Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-13 / 9. szám

w ti ♦ X k 1' ? ((fS? c V'jí —- CSf, 'f i JT/ 4 Szabad ÚJSÁG Családi kör GYÖKEREK ~| __________________________________:_________ : _____________ A történelem tanúja A Szepsiben élő STIBRÁNYI GUSZTÁV Guszti bácsi idős kora ellenére is rendületlen a csehszlovákiai magyar kőzéletiség ismert sze- múltőrző elhivatottsággal bújja a levéltárak sár­­mélyisége. Polihisztorságával élő tanúságtevője gult pergamenjeit, és fiatalos lendülettel járja eme század kárpát-medencei abszurditásai- a vidék titkokat rejtő hegyvilágát. Az évtizedek nak. Életpályáját gyógyszerészként, helytörié- alatt ősszemazsolázott helytörténeti és régészeti nászként, archeológusként, barlangászként és ismereteket a hazai magyar sajtóban publikálta, természetvédőként járta be a mögötte felgyü- Jelenleg Szepsi város történetének feldolgozásá­­lemlett nyolcvanhárom esztendőnyl időben, val foglalatoskodik. Életútja Budapesttől Eperjesen, Prágán, Ungvá- Mondandója egy cseppbe zárt tenger. Keserű ron, Námestovón, Rozsnyón, Nyustán, Vágújhe- esszenciája mindannak, ami így vagy úgy mínd­­lyen, Mecenzéfen, Minszken, Bolognán, Tornán annyiunkat érintett, akiknek ebben a térségben át Szepsibe vezetett. jelöltetett ki az otthon vagy az otthontalanság. Budapesten születtem 1909-ben. Apám a Ganz gépgyárnál dol­gozott, a dízelmotorok szakértője volt. Járta az országot, így jutott el Eperjes­re is, ahol a városi vízművek korszerű­sítésével bízták meg. A polgármester ajánlatára apám 1919-ben elfogadta a felkínált főgépészi állást, és 1961-ig szolgálatban is maradt a városban. Szóval így került a család Eperjesre. Amikor kitört az első világháború, s az oroszok már elfoglalták Bártfát, anyámmal és az öcsémmel Budapest­re menekültünk, de három hónap múl­va visszatérhettünk a városba, ahol a támadó sereg katonáinak egy részét már hadifogolyként láthattuk viszont. Érdekes fintora a sorsnak, hogy - mi­vel a helybéli magyar iskola igazgatója még éretlennek talált a betűvetés el­sajátítására, ugyanakkor a szüleim már szabadulni akartak virgonc fiúktól, ezért kerülő úton beírattak egy szom­széd település szlovák iskolájába, ahová - az apám felügyeletére bízott orosz foglyok hordtak biciklivel. Nos, ilyen körülmények közepette ismer­kedtem meg a két szláv nyelvvel. A következő iskolaévet már Eperjesen kezdtem, magyar iskolában. Ekkor még javarészben magyarok lakták ezt a várost. Az iskolai ünnepségeken még Ferencz Józsefet köszöntöttem „A legelső magyar ember a király“ című verssel. Az elemi iskola elvégzé­se után anyám abba a helyi kollégium­ba íratott (volna) be, amelyikbe 1815-18 között Kossuth Lajos is járt, ám 1919 lévén kiderült, hogy eddig színmagyar tanintézetben ezentúl már csak szlovák nyelven folytatódhat az oktatás. Mivel a hirtelen bekövetkezett változást ideiglenesnek véltük, ezért azt mondtuk, várunk egy évet, hiszen hamarosan úgyis visszaállít­ják) a régi egyensúlyt, s ha majd ismét magyarok leszünk, az anyanyelvemen folytatom a tanulást. A helyzet nem így alakult. A gimnáziumot szlovák nyel-j ven végeztem el, miközben a városból eltüntették a Petőfinek és Tompa Mi­hálynak állított emléktáblákat. Talán ma már nem mindenki tudja, ezért elmpndom, hogy a szabadságharc költője egy alkalommal a Szepesség­­be menet meglátogatta az itt tanitós­­kodó Tompa Mihályt. A baráti társaság élve az alkalommal a közeli Szent László-hegyen lévő erdei lakba invitál­ta a két poétát költői párviadalra. En­nek emlékére az eperjesi Széchényi kör emlékművet emeltetett. A fasiszta szlovák állam első dolga volt, hogy meggyalázza az emlékhelyet, továb­bá, hogy betiltsa a híres Eötvös Sportklubot. Az utóbbi döntés miatt szakadt meg, és az önálló szlovák állam fennállásának ideje alatt mind­végig szünetelt a sportdiplomáciai ösz­­szeköttetés Magyarország és Szlová­kia között. érettségi után 1930-ban a prágai Károly Egyetemen folytattam (gyógyszerészeti) tanulmá­nyaimat. Az egyetem elvégzése után különböző helyeken gyógyszerész­­kedtem: Ungváron, Eperjesen, Ná­mestovón, Rozsnyón, Nyustán és Vágújhelyen, majd 1939-ben Mecen­­zéfre, ebbe a többségében németlakta városkába költöztem. Tudni kell, hogy a bécsi döntés értelmében Mecenzé­­fet nem csatolták vissza az anyaor­szághoz. De mivel a lakosság ma­gyarpárti volt, s háziiparuk részére Magyarország jelentette a piacot - ezért a szlovákok lakta Rudnok, Jászújfalu és Jászómindszent példáját követve, kérelmezték a Magyaror­szághoz való csatolásukat. Amíg az említett települések esetében a kére­lemnek helyet adtak,. Mecenzéf és Stósz csatlakozását megakadályozta a cseh származású szudétanémeí Ka­rizmán. Pedig állítólag Tiso Nagyme­­gyer helyett odaadta volna ezeket is, csakhát Karizmán hajthatatlansága miatt erre nem kerülhetett sor. Pedig a kulisszák mögött mi is mindent megtettünk a határkiigazításért. A gyógyszertár tulajdonosának volt egy pesti rokona, történetesen Teleki Pál titkárnője, aki az itteni ezerkétszáz tagot számláló Magyar Párt, s a vele szimpatizáló lakosság kérésének to­vábbításában segédkezett. Mind­hiába. Engem közben a szlovák hadse­reg katonájaként kivezényeltek az orosz frontra, Minszkbe. Onnan meg az olasz frontra meneteltettek, az amerikaiak partraszállása idején. Hó­napokon át Imolában és Bolognában katonáskodtam, onnan kerültem haza, vissza Mecenzéfre, ahol tökéletesen elsajátítottam a német nyelvet. A há­ború után nagy fordulat állt be a ma­gyarok életében. Eperjesről például egy nap leforgása alatt kirakták a ma­gyar családok szűrét. Akinek nem volt lehetősége a menekülésre (többnyire Kassán kerestek menedéket), azokat a szlovák falvakba telepítették, szór­ták szét. Később vagy ötven család­nak sikerült visszatérnie a szülőföldjé­re, de nem az otthonába. Az egyik orvoskollégám például hosszú időn át az édesanyja kriptájában lakott... En­gem Mecenzéfről Tornára helyeztek, ahol tizenhárom évig vezettem a hely­ség patikáját. Tornáról Szepsibe kerül­tem, végső állomáshelyemre, ahol hu­szonkét évet töltöttem a város gyógyszertárában. A régebbi időkben még kevés volt a kész gyógyszer, inkább nekünk kellett nyersanyagok­ból kikevernünk az orvosságokat. Csak egyetlen szlovák gyógyszer­­gyártó cég volt, a pozsonyi Medika. A többi mind Csehországban műkö­dött. Onnan hozattuk a gyógyszere­ket. Ha mondjuk délelőtt megrendeltük a kívánt orvosságot Eperjesről, más­nap reggel ott volt a csomag... Már Tornán a fejembe vettem, hogy a község történelmével kell foglalkoznom. Akkor kezdtem járni a vidéket is, hogy a helytörténeti forrá­sokat felkutassam. Közben barlan­gász lettem, s ennek kapcsán az ar­cheológiát is megkedveltem, s ott vol­tam a Rozsnyói Múzeum újjászerve­zésénél is. Közben kineveztek a Szá­­delöi-völgy konzervátorának. Én let­tem a völgy természetvédelmi felelő­se. így kerültem kapcsolatba a Száde­­löi-vöígy szájhagyományokban élő monda-regevilágával, amelyeket egytől egyik lejegyeztem. A barlangokat és a természetet jár­va rengeteg őskori leletet találtam. A szilicei jégbarlangban bronzkori lele­tekre akadtunk. A Szádelö-i völgy be­járatánál háborúban lerombolt régi híd újjáépítése során a föld hun és hon­foglalás korabeli eszközöket vetett ki magából“. A kassai archeológiái inté­zet tagjaként számos ásatáson részt vettem. így bukkantunk rá a méhész­kei hegyen egy hárommillió évvel eze­lőtt élt állat, a mammut elődjeként Klimko Róbert felvétele A félelem szerepéről az ember f \ életében általában nem szoktunk beszélni. Pedig ennek a negatív érzelemnek fontos felada­ta van a figyelem ébrentartásában, az óvatosság fokozásában, a cse­­lekvökészség aktivizálásában. Mert az érzelmi reakció csak az első fázis, a helyzet kiértékelése két pó­lus között. Valahogy így:,, most ez jó vagy rossz nekem?" Pozitív érzlemeinket kellemes ér­zéssel nyugtázzuk, úgy is mondhat­nánk, hogy kisebb-nagyobb örö­mökként éljük át és vesszük leltárba. Csak az utóbbi időkben derült ki. hogy ezeknek a leltárba vett örö­möknek az ember lelki egészsége szempontjából óriási szerepük van, annyira, hogy egyes szakemberek egyenesen ,,örömháztartásrór be­szélnek. Mit kell ez alatt érteni? Képzeljünk el egy kétkarú mérle­get, melynek mindkét serpenyőjébe egy-egy csapon keresztül víz csu­rog. Amíg egyenletesen folyik mind­két oldalon a víz, a két serpenyő alig követhető rezgéssel, egyensúlyhely­zetben marad. Ha valamelyik olda­lon erősebb lesz a vízsugár, az a serpenyő lejjebb nyomja a kart. Ahhoz, hogy újra kialakuljon az ere­deti egyensúlyhelyzet, lehetővé kell tenni, hogy egy ideig megint a másik vízsugár legyen az erősebb. Az emberi is állandóan - mint a folyó vízsugár - külső és belső ingerek érik, ezeket a kísérő érzelmi reakciók negatív vagy pozitív volta szerint kudarcként vagy sikerél­ményként raktározza el. Tulajdon­szenvedést, fájdalmat elviselni, ha sikerült olyan értékrendet kialakíta­nia magában, melynek segítségével sok örömet, pozitív érzelmet képes átélni. Szándékosan nem mondok sikerélményt, mert sokan azt csak egy versenyszerűen végzett tevé­kenység közben teljesített cél átélé­seként értelmezik. Pedig kitünően lehet örülni akár egy csodaszép Örömháztartás képpen nem a serpenyő űrtartalma számít - vannak gazdagabb és se­kélyebb érzelemvilágú emberek hanem a két oldalon kialakult forga­lom egymáshoz viszonyuló aránya. Ha az új örömök forrása elapad, a másik oldalon a serpenyő nem­csak a kudarcként megélt élmények zuhatagának megfelelően süllyed alá, hanem jóval mélyebbre, mivel az eddigi elraktározott örömök is gyorsan elmúlnak! A lélek örömháztartása tehát bo­nyolult dolog, és életbevágóan fon­tos. Az ember képes rendkívül sok mmmmmrnzmmmmi napkeltének is, ha úrrá tudunk lenni lustaságunkon, és nem passzívan várjuk az örömöket, hanem elébük megyünk. Egy régvolt ismerősöm­nek, egy öreg nagymamának az volt a hitvallása, hogy senki ne menjen el este aludni anélkül, amíg nem tett valamit azért, hogy aznap legalább egyszer szívből egy jót nevessen. Az ember társas lény. A rendelő­be látogató betegek nagy részénél az egyik legsúlyosabban érzékelt kudarc az egyedüllét, a magány! Annak ellenére, hogy ezek az embe­rek nem is biztos, hogy egyedül élnek. Századunk produktuma a ha­talmas lakótelepen, bérházban élő, magányos ember. Hiába él körülötte két valamikori falu lakosságának is megfelelő számú ember, ha nem akad senki, akinek ó is fontos, aki elismerésben részesíti, elfogadja őt, netán szereti. Így az örömforrás le­hetőségei ugyancsak beszűkülnek. Az ilyen embernek jóval könnyeb­ben felborul a lelki egyensúlya, elve­szíti az önbizalmát, nem képes opti­mizmussal tekinteni a jövőbe és előbb vagy utóbb elveszti belső tar­talmát. Itt már fennáll annak a ve­szélye, hogy megváltozik a viselke­dése, teljesen megromlik a kapcso­lata a környezetével, s akár el is züllik vagy az öngyilkosság irányába tér. Az ilyen állapotban a rendelőbe került beteg gyógyításánál a szak­ember nem könnyű feladat előtt áll. Nemcsak azért, mert receptre nem lehet barátokat, emberi kapcsolato­kat előírni, hanem azért is, mert a megingott belső tartás következté­ben a gyógyulás felé vezető úton különféle csapdák rejtőznek. Ezek­ről külön-külön is megéri beszélni. Dr. PÁLHÁZY BÉLA s > y, 1993. január 13. számon tartott masztodon megköve­sedett csontvázára. Áj környékén pe­dig Szlovákiában eleddig egyedülálló neander-korabeli leletekre; mammut­­csontból készült tűre és különféle szerszámokra bukkantam. Ám mindez nem nagyon érdekelte és izgatta a szlovák régészeket, mint ahogy a 35-40 ezer éves leleteknek sem tulajdonítottak fontosságot, tudniillik; hiányzott belőlük a „szláv elem“. Per­sze, ahol csak lehetett, igyekeztek „minden áron“ bizonygatni, felmutatni a szláv kultúra nyomait. Ezt egyene­sen az archeológusok kötelességévé tette a hatalom. A Hernád régi medré­ben rátaláltunk egy szablyával (hajlí­tott karddal) eltemetett lovas csontvá­zára, aki mellett ott volt a tova is teljes díszének maradványaival. A szlovák kollégák kisütötték, hogy a harcos zubbonyáról visszamaradt gombok avar eredetűek, s ezzel máris készek voltak bizonyítani a lelet „szláv jelle­gét“, vagyis a szláv rokonságot, ere­detet. Előfordult, hogy amikor nem voltam jelen a feltáró ásatásokon, min­dig találtak 1 (egy), de nem több, szláv akármit is. Nos, ezzel a lehetetlen hozzáállással magyarázható, hogy a régészeti leletekben rendkívül gaz­dag vidék mindmáig őrzi titkait. Egy új barlang felfedezése is a nevemhez fűződik. Az Áj mel­letti „üreges“ 102 méter mély, s - a fiam, aki szintén barlangász lett, és kassai kollégái - még ma is kutat­ják. Ettől nem messze, a tornai várol­dalon található az a Csalánlyuknak nevezett, régészeti szempontból is roppant érdekes barlang, amely arról nevezetes, hogy a monda szerint a Do­­zsa-lázadás idején itt ült össze titok­ban a magyar országgyűlés. Valami minden bizonnyal lehet a dologban, mert a barlang mennyezetén félig megmunkált gerendákat találtam. Hát így lettem én a természet cso­dálatos világának kutatója. S az ezek­hez kötődő regék, mondák aranyfona­lát követve a környező településeken élő népek hitvilágán keresztül így ju­tottam el a népművészet és a népi hagyományok számbavételéig. Befe­jezésként hadd mondjam el, hogy ameddig zeng bennem a lélek, én már örökké ezekkel a csodálatos dolgokkal kívánok foglalkozni. Lejegyezte: Korcsmáros László _________________. HÁZIORVOS Hároméves kislányunk van. Már hosszabb ideje állandóan piros, gyulladt a füle mögötti bőr. Kenegetem mindenféle babakrémmel, olajjal, de nem akar elmúlni, amúgy láza nincs. Nem tudom, betegség-e ez, vagy talán más oka van? Z. I. leveléből Gyógyítani, diagnózist megállapíta­ni néhány leírt sor, észrevétel alapján lehetetlen. Különösen nagy felelőtlen­ség lenne egy kisgyermek esetében. A szülő kötelessége, hogy ha bármi­lyen rendellenességet észlel, még ha az nem is jár lázzal, felkeresni az orvost. A fülön el', ^ \&' ,cf~ ’' ’ ^ > közül elsösorbar ' ® megemlítenünk. K tes: a pikkelyes és a neov„. Az előbbi a hangvezetö bemeneti ré­szében keletkezik, de néha átterjed a kagylóárokra is. A nedvezö ekcéma makacsabb jellegű megbetegedés és bő váladéktermeléssel jár. Sokszor a középfülgyulladásból eredő genny maró hatásának következménye. A fül mindkét esetben viszket, fájdalmas bőrrepedések keletkeznek rajta, keze­lése eléggé hosszadalmas. A hangve­­zetön furunkulusok hatására szétterü­lő gyulladások jöhetnek létre, és ez többnyire megfertőzi a porcrészben levő szörtüszóket is. Ilyen esetekben magas láz, hidegrázás léphet fel. Elő­fordul a faggyúmirigyek daganatos megbetegedése is. Kislánya esetében valószínűleg ek­cémáról van szó, ámbár lehet valami­lyen gyulladás is. Biztosat csak az orvos mondhat, miután megvizsgálta a gyermeket. Sürgősen keresse fel, mivel a fül rendkívül érzékeny, nehe­zen gyógyítható, ha valamilyen gyulla­dás lép fel, végső következményeiben halláskárosodást is okozhat. Dr. Cs. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom