasi ház volt, s mivel a családban két legény nevelkedett, a szülők elhatározták, hogy építenek még egy házat. Az új ház alapjait a faluban rakták le. A ház elkészült, a szülők a gyengeelméjű Dusánnál beköltöztek a faluba. Az új ház különb is, nagyobb is volt a tanyasitól, s bár nem kimon­dottan Dusán számára építették, a bátyja megirigyelte tőle. Ő még egy kastélyért sem hagyta volna ott a ta­beikből a vért, porfíriában szenved David Dolphin, kanadai biokémi­kus szerint a porfíriás embereknek veleszületett anyagcserezavaruk van, amely különböző testi és bioké­miai elváltozásokban nyilvánul meg. A porfíriás emberek általában arról ismerhetők fel, hogy rendkívül érzéke­nyek a fényre, bőrük feltűnően világos és ultravörös fényben fogaik különös nyát, a tanyán azonban szeretett vol­na a falusihoz hasonló épületet. A szü­lőknek viszont másik házra már nem tellett. Az idősebbik fiúban forrt a méreg, és bosszúból egy éjszaka kidobálta az új ház ablakait. Katrná­­kék titkolták a családi háborút, nem adtak választ a kíváncsiskodóknak, hogy miért törtek ki sokadszori beüve­geztetés után is a lakás ablakai. A ta­lálgatásokból születtek aztán a ma is élő, fantasztikusabbnál fantasztiku­­sabb történetek. Hogy ma is mesélik a legendát, az nem véletlen. Valakinek hosszú ideig érdekében állt a rémmesék ter­jesztése. Arra gondolt ügyanis, hogy a szülők halála után Dusánt majd intézetbe viszik, és a portát eladják. És vajon kinek kell egy olyan ház, amelyben holt lelkek kísértenek? Idővel a rosszindulatú testvér ked­vére tettek a falusi gyerekek is, akik azzal bosszantották Dusánt, hogy csúzlival belövöldöztek az ablakán, akár papír, akár üveg volt benne. Ké­sőbb légpuskát használtak ugyanerre a célra. Ma már egyre kevesebben és ritkábban ugyan, de olykor még meg­történik, hogy az ablakot használják céltáblának. Ottjártamkor is látszott néhány golyóütötte lyuk az ablakon. Ennyi a történet, s mivel nincs csat­tanója, poén nélkül fejezem be. FARKAS OTTÓ vöröses színben fénylenek. Általában vérszegények, ezért sóvárognak a vérért. Ha csak egy kicsit is na­gyobb a szemfoguk, már meg is van a vámpírról szóló történet alapja. Az ismert archeológus, Tony Masters azonban másként véleke­dik. Könyvében a halottak vámpírokká válásának mintegy 400 okát ismerteti. Állítása szerint a vámpírok általá­ban öngyilkos, kiátkozott, meggyil­kolt és meg nem bosszult, a hagyo­mányoknak nem megfelelő módon eltemetett, a neves egyházi ünne­pek idején nemzett vagy született emberek, mágusok. Masters még csoportosítja is a vámpírokat, és sze­rinte a német meg a francia vámpírok sokkal nyugodtabbak és illedelmeseb­­bek, mint kelet-európai vagy akár ázsiai társaik. De hogy is lehetne más­ként? Hát, kérem, válasszanak! De a biz­tonság kedvéért, fokhagyma nélkül egy tapodtat sem! (dé) Hogyan lehet megelőzni a meghűléses betegségeket Csak kevesen tudják, hogy gyógynö­vényekkel és természetes gyógymódok­kal sok betegség megelőzhető. Minden az embertől függ. Vagyis, ha a teste edzett, és kiegyensúlyozott a lelki élete, akkor rit­kábban lesz beteg. Ahhoz, hogy edzetteb­bek legyünk, naponként reggel és este 10 percig tornázzunk. A tudósok bebizonyí­tották, hogy a rendszeres testedzés növeli ellenálló-képességünket, különösen, ha eh­hez még pozitív gondolkodás, optimizmus, jókedv is járul. Természetesen étrendünkön is változtatni kell ahhoz, hogy ne legyünk annyira érzékenyek a betegségekkel szem­ben. Távol álljon tőlem, hogy valakit is vegetáriánus táplálkozásra ösztönözzek, de jó lenne, ha naponta elegendő nyers zöld­séget (káposzta, sárgarépa, cékla, csírázta­tott magvak) és gyümölcsöt fogyasztanánk. kakukkfű, Thymus serpyllum L., materi­na dúska Különösen figyelmükbe ajánlom a kivit, amelyben hússzor több C-vitamin van, mint a citromban, és tiszta, szennyeződésmen­tes környezetből származik. A gyógynövények közül nagymértékben növeli az ellenállóképességet a kakukkfű, a szurokfű, a majoránna, a bazsalikom és az izsóp - aktivizálják az immunrend­szert, amely megsemmisíti a vírusokat és a baktériumokat. Az említett gyógynövé­nyekből 1:1 arányban keveréket készítünk, és ebből 1 evőkanálnyi mennyiséget lefor­rázunk 2 dl vízzel. 20 percig ázni hagyjuk, leszűrjük, és sötét mézzel édesítve naponta háromszor 2 dl-t megiszunk - étkezés után. A sötét méz azért fontos, mert flavo­­noidokat tartalmaz, amelyek ugyancsak a szervezet ellenálló képességét növelik. Ha nincs időnk teát készíteni, akkor ve­gyünk a gyógyszertárban vagy a Natúr­­boltban ECHINACEA cseppeket. Ezek Echinacea purpureából, azaz lángvörös kasvirágból készült cseppek, amelyekből felnőtteknek 3 x 1 kávéskanálnyi mennyisé­get adagolunk. Az eredmények arról tanús­kodnak, hogy azok az egyének, akik ősszel és télen ezeket a cseppeket alkalmazták, nem betegedtek meg, illetve ha az influen­zát elkapták, a betegség nagyon enyhe lefolyású volt. Az Echinaceáról még olyan informá­cióink is vannak, hogy egyes rákos bete­geknél a többi gyógymóddal variálva szo­katlanul látványos javulást vált ki. A másik kitűnő, ellenálló képességet növelő szer a ginseng (zsensen), a kí­nai életgyökér kivonata. Forgalmazzák kapszula és folyadék formájában. A kap­szulákat felnőttek, a folyadékot 6 éves kortól 12 éves korig gyermekek is fo­gyaszthatják. A ginseng-kivonatok nem­csak védenek bennünket, hanem aktivi­zálják a szervezet valamennyi funkcióját is. Dr. NAGY GÉZA A vámpírok utódai Ki ne hallott volna már a vámpírokról? A híres Dracula grófról szinte a világon mindenütt beszélnek az emberek. A sírjaikból, koporsóikból éjszaka „vadászni induló“ vérszívókról szóló hátbor­zongató történetek sok-sok regénynek, sci-finek, horrornak szolgál­tak már eddig is alapjául. Csupa kitaláció, buja fantáziálás! Mégis, az emberek annyira szeretnek félni. Valahol a tudatunk legmélyén ott lapul a sok-sok megmagyarázhatatlan, érthetetlen jelenség következményeként a gondolat: „Mi van, ha mégis?...“ Mit rejt a Drakula-vár kriptája? Igaznak bizonyult a vámpírok legendája - állítják sokan újból Erdélyben. A tudósok speciális balzsamozási eljárásról, esetleg különleges természeti jelenségről beszélnek. Hivatalos vélemény egyelőre nincs, a román hatóságok hírzárlatot rendeltek el a rejtel­mes ügyben. A szóbeszéd alapján azonban rekonstruálni lehet a történteket. Egy - kideríthetetlen nevű - amatőr törté­nész az elmúlt éveket a Drakula-mondáknak szentelte. Levéltári és történeti vizsgálódásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy Vlad Tepes, a gonosz havasföldi vajda, akit a nép drágulnák, sátáninak nevezett, sokkal köze­lebb áll a vímpír históriákhoz, mint eddig gondoltuk. A történész a Kárpátokban álló Drakula-vár környékén folytatta tovább a keres­gélést. Bizonyítékot akart találni sejtésére. Azt feltételezte, hogy az ördögi vajda valóban vámpír volt, ha nem is egészen olyan, ami­lyennek a vérszipolyokat elképzeljük. A legen­da sokat hozzátehetett a valósághoz - vélte de a történeteknek mégis komolyabb alapjuk­nak kell lenniük, mint eddig gondoltuk. A kutató a kastélytól néhány kilométerre rejtett üreg­re bukkant. Behatolt a szűk nyíláson, hamaro­san kiépített, labirintusszerű járatokban találta magát. Órákon át bolyongott. Lépcsőket, ajtó­kat, faragásokat, különleges domborműveket látott. A barlangrendszert szemlátomást inkább közlekedésre, semmint útvesztőnek szánták. Az amatőr régész a vár eddig fel nem tárt kriptájába léphetett... A teljes sötétségben, csak zseblámpája fényénél nehezen tájékozó­dott. Számos zárt kőkoporsót és még több csontvázat talált. A feltűnő az volt, hogy a tete­mek között olyanokat is látott, amiket itt-ott még hús borított... pedig a sírkamra látszólag évszázadok óta érintetlen volt. Ekkor gondolt először távozásra, de kíváncsisága erősebb volt félelménél. Rövid vizsgálódás után megta­lálta, amit keresett. A lámpa fogyó erejű fényé­nél kibetűzte az egyik szarkofág feliratát. A sá­táni vajda ötszáz éves sírja előtt állt: félretol­ta a zárólapot, és tétován világított be a kopor­sóba. Ezután már csak a menekülésre emléke­zett. Napokkal később találtak rá helybeli pa­rasztok. Egyáltalán nem lepődtek meg történetén, bár sem nem hallgatták, sem nem mesélték el szívesen. A kalandvágyó felfedezőt előbb kórházba, majd elmegyógyintézetbe szállították. Állítólag azóta már innen is elvitték, és a hatóságok őrizetében van. Biztosat senki sem tud. A környéken az eset után egymást érték a régészeti expedíciók és a rendőrjárőrök. Né­hány hónapja hatalmas dörrenés rázta meg a vidéket. A barlangot állítólag berobbantot­ták. Azóta minden nyom eltűnt. Csak a törté­nész megmentője az, aki valamelyest is hiteles beszámolóval tud szolgálni. Tőle származik ez a leírás is. Egy elmebeteg képzelődéseiről lenne szó? Vagy a kastélymúzeum vezetősége agyalta ki a sztorit, hogy így növelje a vár látogatottságát? Netán valóban megtörtént esetről beszél a fá­ma? Nehéz eldönteni. A rémisztő talány évszázadok óta foglal­koztatja az embereket. Az amatőr kutató története pedig semmiképpen sem a Draku­­la-legenda lezárását jelenti. A sírban ugyanis egy teljesen ép test feküdt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom