Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-12 / 8. szám

KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP KEDD 1993. Január 12. III. évfolyam 8. szám Ára 3 korona I HOLNAPI SZÁMUNKBAN: NYOLCOLDALAS MŰSORMELLÉKLET JÖVŐ HETI TÉVÉ- ÉS RÁDIÓMŰSOR A miniszterelnök mentegetőzik Meciar, a mozdony Vladimir Meíiar miniszterelnök a szlovák sajtóiroda munkatársának adott tegnapi interjújában reagált az ellenzéki politikusok részérő! őt ért vádakra, melyek szerint a normalizá­­tor, a diktátor szerepét játsza. A szlovák kormányfő úgy vélekedett, a „kimondottan” demokratikus alapok­ra épülő új alkotmány nem teszi lehető­vé, hogy bármilyen „normalizátor” is hatalmába kerítsen bizonyos teret a tár­sadalom egyoldalú befolyásolására. Me- Ciar nézete szerint ez lehetetlen is a jelenlegi politikai légkörben. Rámuta­tott, hogy a szlovák kormány a politikai (Folytatás a 2. oldalon) Ma érkezik a francia külügyminiszter Dumast Pozsonyba várják Roland Dumas francia miniszter kedden rövid látogatást tesz Pozsony­ban, hogy „politikai párbeszédet kezdjen a szlovák vezetőkkel és segítse a Szlovák Köztársaság bekapcsolódását a nemzetközi közösségbe”. Ezt hivatalos forrásokra hivatkozva közölte a Szlovák Sajtóiroda. Dumas Bu­karestből visszatérőben látogat Pozsonyba. Találkozik Vladimír Meciar kormányfővel és Milan Knazko külügyminiszterrel. A francia külügymi­niszter szlovák partnerét múlt év októberében biztosította afelől, hogy Franciaország kész fejleszteni kétoldalú kapcsolatait Szlovákiával és meg­említette a pozsonyi Francia Intézet megnyitásának lehetőségét. Francia­­ország tavaly Pozsonyban főkonzulátust létesített és a főkonzul Michele Teriin lett. Január elsejétől az AFP szerint az ügyvivő valószínűleg Fran­ciaország szlovákiai nagykövete lesz. Párizs és New-York előtt A külügyminiszter nagy napjai Milan Knazko szlovák miniszter­elnök-helyettes, külügyminiszter is jelen lesz azon a nemzetközi csúcs­­találkozón, amelyre jövő héten Pá­rizsban kerül sor a világ csaknem összes országa vezetőinek a részvé­telével. A párizsi tanácskozáson 24 évig tartó tárgyalások után aláírják a ve­gyifegyverek általános betiltásáról szóló nemzetközi konvenciót. A do­kumentum azt követően lép érvény­be, miután legalább 65 államban ra­tifikálják. Egyébként a ratifikációs folyamat csak két év elteltével, 1995 januárjában kezdődik el. A konven­ció értelmében a vegyifegyverek fel­számolása 2005-ben ér véget, kivé­telt csupán Oroszország képez, ahol ez a folyamat 2010-ben zárul. Ak­korra a világ végleg megszabadul az ilyen pusztító fegyverektől. A konvenció aláírásának napja január 13-a lesz. A szlovák diplomá­cia ezzel az önálló állam létrejötte után néhány nappal először lép a vi­lág politikai porondjára. A külügy­minisztérium tájékoztatása szerint Krtazko közvetlenül Párizsból uta­zik New Yorkba, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, amelyen — mint ismeretes — dön­tenek Szlovákia felvételéről az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A szlovák pénzügyminiszter minapi interjúja a várható pénzcseréről rendőri segédletet tett szükségessé egyes pénzintézetek előtt Vladimír Benko — TA SR-felvételén sorakozás a pozsonyi kőtéri takarékpénztár előtt Vasutasok nyílt levélben Az áremelések ellen „Az árak jelenlegi alakulása mutatja, hogy Szlovákia lakóinak jelentős része rövid időn belül elszegényedik. Ez e­­lőbb vagy utóbb a szociális egyensúly felbomlásához, a bűnözés elterjedésé­hez és további negatív társadalmi jelen­ségekhez fog vezetni” — áll a Szlovák Vasúti Dolgozók Kamarájának nyílt le­velében, melyet a Szlovák Köztársaság Szakszervezeti Szövetségei Konföderá­ciójának elnökéhez címeztek. „A kialakult helyzetért azok viselik a felelősséget, akik az új adórendszert és az árliberalizációt kihasználva akarnak mérhetetlenül meggazdagodni, továbbá a Szlovák Köztársaság kormánya, amely lehetővé teszi az ilyen cselekedeteket, anélkül, hogy kompenzálná a lakosság életszínvonalának kedvezőtlen alakulá­sát. És végül, de nem utolsó sorban, mi, szakszervezeti elöljárók is feleletek le­szünk, ha nem juttatjuk eszébe hatáso­san és határozottan a kormánynak vá­lasztások előtti ígéreteit, s ha nem fog­juk határozottan és következetesen vé­deni az emberek érdekeit, akik bizal­mukba fogadtak bennünket” — íiják a levél aláírói. Tazky nemet mondott Ladislav tafky író, a Szlovák írók Egyesületének a tiszteletbeli elnöke nem fogadta el a Demokratikus Balol­dal Pártjának a javaslatát, hogy jelöltesse magát a Szlovák Köztársaság elnöki tiszt­ségébe. Ezt az ismert író tegnap közölte, de a jelölés visszautasítását bővebben nem kommentálta. Ismeretes, hogy íai­­ky elnökjelöléséről a Weiss-féle balol­dali párt végrehajtó bizottsága decem­ber 19-én tartott ülésén döntött. Ellenőrzés Mohiban A bécsi Nemzetközi Atomenergia­ügynökség szakértői tegnap a Lévai já­rásban megkezdték a mohi atomerőmű biztonsági berendezéseinek ellenőr­zését. A 15 tagú csoportot az amerikai Eduard Moore vezeti, s képviselethez jutottak benne Brazília, Finnország, Franciaország, Magyarország, Pakisz­tán, Szlovénia, Spanyolország és Nagy- Britannia szakemberei is. Mohiba a Szlovák Köztársaság kormányának, va­lamint a Nukleáris Felügyelet Hivatalá­nak meghívására érkeztek. Feladatuk három hét alatt ellenőrizni az erőmű technológiai egységeit, amelyek nélkü­lözhetetlenül szükségesek biztonságos üzemeléséhez. Az ellenőrzés azonban kiterjed a menedzsmentre, a szervező munkára, a személyzet oktatására, kép­zésére, a karbantartására stb. Egyéb­ként ehhez hasonló ellenőrzést végeztek 1989-ben a dukovanyi erőműben. ságok is ezt alkalmazzák, mert hát hol van ná­lunk fejlett piacgazdaság? Vagyis egyelőre fo­gadjuk el tényként, hogy adóra szükség van, mert az állami költségvetés nem nélkülözheti a bevételeket. Azt viszont meg kell kérdez­nünk, hogy ha a kormányzat elhatározta az 'db %C 41 gazdaságban az állam lehetőleg ne korlátozza a gazdasági folyamatokat, mert különben ott leszünk, ahol negyven évig voltunk. Csakhát egyfelől: nálunk még túlnyomórészt állami vállalatok vagy azokból formálisan létrejött részvénytársaságok alkotják a piacgazdaságot, Nem erre számítottunk Bármennyire nem örülünk neki, azt kell tapasztalnunk, hogy sokasodnak a bot­rányok az új szlovák államban. A pénzügy­­miniszter kijelenti, vigyázzunk, ha nem lesz bankban a pénzünk, a csehszlovák korona, szlovák koronára történő beváltásakor könnyen elveszhet. Új fejlemény, eddig ilyes­miről szó sem volt. A miniszterelnök azt állítja, a délvidéken a magyar nemzetiségű állampol­gárok kulturális területen háromszor annyi tá­mogatást kapnak, mint a szlovákok. Bauer Edit képviselőnő adatokkal bizonyítja, ennek a fordítottja igaz. A vámunióról úgy tudtuk, hogy az lehetővé teszi a termékek és az embe­rek szabad mozgását a két új állam között. Most kiderült, hogy bizonyos árukért — ha háromezer korona fölötti értékben hozzuk be — adót keli fizetnünk. A külügyminisztérium arról panaszkodik, ha belátható időn belül nem sikerül megfelelő épületeket felkínálni, az érdeklődő országok egy része el is állhat attól a szándékától, hogy nagykövetségei léte­sítsen Pozsonyban. Mintha nem lehetett volna előre gondolni rá, mi mindennel jár egy új ál­lam létrehozása... Vagy itt van például ez a hozzáadottérték­­adó história. Egyelőre ne vitassuk, szerencsés volt-e az adófajta megválasztása, arra való hi­vatkozással, hogy a fejlett nyugati piacgazda­adórendszer gyökeres megváltoztatását, miért nem gondolt az új adófajták bevezetésének alapos előkészítésére?! Aki annyira nem isme­ri a termelők és a kereskedők lélektanát, hogy el sem képzeli róluk: ők bizony kihasználják a haszon, a nyereség növelésének minden lehe­tőségét, az lehetőleg ne menjen az államigaz­gatás, különösen a gazdasági és a pénzügy­minisztérium tájékára. Aki az elmúlt két év tapasztalatai alapján képtelen volt rájönni, hogy a monopolhelyzetben levő termelők és kereskedők esetenként nem tudják megzabo­lázni nyereségvágyukat, s a még nagyobb be­vétel végett képesek összefogni is, az vajon ho­gyan gondoskodik — mint az államigazgatás tisztségviselője — az állampolgárok érdekei­nek védelméről? Ismerős az ellenérv: a terme­lők és a kereskedők is állampolgárok, s a piac­s egyelőre alig kényszeríti őket valami is arra, hogy ne minden költséget és ne minél nagyobb hasznot kalkuláljanak az árakba, másfelől pe­dig, ha az állam pontosan meg tudja határoz­ni, milyen jövedelmi határok között mennyi adót kell fizetnünk, addig, ameddig a kellő árubőség feltételei között nem érvényesül a piaci kereslet és kínálat törvénye, miért nem tudja meghatározni, milyenek az indokolt költségek, és milyen a méltányos nyereség mértéke. A minisztériumi tisztségviselők most kezdik felismerni, hogy a hozzáadottérték-adó beve­zetését nagyobb körültekintéssel kellett volna előkészíteni. Nemcsak a termelőket és a ke­reskedőket, hanem a lakosságot, a vásárlókat is alaposabban tájékoztatniuk kellett volna ró­la: az új adó bevezetése miatt milyen áremel­kedés várható, illetve indokolt bizonyos áru­fajták csoportjában, s melyek azok a termé­kek, amelyeket az adóváltozás miatt olcsób­ban kell vagy kellene kínálnia a kereskedelem­nek. Ha ezt mindenki tudta volna, könnyeb­ben ellenőrizhettük volna egymást, a termelőt a kereskedő, a kereskedőt a vásárló, s az álla­migazgatás könnyebben kapta volna azokat a visszajelzéseket, amelyek a visszaélésekre, az alaptalan és indokolatlan áremelésekre figyel­meztetnek. A győztes párt választási kampánya tele volt a szociális piacgazdaság és a tény­szerű, tárgyilagos tájékoztatás ígéreteivel. Máris tapasztalhatjuk, mit jelentettek ezek az ígéretek. Mert szerintem a szociális piacgazda­ságban nemcsak a munkanélküliség robba­násszerű növekedése, hanem az is megenged­hetetlen, hogy az árak elszabaduljanak, az ég­be szökjenek, hogy a lakosság vásárlóereje na­pokon belül sok százalékkal csökkenjen. Ahol az áraknak nem lehet megálljt parancsolni, ott vagy megbénul a kereskedelem, vagy elindul az infláció, ami — sokszor és sokfelé tapasz­talták már—semmit sem old meg. Legalábbis azt semmiképpen, hogy a gazdaság hatéko­nyabban, eredményesebben termeljen, és a la­kosság kevesebbet háborogjon. SZABÓ GÉZA k; me

Next

/
Oldalképek
Tartalom