Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-20 / 15. szám

örök sötétségben Miért nem lehetne boldog? 4 Szabad ÚJSÁG_____________Családi kör A siói Kökény Rózsika tizennyolc éves. Betegen született, a szemével volt baj. A távolabbi tárgyakat nem ismerte fel, ködfátyolba burkolva jelent meg előtte minden. Négyéves korá­ban a bal szemét kioperálták, de a jobb szemével is csak az igazán közeli tárgyakat látta. De alkalmazko­dott a lehetőségeihez, és megtanult együttélni ezzel a „hibával“. Élni és Az édesapa hasznosnak lenni egy közösségben. A Lőcsei Rehabilitációs Központban - ahol nevelkedett - a világtalan társa­it vezette az iskolába, sétálni Bár ö sem látott sokat, amiben tudott, segített a társainak. A központban kevés volt a rövidlátó, annál több a vak. Legtöbbször egyszerre két tár­sát is vezette. Nagy bátorság és önfel­áldozás kellett hozzá: mások testi ép­ségére is vigyázni, amikor érezte, tud­ta, hogy saját maga sincs biztonság­ban. Minden idegszálával csak arra összpontosított, hogy idejében észre­vegye az előtte álló akadályokat. És csodák csodája, soha nem ütközött bele sem a falba, sem a kerítésbe, sem a fákba. Mindig kikerülte, ponto­sabban Rózsika hetedik érzékszerve már messziről jelezte a veszélyt. Azo­kat a tárgyakat, amelyek legalább a feje búbjáig értek, már méterekről megérezte. Óvatosan közelített hoz­zájuk, amikor egészen a közelükbe került, már látta, és kikerülte őket. Bár 'a termeténél alacsonyabb tárgyakat nem jelezte előre különleges „radar­berendezése“, Rózsika mégis bátorrá és magabiztossá vált. „Te nem leszel nálunk sokáig" - mondogatták neki biztatva nevelői, valóban úgy vélték, hogy Rózsika látása napról napra éle­sebb Pedig éppen fordítva volt. Egyre elmosódottabbá, fátyolosabbá vált A gyógyétrendekben is azok az álta­lános követelmények szerepelnek, amelyek a normális étkezés során fontosak. A diétának is biztosítania kell a szükséges kalóriát, ezenkívül megfelelő mennyiségű fehérjét, sókat és vitaminokat. Miután a gyógyétren­­dek legtöbbjének nem szabad fűsze­reket tartalmaznia, vagy más megkö­tésekkel járnak, különös gondot kell fordítani az ízletes elkészítési módra. Már többször is hangsúlyoztuk, hogy a diéta nem jelenti azt, hogy az étel íztelen, jellegtelen, úgyszólván ehetet­len legyen, mint ahogyan azt még ma is sokan gondolják. Rendkívül fontos az étkezések rendszeressége. Erre még a fiatalabb, egészségesebb embereknek is szük­ségük van, ha különösebb zavart nem okoz is az éhezés, vagy a kisebb fokú túlterhelés. Beteg, vagy idős embert azonban sem tartósabb éhezésnek, sem pedig túlzott jóllakásnak nem szabad kitenni. Tekintettel kell lenni a táplálék emészthetőségére, hogy ne előtte minden. Egy reggel pedig arra ébredt, hogy zöld színben látja az árnyakat. Tízévesen a jobb szemét is elveszítette. Nagy fájdalmat érzett a szemében egészen addig, amíg az orvosok azt is kioperálták. Ám különle­ges képessége megmaradt, bár most már árnyakat sem lát. Sötétségben él. Síden Kökényék háza a legna­gyobb. Ez minden mérés, latolgatás nélkül megállapítható. Első látásra én is egy többlakásos szövetkezeti ház­nak néztem. Amikor bekopogtam hozzájuk, együtt volt a család. A gyerekek - kö­zülük Rózsika a legidősebb - mind bent ültek a szobában, hárman a tele­víziót nézték, Rózsika meg pulóvert kötött. Jöttömre felállt, megkerülte a dohányzóasztalt, és kiment a helyi­ségből. Úgy járt a szobában, úgy ke­rülte ki az ülőalkalmatosságokat, mint két évvel fiatalabb és „látó“ húga. A két kisebb gyerek maradt csak bent a szobában és a házigazda, aki mel­lém ült, hogy elmondja lánya törté­netét.- Amíg Rózsikánk nem veszítette el mindkét szemét, addig bíztunk, nem adtuk fel a reményt. Tízszer műtötték terheljük a szervezetet. A diétás ét­rend bizonyos esetekben fontosabb, mint a gyógyszeres kezelés. A gyógy­­étrendek egy része csupán minőségi szempontokat vesz figyelembe, a má­sik része azonban mennyiségi köve­telményeket is támaszt. Az sem ritka, hogy mindkét szempontot egyidejűleg kell érvényesíteni. A gyógyétrendek közül leggyako­ribb az úgynevezett könnyű, vegyes diéta. Ilyenkor az ételeket úgy kell elkészíteni, hogy az emésztőszerve­ket minél kevésbé terheljék meg. Az ételeket főleg passzírozással, elsősor­ban cellulózrostjaiktól szabadítjuk meg, a húsokat pedig nehezen emészthető részeiktől (zsíros, inas ré­szek) megtisztítva mixeljük meg, vagy teljesen puhára párolva, esetleg darált (vagdalt) formában készítjük el. Általá­ban elmondhatjuk, hogy ebben a kí­mélő diétában nem szerepelhetnek a k-betűs főzelékek (kel, karalábé, karfiol, káposzta), továbbá a száraz, hüvelyes főzelékek, a zsíros húséte­meg, a jobb szemét kilencszer, de hiá­ba. Leukómában szenvedett, sajnos, néhány évvel ezelőtt még nem tudtak rajta segíteni. De mi azt akkor sem akartuk elhinni, kórházból kórházba vittük Rózsikát és ehhez bizony pénz kellett. Nagyon sok pénz. A családi pótlékon kívül semmilyen támogatást nem kaptunk rá, pedig úgy hallottam, hogy járt volna. Egyszer kértem, de elutasították, másodszor már szé­gyelltem a hivatalhoz fordulni ebben az ügyben. Ezért olyan munkahelyet kerestem, ahol megfizették a munká­mat. Két évig egy csehországi szén­bányában dolgoztam. Amikor meg­szaporodott a család, beláttam, hogy a feleségem és a gyerekek mellett a helyem. Felvettek a helyi állami gazdaságba állatgondozónak. Később a feleségem is ott helyezkedett el, fejősteheneket etettünk és fejtünk. Szerettük az állatokat, odahaza is mindig tartottunk, pedig tiltották, sőt büntettek is érte. Aztán jöttek a még nehezebb na­pok, az állami gazdaságban csökken­tették a tehénállományt, legelőször a mi istállónkból adták el a teheneket. Aztán megkaptuk a felmondást ... lek, élesztős, kelt, zsírban sült tészták, friss kenyérfélék. Ilyen könnyű, ve­gyes étrendet általában lázas bete­gek, könnyebb gyomor- vagy bélbe­­tegségben szenvedők, illetve idült gy omorhurutos vagy gyógyulófélben lévő fekélyes betegek, emésztési pa­naszokkal kezelt idős emberek kapnak. Pépes étrendet akkor alkalmazunk, ha a betegnek csökkent a rágóképes­sége. Ilyet kap az is, aki hosszabb betegség következtében nagyon le­gyengült. A táplálékot őrölve, mixelve vagy vagdalva adjuk neki. Folyékony diétát akkor ír elő az orvos, ha a rágás teljes kikapcsolásá­ra van szükség. Például gyomorvérzé­ses betegeknél, magatehetetleneknél. Ennél a diétánál a gyomor-bélcsator­­na maximális kímélése a legfontosabb követelmény, és az, hogy a tápanya­gok felszívódása könnyű és gyors le­gyen. Ebben az étrendben kávé, tea, kakaó, tej, különböző üres levesek, valamint gyümölcslevek szerepelnek. Az étrendi kezelés egyetlen betegség­nél sem olyan nagy jelentőségű, mint a cukorbetegek diétájánál. Édesapja esetében valószínűleg a könnyű, ve­gyes diétára van szükség, de ha nem biztos benne, kérdezze meg kezelőor­vosát. Dr. Cs. J. HÁZIORVOS ■ Amikor édesapámat hazaengedték a kórházból, azt mondták, diétáznia kell. A kezembe nyomtak néhány színes, szlovák nyelvű kiadványt, amelyben különböző receptek vannak. Nem tudom, melyikre van szükségünk tulajdonképpen, hiszen édesapámnak nincs különösebb baja, csak idős. u. j. leveléből 1993. január 20. Az édesanya Ennek már két éve. Mintegy másfél évig vártunk, pontosabban munka után szaladgáltunk. Tavaly nyáron az­tán megelégeltük a járkálást, elhatá­roztuk, hogy vállalkozásba kezdünk. Füleken kibéreltünk egy házat, átala­kítottuk húsbolttá. Novembertől abban foglalatoskodunk, de én szeretném megvásárolni az épületet, és nyitnék egy élelmiszerboltot is benne. Van egy nagyon nagy vágyam, mert mint már említettem: nagyon szeretjük az állatokat, farmot akarok létrehozni. Úgy gondoltam, hogy vá­sárolok vagy bérbe veszek földet és azon. Csehországban él egy idős em­ber, akinek 65 hektár földje van a falu­ban. Vele tárgyaltam már többször is, talán nem is olyan reménytelen, hogy megvalósítsam az elképzelésemet Még az árban kell megegyeznünk: hatmilliót kér, de ennyit nem tudok fizetni neki. Ha kapok rá kölcsönt, az más, akkor jöhet az üzlet, és máris építem az istállókat! Közben visszajött a két lány, velük az édesanyjuk, Rozália asszony is. Kezében apró, fehér szobrocskákat szorongatott, letette elém az asztalra és megjegyezte: „Rózsikénak nagyon ügyes keze van“.- Van időm ilyeneket csinálni - mondta Rózsika és elpirult a dicsé­ret hallatán. - Az öcséim szeretnek velük játszani, én magam pedig örö­mömet lelem a készítésükben. Az is­kolában most csupa olyan dolgokat tanulunk - főzni, mosni, vasalni amit én már megtanultam itthon. Tud­ja, a műtétek miatt én négy évet lema­radtam, és most kell bepótolnom. Négy évet voltam idehaza, itthon segí­tettem édesanyámnak: főztem, mos­tam, takarítottam, vasaltam. Nekem nem kötelező naponta iskolába járni, kiadták a tankönyveket a rehabilitáci­ós központba, ott felkészülök földrajz­ból, történelemből, matematikából és csak a vizsgákra járok be. így egy év alatt több évet is elvégzek. Ezenkívül masszörtanfolyamra is járok, ezt a szakmát szeretném kitanulni. A masszőrtanfolyam nálunk két fázis­ból áll. Van egy féléves alapkurzus, annak az elvégzése után adnak egy igazolást és ha szerencsénk van, el­helyezkedhetünk valamilyen sport­klubnál. Azután van egy kétéves tan­folyam is, az vizsgával végződik és az SZK Egészségügyi Minisztériuma ál­lítja ki a bizonyítványt. Ezt szeretném elvégezni, és utána kórházban elhe­lyezkedni. Tavaly járt nálunk egy pozsonyi férfi, aki látta a szobraimat. Nagyon megtetszettek neki a kis figurák, és azt mondta, hogy valamikor eljön értem, és magával visz a fővárosba. Ugyanis egy intézményt akar alapítani a vakok számára, ahol nemcsak kefekötést, kosárfonást, telefonkezelést tanítaná­nak, mint itt, Lőcsén, a vakok intézeté­ben, hanem szobrászatot is többek között. Azt mondta, hogy Kijevben már megalakította, és valószínű, hogy két­­három éven belül nálunk is működni fog. Addig éppen kitanulok masszőr­nek, mert azért az a biztosabb szakma. Rózsikát úgy kezelik a családban, mintha látna. A faluban is sokan úgy hiszik, hogy csak rövidlátó. Az utcán tudja, hogy kinek kell „szevaszt“ és kinek „csókolomot“ köszönnie. Van, akit név szerint szólít meg, ha közele­dik felé. Idegen helyen hamar feltalálja magát, a helyiségben tudja, hol he­lyezték el a szekrényeket, milyen nagy a helyiség...- Ezek nem megérzések - magya­rázza Rózsika. - Ha valaki jön velem szemben, figyelem a lépteit, arról megállapítom, hogy fiatal vagy idő­sebb az illető. Akivel gyakran találko­zom, annak felismerem a lépését, bát­ran a nevén szólítom. Persze, azért gyakran tévedek, de úgy látszik, azt nem beszélik el az emberek.- Nagyon kifinomult a hallásom, ha egy helyiségbe belépek, az apró zöre­jekből, hangokból megállapítom, hogy nagy-e a terem vagy kicsi, esetleg szűk, ha folyosóról van szó. A hang­visszaverődésből meg tudom állapíta­ni, hogy hol áll a szekrény, és hol van csupasz fal. De ilyenkor nagyon oda kell figyelnem. A szememet, a látást azonban nem pótolja semmi. Hiába van a különleges megérzés, a kifino­mult hallás, olykor-olykor bizony azért mégis nekimegyek a falnalf Mindezek ellenére boldog vagyok, szerencsés vagyok, másoknak még olyan kézügyességük, olyan megér­zésük sincs mint nekem. Hallgattam Rózsika őszinte szavait. Tárgyilagos őszinteséggel jellemezte önmagát, úgy, mint általában másokat szoktunk. Magáról szépet, jót csak akkor mondott, amikor rákérdeztem, azt állította, hogy boldog. Én elhiszem neki. FARKAS OTTÓ A szerző felvételei A családi könyvespolcra ajánljuk Fábián Zsolt: Origami A legó - egyébként csodás- világában is élmény gyerek­nek, felnőttnek a papírhajtoga­tás. Kellemes és hasznos időtöl­tés lehet egy esős szombat dél­után. Fábián Zsolt könyvéből (Dembinder Könyvkiadó, Békés­csaba) könnyen elsajátíthatjuk a legkülönfélébb állatfigurák- hal, darumadár, béka, kutyus stb. - elkészítésének módját. A kicsinyek nagyon tudnak örülni a maguk készítette játé­koknak. A könyv legkedvesebb szereplője nálunk a rókacsalád lett. Piros papírból kisebb és nagyobb rókákat hajtogattunk. A legkisebbet közülük Vuknak neveztük el. A rókacsaláddal órák hosszat játszottunk, óvo­dás fiam barlangot épített nekik, vadászott velük s még altatót is mondott a kis Vuknak. Sem fél­fóliás, sem ofszet-, sem dísz­csomagolópapír nem kellett hozzá (a könyv szerzője ezeket a papírfajtákat javasolja), hogy jól szórakozzunk. A felnőttek a könyvből azt is megtudhatják, hogy az ősi Ja­pánban a papírfigurákat vallási szertartásokon használták, s a papírhajtogatás „művésze­te“ nemzedékről nemzedékre szállt. A figurák közül a legis­mertebb a daru, amelyet füzérbe fűznek és kiakasztják az ajtóra. Ha ezret sikerült hajtogatni és felfűzni belőle, azt jelenti, hogy a családban mindenki boldog és egészséges. így lett az ezer da­ru a boldogság, egészség és béke jelképe...-hó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom