Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-07 / 4. szám

1993. január 7. Gazdaság Szabad ÚJSÁG 5 Kelet- Európa nem Latin-Amerika A sokkterápia végnapjai a gazdaságban? Világhírű gazdasági agytrösztök kezdtek munkához az utóbbi hóna­pokban, hogy megpróbáljanak Közép- és Kelet-Európa országai számára el­fogadható gazdasági reformot kidol­gozni. Hogy miért csak három éwel a nagy rendszerváltási hullám után? Feltehetőleg azért, mert Nyugaton is vannak működő sztereotípiák, s a gaz­dasági szakértők sokáig azt hitték, a latin-amerikai diktatúrák bukását kö­vető gazdaságátalakító intézkedések ugyanolyanok lesznek e posztkommu­nista térségben is, mint Mexikóban, Argentínában vagy Chilében voltak. Csakhogy Európa bizonyította: nem Latin-Amerika. A volt Szovjetunió utódállamaiban zajló események pe­dig arra késztetik a világot, tegyen valamit az ott uralkodó nyomor és kilátástalanság ellen. Az amerikai The Wall Street Journal elemzője szerint a világ sokkal tanács­talanabbá áll szemben a „szovjet" kérdéssel, gazdasági receptjei pedig sokkal rosszabb hatásfokúak, mint az a korábbi esetekben volt. A népi kül­döttek legutóbbi moszkvai ülésén ki­alakult kaotikus helyzet most arra készteti a szakértőket: gondolják újra receptjeiket. Ami bevált Latin-Ameri­­kában, tehát a kormány központi kia­dásainak drasztikus csökkentése, a szilárd valuta, az árliberalizáció és a nyitott kereskedelem, nem hozta meg a várt eredményeket Kelet-Euró­­pában. Hiába tették meg a kormányok e lépéseket, országaikba nem irányul annyi nyugati befektetés, amennyi an­nak idején Latin-Amerikába. E lépések Mexikóba, Chilébe és Argentínába 7,8 milliárd USA-dollár közvetlen befekte­tést eredményeztek, míg az elmúlt három év alatt Magyarországon, Len­gyelországban, illetve a volt Csehszlo­vákiában csak 2,2 milliárdot - ösz­­szesen. A visegrádi csapat S_________________________________________/ A posztkommunista országok álta­lános válsághelyzete abból fakad, hogy a különböző reformok különböző gyorsasággal zajlanak, ami tovább nö­veli a feszültségeket. A politikai refor­mok és a gazdasági reformok - az utóbbiakon belül a működő piac kiala­kulása - nem képesek együtt haladni, így a rendszerváltást követő időszak­ban egyre rosszabb periódusok köve­tik egymást. Oroszországban és a töb­bi utódállamban egyre romlik a helyzet. Némi biztatást jelent Ma­gyarország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársa­ság, ahol már felmutathatok jelentős eredmények is. A múlt év végén az ENSZ gazdasá­gi szakértői elemezték térségünk helyzetét és problémáit, különös fi­gyelmet szentelve a kereskedelmi kapcsolatoknak. A tanulmány hangsú­lyozza: az ún. visegrádi csoport orszá­gai nem csupán a reformfolyamat in­tézményes és törvényi alapjainak megteremtésében léptek jelentősen előre, hanem kereskedelmi kapcsola­taik kiépítésében is. A KGST széthul­lását követően képesek voltak keres­kedelmüket átirányítani a nyugati pia­cokra, ahol a kivitelük magas dinami­kát ért el, s a múlt esztendő első felét mind aktív kereskedelmi mérleggel zárták. Csehszlovákia és Magyaror­szág 1991-ben és 1992-ben tudott közvetlen külföldi befektetéseket is szerezni, bejutott a nemzetközi köt­vénypiacra (értékpapírpiacra), ami je­lentős lépés számukra a piacgazda­ság útján. Szintén jelentősen nőtt a magánszektor szerepe ezen orszá­gokban a gazdasági tevékenység és a foglalkoztatás terén is, bár ezt a hi­vatalos statisztikai adatok még nem képesek tükrözni. A visegrádi csoporton belül Cseh­szlovákiában volt a legkisebb a mun­kanélküliség (5 %, szemben a len­gyelországi 14 százalékkal), az inflá­ció (10 százalék, szemben a magya­rországi 20 és a lengyelországi 40 százalékkal). Csehszlovákiában és Lengyelországban tavaly lassult a be­fektetések csökkenésének üteme is. Általában véve térségünkben kiéle­ződött minden nehézség a gazdasági transzformációban, ami a szovjet típu­sú központi irányítású gazdaságról a decentralizált piacgazdaságra való áttérés kísérőjelensége. Az ENSZ-jelentés szerzőinek felté­telezése szerint a posztkommunista országok bruttó hazai összterméke ta­valy 10 százalékkal csökkent (1991 - ben 10, 1990-ben 14 százalékkal). A visegrádi csoport azonban bizonyos értelemben itt is kivételt jelent. Az ipari termelés a korábbi évek átlagos 15, illetve 20 százalékos csök­kenését követően tavaly 15 százalék­kal csökkent, miközben Magyarorszá­gon a korábbi húszszázalékos csök­kenést követően már csak 17 száza­lékkal, Lengyelországban pedig kb. 3 százalékkal. Csehszlovákiában és Lengyelországban az építőipar észre­vehető élénkülést mutatott tavaly. Az ENSZ-felmórések szerint a vi­segrádi csoport országaiban a magán­­szektor és a szolgáltató szektor már sokkal fontosabb szerepet tölt be, mint azt helyben hiszik, csak az adott or­szágok statisztikai adatfeldolgozása még nem képes megbízhatóan tükröz­ni e tényt, mivel ragaszkodik régi mód­szereihez és beidegződéseihez. Ezen a ponton a tanulmány utal arra, meny­nyire fontos a Nyugat segítsége a to­vábbi fejlesztési programok kidolgozá­sa során. Az ENSZ most már nem beszél új Marshall-tervről a térség talpraállítása érdekében, inkább ada­tokat tesz közzé. Arról, mennyi tőke jutott a posztkommunista térség or­szágaiba. 1991-ben és 1992-ben 184 milliárd dollár nyugati „segély" jutott a volt NDK tartományainak, miközben ugyanebben az időszakban az összes többi posztkommunista ország együtt­véve ezen összeg egy negyedét sem kapta meg külföldi befektetésként. Igaz, félve ugyan, de megindult a ma­gántőke beáramlása is a kelet-európai térségbe. Majdnem két év alatt 3,6 milliárd dollár folyt be így, melynek 81 százaléka Csehszlovákiába és Ma­gyarországra került. ~ ' * V ' M W. ' M is Kivitel és behozatal ________________________________ A kelet-nyugati kereskedelem fejlő­dése is érdekesen alakult 1991/92- ben. Albánia, Románia, Bulgária és Oroszország „eredményei" egyértel­műen rontják a helyzetet, míg a többi ország, főleg pedig a visegrádi csoport fokozatosan javul. Az utóbbiak tőkés kivitele 1991-ben átlagosan 6,6 száza­lékkal növekedett, 1992 első nyolc hónapjában pedig 17 százalékkal, s ez a tendencia várható az idei esz­tendőben is. Tovább csökken a kivitel a volt KGST-országokba, miközben a harmadik világ országaival való ke­reskedelem a korábbi csökkenést kö­vetően 1992 első félévében 9,5 száza­lékos növekedést mutatott ki. A KIVITEL ALAKULÁSA TÉRSÉGÜNKBEN 1990 1991 1992 Csehszlovákia Összesen-10,5 5,6 —4,2 Keleti tömb-27,4 6,8-43,5 Nyugat 13,4 6,9 23,6 Harmadik világ-10,9-6,0 15,9 Magyarország Összesen-1,3 7,1 10,5 Keleti tömb-21,4-27,0 10,5 Nyugat 20,6 28,0 13,4 Harmadik világ-0,2 7,7-10,7 Lengyelország Összesen 24,7-18,5 12,5 Keleti tömb 14,9-62,0 Nyugat 40,0 13,7 Harmadik világ-3,2-15,5 (Az adatok az előző évi kivitelhez képest %-ban vannak megadva) Az ENSZ szakértői szerint a közép-kelet-európai térség gazdasági reformjának különböző üteme miatt kialakult feszültségek instabil politikai helyzetet teremtettek, újraélesztették a régi gyűlölködéseket és melegágyai a nacionalizmusnak. Éppen ezért: Európában soha nagyobb szükség nem volt még a politikai körültekintésre, mint nap­jainkban, s ez nem csak Kelet-Közép-Európára vonatkozik, hanem Nyugat-Európára is. A tavalyi oroszországi események azt is mutatják, hogy a Nyugatnak hatékonyabban kell koordinálnia lépéseit a segítség­­nyújtás során, ugyanakkor meg kell nyitnia piacait ezen országok árui előtt. (gy) mmmmm A vámunió bonyodalmai ■■ Az első napok tanulságai Az optimista jóslatok szerint Csehország és Szlovákia között a kölcsönös kereskedelemben- a vámuniónak köszönhetően- semmiféle változásnak nem kellett volna bekövetkeznie 1993. január elsejét követően. A két állam között megkötött szerződés értelmében belföldi vámhivataloknál történt vol­na a szállított áru „elvámoltatása“, melyre csak és kizárólag a kivitt áru forgalmi adójának visszaigénylése szempontjából lett volna szükség. A pillanatnyi helyzet mégis mást mutat. A szlovák-cseh határ cseh olda­lán megjelentek az első vámházak, benne a fináncok, és megkezdődött a szúrópróbaszerű ellenőrzés. Csehország tehát mintha jobban tar­tana az ellenőrizetlen áruforgalom­tól, vagy mintha jobban vigyázna saját gazdasági helyzetének stabili­tására, ezért az első pillanattól kezd­ve kézben akarná tartani a dolgokat. Annak, aki néhány hónapos vad­kereskedelemre számított a két or­szág közt, most csalódnia kellett. S annak is, aki azt hitte, a vámunió egyszerűbbé teszi majd a kereske­delmi ügyintézést. Mert mi a helyzet ma? Aki korábban üzleti ügyeket bonyolított külföldre, az elvámolta­­táskor három példányban kapta meg a szükséges iratokat, melyek kísére­tében indíthatta az árut. Csehor­szágba jelenleg öt példányban kitöl­tött űrlapokra van szükség, hogy a forgalmi adó befizetését és utóla­gos visszaigénylését bonyolítani le­hessen, s csupán ezen iratok felmu­tatása ellenében engedik át az árut Csehország területére. Azaz: ma még vannak ellenőrzési pontok, ahol elnézőbbek, de vannak, ahol szigo­rúan veszik az előírásokat. Január ötödikén a zsolnai vasúti csomó­pontról jelentettek fennakadásokat, mivel sok rakomány iratai nem vol­tak rendben. A magánszemélyekre, akik a tu­ristaforgalom keretében utaznak Csehországba - vagy Csehország­ból Szlovákiába - ugyanolyan elő­írások vonatkoznak, mintha más or­szágba utaznának. Igaz, egyelőre személyi igazolvánnyal is átléphető a határ, a kivihető és behozható árura és árumennyiségre azonban ugyanolyan előírások vonatkoznak, mintha mondjuk Ausztriába vagy Magyarországra utaznánk. Csehor­szágból Szlovákiába tehát vámmen­tesen 3000 korona értékben hozha­tó be árucikk. Aki eddig úgy gondol­ta, nyugodtan átmehet majd Csehor­szágba, s ott vehet magának egy Favorit gépkocsit, az jól teszi, ha a vásárlást megelőzően érdeklődik a legközelebbi vámhivatalnál, mit is kell tennie, hogy elkerülje a kelle­metlen meglepetéseket. Magánemberként további kelle­metlen meglepetés akkor érhet ben­nünket, ha szállodában óhajtunk éj­szakázni a másik ország területén. Most már mi is külföldinek számí­tunk majd Prágában, Karlsbádban, Brünnben, külföldiként kell majd fi­zetnünk szállodaszámláinkért - ami ugyebár emelt tarifát jelent az eddig megszokotthoz képest... Sok mindent meg kell szoknunk, meg kell tanulnunk még, ami egyéb­ként is túladminisztrált, túlbürokrati­zált világunkban számtalanszor eszünkbe juttathatja a régi közhe­lyet: ha nincs elég baja-gondja az embernek, talál magának. Jóslatok 1993-ra A már megszűnt Csehszlovák Tu­dományos Akadémia gazdasági inté­zete előrejelzést készített 1993-ra vo­natkozóan mindkét utódállam esélyei­ről. Lehet, hogy a szakembereknek igazuk lesz, lehet, hogy jóslataikra rácáfol a közeljövő. Mégis nézzük, mit vártak ők, az elköszönök! Gazdasági élénkülést mindkét utód­államban, melyet a magánszektor ki­bontakozása, a szolgáltatások, a ke­reskedelem, fokozatosan pedig a ter­melés privatizációja hozott volna ma­gával. A gyorsabb reform Csehor­szágban 5-7 százalékos munkanélkü­liséggel jár. Szlovákiában a várható munkanélküliség 15 százalék körüli lesz. Csehországban tovább nő a kivi­tel, az építőipar és az építőipari termé­kek iránti kereslet. Az ipar továbbra is szelektíven fejlődik majd, közben a privatizáció jóvoltából tisztázódnak a tulajdonviszonyok, ami fokozatosan jobbá teszi a vállalati managemant munkáját, elősegíti a hosszú távú gaz­dasági stratégiák kialakítását és az effektiv munkaerő-kihasználást. Idén már megmutatkoznak a behozott kül­földi tőke első eredményei. Csehor­szág kétszázalékos bruttó hazaiter­­mék-növekedésre számíthat. Szlová­kiában valószínűleg ugyanilyen mér­tékben esőken a gazdaság teljesítőké­pessége. A központi árváltozások következté­ben csak 1 százalékos áremelkedés várható, emellett azonban a beveze­tett hozzáadottérték-adó 7-9 százalé­kos áremelkedést vált ki. További kö­vetkezményekkel járhat a fogyasztói árakra nézve az ország kettéválása. A Csehszlovák Állami Bank előrejelzé­se szerint 1993-ban 14 százalékos fogyasztói áremelkedés a reális. Az önálló nemzeti valutákra való áttérés, illetve az árfolyam várható bizonyta­lanságai korlátozni fogják a kereske­delmi forgalmat és eltérő következmé­nyekkel járnak majd az utódállamokra nézve. Értékesítési gondokat okoznak majd a harmadik országokból beho­zott termékek, melyekkel az egyes utódállamok korábban hazainak szá­mító termékeket pótolni akarják piacu­kon, s ez további áremelkedésekhez vezethet. Szlovákiában több lesz az ilyen nehézség, mert a cseh ipar két­szer annyi termékkel kapcsolódott be a szlovák piacra, mint fordítva. Eltérő lesz a két ország gazdaság­­politikája. Szlovákiában költségvetési hiányos év várható, több központilag szabályozott árral (ami átmeneti áru­hiányt idézhet elő), s feltehetőleg álla­milag szabályozott lesz a devizagaz­dálkodás is. Csehország tovább folytatja a meg­kezdett reformot, melynek következté­ben kiegyensúlyozott lesz a költségve­tése, esetleg minimális deficittel zár majd. A feszített költségvetés nem teszi majd lehetővé, hogy az esetle­ges feszültségeket a kormány költség­­vetési pénzekből oldja meg. 1993-ban a nominálbérek növekedése folytató­dik majd, de a reálbérek szintjén ez a növekedés csupán 2-6 százalékot jelent majd, tekintettel várhatóan na­gyobb arányú inflációra. Várhatóan mindkét ország arra tö­rekszik majd, hogy kölcsönös keres­kedelmi kapcsolatai és gazdasági ösz­­szefonódásai fennmaradjanak. Azál­tal, hogy elmarad,a szlovák területek 25 milliárdos szövetségi dotációja, várhatóan csökken majd a kereslet Szlovákia részéről a cseh termékek iránt. A becslések szerint ez az arány elérheti a 10 százalékot. Hasonló kö­vetkezményekkel járhat a pénz ketté­válása is. A válási sokk következmé­nyeinek mérséklése tehát annál több költséggel jár majd, minél nagyobbak lesznek a különbségek a két ország gazdaságpolitikája között. Ezért is rendkívül fontos minden olyan szerző­dés és. egyezmény, amely a két or­szág közti gazdasági együttműködés zavartalanságát hivatott biztosítani, il­letve az önállóság gazdasági kocká­zatait csökkenti. -n-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom